Adhatunk borravalót kézbe, hagyhatjuk az asztalon, de mostanában az is gyakori, hogy felénk fordítanak egy tabletet, hogy válasszunk, mennyit adunk a szolgáltatásokért. Hol és mennyit illik adni?
Miután az első, szakszervezeti alapon működő amerikai Apple üzlet alkalmazottai felvetették, hogy fizetéskor a vásárlóktól lehessen kérni három–öt százalékos, vagy a vevő által meghatározott arányú borravalót, ismét lendületet kapott a borravaló témája. Egyre többször lehet tapasztalni világszerte, hogy a pultnál állva felénk fordítanak egy tabletet és megkérdezik, hogy hány százalék borravalót szeretnénk adni.
Franciaországban a „service compris” azt jelenti, hogy a borravaló már benne van a számlában. Más helyeken – különösen Kelet-Ázsiában – büszkék rá, hogy a borravaló ismeretlen fogalom számukra. Nézzük meg néhány ország példáját a borravaló-kultúrára.
Japán
A borravaló itt nemcsak szokatlan, de kínosnak is számít. Turistaként érdemes jól az eszünkbe vésni, hogy ha borravalót próbálunk adni, azzal megsértjük a japánokat. Ha az emberek pénzt hagynak a felszolgálóknak az éttermekben, utánuk szaladnak, és visszaadják.
„A japánok büszkeséggel végzik a munkájukat, és az esik jól nekik, ha megköszönik a kiszolgálást, vagy egy étteremben visszajelezzük, hogy ízlett az étel” – mondta a BBC Travelnek James Mundy utazásszervező. Egy kivétel van: a ryokanokban, Japán hagyományos tatamis vendégházaiban az utazók hagyhatnak pénzt a kimonóba öltözött felszolgálónak.
Egyesült Államok
Kevés ország veszi annyira komolyan a borravaló-kultúrát, mint az Egyesült Államok. Egyre többet szokás hozzáadni a számlához, nem ritkán húsz–huszonöt százalékot. Az utóbbi időben megnőtt az adott és elvárt összeg, és a digitális borravaló-lehetőségek gyors terjedése tovább bonyolítja a helyzetet.
„Az USA-ban olyan borravaló-kultúra van, mint sehol máshol – mondta Peter Anderson, a Knightsbridge Circle turisztikai cég vezetője. – Nemrég New Yorkban vettem egy üveg vizet egy boltban, és fizetéskor borravalót kértek tőlem.
De én magam vettem fel a vizet, elvittem a pulthoz és kifizettem, mégis elvárták, hogy otthagyjak húsz százalékot.”
Sok helyen a személyzetnek eleve alacsonyabb bért fizetnek, mert belekalkulálják, hogy a vásárlók a borravalóval kiegészítik a fizetést.
Egyiptom
Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában mélyen gyökerező társadalmi norma a baksis, azaz a borravaló vagy a jótékonysági alamizsna fogalma. Ezt kérheti nyíltan egy taxisofőr vagy idegenvezető, vagy az árus a bazárban. Végső soron mindenhol ugyanazt jelenti: pénzt kérnek, függetlenül a nyújtott szolgáltatástól. Ha előre adjuk, általában extra szívességeket tesznek a szolgáltatók.
Kína
Még a legmodernebb kínai megapoliszokban, például Pekingben és Sanghajban sem várják el a borravalót. Valamelyest még mindig tartja magát a hagyomány, hogy a borravaló Kínában valahol a megvesztegetés és a modortalanság mezsgyéjén mozog. A kínaiak nem szoktak borravalót adni, ugyanakkor egyre gyakrabban fordul elő, hogy a turistáktól elfogadják és nem tekintik sértésnek.
Dánia
Talán azért, mert a taxisok, a felszolgálók és egyéb szolgáltató területen dolgozók is jól meg vannak fizetve, nem jellemző a borravaló Dániában. Jelképes gesztusként fel lehet kerekíteni a számlát az étteremben, de ennél több borravalót nem szokás adni.
