1521 százalék több mint a 440 százalék. Mégis érdemes árnyalni a képet.
Vendégszerzőnk Nagy Bertalan privátbanki üzletfejlesztési vezető, Concorde.
A minap járta be az alábbi chart az internetet, amelyből könnyű levonni a következtetést, hogy mennyivel jobban megérte a 2000-es évek elején egy Patek Philippe-t venni, és azt tartani 20 éven át, mint az amerikai gazdaságot leképző, azaz Amerika 500 legnagyobb vállalatát tömörítő S&P500-as indexbe fektetni.
Forrás: Reddit
Ha valaki laikusként ránéz erre a grafikonra, akkor csak az jön át neki, hogy az 1521 százalék több mint a 440 százalék. Csakhogy szerintem érdemes árnyalni a képet.
Az órák körül az elmúlt években hatalmas hájp volt, egyes modellek a megnövekedett kereslet és a sok éves várólista miatt akár a bolti ár többszörösén is forogtak. Ebben a környezetben egy nem szabályozott másodpiacon irreálisan magas árak is kialakulhattak. Ebben az esetben pedig egy olyan svjáci manufaktúráról beszélünk, amelynek még az acél modelljei is élen jártak az elmúlt évek őrületében.
Az órák is hasonlóak, mint más műtárgyak, azaz egyes modellek felkapottabbak mint akár másik modell azonos gyártótól, pláne, ha az adott modell limitált vagy akár már abba is hagyták a gyártását.
Az elmúlt egy év pedig pont attól volt hangos, hogy akár 20-30 százalékot is esett egyes órák ára, mely a megtépázott gazdaságokat nézve nem is meglepő, a kereslet alábbhagyott irántuk.
Habár ez egy egy másik Patek Philippe széria, a visszaesés látványos a watchcharts.com grafikáján:
Az órák – csakúgy, mint a festmények vagy akár az old timer autók – esetében is igaz az a mondás, akkor lehet eladni, amikor van piaca, azaz a likviditásuk korlátozott. Ha mégis gyorsan el kellene adni, akkor bizony jelentős diszkonttal kell számolnunk.
Azt elismerem, hogy a fenti chart elég impresszív, azonban egy likvid, transzparens árazású diverzifikált befektetést összehasonlítani egy órával, félrevezető.
