Nettó 8 óra, és menj haza játszani!

Csanády István szembe megy az árral. Van egy 30 fős startupja, amely most kapott 2 milliárd forint befektetést, nem is akárhonnan, hanem a Revolut és a Spotify egykori befektetőitől. Alkalmazásuk, […]

Bővebben

Borítókép: Michael Parulava // Unsplash

Kétmillió forint felett a bűnözők kedvenc valutája

Egyesek a bedőlését jósolták, mások lufinak nevezték, meg persze akadtak, akik végig hittek benne – nekik lesz igazuk? Geopolitikai konfliktusok is hajtják felfele a már-már lesajnált Bitcoin árfolyamát.

A 2008-ban alapított, és az eltelt tizenegy esztendő során a csúcsról a mélybe zuhant Bitcoin átütötte a hétezerdolláros értékhatárt (sőt, már a nyolcezrest is). Ez persze messze van a 2017-es, majd’ húszezerdolláros csúcstól, de a türelem, mint tudjuk, sok pénzt terem: egy orosz elemző szerint nemsokára kétmillió dollár lesz a Bitcoin árfolyama.

Nem, ez nem elírás, Vladislav Ginko kremli elemző valóban kétmillió amerikai dollárra becsülte a Bitcoin 2019 végi értékét. Az orosz állam által fenntartott elnöki akadémia közgazdásza azt állítja, orosz cégek és magánszemélyek már 1,8 millió Bitcoint halmoztak fel (ez dollárban akkor 8,6 milliárdot jelent), és bár az állam még nem szállt be a buliba, tettek lépéseket a legnépszerűbb kriptovaluta kiismerésének irányába.

A szankciók a Bitcoinnak kedveznek

Az ok Ginko szerint a lassan, fokozatosan elmérgesedő amerikai-orosz viszony, ami előbb-utóbb olyan súlyos, Oroszországgal szembeni szankciókhoz vezet majd, amik folytán az amerikai Idegen Vagyont Ellenőrző Hivatal eltiltja a dollártól az orosz cégeket, ellehetetlenítve a szuperhatalom tradicionális kereskedelmi hálózatait.

Marad tehát az ellenőrizhetetlen, lenyomozhatatlan, ugyanakkor – egyelőre – feltörhetetlen kriptopénz, aminek árfolyama a konvencionális pénznemeknél tapasztalt mozgásokhoz viszonyítva szürreális ütemben hullámzik ugyan, de az orosz milliárdokos potenciális beszállásával olyan magasságokba törhet, amilyenre még nem volt példa a kapitalizmus történetében.

Vége a kapitalizmusnak?

Már ha a kriptovaluták által uralt jövőben marad a kapitalizmus. A helyzet az, hogy ezek a pénznemek koránt sem úgy viselkednek, hogy azt egy wall street-i bróker elemezni tudja. A már emlegetett árfolyamhullámzás itt azt jelenti, hogy a Bitcoin 2017 augusztusában még 4400 dollárt, ugyanazév decemberében viszont már 19 783 dollárt ért, ami mindössze két hónap alatt zuhant 6200 dollárra.

Az közgazdászszemmel értelmezhetetlen kiingásnak megannyi oka van. Többek között senki sem tudja, ki alapította a Bitcoint és pontosan mik a tervei vele (erről még lesz szó), ahogy azt sem, hogy a bonyolult algoritmusok által számolt pénzforma bányászásának milyen hatása van a fizikai értelemben is létező pénzek világára. Mert bizony a Bitcoint bányászni is lehet – erről már írtunk a Forbes.hu-n, így most nem mennék bele részletesen, de lényegében arról van szó, hogy hétköznapi számítógépalkatrészekkel is elő lehet állítani kriptopénzt.

Így tettek tönkre egy teljes piacot a kriptovaluták

Ez elsőre úgy hangzik, mintha ingyen gazdagodhatnánk meg, az igazság azonban ennél kicsit bonyolultabb. Az ipari bányászathoz szükséges, néha több millió dollár értékű felszerelés nagyon sok energiát követel, így a pénz egy része villanyszámlára megy el – már ha az adott helyen egyáltalán megvan ehhez a kellő fejlettségű infrastruktúra; emiatt van, hogy egyes bányászok komplett konténereket töltenek meg számítógépekkel, és kamionokkal járják a világot, gazdaságosabb áramforrásokat keresve.

Avagy az ingyen pénz nincs is ingyen, sőt, a hatalmas energiafelvételért tulajdonképpen a természet károsodásával fizetünk, hisz a bányászat minden, csak nem fenntartható művelet.

Ráadásul sok pénz kell hozzá, hogy belevághasson valaki – és akkor a termelt zsetonokat még nem is biztos, hogy el tudja költeni.

Ne menj vele Mekibe

Bitcoinnal nem lehet csak úgy fizetni. Ha elmegyünk a helyi pizzériába és azt mondjuk a pultoslánynak, hogy hé, két szelet csípőskolbászos lesz, meg egy sör, és ezért 0,0007076 Bitcoinnal fizetnénk, valószínűleg nem fog kiszolgálni bennünket – maradnak az online, jórészt anonim kereskedőházak, amik sokszor a dark weben találhatók.

