Zabálja az infláció a nyugdíj korrekcióit, és még mindig súlyos aránytalanságok vannak a rendszerben. Nagy a feladat az ötödik Orbán-kormány előtt, a januári ötszázalékos korrekció mellett idén több lépésben is emelhetnek – de a választások előtti pénzszórás és a nyakunkon lévő recesszió miatt egyre súlyosbodó ikerdeficit fontos ellenállási pontja lehet a nyugdíjstruktúra rendbetételének. Mikor lesz nyugdíjemelés 2022-ben? Mutatjuk a kormány legfontosabb várható lépéseit.
- Idén januárban, a Nyugdíjtörvénynek megfelelően az inflációs várakozásokat figyelembe véve 5 százalékos korrekciót kaptak a nyugdíjasok, emellé érkezett a 13. havi nyugdíj is.
- Ez az emelés azonban az orosz-ukrán háború által is tüzelt éves, az akár 13-14 százalékot is elérhető inflációs kilátások mellett egyre inkább eltörpül. Nem kérdés: a kormánynak lépnie kell.
- Tavalyhoz hasonlóan júniusban és novemberben érkezhetnek a korrekciós emelések. A nyugdíjrendszer utólagos foltozgatása azonban félmegoldás: egyre nagyobb a szakadék a nyugdíjasok és az aktív keresők vásárlóerő-értéke között. A jelenlegi valorizációs gyakorlat miatt fellépő aránytalanságokat is csökkenteni kéne.
- Az eddig meglépett korrekciók fájdalmas kontója mellett a nyugdíjrendszer rendbetétele az ikerdeficit óriás betonfalába ütközik.
A nagy szám: 770 milliárd forint
Ennyit költhet idén pluszban a nyugdíjasok helyzetének megsegítésére az ötödik-Orbán kormány (ennek egy részét az előző kormányzati ciklusukban lépték meg). A januári 5 százalékos emelés 200 milliárd forintba, a 13. havi nyugdíj 370 milliárd forintba került. Ezt a kontót pumpálhatja még 200 milliárddal feljebb az év közben, várhatóan kétszer érkező utólagos korrekció Farkas András nyugdíjszakértő kalkulációi szerint.
Merthogy korrigálni biztosan kell, ugyanis egyre inkább elszalad az előzetes becslésektől (és az ez alapján meghatározott januári emeléstől) a tényleges inflációs növekedés, ami év végéig csak súlyosbodhat.
Márciusban már 8,5 százalékkal növekedtek átlagosan fogyasztói árak az előző évben megfigyelt adatokhoz képest. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb előrejelzése szerint éves szinten a nyugat-európai államokhoz képest jóval magasabb, 10,3 százalékkal számol Magyarország esetében, de az ársapkák-árstopok által végtelenségig nem fékezhető adatok a pesszimistább előrejelzések szerint akár 13-14 százalékig is futhatnak. A Magyar Nemzeti Bank szerint is nagyon nehéz év vár a magyarokra.
Az infláció ralizásának hatása természetesen a nyugdíjösszegeket is érinti, sőt: a nyugdíjasok fogyasztói csoportja sokkal inkább megérzi az árak növekedésének hatását. Ezt a 13. havi nyugdíj sem tompítja túlzottan, továbbá a törvényi előírás szerint az efféle „kiegészítő” juttatásokat az inflációs kiigazítások számításakor nem szabad figyelembe venni. A kormány már beígérte a várható emeléseket: júniusban és novemberben érkezhetnek a korrekciók.
- Júniusban az eddig megfigyelt 8,5 százalékos infláció miatt 3,5 százalékkal emelhet a kormány. Ez a 161 ezer forintos átlagnyugdíjat 166 640 forintra, éves szinten 67 ezer forinttal növelheti. Az emelés 140 milliárdos terhet róhat a költségvetésre.
- Novemberben jöhet az idei harmadik lépcső. Ekkor már jobban láthatjuk, hova érkezik az éves inflációs mutató. Akár 2-3 százalékos kiegészítő növelésre is szükség lehet, de ha maradunk az IMF áprilisi előrejelzésével, akkor 1,5 százalékkal emelheti a nyugdíjakat a kormány. Ezzel 169 140 forintra nőhet az átlagnyugdíj, ami évi plusz 30 ezer forintot jelent, a kormány költését pedig további 60 milliárddal növeli.
Nem foltozni, átstrukturálni kéne
Sok sebből vérzik a jelenlegi, csak az előzetes inflációs becsléseken alapuló korrekciós nyugdíjrendszer. Egyrészt a már beharangozott lépésekből látható, hogy a becslésektől idén igen drámaian elszakadó fogyasztói árindex-növekedés miatt többször utólagosan kell „jóvátenni” a nyugdíjasokat.
Ez azért nem jó, mert a korrekciók meglépéséig tulajdonképpen ők hitelezik az államot, hiszen a pénzüket csak utólagosan kapják meg – addig az állam használhatja a jelentős (a júniusi-novemberi várható korrekció számai alapján akár 200 milliárdos) összeget.
Ilyen rohamos élelmiszerár-robbanás mellett pedig még jobban érezzük a bőrünkön a pénz időértékét. A 2010 óta csak az inflációtól függő nyugdíjemelések rendszerének még nagyobb problémája azonban, hogy a reálbérek növekedését egyáltalán nem veszi figyelembe. Ezzel pedig egyre hatalmasabb a szakadék a nyugdíjasok és az aktív keresők között.
A két réteg vásárlóerejének elszakadása 2014-től lett igazán drasztikus, 2014 és 2021 között az átlagbérek az inflációt meghaladó, két-háromszoros mértékben nőttek, ezzel egyetemben csökkent a nyugdíjak reálértéke.
