A háborús helyzet és az infláció kiváltó oka lehet a pénzügyi szorongásnak, amire azért is érdemes odafigyelni, mert az könnyen rossz és átgondolatlan üzleti és pénzügyi döntésekhez vezethet. Vendégszerzőnk cikkében a tünetek és a lehetséges magyarázatok mellett olyan technikákat is mutat, amelyek a szorongás csökkentése mellett a károk minimalizálásban is segíthetnek.
Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy az elmúlt időszakban sokan kerültek és kerülnek (ezekben a pillanatokban is) rendkívül nehéz anyagi helyzetbe. Éppen ezért, amit egy pénzügyi szorongással foglalkozó cikk elején érdemes leszögezni, az az, hogy teljesen érthető és emberi reakció, ha az utóbbi időben többet aggódunk a megélhetésünk miatt, félünk attól, hogy az életünknek ezen a területén még nagyobb baj történik.
Ez az aggodalommal keveredő, katasztrofizáló gondolkodás tulajdonképpen a pénzügyi szorongás veleje, aminek a tünetei között szerepel, ha rendszeresen:
- fejfájást és gyomorpanaszokat tapasztalatunk (főleg akkor, amikor a bankszámlánkat nézegetjük, vagy a pénzügyeinkről gondolkodunk)
- halogatjuk a számláink kibontását és kifizetését
- döntésképtelennek érezzük magunkat jelentéktelen pénzügyi kérdésekben (pl. hosszasan vívódunk a drogériában azon, hogy melyik tusfürdőt vegyük meg)
- felborul a munka-magánélet egyensúlyunk, mert azt érezzük, muszáj minden munkaórát pénzkeresésre fordítanunk
- merevvé válunk a pénzügyekkel kapcsolatban, például teljesen kiborulunk, ha el kell térni a tervezett költségvetéstől
- sokat rágódunk a pénzügyeinkkel kapcsolatban
- folyamatosan – a munkahelyen, az ágyban, a kocsiban, futás közben stb. is – a bankszámlánk egyenlegét és a híreket lessük/ vonatkozó grafikonokat monitorozzuk
- alvásproblémáink vannak, például az éjszaka közepén álmatlanul forgolódunk, és azon kattogunk, hogy tíz év múlva vajon miből és hogyan fogunk megélni…
Eddig stimmel. Merre tovább?
Először is fogadjuk el, hogy az, ami történik velünk és bennünk, az az elmúlt évek világgazdaságot megrengető pénzügyi krízisének közepén, teljesen normális. Függetlenül attól, hogy a családi kassza, vagy egy nagyobb cég pénzügyi terhe nehezedik a vállunkra; hogy egyik hónapról a másikra élünk és a jelzáloghitel törlesztőjét kell fizetnünk, vagy épp ellenkezőleg, könnyedén ki tudjuk fizetni a számlákat és nem kell a tartozásaink miatt aggódnunk, lehetünk érintettek.
A pénzügyi szorongás ebből a szempontból nem válogat: egy amerikai kutatás szerint a növekvő anyagi gondok korosztálytól, anyagi körülményektől függetlenül szignifikánsan magasabb szintű pszichés szorongással járnak. Ugyanakkor a felmérés arra is rámutatott, hogy vannak, akik az átlagnál is kitettebbek: az egyedülállók, a munkanélküliek, az alacsony jövedelemmel rendelkező emberek és a bérelt lakásban élőket még intenzívebben érintheti a pénzügyi szorongás.
Értem, és mit tehetek?
Kezdjük inkább azzal, hogy mit ne. Egy ilyen frusztráló pénzügyi környezetben azt érezhetjük, hogy azonnal kell cselekednünk. Csakhogy ez nem feltétlenül jó ötlet…
Ezt hangsúlyozta Dr. Brad Klontz, a pénzügyi pszichológia témájának egyik vezető szakértője az Amerikai Pszichológiai Társaság által közzétett podcast-adásban. A professzor szerint a szorongással kéz kézben járó stressznél rosszabb pénzügyi tanácsadót még nem hordott a hátán a Föld. A hormonális folyamatok által vezérelt, azonnali cselekvésben kifejeződő stresszreakcióink jól jönnek akkor, amikor szó szerint az életben maradás a tét,
viszont kifejezetten kártékonyak, ha a pénzügyeinkről van szó.
