A Matild Palace igazgatója, Selim Ölmez örül a luxushotelek kiújult versenyének. Még akkor is, ha most egy ideig kicsit nehéz lesz a helyzet – hiszen azért mégsem Párizsban vagyunk, ahol végtelen a kereslet. Interjú a két éve nyitott hotel vezérével Wolfgang Puck „elcsábításának” részleteiről, a budapesti turizmus nehézségeiről és arról, hogy csapata milyen szenzációs dobásra készül a Spago-Duchess-Matild Café triója után.
Forbes.hu: Épp most érkeztem vissza a Balatonról, ahol a legtöbb szállásadó azt mondta: a foglalások negyven százalékkal visszaestek, és elég kemény lesz az idei szezon. A Balaton persze leginkább a belföldi turizmus célpontja, míg Budapest – és a Matild Palace – a külföldieké. De ti milyen számokat láttok most?
Hotelek, éttermek, csecsebecsék – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.Selim Ölmez: Több adatról is tudok beszélni, nemcsak a saját foglaltsági rátánkat követjük, hanem általánosságban a városét is. Utóbbinál sajnos még mindig nem mondhatjuk, hogy visszatértünk a covid előtti szintre. Nagyjából húsz százalék a különbség 2019-hez képest, ami aggasztó. Örülünk az új befektetéseknek (a W Budapest nyitásának, illetve a St. Regis érkezésének – a szerk.), ez egészségesebb versenypiacot hoz létre. De a vendégek teljes mértékű visszatéréséig még egy kicsit nehéz lesz a hotelek dolga.
Viszont könnyű ezt pozitív oldalról megközelíteni. Például Bécs valóban jobban teljesít jelenleg, de Budapest növekedési potenciálja sokkal nagyobb az elkövetkezendő években. Akár 15–20 százalék is lehet, szemben az osztrák főváros 5 százalékával. Mindenképp számíthatunk a fellendüléssel, amit az újonnan piacra lépők is jeleznek. Emiatt vagyunk motiváltak.
Nehéz a ma, de ez az üzlet nem a máról szól. Hosszú távra tervezünk.
A koronavírusról talán már untig beszélt a szakma – de ez milyen strukturális változásokat hozott a hotelek számára? A ti szegmensetekben is találkoztok azzal, hogy egyre később, akár közvetlen az utazás előtt foglalnak a vendégeitek, és már nem maradnak olyan sokáig?
Persze, egyre több az olyan vendég, aki az érkezése előtti egy hétben foglal. Ez különösen igaz a Dunán, hajóutakon érkező amerikaiakra, akik az utolsó pillanatra hagyják a tervezést. Úgy gondolom, ez a tél beköszöntével változni fog. Budapest kiemelkedő célpont az ünnepi szezonban, még Béccsel is simán vesenybe száll, ahol a luxuskínálat azért jóval előrehaladottabb. Viszont ha az ünnepekről van szó, Budapestnél nincs jobb.
Az, hogy az utazók ennyire utolsó pillanatban terveznek, hogyan írta át a napi működéseteket?
Van néhány periódus, amire jobban fókuszálunk – például a Forma-1 hétvégéjére vagy az atlétikai világbajnokságra. De július elején még nem láttuk a keresletet az ezt követő időszakra. Ez a napi működésben annyit jelent, hogy mindenre fel kell készülnünk. Van, hogy ötvenszázalékos foglaltsággal kezdjük a napot, aztán valamelyik sétahajó nem tud továbbmenni a Dunán, és hirtelen telt házunk lesz.
Ami viszont más a város többi hoteléhez képest, hogy az étel- és italoutletjeink (vendéglátó egységeink) – a Spago, a Duchess és a Matild Café – nagyobb forgalmat nyújtanak. Átlagosan 300–400 vendéget szolgálunk ki, hétvégén még ennél is többet. Mindig csúcsformában kell lenni, hogy ha a kereslet megérkezik, akkor mi tudjuk nyújtani a kínálatot.
Örülni kell a versenynek, még akkor is, ha a keresletnek fel kell nőnie a kínálathoz
Két éve, a járványhelyzet közepén nyitottatok. A lezárások miatt akkor kiemelkedően fontos cél volt a hazai közönség megszólítása, ami azért egy ötcsillagos fővárosi luxusszállodánál nem könnyű feladat. Sikerrel jártatok?
Büszkén mondhatom, hogy az üzleti modellünk nem függ a turizmustól. Jó kapcsolatot ápolunk a helyi közösséggel, mióta kinyitottuk a Duchess és a Spago ajtaját. Ha ezekről és a Matild Caféról beszélünk, akkor a fő – és egyben visszatérő – közönség helyi. Ez szerencsés, egyben kiemelkedően erős üzleti adottság.
A szállóvendégek esetében ez természetesen máshogy alakul. A magyar vendégeknek még különleges alkalom kell ahhoz – például házasságkötés, házassági évforduló –, hogy legyen indokuk nálunk megszállni.
