Még csak nem is világrekorder a nemzeti kamuösszetartás értelmetlen függőhídja. Ács világa.
– Főnök, van egy kis gubanc, a csehek csinálnak egy még hosszabb függőhidat és hamarabb is kész lesz, mint a miénk.
– Az nem lehet, évek óta üvöltjük, hogy a miénk lesz a világrekorder. Na akkor gondolkodjunk. Hány méter a különbség?
– Talán 20.
– Akkor nyújtsuk meg a miénket! Vagy találjunk ki bármit, amitől a miénk lesz a nagyobb, oldjátok meg!
Ez persze csak egy elképzelt párbeszéd valamelyik hídimádó politikus és segítője között, de jelentem:
megoldották.
A kézivezérelt kormánymédia az épp aktuális politikai ellenfélre tüzelő lejáratókampányok mellett mindig figyelmet fordított a sikerpropagandára is és a sátoraljaújhelyi függőhíd építését mindig is előszeretettel promózták.
Amikor lassan két éve kiderült, hogy jöttek a csehek és a mi 700 méteres zempléni hidunkat megelőzve átadtak egy 721 méterest (Skybridge721), még semmit se változott a kommunikáció. Egészen tavaly év végéig szinte heti rendszerességgel készültek a beszámolók a hídról úgy, hogy továbbra is világrekordernek nevezték, aztán viszont kicsit csavartak a megfogalmazáson.
Azzal mégse lehetett menőzni, hogy a legalacsonyabb tengerszint feletti magasságával világrekord.
Néhány cikkben átváltottak feltételes módra, például világrekorder lehet a magyar híd. Előfordult, hogy beleszőtték egy „egyik” szócskát a leghosszabb függőhíd elé. Úgy tűnik, Béláim nem tolták eléggé, nyújtani 22 métert már nem lehetett, megtalálták azt a paramétert is, amivel nyugodtan lehet továbbra is világrekordernek mondani. Nem a hossza a lényeg kérem szépen, hanem az úgynevezett támaszköz, ami a miénknél azonos a hosszal, de a cseheké más technológiával készült, ezért ezek a lúzerek csak 695 méterest bírtak összeeszkábálni.
Na most aztán ők is megtanulhatták, hogy a magyarok ha mögöttük mentek be, akkor is előttük jönnek ki a forgóajtón.
Persze a szánalmas világrekorder-sikerpropagandán túl az a kérdés, hogy miért volt szükség egyáltalán erre a négymilliárdos beruházásra.
A híd két város feletti domb között feszül, egy olyan völgy felett, amelyben házak vannak.
Februárban kolbászoltam arrafelé, alapvetően víkendházas nyaralóövezetnek tűnik, de sokan ott laknak.
Kétségkívül lehet némi turistavonzó ereje a hídnak, de a gyalogos függőhidaknak mégiscsak az lenne az igazi funkciója, hogy nagyon szép tájakon vezető túraútvonalakat rövidít le, vagy egészít ki.
Tipikus példa a Zermatthoz közeli svájci függőhíd (Charles Kuonen, 496 méterrel korábbi rekorder), amely egy nagyon meredek hegyoldalban lefutó oldalvölgyet hidal át. Eleve csak komoly túrával lehet eljutni hozzá, kevesen is vannak, rendkívül hangulatos, látszik róla a Matterhorn kúpja is.
A másik korábbi rekorder portugál híd (Arouca 516) egy szép és igen mély szurdokvölgy felett ível át, lerövidítve a benne futó túrautat, kiszállási lehetőséget biztosítva belőle egy kis település felé. De amikor ott jártam, a vezető ott is mesélt a vitákról, amelyek a híd építését övezték, ők is tisztában vannak azzal, hogy a költsége soha semmilyen formában nem fog megtérülni.
A hamarosan átadásra kerülő magyar híd igazából abban különleges, hogy semmi köze túraútvonalhoz, fel lehet menni felvonóval hozzá, kipróbálni, aztán vissza.
Meg abban, hogy
egy város közvetlen közelében, emberek feje fölé építették megkérdezésük nélkül, sőt, többek tiltakozása ellenére.
Persze a név is kuriózum: Nemzeti összetartozás hídja. Igen, egy olyan rendszerben, ahol a hatalom mindenkit ellenségnek tekint, aki nem ért vele egyet mindenben, aki legapróbb kritikát megfogalmazza vele szemben. Szép.
Amikor átadják a hidat a forgalomnak, nyilván az lesz, hogy a kormány örömködik és elvárja minden jó magyartól, hogy a közös sikernek vele örüljön. Aki meg felveti az egész értelmét, vagy egyáltalán bármi értelmes kritikát, az be lesz sorolva az ellentétes táborba. Már csak ezért is végtelenül szomorú így az egész.