Válság? Hol?

  „Újra 36 óráznunk kell” – mondja Novotni Anna, a Hajdu alelnöke. Először fordul elő, hogy címlapsztorink alanya arról beszél, hogy mi történt már meg náluk (és nem arról, hogy adott […]

A Forbes 2019. szeptemberi címlapja

Bővebben

Fotó: Orbital Strangers

12 óra után mindenkit elnyel a sivatag – Élete legnagyobb kihívására készül Lubics Szilvia ultrafutó

Lubics Szilvia nemrég ért célba a Namíb-sivatagban rendezett 4 Deserts nevű versenysorozat 250 kilométeres kihívásán. Úgy tűnik, néhány hét pihenés elég is volt neki (már amennyire az ultrafutók pihenni szoktak), június 19-re sajtótájékoztatót hívott össze Budapesten, hogy bejelentse, hova készül legközelebb. Az újabb versenyre élete legnagyobb kihívásaként hivatkozik.

Lubics Szilvia 13 éve fut ultratávokat. Ahogy a legtöbb ultrafutónak, sokáig neki is az volt a célja, hogy növelje a távokat, vagy javítson az idején, ennek megfelelően négy egymás utáni évben elnyerte Az év ultrafutója díjat, és, ahogy a sajtótájékoztatón mondta, „egész szép eredményeket ért el nemzetközi szinten is”. (Az „egész szép” többek között három Sparthatlon-győzelmet, egy UltraMilano-Sanremo-győzelmet, egy Keys 100 első helyet és még számtalan dobogós helyezést takar.) 2017-ben váltott, az aszfaltról a terep felé vette az irányt, és az egyre hosszabb távok helyett elkezdte keresni az extrémebb körülményű versenyeket: így jutott el például az Atacama- és a Namíb-sivatagba, és így kötött ki még ezek előtt a kaliforniai Badwateren.

Most azonban kiderült, hogy a két sivatagi verseny elsősorban alapozásként szolgáltak egy sokkal nagyobb szabású versenynek, az idén augusztusban megrendezésre kerülő Ultra Gobi 400-nak.

A kihívás komolyságát jól tükrözi az, hogy a bejelentésre Lubics életében először sajtótájékoztatót hívott össze.

Az Ultra Gobi 400 nevéből is kikövetkeztethető, hogy egy 400 kilométeres, kínai versenyről van szó, „a sivatagi versenyek csúcsáról”. Az eddigi leghosszabb táv, amit Lubics egyben lefutott, a 298 kilométeres UltraMilano-Sanremo volt, de úgy látja, ezt össze sem lehet hasonlítani az Ultra Gobi 400-zal, annyira más a két verseny.

Az Ultra Gobi 400 egyetapos, azaz egyben kell teljesíteni, ráadásul önnavigációs is, azaz nincs útvonaljelölés.

„GPS készülékekkel tájékozódunk a semmiben, úttalan utakon” – mondta Szilvi a sajtótájékoztatón. A terepviszonyok kemények (sivatagos-sziklás felszíntől kezdve folyóátkelésen keresztül mászásokig mindenre kell számítani), az időjárás pedig változékony: itt valószínűleg nem az extrém hőséggel, hanem a gyakori ingadozásokkal, mínusz 5-10 fokokkal és hóviharokkal kell majd megküzdenie a civilben fogorvos Lubicsnak. A magány szintén óriási kihívás lesz. „Itt nincsenek etapok, nincsen nap vége, nincs az, hogy beérünk a táborba. 12 óra után mindenkit elnyel a sivatag, messze kerülünk egymástól, nem létező éjjelek és nappalok között futunk.”

A Spartathlon addig volt nagy dolog, amíg nem teljesítettem- Interjú Lubics Szilvia ultrafutóval

A versenyen évente ötven ember indulhat, a nevezőknek szigorú kvalifikációnak kell megfelelniük, Szilvi eddigi terep és aszfaltos eredményei alapján került be az ötven nevező közé. A szintidő elég szigorú, 147 óra, ami minimális pihenést jelent;

a pályacsúcstartó az egész verseny alatt mindössze 45 percet aludt, napi 1-2 óra alvás már soknak számít.

A kialvatlanság nem csak a fizikai teljesítményre hathat ki, de a GPS-jelekre is sokkal nehezebb lesz koncentrálnia a futóknak, mint egy „ottalvós” versenyen. Öröm az ürömben, hogy ez könnyebb zsákot is jelent, míg Lubics az előző sivatagos versenyein 13 kilogrammos táskával futott, addig most 7-8 kilogrammra számít, hiszen nem kell egyheti élelmet magával vinnie.

Fotó: Orbital Strangers

Lubics Szilvia tavaly augusztusban / Fotó: Orbital Strangers

A versenyen 30 kilométerenként sátrak lesznek felállítva, ahol a futóknak lesz alkalmuk pihenni egy kicsit. Az „alvástervet” Szilvi és edzője előre kitalálják majd, de majdnem biztos, hogy lesznek változások ehhez képest: „A fotelből ülve könnyű tervezni.” A verseny szó szerint a semmiben zajlik majd, az útvonal egy lakott települést sem szel át. Azt sem lehet tudni, mekkora szintemelkedésre kell számítani, mert a pontos útvonalat csak a verseny előtti héten kapják meg a résztvevők. Annyit lehet tudni előre, hogy az átlagmagasság 2800 méter, a legmagasabb pont pedig 4300 méter.

„Az oxigénhiányt itt már lehet érezni, főleg asztmásként.”

Az, hogy indulhat a versenyen, tavaly év végén derült ki, de a felkészülést már egy éve elkezdte. Edzéstervében nagy hangsúlyt kap a sorozatterhelés és a zsákos futások, az utolsó másfél hónapban a regenerációé lesz a fő szerep; az alvásmegvonást semmiképp sem fogja gyakorolni.

A sajtótájékoztatón Szilvi arról is beszélt, hogy az Ultra Gobi 400-on való indulását mindig is úgy tervezte, hogy ne csak róla szóljon a verseny, hanem jótékony célt is szolgáljon. Az Cherrisk az Uniqua Biztosító új online platformja, ahol jótékonykodással ötvözik a biztosítást, az ultrafutónő velük karöltve készül majd a versenyre. A Cherrisk CherryGo applikációján keresztül cseresznyéket lehet gyűjteni, amiket vagy a saját biztosítási díjunk csökkentésére, vagy egy jótékony célra fordítják; a Lubiccsal való együttműködés keretében a Bátor Tábort lehet támogatni biciklizéssel, futással vagy sétálással, de cseresznyét kapunk az után is, ha nem nyomkodjuk a telefonunkat vezetés közben.

Borítókép: Orbital Strangers

Az idő ellen maximum csatát lehet nyerni, háborút nem – Lubics Szilvia és Simonyi Balázs ultrafutók a Legyél jobb! napon

 

"A legbutább emberek, akiket ismerek, azok, akik mindent tudnak."