Vannak hálátlanabb feladatok, mint pálinkás cégről írni, gondoltam, miután kiderült, hogy ebben a világban kell elmerülnöm. Ezen az érzésen csorbított kicsit, hogy én vezettem el Hegykőig, az 1 Csepp Pálinka főzdéjéig. A Soprontól tizenöt percre levő, mindössze ezerhétszáz lakójú település szélén, már természetvédelmi területen alakították ki főhadiszállásukat a tulajdonosok, miután teljes átalakítást végeztek a Masinaháznak nevezett, egykor még gőzgéptárolóként használt épületen.
„Az átalakításért UNESCO-díjat is kaptunk, a Fertő-táj legszebb felújított épülete kategóriában” – mutat az oklevek százával teletűzdelt falra Dömötör Zsolt, az egyik tulajdonos. Két társával, Berényi Károllyal és Bakos Tiborral együtt alapították az 1 Csepp Pálinkát, még 2013-ban.
Vállalkozói történetük azonban jóval korábbról indul, idén már a harmincéves évfordulójukat ünneplik, viccelődik az asztalnál Tibor és Zsolt. Portfóliójukba tartozik jól menő flottakezelő (2,3 milliárd forintos árbevétellel) és ipari szereplőknek hosszú távon ingatlanokat bérbeadó cég is.
– mondja Tibor.
Pálinkát készíteni tőkeigényes feladat. Az épület felújítása és a szükséges technológia 120 millió forintos kezdeti beruházássál járt, ehhez évente több tízmilliós tételek társulnak a gyümölcsök beszerzése okán. „A jó pálinka titka a kompromisszummentesség. Mi csak étkezési gyümölcsöt teszünk a termékeinkbe, mert azt tartjuk: csak olyat iszunk meg, amit megennénk.”
Úgy látják, a legtöbb gyártó hasonlóan kommunikál, sokszor azonban más gyakorlatok dominálnak. „A pálinkakészítés régen kármentés volt, a már lekvárnak se jó gyümölcs került az italba.” Zsolték szerint a 30-40 százalékos árkülönbség ellenére is megéri étkezési gyümölcsöket vásárolni: amellett, hogy garanciát jelent a minőségre, segít abban is, hogy kialakuljon egy bizalmi kötelék a termelőkkel.
A kezdőberuházás után két évig csak készítették a pálinkát, nem árusítottak. „Felmerültek kérdések: érdemes nekünk ezzel foglalkozni, tényleg prémium minőséget készíteni?
– meséli Tibor.
Jelenleg 34 különböző pálinka, gin, és sörpárlat található kínálatukban, az alaptermékektől egészen az elrugaszkodott koncepciókig: feketecseresznye-málna, Irsai Olivér szőlő – vilmoskörte és kökény pálinka is fellelhető a webshopban. Egy átlagos évben 100 tonna körüli gyümölcsöt dolgoznak fel, egyelőre nincs tervben, hogy bővüljön ez a szám. „Inkább kevesebbet, de azt prémium minőségben” – hangoztatja többször Zsolt.
A főzde galériáján ülünk, ahonnan rálátni a két hatalmas lepárlógépre, amelyben a munka kulcsfontosságú része zajlik. Itt választják le a kellemetlen szagú, akár mérgező előpárlatot, és a szintén felesleges utópárlatot a középpárlattól, amely a végtermék alapját adja. A látványos párlást a főzdébe érkező gyümölcsök feldolgozása és cefrézése előzi meg, és egy hosszabb pihentetési időszak (Zsolt legalább egy évre esküszik) követi, ahol összeérnek az ízek. A tömény pálinka pihentetése után hígítás, majd palackozás következik, így kerül a fogyasztók asztalára.
Károly és Zsolt lettek először a pálinka szerelmesei, utóbbinak volt közelebbi kapcsolódása is, mert unokatestvére egy balatoni főzde főzőmestere volt. Egy ottani kóstoló után fogalmazódott meg a gondolat, hogy nekik is meg kéne próbálkozni a főzéssel, először csak otthon, szórakozásból.
„A feleségem kérdezte meg tőlem, hogy nem akarunk-e csinálni egy vállalkozást, amikor látta, mekkora érzelmi kötődés alakult ki bennem a pálinka iránt”
– emlékszik vissza.