Már említetted, hogy örülsz az új befektetéseknek, a luxushotelmárkák piacra lépésének. Érthető, hiszen minden ilyen fejlesztés Budapest márkaértékét emeli, ami a keresletet is erősíti. De valóban úgy gondolod, hogy elég lesz ez a kereslet ahhoz, hogy ne legyen a verseny túl nyomasztó?
Mondhatnám, hogy elég lesz, de egy ideig biztosan nehéz dolga lesz mindenkinek. Budapest még nem Párizs, ami a jelenlegi helyzetben is óriási kereslettel rendelkezik. És a már meglévő hotelekkel együtt sem navigálunk túl egyszerű piacon.
Most is nagy a verseny, de talán a legnagyobb hiányosság, hogy amit a kormány csinál promóció terén, az nem elég. Nekünk, piaci szereplőnek is tennünk kell érte.
Az új hotelek csak még nagyobb figyelmet irányítanak Budapestre. Amikor mi két éve nyitottunk, nekünk is el kellett magyaráznunk, miről szól a város – ezt az új belépőknek is meg kell majd tennie. Nincs mitől félnünk, sőt, örülünk ennek.
Selim Ölmez szerint a városnak ki kéne használni az adottságait. „The Pearl of Danube, avagy a Duna gyöngye – így is nevezik Budapestet. De mit csinál egy gyöngy? Ragyog.” Ehhez tisztább utcák kellenének, mondja, de a rakpart fejlesztésével is nagyot nyerhetne a város turisztikai szempontból. Ahogy a repülőjáratok sűrítésével is. „Ha nincs egyetlen direkt járat sem az Egyesült Államokból, akkor miről beszélünk? Elérhetővé kell tenni Magyarországot.” Fotó: Sebestyén László
De hogyan mentek majd biztosra, hogy a jól bejáratott presztízsmárkák – a Four Seasons, a W Hotel és a St. Regis – mellett titeket válasszanak? Végtére ugyanaz a célközönség.
Ez igaz, de az első lépés az ügyfélkör növelése érdekében, hogy a desztinációt, azaz Budapestet helyezzük előtérbe. Mi is ezt tesszük, és biztos vagyok benne, hogy a többiek is így gondolkodnak. Ott voltunk az International Luxury Travel Market Expón Cannesban, vagy Isztambulban, Dubajban, a luxusiparágban együtt promotáljuk a várost.
Ha a célközönséget nézzük, azt gondolom, ők elég okosak ahhoz, hogy az igényeiknek megfelelően választanak. Rengeteg oldalon osztályozzák a versenyt – a Booking.com-on, a TripAdvisorön vagy a Marriott saját oldalán, a Virtuosón is. A kimagasló kiszolgálást keresik, és amíg ennek megfelelünk, addig ugyanakkora esélyünk van vendéget szerezni.
De mi ad versenyelőnyt, ha az összes hotel kimagasló szervizzel büszkélkedik?
A márkák különbözősége az, amivel ki lehet tűnni. Vegyük mondjuk a St. Regist, mert ők még nincsenek itt. (Nevet.) Sokáig dolgoztam együtt velük, jól ismerem a márka DNS-ét: ők a New York-i Astor család örökségét, az 1880-as évek komornyikvilágát elevenítik meg. Ezzel szemben mi lokális történetet mutatunk be, és ez előny lehet azoknál a látogatóknál, akik a helyi, autentikus élményeket keresik. Az amerikaiak például ilyenek, akik életükben csak egyszer látogatnak Budapestre.
Az, hogy a The Luxury Collection (az első olyan nemzetközi luxushotellánc, ami úgynevezett soft brandként működik, azaz nem várja el a mindenhol azonos márkaidentitást, mint például a St. Regis – a szerk.) tagjai vagyunk, nem pedig egy már jól ismert presztízsmárkáé, több előnnyel jár. Önálló sztorit és élményt írhatunk. Klotild Máriáról, Krúdy Gyuláról, a Belvárosi Kávéházról mesélünk – vagy éppen arról, hogy a forradalom épp itt történt a hotel előtt. Hasonló példa erre a párizsi Plaza Athénée is. Tudod, melyik hotellánchoz tartozik?
A Luxury Collectionhöz?
Nem, a Dorchesterhez. De nem is ez a lényeg, mert manapság senkit nem érdekel a mögöttes márka. Az Athénée maga is erős brand. Mi is ebbe fektetünk jelenleg, hogy a Matild is ilyen márka lehessen, csak magyar lélekkel. A Luxury Collection meg garantálja a vendégek számára a kiemelkedő kiszolgálást és a Marriott hűségprogramját.
15 éves, mindenki számára kedvező szerződéssel hozták Budapestre Wolfgang Puckot
Ezzel szemben az étteremnyitásnál már egy jól bevált márkanevet igazoltatok le – Wolfgang Puckot és a Spagót. Itt miért nem volt fontos a saját sztori?
