Ma újabb kamatmeghatározó ülésre kerül sor, lehet ismét találgatni, hogy kitart-e a nagyobb lépésköz mellett a jegybank vagy lassít a normalizálás ütemén.
Mi történt? A tavalyi első félév egyik legjobban teljesítő devizája – a forint – idén lassan szégyenpadra kerül. Az árfolyam március elején a 400-as szintet nyaldosta, majd kis korrekciót követően a cikk megjelenésekor a 395-ös szint körül billeg az euró/forint kurzus. A forintgyengülés okairól számos kitűnő írás, elemzés jelent meg különböző felületeken. Mi most arra próbálunk választ keresni, hogy a forint gyengélkedése hogyan hathat az idei évre várható kamatpályára – írta meg szakmai álláspontját Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője G7-en.
Kontextus: Az év első két kamatmeghatározó ülése többek számára meglepetést okozott. Januárban, amikor sokan nagyobb csökkentést vártak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a korábban sugalltnál kisebb, 75 bázispontos kamatvágás mellett döntött. Februárban pont fordítva, a többek által vártnál nagyobb, 100 bázispontos lazítás mellett tette le a voksát a döntéshozók többsége.
A februári ülés utáni közlemény és sajtótájékoztató világossá tette, hogy a gyorsítás nem egy új trend kezdetét jelenti. Az MNB továbbra is körültekintő, óvatos, adatvezérelt monetáris politikát folytat; kiemelt figyelmet fordítva a pénzügyi stabilitásra, a beérkező adatok alapján, ülésről-ülésre dönt a kamatvágások mértékéről. A jegybank azt is hangsúlyozta, hogy januárban kizárólag a piaci feszültségek indokolták az óvatosabb lépést. Februárra azonban a korábbi kockázati tényezők (elsősorban az EU-val kapcsolatos viták) háttérbe szorultak, a pénzügyi piacok stabilitása helyreállt, miközben a beérkező inflációs adat alacsonyabb volt, mint az MNB korábbi várakozása. Ezen tényezők átmenetileg növelték a jegybank mozgásterét, amit a Monetáris Tanács ki is használt.
Mire számíthatunk? A következő hónapokban tehát minden valószínűség szerint lassabb fokozatra kapcsol az MNB, sőt kedvezőtlen piaci folyamatok esetén átmenetileg vagy akár hosszabb időre meg is állhat a monetáris kondíciók normalizálásával. Ha „minden jól alakul”, és sem a makrogazdasági folyamatokban, sem az MNB által kiemelten figyelt külső és belső tényezőkben nem következik be negatív változás, év végére a jelenlegi 9 százalékos szintről 6 százalék környékére süllyedhet az irányadó kamat. Optimista forgatókönyvünk 5,75 százalékos irányadó rátával számol, amennyiben azonban bármilyen sokk érkezik, az MNB a lazítási ciklus leállítására kényszerülhet ennél akár jóval magasabb szinten is.