Súlyosak az aránytalanságok, igazságtalanságok a rendszerben. A nyugdíjak egyre inkább elszakadnak az átlagbérek reálértékétől, a valorizációs gyakorlat miatt pedig ugyanolyan életpálya és keresetek mellett is hatalmas különbségek akadnak nyugdíjas és nyugdíjas között. A bónusz? Az utólagos foltozgatások miatt tulajdonképpen a nyugdíjasok hitelezik a magyar államot, hiszen az ő pénzükön gazdálkodhatnak akár 10 hónapig is. Fotó: Mikael Kristenson // Unsplash
A KSH adatai szerint az egy ellátottra jutó ellátmány a nettó nominális átlagkereset arányában (azaz durván a nyugdíjak értéke) a 2009-es 69,1 százalékos szintről 49,7 százalékra esett 2020-ra. Ennek lehetne a megoldása a 2010-ben elhagyott svájci indexálás visszavezetése: ennek a rendszernek a lényege, hogy fele-fele arányban veszi figyelembe az átlagbérek és az infláció növekedését, így őrizve a nyugdíj reálértékét. Ha a 2008-as válság utáni években valóban nem reális, de 2015 óta bizonyára kivitelezhető indexáláshoz visszatért volna a kormány,
2022-ben több mint 200 ezer forint lehetne az átlagnyugdíj.
További súlyos aránytalanság a nyugdíjmegállapítás módszertanából fakadó méltánytalanság is. Jelenleg nagy mértékben függ a nyugdíj mértéke attól, hogy melyik évben állapítják meg azt – a valorizációs gyakorlat nagyon röviden a nyugdíjba vonulás előtti év nettó átlagkeresetéhez igazítja az összeget. Aki egy rossz évet fogott ki, annak később már nem korrigálják a nyugdíját: a változó valorizációs szorzók miatt két teljesen azonos karrierrel és pénzbefizetéssel rendelkező nyugdíjas juttatása között hatalmas különbségek lehetnek.
A Forbes.hu megkeresésére Farkas András nyugdíjszakértő elmondta: a csak az inflációt figyelembe vévő (utólagos) korrekciókból és a valorizációs szorzók eltéréséből fakadó méltánytalanságok orvoslásának időpontját nehéz megjósolni, de a kormány várhatóan a közeljövőben – főleg az orosz-ukrán háború végéig biztosan – nem fog lépni.
Európa egyik legalacsonyabbja a magyar nyugdíj
A belső strukturális feszültségek, a nyugdíjak vásárlóerejének elszakadása mellett európai összevetésben sem szerepelnek jól a magyarok, írja a Bankmonitor. Ez a bérek színvonalának kontinensen belüli jelentős eltérése mellett aligha meglepő, mégis fájdalmas látni, hogy a vizsgált országok közül szinte csak déli-keleti szomszédainkat előzzük.
A vizsgált európai országok súlyozott átlagnyugdíja 370 ezer forint, ami még a magyarországi munkapiacon jelenleg is aktív munkavállalók nettó 322 ezer forintos bérétől is magasabb.
Nem reális cél a nyugati országokhoz való felzárkózás a következő években (vagy évtizedekben). Viszont a régiónkban sem teljesítünk túl jól: a visegrádi négyek (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia) súlyozott átlaga nagyjából 184 ezer forint, ez 22 százalékkal magasabb a magyar adatoknál.
Nagy a hiány, nem lesz pénz mindent rendbe tenni
A 770 milliárdos korrekció és a jövőbeni aránytalanságok csökkentése súlyos terhet ró a kormányra – épp akkor, amikor a választások előtti kampányköltések elég erősen megtépázták a költségvetést, és az EU-s források beérkezésének hatalmas kérdőjele, valamint a közelgő recesszió borús felhői lebegnek a magyar gazdaság feje felett.
Az MNB friss előrejelzései szerint a folyó fizetési mérlegünk 5,3 százalékos, míg a költségvetési hiányunk 4,9 százalékos mínuszba is mehet idén, a 10 százalékos ikerdeficit gondterhes időket jelenthet az ötödik Orbán-kormánynak.
Nehéz így megfelelő megoldási pályára lökni a nyugdíjrendszert, hiszen a több ezer milliárdos költségvetési hiányból nem épp még többet kéne költeni, hanem megálljt kell parancsolni. Nem mondható túl etikusnak pont a nyugdíjasok már így is szoros nadrágszíján még húzni (ezért is jönnek a korrekciók), de a strukturális változások által hozott enyhülés, a szépkorúak vásárlóerejének és ezáltal általános életminőségének jelentős növelése, a méltánytalanságok rendszerből való kigyomlálása a szigorítások áldozatául eshet.
Az sem segíti az állam helyzetét, hogy a nyugdíjkasszába folyó szociális hozzájárulási adót csökkentette. Az egyéni társadalombiztosítási járulék mellett ez a kassza legfontosabb bevételi forrása. Magasabb foglalkoztatottsági mutatókkal, a gazdaság növekedésével pedig egyre kétesebben számolhatunk.
A finanszírozási hiány tükrében pedig jöhetnek a korlátozások: egyre valószínűbb, hogy 2023-tól a nők kedvezményes nyugdíjba vonulási feltételeihez hozzá kell nyúlni, akár már 43 év lehet majd a feltétel a jelenlegi 40 év helyett.
Az idén befejeződő korhatár-emelési ciklus azonban még egészen biztosan érvényben lesz a következő egy-másfél évtizedben.
