Pénz

Mi is a baj itthon a Revoluttal? Hogy kevés a pénz vagy hogy nem beszélünk litvánul?

Topolay Gábor
2022. január 20. 8 perc olvasás

Közleményben aggódott a minap a Magyar Nemzeti Bank, hogy a Revolutnak nincs hazai leányvállalata, hanem a litván felügyelet alá tartozik. És ez miért baj? Tényleg gond, hogy a litván betétbiztosítási alap méretében kisebb a magyarnál? Vagy csak az a baj, hogy a magyarok többsége nem beszél litvánul?

Elsőre nettó hangulatkeltésnek tűnik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közleménye, a Revolutot érintő figyelmeztetése. A jegybank a minap azt közölte: a litván gyökerű, de immár megannyi országban, így nálunk is szolgáltató Revolut neobanknak nincs itthon leányvállalata, tehát a hazai több százezer ügyfél, a globális 18 millióval egyetemben mind a litván felügyelet és betétbiztosítási alap alá tartoznak, mivel a cég ott szerzett működési engedélyt. A litván alapban viszont jóval kevesebb forrás van, mint a hazaiban, az Országos Betétbiztosítási Alapban, ami lényeges lehet, hogy ha csődbe jutna a Revolut és kártalanítani kellene a betéteseket. Merthogy a fintech cég belépett – többek között – a hitelezési piacra is és egyre több fronton konkurál a hagyományos bankokkal.

Már a közlemény hangsúlya is érdekes, hogy pontosan mi is a MNB gondja.

Annyi, hogy nincs felügyeleti joga a Revolut fölött? Vagy az, hogy káresemény esetén félti a magyar betéteseket a litván betétbiztosítási alap mérete miatt?

Utóbbinak nincs sok alapja. Az Európai Unió betétbiztosítási rendszere elég világos: gyakorlatilag mindegy, hogy a cég székhelyén illetékes betétbiztosítási alapban mennyi forrás van. Ha csődbe megy egy bank vagy egy Revoluthoz hasonló pénzügyi szolgáltató, mindegyik tagállam betétbiztosítási alapja köteles helytállni attól függetlenül, mennyi forrás van az alapban. Ha a kifizetendő összeg meghaladja az alap vagyonát, akkor több, azonnali forrásbevonási lehetősége is van: jegybanki hitellel vagy épp kötvénykibocsátással napokon belül elő lehet teremteni a pénzt.

Az sem gond, ha biztosítási alapban egy cent sincs

Erről pedig az MNB is pontosan tud, hiszen itthon is volt hasonló ügy. A DRB Dél-Dunántúli Regionális Bank Zrt. 2015-ös csődjekor az MNB még közleményt is adott ki, amiben ezzel a kérdéssel is foglalkozott. Akkor arra a felvetésre, hogy előfordulhat-e forrásszűke a kifizetések esetére, azt írták: nem fordulhat elő, hogy az alapban nincs elég pénz. „Amennyiben a kártalanítási összegeket már nem fedezik az Alapba a tagok általi befizetések, úgy az OBA-nak törvényi lehetősége az MNB-től majd a pénzpiacon állami garancia mellett hitelt felvenni. Az MNB már tájékoztatta az OBA-t, hogy a hitelfelvétel lehetőségét biztosítja számára, így a betéteseknek történő jogos kártalanítások minden körülmények között teljesülhetnek majd.”

Ebben az esetben a jegybank 107,12 milliárd forintos hitelt vett fel a jegybanktól, aminek refinanszírozására is több lehetősége van: ebben az esetben kötvénykibocsátással fedezte.

A litván alap előtt is hasonló lehetőségek vannak, ezt az uniós jog szabályozza. Amennyiben tehát – elméleti szinten – a Revolut okozta kár bőven meghaladja az alapban lévő források összegét, főleg jegybanki segítséggel hamar forrást szerezhet a kártalanítási alapként funkcionáló OBA. Innen nézve az is igaz, a Revolutnak már csak emiatt is érdeke lehetne, hogy minél több helyen legyen leányvállalata (az MNB lényegében ezt szorgalmazta, a cég korábbi közléseiből pedig az derült ki, hogy ez a terveik között van, de úgy tűnik, nem kapkodják el).

