Bóvli kötvények, kamu eszközök, esetleg kriptovaluták árfolyama tud 70 százalékot zuhanni egy éven belül – no meg a török líráé. Törökország évek óta devizaválsággal küzd, amelynek középpontjában Erdogan államfő és az ő sajátos gazdasági elképzelései állnak. Megpróbáljuk röviden, egyszerűen összefoglalni, miért omlik össze éppen a török fizetőeszköz.
Míg itthon az újabb és újabb forintmélypontoktól hangos a sajtó, Törökországban tényleg nem tudni, mit hoz a holnap. A lírához képest még a forint is stabil devizának mondható, még a jelen körülmények közt is. A forint az év eleje ugyanis „mindössze” 7,5 százalékot gyengült a dollárral szemben, január elején a 303-as szinten kezdett, most a 326-os környékén van.
Ez a 7,5 százalék amúgy soknak számít a devizapiacon, de semmi a lírához képest:
a török fizetőeszköz idén már bő 70 százalékot esett a dollárral szemben.
Januárban még a 7,3-as szinten táncolt, ma már a 12,4-esen. 2018 elején, amikor a devizaválság indult, még 3,7 lírát kellett adni egy dollárért, ma már 12-t. Most, a hétvégén kicsit korrigál a jegyzés, de a hosszútávú grafikonon látszik, hogy horroréveken van túl a török deviza.
A dollár-líra árfolyam. Három éve még 4 alatt volt, most 12-nél áll. Forrás: Yahoo Finance
Egy deviza megroppanása sosem egytényezős, a líra esetében is számos faktor hat a gyengülés felé. Még tart a járványt követő válság, erősödik a dollár, ami mindig hátrányos a fejlődő piaci devizáknak, világszerte nő az infláció, miközben stimulálni kellene a gazdaságot. Jól látszik ez a régiós devizák árfolyamán is: a lengyel zloty és a román lej is történelmi mélypontja közelében táncol. És mégis, Törökország esetében egy névvel foglalható jól össze a válság fő oka:
Recep Tayyip Erdogan.
Mi történik Törökországban?
A válasz egyszerűen:
évek óta tartó devizaválság van, amit a jegybank az államfő politikai akaratának megfelelően szándékosan rosszul kezel.
Az elmúlt közel egy évtizedben a török gazdaságot iszonyúan túlpörgették. A gazdasági növekedést alacsony kamatkörnyezettel támogatták és gyakorlatilag külföldi devizahitelekből fedezték, a török vállalati szektor és lakosság is nagyon eladósodott. 2018-ban kezdődtek az igazán nagy bajok: az infláció magasra, 10 százalék fölé tört.
Emellett pedig mind a költségvetés, mind a folyó fizetési mérleg mínuszos volt, azaz az ország alaposan rászorult a külföldi finanszírozásra. A török lakosság is igyekezett dollárban tartani a megtakarításait. A lenti ábrán kékkel a török alapkamat, feketével az inflációs mutató látható az elmúlt közel tíz évben.
source:
tradingeconomics.com
Ez önmagában nem olyan probléma, amit ne lehetne kezelni. Prudens költségvetési gazdálkodásra kell átállni, valamint szigorítani kell a monetáris kondíciókat, azaz emelni kell az alapkamatot. Az magasabb alapkamat lassítja a hitelezést, fékezi a gazdasági növekedést, hagyja hűlni kicsit a gazdaságot. Az elmúlt hónapokban ugyanezt láttuk a kelet-közép-európai jegybankoknál: a cseh, a lengyel és a magyar jegybank is kamatot emelt a gyorsuló infláció miatt.
Miért nem ezt teszi Törökország?
Az államot korábban miniszterelnökként, 2014 óta már államfőként vezető Recep Tayyip Erdogannak azonban igen sajátos monetáris politikai elképzelései vannak. Többször hangsúlyozta az évek alatt:
az alapkamat ellenségének tartja saját magát (sőt, szerinte a magas alapkamat gerjeszti az inflációt), a líra gyengülését pedig kizárólag a nemzetközi spekulánsok okozzák.
Gazdaságpolitikájának gerince az alacsony alapkamat mellett pörgetett export és gazdasági növekedés. Gazdasági szabadságharcot is hirdetett, az azonban máig nem világos, hogy pontosan ki ellen. 2018-ban pedig, amikor a devizaválság tényleg olyan súlyos volt, hogy a líra napon belül 10 százalékokat gyengült, felszámolta a jegybanki függetlenséget, saját, megbízható embereit ültetve a jegybankba, nehogy az véletlenül kamatot emeljen.
Recep Tayyip Erdogan török államfő. Forrás: Facebook
Minderre elég érzékenyen reagált a piac. Egyrészt adott egy ultralaza monetáris politika, amikor pont, hogy szigorúbb kellene. Adott egy államfő, aki a gazdasági realitások helyett a politikai szlogenekkel vív harcot. És adott a külföldiek elleni hergelés, miközben az országnak égető szüksége van a külföldi befektetőkre.
