Donald Trump 2018-ban nevezte ki Jerome Powellt a Federal Reserve (Fed) élére, de rövid időn belül szembefordult vele. Egykori minisztere írta most meg, hogyan bánt Trump a világ legfontosabb jegybankjának vezetőjével.
Wilbur Ross, a Trump-kormány egykori kereskedelmi minisztere új könyvében azt állítja: az elnök azzal fenyegette meg még az első elnöksége idején Powellt, hogy eltávolítja a Fed elnöki posztjáról, ha tovább emeli a kamatokat. Ez a politika nemcsak az átlagamerikaiakat érintette hátrányosan, hanem Trump személyes pénzügyeit is.
Trump vs. Fed 2.0
A hétvégén részletek derültek ki egy, a Trump-adminisztráció által a Fed ellen indított büntetőeljárásról. A hivatalos indoklás szerint az ügy Jerome Powell Fed-elnök 2025-ös szenátusi meghallgatáson tett megjegyzéseihez kapcsolódik, amelyek a jegybank épületfelújításainak elszálló költségeiről szóltak.
Így ment neki Trump a Fed-nek
Powell 2012-től volt a Fed kormányzótanácsának tagja, majd Trump még az első elnöki ciklusában, 2017 végén jelölte a Fed élére, amit a szenátus meg is szavazott. Powell 2018-ben kezdte meg mandátumát, majd 2022-ben a demokrata Joe Biden újrajelölte, így maradt a Fed élén.
2018-ban Donald Trump egy erős gazdaság élén állt – mégis elégedetlen volt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a politika nyomta volna még a gázpedált, a jegybank viszont tartott a gazdaság túlhevülésétől és az infláció elszállásától, ezért a fékre lépett: a Trump által kinevezett Powell fokozatos kamatemelésbe kezdett.
Egy ponton Trump állítólag elvesztette a türelmét: „idiótának” nevezte Powellt, és megparancsolta Wilbur Rossnak, hogy hívja fel a Fed elnökét, és érje el a döntés megváltoztatását – idézi az amerikai Forbes Ross hamarosan megjelenő önéletrajzi könyvét. Ross 2017 és 2021 között, az első Trump-adminisztrációban volt a kereskedelemért felelős tárcavezető. Biden beiktatásával visszatért az üzleti életbe tanácsadóként és felhagyott a politikával. Nem mondhatni, hogy szembefordult volna egykori főnökével, de bizonyos kérdésekben korábban is óvatosan kritikus volt (például Oroszország kezelése ügyében).
„Trump elnök attól tartott, hogy a szerinte kétes indoklással végrehajtott kamatemelések tönkretehetik a gazdasági fellendülést, ezért megkért, hogy beszéljek Powell-lel, és vegyem rá a visszakozásra, vagy legalább arra, hogy hagyjon fel a további emelésekkel” – írja Ross.
„Komolyan gondolta. Úgy emlékszem, ezt mondta: Hívd fel ezt az idiótát, és magyarázd el neki, hogy visszavonom a jelölését, még akkor is, ha már megerősítették a posztján.”
Ross szerint kezdetben ellenállt, mondván: bár ő is hibásnak tartja Powell politikáját, az elnöknek nem kellene fenyegetésekkel fellépnie egy ilyen jelentős, független intézménnyel szemben. „Rendben” – válaszolta Trump. „De akkor is fel kell hívnod, és beszélned kell vele, hogy észhez térjen.”
Ross végül felhívta Powellt, aki vonakodva fogadta a megkeresést. Amikor Ross találkozót javasolt, Powell így felelt:
„Nem. Bármit mondok önnek, az visszajutna Trumphoz.”
A beszélgetés során a Fed gazdasági előrejelzéseinek modelljeiről vitáztak, majd Powell lezárta az eszmecserét: „Semmilyen kötelezettségem nincs arra, hogy önnel vitázzak, és nem is fogok.” Bár a hívás rossz hangulatban ért véget, Ross felveti, hogy lehetett hatása: „Néhány héttel később Powell megváltoztatta a politikáját. Nem tudom, hogy az én hívásom közrejátszott-e ebben.”
Ross nem közöl pontos dátumot, így nehéz ellenőrizni, valóban röviddel ezután változott-e a Fed álláspontja. A Fed szóvivője nem kommentálta az ügyet, Trump és Ross pedig nem válaszolt a Forbes megkereséseire.