A gondolatot erősítette az, hogy a kísérletezés időszakában – mielőtt a Masinaház főzdévé alakult volna – díjat nyertek bérfőzdében készített szőlőpálinkájukkal. A bérfőzde-szál mára teljesen körbeért, a hegykői üzemben napi 2-3 főzés arányában vállalják mások lepárlási folyamatának felügyelését is. A második rézszínű gépet hat évvel később vették, annak érdekében, hogy párhuzamosan mehessen a saját- és bérmunka.
Az indulásnál Zsoltnak különösen fontos volt, hogy Tibor is részt vegyen a projektben, annak ellenére, hogy neki nem volt szerelme a pálinka. „Egy márciusi napon, Zsolti jött be az irodánkba, és nagyon hallgatag volt. Kérdeztem tőle, mi baja van, mire kibökte: Tibi, csinálunk egy pálinkafőzdét” – emlékszik vissza Tibor. „Mondtam nekik, hogy persze, csináljatok. Erre annyit válaszolt, hogy nem, te is kellesz.
„Egyből mondtam, hogy ez kizárt. Ez volt délelőtt fél tizenegykor. Háromkor már az ügyvédnél voltunk céget alapítani.”
A hatalmas, rézszínű lepárlógép a Masinaházban. Zsolték hat évvel ezelőtt úgy döntöttek, vesznek egy másodikat is, amelyben bérfőzést vállalnak. Fotó: Ránki Dániel // Forbes
Tibor azóta is tulajdonosként van jelen a cégnél, a mindennapokban azonban inkább a korábbi projektekre fókuszál, levéve a terhet Zsolt válláról, aki ebéd után a főzde ügyeivel tud foglalkozni. „Nem is tudom, mit csinál itt. Egyszer csak finom pálinka lesz a végén” – mondja nevetve. Három alkalmazottal dolgoznak a főzdében, az időbeosztások kitolásával próbálják megnyújtani a főzési időszakot reggel hattól este nyolcig. Ebből a tulajdonosok is kiveszik részüket, Károly indítja, Zsolt pedig zárja a napokat.
Weblapjukon mindkettejük neve alatt a cseppmester kifejezés áll. Gyorsan megtudom, hogy erre azért volt szükség, mert amikor elkezdték, még nem írhatták a pálinkamester kifejezést – ez ugyanis egyetemi végzettséget feltételez. „Gondoltuk, ha már 1 Csepp Pálinka, akkor itt sem hagyjuk ki a lehetőséget” – magyaráz Zsolt.
A cégnévről még egy buli utáni e-mailezés során döntöttek, a végső választásban marketinges ismerős is segített. Utólag úgy látják, nagyon jól belenyúltak: a márkanév számmal kezdése miatt a versenyek névsorában mindig elől szerepelnek.
A félresikerült pálinkaforradalom
„Közgazdászként mondom, hogy ez talán a legrosszabb vállalkozásunk” – kommentálja Zsolt a cég pénzügyi adatait, amelyek az elmúlt öt évben négy alkalommal bővülő árbevételt, csökkenő eladósodottságot, és minimális nyereséget mutatnak.
2020 és 2023 között – amikor a magyar piacokat a pandémia, az energiaválság, majd a rekordinfláció is lefelé húzta – két és félszeresére növekedett bevételük, a folyamat csak tavaly torpant meg.
Ennek több oka is van, az egyik technikai: a pálinka hosszú készítési ideje miatt egy adott évjárat eredményei csak két évvel később jelennek meg a cégadatokban. „A felfutásunkban benne volt a szerencse, de a szerencsét mindig befolyásolni is kell” – mondja Tibor. Pont abban az időszakban kezdett növekedni ismertségük, amikor beütött a covid, ami nem tudta lelassítani ezt a folyamatot.
