Mielőtt az inflációkövető állampapír (PMÁP) elvesztette inflációkövető jellegét, hatalmas összegekkel rohamozták meg a magyar kisbefektetők az idén 16, jövőre 18 százalék körül kamatozó papírt. De egy fontos kockázati tényező ott lebegett, és ma is ott lebeg a fejek felett: nem nyúl-e bele az állam az állampapírok lejárat előtti visszaváltási feltételeibe? Karagich Istvánnak, a Blochamps Capital kft. ügyvezetőjének erről is megvan a maga markáns véleménye, csakúgy, mint a forint várható mozgásáról. Interjú.
Forbes.hu: Mekkora esély van szerinted arra, hogy hozzányúlnak az inflációkövető lakossági állampapírok visszaváltási jutalékhoz?
Karagich István: Szerintem kicsi. Távolabbról indítanék. Néhány éve bejött a MÁP Plusz, az öt évre 4,95 százalékot kínáló szuperállampapír, amit lehetett ennél olcsóbb hitelből finanszírozni, ezért sokan rástartoltak. A vagyonos réteg nem azért vett olyan sok állampapírt, mert önmagában tartották vonzónak, hanem mert tőkeáttéttel messze piaci kamatozás feletti hozamhoz lehetett jutni. Aki biztos volt benne, hogy a bankja három-négy-öt éven keresztül biztosítja neki az olcsó forrást, az kockázat nélkül tudott ezzel élni és nem kevés profitot zsebre vágni. Ne felejtsük el, hogy ez idő tájt egyszerre ösztönözte az állam a bankokat az állampapír-értékesítésre extra jutalékkal, miközben a jegybank a hitelezési aktivitásukat is minden lehetséges eszközzel támogatta. Érthető volt a befektetési piaci ügyfélreakció és következmény.
Amikor aztán a kamatok elkezdtek emelkedni, az államnak szüksége lett nagy mennyiségű forrásra. Ezért nem építhette le azokat, akik csak kihasználták a legális lehetőséget arra, hogy nem az eredeti kibocsátói szándéknak megfelelően, direktben pusztán a szabad likviditásukat vagy megtakarításukat rakták be állampapírba, hanem kvázi hitelből arbitráltak. Márpedig ezeket a vagyonos megtakarítókat nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ők azok, akik problémát okozhatnának, ha eladják az állampapírjaikat.
