Az elmúlt hetekben sorra kaptam a kérdéseket, hogy miért erősödik ennyire a forint, nincs-e itt valami turpisság? Napról napra meg kellett lepődjek, hogy mennyien meglepődnek a 380-as árfolyamon, aztán kicsit jobban belegondolva rájöttem, mi lehet ebben annyira furcsa. Aki napi szinten követi a piacokat és az árfolyamot leginkább mozgató tényezők változásait, annak szinte papírformaszerű a forint ereje – az elemzői prognózisok nagy része is december óta inkább ezzel számolt a gyengülés folytatódása helyett. Aki viszont simán hozzászokott az elmúlt évek jegybanki és kormányzati irányvonalához, illetve ezzel párhuzamosan a kitartó, trendszerű gyengüléshez, az valóban pisloghat most, mint hal a szatyorban.
A forint mozgásában a látványos fordulópont októberben volt, a trendváltás egyértelműen a jegybank utolsó markáns kamatemeléshez kapcsolódik. Azonban hiba lenne erre az egyetlen tényezőre felhúzni a magyarázatot.
Ugorjunk vissza egy évet, egészen a háború kitöréséig. Az első ijedtség után a forint 370 körül stabilizálódott, innentől gyengült nagyjából 10 százalékot, hogy aztán a nyarat a 400-as szint körül körül pendlizze végig. Egészen addig ez volt az egyensúlyi árcentrum, amíg szeptember 27-én Matolcsy jegybankelnök személyesen ki nem lőtte az égbe az árfolyamot. A bejelentés a kamatemelési ciklus végéről nem csak a jegybank addigi kommunikációjával ment szembe, de a jegybank inflációs jelentéséből se az jött le, hogy közel lenne az inflációs csúcs. Két héttel később jött a kármentő, de a jegybanki hitelességet csúnyán megtépázó kamatemelés, amely azonnal visszaküldte a forintot 430 közeléből 410-ig. Utána kis bizonytalanság jött, majd decembertől következett a máig tartó markáns erősödés.
Mi változott még? Lényegében minden olyan tényező, amely az árfolyamot komolyan befolyásolja.
Gáz: Európa jól megoldotta, a forint köszöni szépen
A gázár a háború kitörése után vált az egyik legfontosabb mozgatórugóvá. A krónikus orosz gázfüggőségtől szenvedő Magyarországot a gázárrobbanás sokkal erősebben sújtja, mint régiós vetélytársait, égbe emelve az enerigiahordozóért devizában fizetendő összeget. Jórészt ez okozta a forint markáns tavaszi alulteljesítését. A dollár erősödése általában kedvezőtlen a feltörekvő devizáknak, ez is odavert abban az időszakban a forintnak. Ezekre a tőlünk független tényezőkre jöttek még a magyarspecifikus lehúzóerők: a választási osztogatással szétbarmolt költségvetés és az uniós pénzekről szóló tárgyalások vég nélküli elhúzódása. Pontosabban: a magyar kormány húzódozása attól, hogy teljesítse a pénzek lehívásáért előírt követelményeket.
Ősszel viszont kedvező irányba változtak a külső körülmények. A gázár az augusztusi csúcsa után gyorsan visszazuhant, a dollár pedig épp akkor fordult látványosan, amikor a forintot mentendő az MNB égbe nyomta az irányadó kamatot. A költségvetési szigorról szóló utalások és az uniós pénzvesztési megakadályozó egyezkedések hírei a javuló nemzetközi hangulatban már elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a forint stabilizálódjon, aztán decembertől még minden sokkal erőteljesebben állt a forint mellé.
EU: viták vannak, de megegyezés is
Az unióval sikerült megállapodni arról, hogy nincs azonnali és végleges pénzvesztés, csak befagyasztás. A probléma ugyan csak el lett tolva, meghatározták a szigorú feltételeket a pénzek eléréséhez, de ez is nagy megkönnyebbülést hozott. Ahogy teltek a napok, a tél Európában folyamatosan melegebb volt a szokásosnál, nyilvánvaló lett, hogy bőven lesz elég gáz, a gázár ehhez kapcsolódva az őszi stabilizálódás után újra szakadni kezdett, pár hét alatt lefelezett. A dollár is egyre erőteljesebben esett azzal párhuzamosan, hogy a piac egyre biztosabban látja az amerikai kamatemelési ciklus végét.
