Nincs értelme végigkutatni a párnacihát, a sublótot: az átlagos magyar háztartásnak nemhogy 26, de még 1-2 millió forintnyi pénzügyi megtakarítása sincs – csak a felületes szakértői elemzések járatják velünk a bolondot.
A szerző befektetési szakember, a Blochamps Capital ügyvezetője. Legutóbbi interjúnk itt olvasható vele, a tranzakciós illetékről készített elemzése itt.
„Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – bár tudható, hogy Winston Churchill sohasem mondta ezt, a neki tulajdonított mondatot, ám a szöveg igazságát időről-időre magunkon is lemérhetjük. Mert bizony, a statisztikai furcsa dolog: a számok önmagukban rendkívül megtévesztőek lehetnek.
Az elmúlt héten az online média prédaként harapott rá az egyik gazdasági portál a Magyar Nemzeti Bank (MNB) „Előzetes pénzügyi számlák” adatsorát kommunikáló közleményére, amely arról írt, hogy átlagosan 26,3 millió forintos pénzügyi vagyona van egy átlagos háztartásnak. Sokan felkapják a fejüket:
„Valóban ennyi vagyonunk volna?”
Azt, hogy teljesen alaptalan és vérlázító ez a statisztikai egyszerűsítés, nem menti az sem, hogy a közlemény önmaga utalt az MNB korábbi tanulmányára, amely szerint a lakossági pénzügyi vagyon kétharmada a felső 10 százalék kezében van. (Tegyük hozzá, a Blochamps vagyondeciliseket monitorozó felmérése szerint ezen belül a legfelső 1 százalék birtokolja a háztartások pénzügyi vagyonának egyharmadát, a biztosítások nélküli klasszikus pénzügyi vagyonának 40%-át!)
Nem, mert a fenti tények alkalmasak lettek volna arra, hogy az arányosítást tovább vigye az elemzés.
Ennek alapján a háztartások pénzügyi vagyonának harmadán, 34 820 milliárd forinton osztozik 3,6 millió háztartás. A fentiekből 9,7 milliós háztartási vagyon adódik számukra.
Forrás: Blowchamps Capital privátbanki elemzés
A következő ordas ferdítés abban érhető utol, hogy az elemzés készítői „megtakarításként” mutatják be „az egyéb tulajdonosi részesedések” soron a családtagok tulajdonában lévő cégek értékét. Ezek a részesedések elvben a háztartások „pénzügyi” vagyonának 30 százalékát teszik ki a statisztika szerint.
De miként gondolhatunk pénzügyi, tehát valamilyen szinten likvid vagyonelemként a cégek értékére, miközben a vállalkozások pontos beértékelése vagy adás-vételüknek az ártranszparenciája (a tőzsdei cégeket leszámítva) lényegében megoldatlan? Milyen alapon mérhető ez a cégérték?
Cégérték
Az MNB a háztartási tőkebefektetéssel, részesedéssel működő vállalatok háztartásokra jutó saját tőkéjének és a háztartási vagyonfelmérés vállalati tőkebefektetés, részesedés adatainak az összevetésével próbál képet kapni a cégekben lévő tulajdonrészek értékéről. A probléma a nem tőzsdén jegyzett, tehát a magántulajdonban lévő cégek tulajdonrészeinek meghatározása lehet – egy ekkora statisztikai modellben az MNB megközelítése persze érthető.
Ugyanakkor a privát cégek adás-vétele a saját tőkétől bőven eltérhet számos körülmény miatt. A Forbes például egy konzervatív megközelítéssel számítja ki ezek értékeit a különböző listáin – de egy 10 százalékos likviditási diszkontot is használ, hiszen ezen pénzügyi eszközök értékesítése valóban nem egyszerű, sőt egyre többször kötődik valamilyen hatósági eljáráshoz. Magyarul: nehezen váltható készpénzre, kevésbé likvid, mint mondjuk egy tőzsdén jegyzett cég részvénye – ennek megfelelően az értéke is nehezebben meghatározható. – A szerk.
A jegybanki statisztika szerint például a háztartások céges tulajdoni hányadokban utolérhető vagyonának bővülése a covid, az energia- és inflációs válság ellenére is éves alapon kétszámjegyű 2020 óta, sőt 2021. III. negyedéve és 2024. IV. negyedéve között rendre ez hajtotta a háztartási vagyon bővülését!
Ha a céges értékeket és az egyéb, megtakarításként nem értékelhető tételeket leszámítjuk – így tesz a Blochamps maga is az elemzéseiben, és a Portfólió.hu is így járt el, nagyon helyesen –, és a klasszikus megtakarítások között
- a készpénzt,
- a betéteket,
- a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat,
- a tőzsdei részvényeket,
- befektetési jegyeket,
- életbiztosítási és nyugdíjpénztári díjtartalékot
tartjuk nyilván, akkor nem felsőkörös háztartások átlagos pénzügyi vagyona
már csak alig több mint 5 millió forintot tesz ki.