Tibor és Zsolt a főhadiszállássá átalakított Masinaház előtt, amelyet egykor Hegykő gőzgéptárolójának használtak. Fotó: Ránki Dániel // Forbes
Értékesítési stratégiát váltottak: amikor a piac befékezett, ők még jobban rányomtak a gázra. Felvettek egy márkamenedzsert, aki színvonalban és volumenben is hozzátett eladásaikhoz. Az energiaválság már jobban fájt a cégnek, de azt is kigazdálkodták. Segít, hogy a költségeket palackra leosztják – így tudják megmondani, hol van az a határ, ami alatt nem érdemes eladni pálinkát.
„Mi nem gondoljuk azt, hogy valami úgy is lesz, és csoda folytán megtérül. Emiatt nincsenek akcióink. Nem fér bele a termelői árba.”
Többször hangsúlyozzák, hogy prémium termékekben hisznek. Értékesítésük nagy részét a vendéglátóipar teszi ki: hotelekbe, vendéglőkbe, és bárokba is szállítanak. Jelen vannak több Michelin-csillagos étteremben, többek között a budapesti Saltban. Az éttermekkel nem csak az üzleti kapcsolatok fűzik össze őket, közös termékfejlesztés is zajlik.
„Nagyon nagy a szórás Magyarországon a pálinkák között, ritka az olyan termék, ami minőségben olyan, hogy hungarikumként lehessen kitenni az ablakba, vagy nemzetközileg értelmezhető, elemezhető legyen. Az 1 Csepp Pálinka ilyen” – véli Boldizsár Máté, a Salt társtulajdonosa és sommelier-je.
Ránki Dani kóstolt
Birs
A birsalma örökösen a rózsafélék kispadján kuporog, mint nyers gyümölcs alig értelmezhető, hőkezelések változatos formáin át válik csak ehetővé. Ihatóvá is a német gyártmányú rézedények egyutassága és a mérnöki szemlélet teszi itt Hegykőn. Eddig kizárólag kerítésszaggató élményeim voltak ebben a versenyszámban, de ez a pohárka prousti madeleine-ként terelte vissza az érzékszerveimet az óvodai almalé gyengédségéhez. Az illata különösen.
Szilva
Háromféle szilvából is főznek. Némi vacillálást követően a penyigei nemtudom variánst szondáztam meg. A szilvapálinka kifejezés értelmezési tartománya igen széles itthon, a tömény acetontól a kolibricsőrben erjesztett nektárig nagyjából belefér minden, szerencsére a kóstolt példány a lekvárosabb, egyáltalán nem karcos vonalat viszi.
Aurum Barack
Tibor az aranyozott üveget szinte atyai büszkességel billenti ki a tartójából, az Aurum plecsnivel ellátott pálinkák a főzde legfelsőpolcos eresztései. Ez a stáb és külsős, vájtfülű pálinkázók határozottan szubjektív értékelése szerint dől el, így nem éreztem volna kellemetlennek egy vállrándítással elintézni az élményt. Ahogy a birsnél, itt is orrban dől el. A Rákóczi-túrós barackrétege alól felszakadó, egyszerre fanyar és édeskés túró illata után másodlagos az etiles íz diszkrét háttérbe szorulása.
Feketecseresznye – málna
Mint kiderült, tisztán málnából pálinkát csinálni brutális költségvonzattal jár, így ez a 90-10 arányú cseresznye-málna-hibrid jelent kompromisszumot. Erősen szörpös beütésű, talán az én pálinkáról kialakított toxikusan maszkulin képemnek már-már gejl. Ettől még nagyon tiszta ízű, abszolút nem a PET-palackban fesztiválra becsempészős rétegben fogja megtalálni a közönségét.
Külföldre minimálisan, nagykerbe egyáltalán nem viszik termékeiket, értékesítéseik maradék részét webshopjuk, a bérfőzés és a főzdei pálinkakóstolók teszik ki. „Hegykő termálfürdős üdülő település, egész évben látogatják a turisták, sokan betérnek hozzánk is” – meséli Zsolt, aki szerint ma már az is előfordul, hogy vendégek miattuk látogatnak ide.
Az éghajlati ingadozások, a magas adóterhek és a zugfőzés is kihívást jelent a cég életében. „A pálinkaforradalom félresikerült” – kommentálja utóbbit Tibor. Rengeteg illegális zugfőzde létezik Magyarországon, sokszor akkora kapacitással, mint egy kereskedelmi főzde. „Vannak olyan becslések, amelyek szerint hússzor annyi termék készül illegálisan, mint törvényesen” – mondja Zsolt.
