Megnyugodhatnak a magyar Revolut-felhasználók, egyelőre úgy tűnik, csak annak kell a kártya feltöltéskor költséggel számolnia, aki Erste hitelkártyával végzi a műveletet. Összefoglaljuk, hogy miért alakult így és miért hihették sokan, hogy általános és komolyabb változásról, nagyobb költségről van szó.
Mivel a magyar Revolut-felhasználók száma már meghaladja a negyedmilliót, érthető, hogy riadóláncban kezdett terjedni a hír január végén: valamit megbuherált a Revolut, a bankok elkezdték az ingyenes vásárlás helyett készpénzfelvételként kezelni a feltöltést. Márpedig ennek komoly díja is lehet. Az internetes fórumokon tapasztalataikat megosztó felhasználók beírásaiból hamar kiderült, hogy a hazai bankok különböző módon kezelték a feltöltést, pár napig elég nagy volt a fejetlenség.
Arra hamar fény derült, hogy a problémát a Revolut okozta azzal, hogy a feltöltés kereskedői kódját (MCC) a bankja megváltoztatta.
Úgy néz ki, hogy ezt az Erste Banknál is csak akkor érzékelték, amikor az ügyfelek reklamálni kezdtek a kamatterhelés miatt. A magyar bank ugyanis nem változtatott semmit, csak az új kód alapján számolt a rendszere.
De mi az az MCC kód?
Az elfogadó bank minden kártyás tranzakcióhoz kapcsol egy MCC kódot, amely a kereskedő (esetünkben a Revolut) besorolását jelzi. A kártyabirtokos bankja ez alapján sorolja be a tranzakciót. Amikor például hitelkártyáknál bizonyos kereskedőtípusoknál végrehajtott vásárlások után ad nagyobb visszatérítést a bank, ezt is az MCC kód alapján könyveli. De esetünkben az a fontos, hogy az MCC hordozza azt az információt, hogy vásárlási, vagy más jellegű volt az adott tranzakció. Rengeteg MCC kód van, a Mastercard róluk szóló kézikönyve publikus, bárki böngészheti. A lényeg, hogy a kártyatulajdonos bankja minden kódhoz hozzárendeli, hogy azt miként kezelje a rendszere.
Az Erste már jóval korábban azt állította be, hogy az a 4829-es kód, amire a Revolut hirtelen átváltott az eddigi 6012-ről, készpénzfelvételi tranzakciónak minősül, ezért indult be náluk a hitelkártyáknál a kamatszámítás abban a pillanatban, amikor a Revolut MCC-je megváltozott.
Általános hitelkártyás szabály ugyanis, hogy a készpénzfelvétel a tranzakció pillanatától kamatozik, a betéti kártyánál viszont az ügyfél a saját pénzét költi, ott nincs ilyen.
Ez megmagyarázza, hogy miért csak a hitelkártyás feltöltéseknél kell kamatot fizetnie világszerte sok bank ügyfeleinek, de azt nem, hogy készpénzfelvételi díjat például miért nem számolt fel itthon az Erste.
Ez azért van, mert ez a 4829-es kód nem mezei (ATM) készpénzfelvételt jelent, hanem egy speciális fajtát. Hasonlóan a fogadási és szerencsejáték típusú tranzakciókhoz, az e-money vásárlás is olyan készpénzfelvételnek minősül az Ersténél, ami után a bank nem számít fel készpénzfelvételi díjat.
Másképp fogalmazva: díj szempontjából vásárlásnak számít, ezért ingyenes, kamatozás szempontjából viszont készpénzfelvétel, tehát a hitelkártyánál kamatköltség jelentkezik. Napi limitek szempontjából megint vásárlás, ezért nem lehet kiiktatni a tranzakciót azzal, ha 1 forintra visszük le az ATM-felvételi limitet.
Nem úgy működik tehát mostantól a feltöltés, hogy van a 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvételi határ, azon túl meg jönnek a hatalmas költségek – ez csak az ATM-felvételekre érvényes. De adódik a következő kérdés: miért csak az Erste döntött úgy, hogy speciális készpénzfelvételként kezeli a feltöltést? Az lehet a magyarázat, hogy mindenhol a világban nagy hitelkártya-állománnyal rendelkező cégek figyelnek a legjobban erre a kódra.
A hitelkártya kimondottan arra lett kitalálva, hogy a bank pénzén tudjon különféle termékeket vásárolni az ügyfél, nem szeretik és büntetik a pénzintézetek, ha készpénzfelvételre használják. Akinek sok hitelkártyás ügyfele van és érezhető tételt jelentenek a hitelkártyás feltöltős tranzakciók, komolyabban is veszik ezeket.
Egyébként a kártyás pénzküldés a Transferwise-hoz (akár utalás indításához, akár a Revolutéhoz hasonló több devizanemes prepaid kártyájuk feltöltéséhez) már eddig is a 4829-es kóddal működött, csak ők erre fel is hívják az ügyfeleik figyelmét. (És elmondják, hogy nem értenek egyet azzal, ha a bankok ezért plusz pénzt, kamatot számítanak fel– a szerk). A Revolut viszont, noha valószínűleg kártyatársasági nyomásra volt kénytelen átállni a tevékenységét leginkább tükröző kódra, sunnyogott.
Ügyfeleit nem értesítette a változásról és most is azt ígéri, hogy a partnereivel közösen dolgoznak a megoldáson. Csakhogy az a bankok szuverén döntése, hogy miként kezelik a 4829-es tranzakciókat, milyen díjakat rendelnek hozzájuk.
Miért tűnt úgy, hogy az Erste mellett például a K&H is számláz a feltöltésért? Nincs egységes magyar elnevezése az ehhez a kódhoz tartozó tranzakciótípusnak, a feltöltés pillanatában kiküldött SMS-ek más kategóriát is tartalmazhatnak, mint később a végleges elszámolás. A K&H SMS-ében fióki készpénzfelvétel volt, ebből gondolhatott az ügyfél arra, hogy ennek komoly költsége lesz. De az elszámolásból már az derült ki, hogy ingyenes maradt a tranzakció. Ez attól is lehet, ha egy bank engedélyező rendszere felismeri a készpénz jellegű tranzakciókat, de az elszámoló rendszere nem, vagy másként kezeli azokat.
Az Erste mindenesetre úgy döntött, hogy noha ő semmit sem változtatott, a további jó ügyfélkapcsolat érdekében visszatéríti a rájuk számlázott kamatterheket azoknak az ügyfeleknek, akik a változásról nem tudva hitelkártyával töltötték fel a Revolutjaikat. Erről levélben értesítette a reklamáló ügyfeleit, amiből az is kiderül, hogy a jóváírás a bank egyedi döntése. Utána minden megy tovább a küldött kód alapján, tehát marad a kamatterhelés A nagy kérdés az, hogy a többi bank is előbb-utóbb követi-e az Erste példáját? Az biztos, hogy a továbbiakban célszerű minden Revolut-felhasználónak a betéti kártyás feltöltés mellett maradnia.