Ez így már messze nem olyan szép kép. Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a magyarországi bruttó átlagbér 642 ezer (a nettó átlagkereset 442 ezer) forint volt júniusban.
Persze, ahhoz képest, hogy a statisztikák szerint a magyarok közel 40 százaléka egyetlen hónapot sem tudna kigazdálkodni jövedelem nélkül, ez az alig 10 hónapra elegendő vagyon is túl szépnek látszik.
Bontsuk tehát tovább a valóságot.
A következő kérdés: tekinthető-e tényleges megtakarításnak a családtagok pénztárcájában megbújó készpénz vagy épp a bankszámlán negyedéves fordulónapkor ott lévő összeg? A készpénzvagyon a ténylegesen pénzügyinek vehető megtakarítások 9,2 százalékát teszi ki a folyószámlákon lévő egyenleg pedig a szűken vett pénzügyi vagyon 14,8 százalékára rúgott az idei év II. negyedévének végén.
Miután a lakosság alsóbb rétegében csekély a megtakarítási képesség, nem túl merész a gondolat, hogy ezen emberek esetében a megtakarítás, mint fogalom valójában nem létező tétel – ők valójában csak az egyébként a pillanatfelvétel után elköltött folyószámla-egyenlegükkel és a készpénzállomány (összességében azért nem túl jelentős) részével vannak jelen a megtakarítási mixben, amit szerény mértékben növelhet a maga nemében szintén illikvidnek tekinthető életbiztosítási- és nyugdíjpénztári díjtartalék.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a megtakarításokkal szemben 13 ezer milliárd forintot meghaladó háztartási hitelállomány is van,
az egy átlagos háztartásra jutó pénzügy megtakarítások romantikájáról tehát ennyit.
A másik igen komoly tévutat a pénzügyi vagyon növekedési ütemének félreértelmezése jelentheti. Való igaz, a szűken vett pénzügyi megtakarítások összege 18,1 százalékkal nőtt az elmúlt egy évben – s erre valóban 19 éve nem volt példa, de pezsgőt még ne bontsunk, reálértéken a bővülés már csak 13,5 százalékos.
Ráadásul a számokban visszaköszön a közel 1300 milliárd forintos számlaegyenleg-bővülés – amit a reálbérnövekedés hajthat, ám aki ezzel számol publikációjában, annak illik azt is hozzátennie, hogy
az elmúlt két évben érdemi reálvagyon-vesztés történt épp azért, mert a magas infláció mohón felzabálta a társadalom felső harmada megtakarításainak reálértékét.
Forrás: Blowchamps privátbanki elemzés
Emellett az éves szinten kimutatott 8700 milliárd forintos vagyonnövekedés jelentékeny részét nem más, mint az állampapírok kamatjövedelme adta: számításaink szerint a központi kormányzat csak az idén közel 1400 milliárd forint értékben fizet ki kamatot az állampapírok – döntően a 2023-as rekordmagas kamatszint miatt megugró Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) után.
Dőreség ugyanakkor azt hinni, hogy a kifizetések terén más lenne a helyzet a vagyonkoncentrációban – sőt.
Nem kockáztatom túlzottan a szakmai hitelességünket, ha azt állítom: a leggazdagabb 5 százalék a fenti kamatjövedelem több, mint háromnegyedét magának tehette el. Ebből részben újabb állampapír vásárlások történtek, de a befektetési jegyek állományának 3250 milliárdos bővülésében is elsősorban ők érhetőek utol. Így pedig a vagyonnövekedés a valóságban nem a háztartások egészére, hanem csak a felső 10, de még inkább a felső néhány százalékra korlátozódik.
A kedves olvasó így megnyugodhat: nem kell tízmilliókat keresnie a háztartásban látens vagyonelemeket rejtegető családtagokra gyanakodva, mert
„átlagemberként” a társadalom 8-9 tizedének esélye sincs a közelébe érnie a megtakarítási üvegplafonnak.
Sőt egyre távolabb kerülnek tőle, hiszen az elmúlt 20 év inflációja, a kereseti és megtakarítási lehetőségeik korlátossága agresszíven nyitotta a vagyoni szakadékot a kárukra a társadalomban.
Remélhetőleg a szenzációhajhász sajtó is megérti végre: megtévesztő és szakmaiatlan nominális dicsőségeket készpénznek venni és kritikátlanul leközölni minden kattintásorientált számítást, miközben a valóság szomorúan kijózanítva mást igazol vissza.
Karagich István,
befektetési szakember, a Blochamps Capital Kft. ügyvezetője
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