Ez érdekes történet. A koronavírus előtt úgy volt, hogy egy igazi magyar helyet nyitunk, ami passzol a hotel magyar lelkületéhez. Nemzetközi és helyi szakemberekkel dolgoztunk a koncepción. Viszont a helyismeret hiányára hivatkozva a tanácsadók végül nem javasolták, és a járványhelyzet is átírta az elképzeléseinket. Így végül azon kezdtünk el gondolkozni, hogy milyen márkát hozhatnánk be, mire valaki bedobta Wolfgang Puck nevét.
Tetszett az ötlet, mivel dolgoztam már vele több korábbi projektnél – és a Spago is alkalmas arra, hogy egy kicsit lokalizáljuk. Hiszen az egész étterem filozófiája arról szól, hogy Wolfgang legjobb gyakorlatait, a farm-to-table fúziót ötvözzük a lokális piaccal, a helyi séfnek is kreativitást hagyva. Nem arról szól a történet, hogy „itt a menü, ezt és ezt kell csinálnod”.
Úgyhogy elküldtem Wolfgangnak egy prezentációt, és negyvenöt perc múlva hívott is, hogy izgalmas az ötlet. Azt hiszem, valami olyasmit mondhattam neki, hogy térjen vissza a gyökereihez. Hiszen a cégcsoportjával mindenhol ott van – az Egyesült Államokban, Szingapúrban, a Közel-Keleten, csak pont Közép-Európában nem. De ismeri a régiót, mivel Ausztriában született. Tudja, mi itt a legjobb termés, a legjobb bor, szóval szerintem ezért is lehetett neki érdekes.
Akkor nem volt nehéz meggyőzni.
Egyáltalán nem. Vakon bízott bennünk, akkor írtuk alá a szerződést, amikor az összes étterem zárva volt Budapesten. Csodálatos, amit azóta a magyar konyhai kultúráért tett – az Oscar-díjátadón magyar ételeket tálalt Szántó Istvánnal, magyar séfként mozog a Michelin-díjátadón.
Ez nemcsak nekünk jó üzlet, hanem a városnak és a magyar konyhának is.
„Infláció? Egy törökkel beszélsz” – nevet Ölmez a Spagóban, ahogy a gazdasági környezet nehézségeiről beszélünk. Persze nem ideális a helyzet, teszi hozzá, de nem tud mit tenni ellene. A munkaerőhiány már általános, meséli, de a magyar lelkű Matildhoz híven ragaszkodik a magyar személyzethez. És jobban is tudják megtartani az embereiket: „Fogalmazzunk úgy, produktívabbak vagyunk a borravaló tekintetében.” Fotó: Sebestyén László
Azóta ráadásul mélyítettük is a kapcsolatot – a Duchess, a Matild Café, de például a szobaszerviz is Wolfgang nevéhez fűződik. Mindenhez az ő neve kötődik, hiszen több értelme van így. Olyan outleteket akartunk, amik nem versenyeznek egymással, és ez be is vált: a Spago után sokan felmennek a Duchessbe, vagy épp fordítva, a Café pedig tökéletes reggelire vagy a vasárnapi brunchra. Az eddig megnyitott három egységünk egymás komplementere – és nyitottak vagyunk továbbiakra is.
Hány évre szerződtetek Wolfganggal?
Tizenötre.
És mennyiért?
Ez természetesen titok, de annyit elárulhatok, hogy az üzlet nagy része a teljesítményen múlik. Win-win szituáció mindkét félnek – jól keresünk vele mi is, ő is. Ha valami oknál fogva visszaesne a kereslet, a névhasználatért kell fizetnünk egy kisebb összeget. Sokkal jobbak a feltételek, mint ahogy a múltban szerződtünk, ez a már felépített kölcsönös bizalomból is fakad.
A magyar top 10 közé sorolják a Spagót. Cél, hogy legyen Michelin-csillag is?
Nyilván nagyon büszkék lennénk arra, ha sikerül a csillag. És azt sem gondolom, hogy csak az ajánlás az elérhető kategória számunkra – ha a Dining Guide toplistáját nézed, az élmezőny szinte mind csillagos. De nem erőltetek semmit, ahogy Wolfgang sem. Örülünk az elismeréseknek, de nem ez a prioritás, sem az egyik nagyobb célja az étteremnek.
A most épp szünetet tartó Matild Cabaret teljesítményével elégedett vagy?
Jó volt a kezdés és jó visszajelzések érkeztek. Szerintem a legjobb kabaréműsor a városban, de nemzetközi szinten kicsit még fejlődnünk kell. Rátapintottál a lényegre, mert épp most tárgyalunk egy nemzetközi partnerrel. A hotelt vezessék a hotelier-k, az éttermet az éttermi szakemberek, a kabarét meg csinálják azok, akik abban a legjobbak. Azon dolgozunk, hogy behozzunk egy nagyon nemzetközi brandet.
Melyiket?
Ó, ha én ezt most elmondanám! (Nyaka előtt végighúzza hüvelykujját – a szerk.) De szenzációs lesz.