2018 derekára értek olyan állapotba, amikor Erdogan sem tudott hova menekülni, muszáj volt engednie, hogy a jegybank drasztikusan megemelje a kamatokat. Így is kicsit késve történt a dolog, az inflációs mutató még 25 százalék fölé is benézett. Volt olyan időszak, amikor a kormány helyszíni bírságokkal akarta féken tartani az áremelkedést, rendőrök razziáztak a boltokban, tényleg annyit kell-e fizetni az árukét, mint amennyi ki van írva a polcokra. Viszont a 24 százalékos kamat nagyjából másfél évi nyugalmat hozott a lírának és az infláció is 10 alá esett.
Akkor mi romlott el újra?
2019-re annyira csökkentek az inflációs kilátások és a líra is annyira megnyugodott, hogy Erdogan akaratának megfelelően újra rohamléptekben kezdett lazítani a jegybank, így pörgetve fel újra a gazdasági növekedést.
A következő év elejére annak ellenére csökkentették drasztikusan, 8 százalékra a rátát, hogy ismét emelkedni kezdett az infláció.
Erdogan a külföldiek elleni hergeléssel, a külföldi bankok törökországi ügyleteinek korlátozásával válaszolt. Nem segített a helyzetet, hogy ekkortájt éles politikai harcot vívott a külföldi nagyhatalmakkal: emlékezetes volt a csörtéje Vlagyimir Putyinnal és Donald Trumppal is, egyik sem növelte a külföldiek bizalmát az ország felé.
„Megsemmisítem a török gazdaságot” – üzente akkor Trump. Kép: Donald Trump hivatalos Facebook-oldala
Különösen a Trump-viszály volt hírhedt, az amerikai elnök – azóta törölt – Twitter-falán arról írt, hogy megsemmisíti a török gazdaságot.
Levelet is írt Erdogannak, megüzenve: „Ne légy kemény fiú! Ne légy ostoba!” Erdogan viszont a bizarr levelet kidobta a kukába.
Miért kezdett Erdogan őrjöngeni?
2020 derekára mindenestre megint tarthatatlan lett a líra helyzete, a koronavírus-járvánnyal fűszerezett válság idején a jegybank Erdogan határozott akarata ellenére kezdett kamatemelési ciklusba, az alapkamat megint 20 százalék környékére nőtt.
Ekkor viszont még a szokásosnál is súlyosabb őrjöngésbe kezdett az államfő. Erdogan egymás után rúgta ki a jegybankárokat és a jegybank vezetőségét, amíg olyan embert nem sikerült hatalomba ültetnie, aki minden gazdasági racionalitás ellenére ismét lazításba kezdett. Könnyen lehet, hogy az államfő már a 2023-as választásokra készül: egy sokkal szervezettebb ellenzékkel néz szembe, akik ellen a mesterségesen, olcsó hitelekből túlpörgetett gazdasági növekedést találta fegyverül.
Az pedig kabaréba illő volt, amikor Erdogan tíz nyugati nyugati nagykövetet tiltott ki az országból, majd mire elmentek volna, meggondolta magát.
És mi lesz most?
Pedig az infláció és a líra szenvedi meg a helyzetet. A drágulás megint 20 százalék környékén van, a líra pedig sosem látott ütemben értéktelenedik el, amit a török lakosság súlyosan megérez. A kamatszint csökkenőben van, az árindex felfelé tart, az elemzők a fejüket fogják, hogy hova tud még durvulni a helyzet.
És akárhányszor Erdogan megszólal az ügyben, csak ront a helyzeten.
Épp a héten hangsúlyozta, hogy gazdasági szabadságharcot folytatnak, nem fognak visszakozni a lazító hullámban. Amire szinte azonnal súlyosan gyengült a deviza. A lenti Facebook-posztban – fordítás után – az olvasható, hogy Erdogan sokadjára tesz hitet az export és a gazdasági növekedés mellett, aminek Törökországban egy jól bevált motorja van: a monetáris lazítás.
Annyiban igaza van Erdogannak, hogy Törökország – a magyarhoz hasonlóan – exportvezérelt gazdaság, így nekik jól jön a gyenge deviza. A magyar jegybank is főleg ezért hagyta éveken át kontrolláltan gyengülni a forintot. Azonban a líra esetében a gyengülés olyan mértékű, ami a teljes elértéktelenedéshez vezet. Nem véletlen, hogy a hírek szerint a török pénzügyi szektor már összeült megbeszélni, hogyan lehet megmenteni valahogy a lírát.
Erdogan eddig pályafutása arra utal, hogy mindig elmegy a falig és csak akkor fordul vissza, ha már tényleg nincs tovább. Az eddigi devizaválságok csúcsán mindig kicsit megenyhült és hagyta szigorodni a kondíciókat. Azonban az elmúlt hetek államfői kommunikációja nem arra utal, hogy konszolidálná a folyamatokat.
A piac újabb kamatvágástól fél, bár azt nem tudni, hogy ez esetben mi mentené meg a lírát és a török fogyasztókat.
Borítókép: Recep Tayyip Erdogan hivatalos Facebook-oldala