Trump azonban nyilvánosan sem titkolta haragját Powell iránt. 2018-ban és 2019-ben látványos nyomásgyakorló kampányt folytatott a Fed ellen, felszólítva az intézményt, hogy „vegye ki a győzelmet” az erős gazdaságból, Powellt pedig „fogalmatlannak” nevezte. Még azután sem hagyta abba a kritikát, hogy a Fed 2019 augusztusában kamatcsökkentésbe kezdett.
„Az egyetlen kérdésem: ki a nagyobb ellenségünk, Jay Powell vagy Hszi elnök?”
– tweetelte ki akkor Trump.
Trump vagyona is megérezte Powell kamatpolitikáját
A politika nyilvánvalóan szereti az alacsony kamatokat, hiszen az olcsó hitelek pörgetik a gazdaságot, ami szavazatokban mérhető. Trump esetében ugyanakkor a közpolitikai célok és követelések nem elválaszthatóak a személyes ügyeitől (amire kiváló példa, hogyan alakította át az amerikai kriptoszabályozást).
Mégha Trump aggodalma részben valóban az átlagamerikaiakra vonatkozhatott, személyes pénzügyi érdekei is erősen érintettek voltak. Elnöksége idején több mint 300 millió dollárnyi változó kamatozású hitele volt, így már egyetlen százalékpontos kamatemelés is évi több mint 3 millió dollár többletköltséget jelentett számára. Ennél is fontosabb: a magasabb kamatok jellemzően csökkentik az ingatlanok értékét. A járvány utáni kamatemelések nyomán Trump kereskedelmi ingatlanjai becslések szerint mintegy negyedükkel, összesen körülbelül 560 millió dollárral veszítettek értékükből.
Ma Trump két kiemelt értékű ingatlanában – a New York-i 1290 Avenue of the Americasben és a San Franciscó-i 555 California Streetben – változó kamatozású hitelekkel érintett, és a magas kamatszint várhatóan több tízmillió dolláros pluszterhet jelent számára.
Más elnökök is próbálkoztak
Ross története megmutatja, a Fed függetlenségét mennyire veszi komolyan a Fehér Ház ura. „Történelmi példák sora bizonyítja, hogy amikor a jegybankok politikai irányítás alá kerülnek, az érintett országokban rendszerint elszabadul az infláció, ami aláássa a gazdasági teljesítményt” – mondja Eric Leeper, a Virginiai Egyetem közgazdaságtan-professzora, Venezuelát, Törökországot és a weimari Németországot említve példaként.
„Kevés dologban van ekkora konszenzus a makroközgazdászok között, de ez ezek közé tartozik.”
Powell maga is visszautasította a politikai nyomást egy 2019 júliusi szenátusi meghallgatáson: „Mindig objektíven, adatalapon, átlátható módon fogjuk végezni a munkánkat, és azt tesszük, amit az amerikai gazdaság szempontjából helyesnek tartunk.”
Trump nem az első elnök, aki megpróbálta befolyásolni a Fedet: Lyndon Johnson, Richard Nixon és Ronald Reagan is kísérletet tett erre különböző sikerrel. Paul Volcker, Reagan idején a Fed elnöke, 2018-as memoárjában felidézte: amikor az elnöki kabinetfőnök felszólította, hogy az 1984-es választás előtt ne emeljen kamatot, „szó nélkül kisétált”. Azóta a Fed viszonylag mentes maradt a közvetlen politikai beavatkozástól, ami megerősítette hitelességét az infláció elleni fellépésben.
Egy új világ
Trump második ciklusa előtt már voltak rá erős jelek, hogy a Fed újra nyomás alá kerülhet. A konzervatív Heritage Foundation által készített, bár Trump által nyilvánosan elutasított Project 2025 szerint a Fed-et meg kellene fosztani legfontosabb eszközeitől és feladataitól. Trump is többször beszélt arról, hogy elnökként legalább annyi beleszólást kellene neki engedni a kamatpolitikába, mint a Fednek.
„A kockázat nem egyetlen telefonhívás” – mondja Viral Acharya, az indiai jegybank korábbi tisztviselője, jelenleg a New York-i Egyetem professzora. „Hanem egy tartós, rendszerszintű beavatkozás lehetősége. Ez pedig komoly veszélyt jelent.”
Úgy tűnik, hogy a telefonhívásokról a Fehér Házban már lemondtak, helyette büntetőüggyel és gyanúsítással helyezik újra nyomás alá a Powell vezette jegybankot. Trump a belpolitikáról sem gondolkodik máshogy, mint a világpolitikáról: az a világ, amit ismertünk, véget ért. Kérdés, hogy miként tud ennek ellenálni az amerikai intézményrendszer, a Fed „ostromát” ugyanis gyorsan beárazhatják a befektetők is.