Alapesetben egy stresszhelyzetre háromféleképpen reagálhatunk: felvesszük a harcot, elfutunk (ez az úgynevezett „üss vagy fuss” reakció) vagy lefagyunk. A pénzügyeinkkel kapcsolatban aggodalomra okot adó fejlemények hasonlóan hatnak ránk: késztetést érzünk, hogy azonnal cselekedjünk, csakhogy addig, amíg a kardfogú tigrissel szemben a gyorsaság a túlélést jelentette, pénzügyekben pont, hogy a vesztünket okozhatja.
Dr. Klontz szerint ez az ösztönös reakció az oka annak, hogy azonnal csinálnunk kell valamint – és mivel a többiekkel is ugyanez történik, gondolkodás nélkül szaladunk ugyanabba az irányba: amiből kevés van, abból vásárolunk azonnal. Így lesz aztán hiánycikk a WC-papír, a benzin vagy a tűzifa, márpedig amiből kevés van, az felértékelődik, mi pedig ebben a beszűkült tudatállapotban hajlandóak vagyunk többet fizetni.
„Képzelj el egy ménest egy repülőn, amikor valami ijesztő dolog történik és az összes ló átfut a gép egyik végéből a másikba, majd vissza. Valami nagyon hasonló történik az emberekkel a pénzügyeiket tekintve” – állítjaDr. Klontz.
Fejvesztve szaladunk oda, ahova a többiek, és ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra és időt szánnánk a higgadt helyzetelemzésre, szélsőséges körülmények között hozunk meggondolatlan döntéseket.
Transzgenerációs félelmek
De az evolúciós magyarázat mellett érdemes egy pillantást vetni a családi mintáinkra is. Ezek – függetlenül attól, hogy a magánéletünkben gyökereznek – az üzleti életben hozott döntéseinkre is hatással lehetnek. A háborúban érintett felmenők tapasztalásai – a nélkülözés, a családi vagyon elvesztése – és a kapcsolódó félelmek könnyen aktiválódhatnak egy, a korábbi traumákra és veszteségekre emlékeztető helyzetben. Ezek a zsigeri, sokszor szó szerint sejtszinten ható folyamatok szintén tévutakra vihetnek minket Bár a mi történetünk egyáltalán nem biztos, hogy (olyan) rosszul végződik, a reakcióinkat nagyban befolyásolhatják ezek a generációkkal korábbi tapasztalások:
ha én másképp csinálom, ha felhalmozom, ha kimentem, ha elutazom, akkor velem nem fog megtörténni az, ami velük.
Amellett, hogy természetesen a félelmeink egy jó része reális, fontos szem előtt tartani, hogy ezek az otthonról hozott „transzgenerációs csomagok” akkor is velünk vannak, amikor ennek nem feltétlenül vagyunk tudatában.
Hogyan döntsek jól?
Az is benne van a pakliban, hogy nem a félelem, hanem épp ellenkezőleg, a túlzott bátorság és önbizalom térít el a helyes útról. Hajlamosak vagyunk magunkról azt feltételezni, hogy ösztönösen jó döntéseket hozunk, ám egy pénzügyileg beszorított helyzetben az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk, ha az ösztöneinkre hallgatunk – figyelmeztet a már idézett Dr. Klontz, aki szerint hajlamosak vagyunk „túl szűk referenciakeret alapján” megítélni egy-egy helyzetet. Egy pillanatfelvétel alapján döntünk, ahelyett, hogy egy szélesebb időintervallum tanulságainak ismeretében vonnánk le a megfelelő következtetést.
Hasonló dologra figyelmeztet Daniel Kahneman, a Nobel-díjas pszichológus is, aki Gyors és lassú gondolkodás című könyvében megkülönböztet belső és külső nézőpontot.
„Az előbbi esetben a gondolkodásunk a körülményeinkre korlátozódik. Mivel nem tudjuk, mit nem tudunk, ez gyakran pontatlan jóslatokhoz vezet minket a lehetséges akadályokról. Ezzel szemben a külső nézőpont a lehetőségek szélesebb tárházát kínálja, ennélfogva pontosabban fel tudjuk mérni a lehetséges akadályokat, és ennek megfelelően tudunk felkészülni rájuk” – összegzi Kahneman gondolatait A belső hangcímű könyvében a szintén pszichológus Ethan Kross. Az érzelmek szabályozására specializálódott idegtudósnak az instrospekció, vagyis a gondolatainkra, érzéseinkre irányuló önmegfigyelés a kutatási területe. Kross azt állítja, hogy az önmagunkkal folytatott belső párbeszédek – amit ő „duruzsolásnak” nevez – nemcsak az érzéseinkre, de a döntéseinkre is hatással vannak.