Európában két típusú betétbiztosítási rendszer van: az ex ante és az ex post. Az előbbi, amilyen a hazai vagy a litván is, lényege, hogy már előre gyűjtenek forrásokat az alapba, hogy kártalanítás esetén azonnal tudjanak fizetni. Az ex post rendszerben viszont – amilyen mondjuk az osztrák vagy a holland – az alap üres és csak a káresemény esetén kezdenek el forrásokat gyűjteni. Tehát az említett két országnál maradva: az osztrák Raiffeisen és holland ABN AMRO Bank helyi

ügyfelei sem félnek, mert országuk betétbiztosítási alapja jelenleg üres, ha baj van, az alapok bőven tudnak pénzt szerezni.

Hunyjuk le a szemünket egy percre

A jegybanki forrásaink viszont hangsúlyozták: pontosan tudják, hogy a litván alap a jogszabályoknak megfelelően köteles helytállni minden ügyfélért, nem is ez a gond. Több korábbi példa alapján egyszerűen biztonságosabbnak tűnik, ha egy határokon átívelő pénzügyi szolgáltató minden országban a saját jegybanki felügyelete alá tartozik.

„Hunyjuk le a szemünket egy percre és képzeljük el, ahogy a litván felügyelet hirtelen 18 millió ügyfél kártalanítási ügyével kezd foglalkozni” – vázolta egyikük elég képletesen a problémát.

Forrásaink két példát is hoztak, ahol az uniós szabályok ellenére meglehetősen döcögős a kártalanítás. A román Astra Biztosító esetében hosszan húzódtak a kártalanítási tárgyalások és végül a magyar félnek is be kellett szállnia a kártalanításba, a szlovák NOVIS Poisťovňa biztosító ügye pedig – forrásunk szerint – egyelőre „uniós zsákutcába” tart, erősen kérdéses, végül hogyan fog rendeződni.

A Revolut magyar oldala is csak angolul ad információt, mit kell tenni panasz esetén.

Egyik biztosítónak sincs hazai leánya, tehát a felügyeletet az illetékes, román és szlovák jegybankok látják el. A magyar ügyfelek az MNB segítségével, de a külföldi hatóságnál intézhetik ügyeiket. És a két biztosító esetében az ügyfélszám még csak meg sem közelíti a Revolut-felhasználók számát.

És valóban, a Revolut oldalán megtaláljuk az információt, hogy a szolgáltató a Litván Nemzeti Bank felügyelete alatt működik. Panasz esetén pedig az oldal egyenesen a litván jegybankhoz és felügyelethez irányít minket, ahol vagy litvánul vagy angolul tehetünk panaszt – és még ez az információ is csak angolul elérhető. A hazai jegybanki forrásaink pedig épp ezt emelték ki:

több százezer magyar ügyfél egy külföldi ország hatóságánál, külföldi nyelven tesz majd panaszt, ha bármi történik „és közben ránk, a jegybankra mutogatnak majd, hogy miért nem tettünk már előbb valamit.”

A Revolutnak egyelőre kényelmesebb

Több hitelintézet működik Magyarországon, aminek nincs hazai leányvállalata, csak fióktelepe, így nem tartoznak az MNB hatálya alá: baj esetén ugyanúgy egy külföldi hatósághoz lehet menni jogorvoslatért. Nehéz tehát a jegybank tegnapi közleményét elsőre nem úgy értelmezni, minthogy szeretnének joghatóságot egy gyorsan terjeszkedő, nagyon komoly üzleti potenciállal rendelkező pénzügyi szolgáltató fölött. Viszont az, hogy az a több százezer magyar (és a több mint tízmillió egyéb) ügyfél tényleg litván hivatalnokok ügyintézésére várjon, valóban hordoz magában kockázatokat.

Persze azt a Revolutnál is jól tudják, hogy a közlemények kiadásán kívül a jegybanknak nincsenek eszközei, hogy hazai leány alapítására sarkallja a céget: az uniós jog szerint az egyik uniós tagállamban működési engedélyt szerző cég szolgáltathat a többi tagállamba is. Nyilván tudják, hiszen nemrég épp a jegybanktól igazoltak hazai topmenedzsert.

A Revolut nemcsak egy digitális bank, hanem az egyre jobban felpörgő fintech piacon versenyző startup is, amely 1,7 milliárd dollárnyi befektetői tőkét szívott fel eddig arra, hogy minél gyorsabban skálázódjon. Így érthető, ha egyelőre kényelmesebb neki, ha a jogszabályoknak megfelelően működik, de nem kapkod a helyi képviseletek kiépítésével. Ahogy írtuk: a korábbi közléseik és a friss magyar Revolut-vezér kiválasztása arra utal, hogy hangsúlyosabb helyi jelenlétre készülnek. Lehet, hogy nem az MNB, hanem az ügyfelek bizalmáért folytatott verseny kényszeríti majd ki végül a magyar leányvállalatot.