Igen, azon a bizonyos, hírhedt dark weben, amit csak titkosított böngészővel érhetünk el, és ami tele van csalókkal, ember-, fegyver-, drog- és ki tudja, még miféle -kereskedőkkel. Arrafelé szeretik a Bitcoint, mert lenyomozhatatlan, ugyanakkor az illegális tevékenység is hatással van a pénznem értékmozgásaira – magyarán, ha sokat ér a Bitcoin, az simán lehet azért, mert épp jól megy valamelyik felsorolt „üzletág”.

A Bitcoinnal szembeni bizalmat tovább bomlasztó, nem tudjuk, ki áll mögötte. Magát a technológiát egy Satoshi Nakamoto nevű japán fiatalemberhez kötik, legalábbis ezen a néven adták be a papert, ami taglalta a Bitcoin mögötti blokklánc-technológiát.

Szövegelemzők szerint azonban a Bitcoin mögött valószínűleg angol anyanyelvű személy áll, és a szakértők szerint esélyes, hogy nem egyetlen embert kell keresni, mert ehhez egyszerre kellett érteni a közgazdaságtanhoz, a matematikához, a programozáshoz és a kriptográfiához – nagyjából professzori szinten, egyidejűleg.

Ilyen ember nincs sok a világon, akik pedig igen, nehezen köthetők össze a Bitcoinnal, szóval a rejtély egyelőre megoldatlan – még akkor is, ha fel-feltűnik pár kétes arc, akik állítják: ők hozták tető alá a rejtélyes valutát. A Bitcoin egyébként azóta számtalan utódot nemzett, a blokklánctechnológia pedig a pénzkeresésen túl is számtalan felhasználási móddal kecsegtet – ilyenek például az okosszerződések, amikre egyre több állam és vállalkozás repül rá.

Nincs több titkod

A dolog lényege, hogy egy titkosított adatbázisban rögzítjük a szerződő felek minden adatát, így lehetetlen csalni vagy olyan záradékokat írni, amik később kétértelműek lehetnek. Ez elsőre legalább olyan jól hangzik, mint az ingyenpénz, de pont ugyanannyira kétélű fegyver.

Egyrészt a teljes transzparencia ellehetetleníti a ravaszságot, kiveszi az üzletből a rátermettség és a jól irányzott blöffölés szerepét – hisz ha van egy világraszóló ötletem, de semmi pénzem és tapasztalatom, mégis hogyan győzhetném meg a befektetőket, akik az okosszerződésben foglaltak szerint mindent tudnak rólam?

Másrészt kiveszi az egyenletből az ügyvédek, és úgy általában a jogorvoslat szerepét, hisz a blokkláncba töltött szerződéssel nem lehet zsonglőrködni, se támadni vagy védeni – az csak úgy van, készen, matematikai értelemben véve tökéletesen.

És akkor az adózás és az állami kontroll kérdését még nem érintettük, pedig a teljesen zárt, de a közösségen belül abszolút transzparens szerződéseket csak kétféle módon lehetne kezelni: vagy a felügyeleti szervek előtt sincsenek benne titkok (még üzletiek sem), vagy nem látnak bele, és még harmadik fél bevonásával sem tudják ellenőrizni a tartalmukat.

Az én vízióm a blokkláncra tíz év múlva az, hogy mindenki használja, de senki sem tud róla

Innen nézve érthető, hogy a kriptoközösségben anarchista és kommunista gondolkodók is megfordulnak, akik szerint a blokkláncforradalom nem egy újfajta, technológiai kapitalizmus kezdete, hanem a teljes társadalom átalakulásáé.

Nem bíznak benne

Persze még kár lenne felkészülni a pénzügyi apokalipszisre, és azonnal konzervtartalékokra költeni a kemény munkával kibányászott kriptopénzt: a Ginko-féle predikciókat még a Bitcoin közösségében is túlzónak tartják, a világ nagyhatalmainak döntéshozói pedig idegenkednek a kriptovalutáktól.

Erre meg is van minden okuk. A kriptopénz megítélésének nem tesznek jót a folyamatos botrányok, nemrég például két megbízhatónak vélt kriptokereskedelmi lánc keveredett egy 850 milliós sikkasztási ügybe.

És hát az sem valami biztató, hogy a téma egyik fő szószólójaként még az amerikai posztért 2020-ban induló John McAffe pedig nemrég a Bahamákra menekült, miután Twitteren dicsekedett azzal, hogy évek óta nem fizet adót.

Az efféle sztorik külső szemlélőként inkább megmosolyogtatók, semmint ijesztők, de persze az ördög nem alszik – Satoshi sem véletlenül bújt álnév mögé.

 

Borítókép: Michael Parulava // Unsplash

 

"A felnőtt horgászok többsége totál analfabéta. Egy átlaghorgász nagyjából 3 ezreléket tud a horgászatról, én talán 3 százalékot."

Bodrogai Ferenc, a Forest Papír alapítója