Rossz érzések, rossz döntések?
„Az ismétlődő, szorongást okozó gondolatok formájában jelentkező duruzsolás rettenetes szabotőre a fókuszált figyelmet igénylő feladatoknak. (…) A negatív gondolatok tulajdonképpen felzabálják a végrehajtó funkciókat, mert a belső kritikusunk szóáradatával átveszi a parancsnokságot, leszívja az idegi kapacitásainkat – nem tudunk dolgozni, tenni az álmainkért, beszélgetni vagy vizsgázni” – írja Kross, akinek a gondolatmenetéből egyenesen következik, hogy a pénzügyeinkről való félelemvezérelt gondolkodás, és az önmagunkkal folytatott negatív „hangvételű” párbeszédek könnyen szorongáshoz, és ezzel
együtt beszűkölt tudatállapotban hozott, rossz döntésekhez vezethetnek.
Míg Khaneman arra biztat, hogy ne csak és kizárólag az általunk ismert információk birtokában hozzunk (pl. pénzügyi) döntéseket, hanem szakértők és/vagy objektív adatok alapján tájékozódjunk a lehetőségekről, addig Kross azt tanácsolja, hogy a szorongásvezérelt állapotunkban próbáljunk meg személetet váltani, és eltávolodni a józan ítélőképességünket is befolyásoló belső hangunktól.
A kulcsszó: eltávolodni
Erre hasznos technika, ha a beszűkült és ebből következően én-központú perspektívát, és ezzel együtt az E/1-ben zajló „én-beszédet” E/2-re cseréljük. Például akkor, amikor megkísértenek minket olyan mondatok, mint például az, hogy „Úristen, ilyen benzinárak mellett tönkre fogunk menni, fogalmam sincs, mitévő legyek”, szólítsuk meg magunkat úgy, mintha csak egy barátunknak próbálnánk hasonló helyzetben segíteni. „Nézd, Eszter, ez egy valóban nehezített pálya, de biztosan meg fogod oldani! Korábban is helyt álltál már szorongató helyzetben, gondold végig picit higgadtabban, hogy akkor mi segített!”
Ez a szorongást csökkentő technika segít eltávolodni és megnyugodni, aminek köszönhetően a végrehajtó funkciók is jobban működnek, ebben az állapotban pedig már képesek leszünk józanabb és átgondoltabb döntéseket hozni, pánikolás helyett a megoldásra fókuszálni.
Ez nem egy probléma, hanem egy lehetőség
A szorongás csökkentésében egyébként az is sokat segíthet, ha az előttünk álló problémára nem fenyegetésként, hanem kihívásként tekintünk. Ebből a szögből sokkal könnyebb meglátni a lehetőségeket, ahogy az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a problémánkkal időben és térben sem vagyunk egyedül. Máskor és másokkal is történt már hasonló (például a 2008-as pénzügyi válság időszakában), ők is megoldották valahogy, én is képes vagyok/leszek rá. Előbbi az átkeretezés, utóbbi a normalizálás technikája.
Megsüvegelendő tanács lehet még, ha (a bankszámlák nézegetése helyett) inkább felállunk az íróasztal mellől és szó szerint megmozdulunk: egy ütemes séta, a futás vagy bármilyen intenzívebb mozgásforma bizonyítottan csökkenti a szorongást (és ez sajnos fordítva is igaz).
Szintén segíthet, ha időben is megpróbálunk eltávolodni és elképzeljük magunkat egy vagy öt év múlva. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy egy már megfejlődött krízisként tekintsünk jelenlegi szorult helyzetünkre.
Az önreflexió mint versenyelőny
Bárhogy is legyen, az a legnagyobb bizonytalanságban is bizonyos, hogy a vonatkozó ismeretek megszerzésébe, valamint a testi-lelki egészségünkbe fektetett idő, pénz és energia biztosan megtérül, mert lehetővé teszi, hogy a legszélsőségesebb körülmények között is stabilak maradjunk, kiegyensúlyozottabban működjünk, átgondolt döntéseket hozzunk. Az önreflexió, ha képesek vagyunk a saját reakcióinkat monitorozni és értelmezni, ha van akarat és szándék bennünk a motivációink, félelmeink megértésére, olyan versenyelőny, ami nemcsak a pénzügyi szorongás, de közvetve a pénzügyi nehézségeink mérsékléséhez is hozzájárulhat.
Szabó Eszter Judit,
újságíró, a Pszichoforyou magazin alapító-főszerkesztője