Ezek rendkívül erős és egy irányba ható forinterősítő tényezők és még ott volt, illetve van is mellé az október óta fenntartott jegybanki szigor, amivel brutálisan megdrágítják a forint elleni spekulációt és bátorítják a forint mellettit. Az év végén az volt a nagy kérdés, hogy az MNB meddig tart ki a szigor mellett, hol van az a pont, ahol már enged belőle. Az elmúlt években mindig megégette magát, amikor idő előtt lazáskodni kezdett, de az alapbeállítottsága mégis csak Matolcsy vezetése alatt végig a szuperlazaság.
Az MNB most kitart
Az év elején az elemzők nagy része arra hajlott, hogy ha a kedvező külső körülmények kitartanak és a forint stabilan 400 alá kerül, az MNB elkezdheti a lazítást, de legalábbis a kommunikációjával elkezdi tesztelni a piacot. Ehhez képest nincs semmi változás. A gázár a harmadára esett október óta, a forint 430-ról 380-ig jutott, az európai tőzsdék több éves csúcsra jártak, a hangulat tehát kifejezetten kedvező.
Az MNB mégse ingott meg és tartja a vasszigort még azzal együtt is, hogy ezzel a kormányt is kifejezetten bosszantja.
A magas kamatszint öli a hitelezést, a beruházásokat, végső soron az ország gazdasági teljesítményét, fontos lenne mihamarabb csökkenteni, de a jegybank most már jobban aggódik a forint, rajta keresztül az infláció miatt.
Minden fontos forintmozgató erő hátszelet jelentett tehát a magyar pénznek december elejétől kezdve, így még az olyan kifejezetten rossz hírek sem tudták néhány óránál tovább az ellentétes irányba küldeni a kurzust, mint a romló hitelminősítések. Most, február közepén ott tartunk, hogy bivalyerős a forint, közben a magas kamat csendben rombol. Az első látványos jó hír, utóbbit majd csak akkor láthatjuk az adatokban, amikor tartósan gyengébben teljesít a magyar gazdaság annál, amit potenciálisan fel tudna mutatni, illetve amit a régióban más országok fel is mutatnak.
Akkor most váltsunk-e a nyaraláshoz vagy még ne?
Az elmúlt négy hónap látványos forintereje ezzel együtt még csak egy kis korrekció a hosszabb trendben. Egy éves időtávon nézve is csak csökkent a forint alulteljesítése, próbál visszatérni ahhoz, hogy nagyjából együtt mozogjon a többi hasonló devizával.
Bőven benne van a pakliban, hogy ha a külső körülmények a következő hónapokban is kedvezőek maradnak, akkor nem most érdemes valutát váltani a nyári utazáshoz, hanem tavasszal. De egyre több jel mutat abba az irányba, hogy ez a látványos erő fogyatkozik. A gázpiac már beárazta, hogy ez a tél pipa, a következő még kérdéses, a dollár is mintha kissé előszaladt volna a kamatvágások árazásával. Az uniós források ügyében továbbra sem látszik, hogy a kormány bevállalná a feltételek teljesítését, makroszinten pedig változatlanul a magyar gazdaság az egyik legsérülékenyebb Európában. Itt a legmagasabb az infláció, rajtunk kívül csak két másik ország süllyedt technikai recesszióba, az év második felétől eléggé széttartanak az előrejelzések azzal kapcsolatosan, hogy letörhető-e az ár-bér spirál.
Borítókép: Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke beszédet mond a Nagy könyvünnep és kortárs mûvészeti kiállítás elnevezésû rendezvényen az Új fenntartható közgazdaságtan – globális vitairat címû kiadvány ünnepélyes bemutatóján az MNB konferencia-központjában 2022. május 7-én
