Nehezen leírható érzés átsétálni egy fél kilométer hosszú függőhídon hat tízemeletes háznyi mélység felett. Nem csak a mélység szédítő, az ember folyamatosan rácsodálkozik a mérnöki teljesítményre is: ezt meg hogyan is tudták ideépíteni?
Puszta véletlen, hogy amikor tavaly nyáron túrát terveztem Zermatt környékén Svájcban, szembejött a lehetőség az ottani csodálatos függőhíd érintésére. A Charles Kuonen hídról olvasgatva derült ki, hogy egy darabig ez volt a világ leghosszabb gyalogos függőhídja, de pár hónappal ottjártunk előtt beelőzte pár méterrel egy frissen átadott rivális Portugáliában. A svájci élmény után nem volt kérdés, hogy ha utunk legközelebb Porto környékére vezet, azt a hidat sem szabad kihagyni.
A kettő között érdekes különbség, hogy a svájci műremek egy meredek hegyoldalban haladó turistaút része, egy mély oldalvölgy kikerülését teszi lehetővé azzal, hogy áthidal felette. Építésével pont ez volt a cél, több órával rövidíti a túrát. Korábban egy rövidebb és alacsonyabban átívelő hidat építettek az oldalvölgy felett, de az átadása után pár hónappal elvitte egy sziklagörgeteg. A névadó szponzor, egy tehetős helyi orvos és borász vezetésével nem sokkal ezután dolgozták ki a függőhíd tervét.