Úgy látják, az otthonfőzés gyakorlatilag bármilyen ellenőrzés nélkül zajlhat. Míg Ausztriában be kell jelenteni a főzési szándékot, és arra az időre szabadítanak fel megfelelő gépeket ehhez, addig Magyarországon mérték nélkül tevékenykedhet mindenki.
„A probléma nem azokkal van, akik néhány üveggel kísérleteznek otthon, hanem a tömegtermeléssel. Itthon nincs politikai szándék az ellenőrzésre, de a NAV hatáskörei is meg lettek gyengítve ezügyben.”
„Fontos, hogy az otthon készített italokat a törvény szerint nem is lehet pálinkának nevezni, csak párlatnak” – magyaráz Zsolt. Egy évben 16-18 hatósági ellenőrzés van náluk, amikor versenyekre neveznek, automatikusan alávetik magukat egy-egy kontrollnak.
Zsolt és Tibor: „Mi nem gondoljuk azt, hogy valami úgy is lesz, és csoda folytán megtérül. Emiatt nincsenek akcióink. Nem fér bele a termelői árba.” Fotó: Ránki Dániel // Forbes
Kevesebb, de az legyen jó
A zugfőzdék esetében egészségügyi kockázatok is felmerülnek, az ilyen italok sokszor nem megfelelő technológiával, módszerekkel készülnek. „Probléma az is, hogy aki az alkohol miatt keresi a pálinkát, sokkal előbb nyúl egy ilyenhez, mint egy kereskedelmi minőségű termékhez” – mondja Tibor.
Az illegális készítmények felé a magas adóterhek tolják az embereket, Zsolték szerint 18 különböző adót kell fizetni egy üveg pálinka után. A magas ÁFA, jövedéki adó, vagy a Mohu visszaváltási díja mellett ma egy bruttó 8000 forintos palack árából már 2600 forint adó.
„Ezért is célzunk a prémium szegmensre – máshogyan nem tudnánk működni.”
Pálinkáikkal számos díjat nyertek, különböző versenyeken. Öt alkalommal választották őket Magyarország legeredményesebb pálinkafőzdéjének, italaik négyszer nyerték el az év legjobb pálinkája minősítést: legutóbb 2023-ban, az Agrárminisztérium révén. Fontos megmérettetés számukra a Quintessence, itt 2020-ban győzött sárgabarack pálinkájuk.
„A sikereikben nagy szerepe van a szakmai alázatuknak, az innovációnak, a folyamatos fejlődési igényüknek, a nyitottságuknak a változások, az új ízek és aromák, a gyümölcsök egyedi feldolgozása iránt, és nem utolsósorban a meglévő tudás szélesebb körben történő elmélyítésének. Minden termékük megbízható minőséget képvisel” – írta megkeresésünkre Takács László, a Quintessence versenyigazgatója.
Dömötör Zsolt: „Vannak olyan becslések, amelyek szerint hússzor annyi termék készül illegálisan, mint törvényesen” Fotó: Ránki Dániel // Forbes
Áremelésben óvatosan, de próbálnak előre menni, a prémium szegmensben maradva. „A cél most megmutatni szélesebb körnek azt, hogy ami itt van, az minőségi. A pénzügyi ráfordításaink most fognak befordulni az eredménybe, ez reméljük, hogy meglátszik majd. De nem ebből fogunk megélni” – mondja Zsolt, mire Tibor rákontrázik azzal, hogy reméli, egyszer azért elmennek a pálinkás pénzből nyaralni.
„Mindenkit arra bíztatunk, hogy igyanak kevesebbet, de az legyen jó minőségű” – válaszolják, miután azt kérdezem, milyen felelőssége van egy alkoholkészítő cégnek egy olyan országban, ahol a statisztikák szerint a felnőtt lakosság több mint 5 százalékát nagyivó. „Nem alkoholként tekintünk a pálinkára, hanem gasztronómiai termékként.
„A gyerekeinknek is próbáltuk ezt tanítani, hogy a jó minőséget keressék. Mi értelme van berúgni egy italtól, ha nem is érzed az ízeket?”
