Két fiatal nő elkezdett krémeket keverni, és bejött nekik – Nagy Leia Tímea és Gerhardt-Rácz Marianna jogosan kéri ki magának, hogy csupán ennyi lenne közös natúrkozmetikai vállalkozásuk alapja. A mára befutott arckrémjeik, szérumjaik és az egyéb Phi és Almost márkájú kozmetikumok mögött sok év üzleti kísérletezgetés, pármilliós tőzsdei bukás, sok-sok szakmai kutakodás, befektetés – és persze egy több mint tízéves barátság is van.
„Isteni kávénk van, ha szoktál kávézni, nehogy igyál, mielőtt jössz hozzánk!” – kötötte a lelkemre az interjúidőpont-egyeztetéskor Nagy Leia Tímea és Gerhardt-Rácz Marianna, a Phi natúrkozmetikumokat gyártó kisvállalkozás két tulajdonosa. Aztán pár nappal később valóban a legjobb speciality kávézók kávéja jutott eszembe, ahogyan a csillaghegyi családi házban berendezett manufaktúrában szürcsölgettem beszélgetés közben a lattét, amit nekem főztek. A polcokon krémek, szérumok és dezodorok, az üvegfal mögött pedig ketten-hárman keverik kisebb-nagyobb gépekkel a friss natúrkozmetikumokat.
Timi és Mariann ma már nem járnak be mindennap hetedik éve működő cégük kertvárosi központjába, azt mondják, ennyi idő alatt elérték, hogy a vállalkozás akkor is jól működik, ha néhány napig nem néznek rá. A laborban csak nők dolgoznak, van köztük biomérnök, fitoterapeuta és persze pénzügyes, valamint a webshopos vásárlásokat intéző kolléga is.
„Ez komoly csapatmunka. Valakinek kell érteni a vegyészethez, más valakinek a gyógynövényekhez, sőt a bőrhöz is. Utóbbi miatt van például kozmetikus-tanácsadónk is” – mondja Mariann.
Több szakmából kell összelegózniuk a szükséges tudást, mert ma már nincs olyan képzés Magyarországon, ahol mindent meg lehetne tudni a natúrkozmetikum-fejlesztésről, nem lehet célirányosan kozmetikai vegyésznek tanulni. Pedig a natúrkozmetikum-készítésnél is fontos a kémiai alaptudás, mondják. Az ilyen termékek vásárlói ráadásul különösen tudatosak, azonnal a címkét nézik, és tisztában vannak vele, hogy mire kell figyelni.
A Phi kozmetikumok szintetikus anyagok nélkül, finomítatlan, hidegen préselt olajok és vajak hozzáadásával, prémium minőségű kivonatokkal készülnek. Lehetőség szerint megújuló forrásból szerzik be az alapanyagokat, és bár a fókusz az arcápoláson van, emellett hajápolókat, dezodorokat is gyártanak. Ahol csak tudnak, bio alapanyagokat használnak, ám azt mondják,
„nem attól jó egy natúr krém, hogy valaki eszetlenül beleborítja az egész kiskertet, hanem attól, hogy a megfelelő alapanyagok megfelelő arányban vannak benne”.
Méghozzá úgy kell az összetevőket párosítani, hogy ne reagáljanak egymásra negatívan. „Például nem jó kombinálni mondjuk az aszkorbinsavat a niacinamiddal (ami a B3 vitamin egy különleges formája – a szerk.), mert előbbi alacsonyabb, utóbbi magasabb pH-értéken működik jól. Vagy nappali krémbe nem tehetünk olyan összetevőt, ami fényérzékenységet okozhat” – kapok gyorstalpalót.
Örökké azt fogjuk mondani, hogy tíz éve vagyunk barátok
„Te vagy az, aki ejtőernyőzöl? Mikor jöhetnék tandemugrásra egy barátnőmmel?” Ezzel szaladt be a kétezres évek elején Mariann a Király utca 26. alatt szépülő VAM Design Centerbe, ahol éppen a Bodies című monumentális kiállítás megszervezésén dolgozott, és azt hallotta, hogy az ingatlancég belsőépítésze – ez volt Nagy Tímea – régóta szervez ejtőernyősugrásokat. Másnap meg is volt az első tandemugrás, és innentől rendszeresen jártak együtt Timivel Szlovákiába, majd Kaposvár, aztán Siófok környékére. Repülőgépről és helikopterről is ugrottak, körülbelül tíz évvel ezelőtt hagyták abba, amikor Mariann második gyermeke megszületett.
„Az ejtőernyőzés jó sport, de fanatizmust igényel, valójában egy életforma, vagyis család és cég mellett lehetetlen űzni” – mondják.
A közös ejtőernyőzés mellett közös cégen is gondolkodtak. Először a rendezvényszervezésbe vágtak bele együtt, és közben tőzsdézéssel akartak pénzt keresni. „Reggel gazdasági műsorokkal keltünk, egész nap böngésztük az árfolyamchartokat, vártuk, hogy kinyisson az amerikai tőzsde. És persze együtt buktunk – vagyis bőven megfizettük a tanulópénzt” – mondja Timi.
Aztán a rendezvényszervezős vonalon tovább akartak lépni: egy pénzügyi kultúrára nevelő utazókiállítást szerettek volna összehozni, ehhez pedig már nagyobb tőkére lett volna szükségük, úgyhogy megkerestek bankokat, kockázati tőkéseket, szponzorokat. Készen volt az üzleti tervük, és éppen szerződni készültek a finanszírozásról
– csakhogy közbejött a takarékszövetkezetek bekebelezése, úgyhogy a tervük kudarcba fulladt.
„Sokat tanultunk ebből, nem véletlen, hogy a kozmetikai cégünket organikusan építjük. Azt szokták mondani, hogy nem lehet pénz nélkül vállalkozást indítani – hát mi konkrétan kétszázezer forinttal kezdtük el a Phit – mondja Timi. – Egy kívülálló talán annyit láthat belőlünk, hogy két fiatal nő elkezdett krémeket kevergetni, és szerencséjük lett. Szó sincs erről: tíz–tizenöt év tapasztalat, kudarc, nem megvalósult projektek, milliós tőzsdei bukások vannak mögöttünk. Meg persze sok év barátság – amúgy szerintem örökké azt fogjuk mondani, hogy tíz éve vagyunk barátok, pedig már közelebb van az a húszhoz” – nevetnek.
Ha befutott egy rendelés, csináltunk kétszáz gramm krémet
Mariann a gyermeknevelés mellett elővette a régi szakmáját, és először csak magának, a családjának és a barátainak kevert krémeket. A tőzsdés-bukós időszak után ugyanis tartottak pár év szünetet a közös vállalkozáskeresésében, közben persze barátok maradtak. „Aztán egyszer csak kiböktük egymásnak, hogy mi lenne, ha újra megpróbálnánk valamit együtt, csak most máshogy, amolyan szívből jövő női céget hoznánk össze” – mesélik.
Ekkoriban Timi még alkalmazottként dolgozott: Magyarország első zárt rendszerű szabadesés szimulátorának üzemeltetésében vett részt barátai vállalkozásában, a régi Csepel Művek ipari területén, de már ő is nagyon vágyott valami sajátra.
Tinati Natural Kft. nevű közös cégüket 2015-ben alapították meg, és először az óbudai Selmeczi utcában béreltek ki egy kis műhelyt, csak néhány év után költöztek a csillaghegyi házba. Eleinte egyetlen botmixerrel keverték a portékáikat. „Ha befutott egy rendelés, csináltunk kétszáz gramm krémet, lett belőle négy tégely – még büszkén be is fotóztuk” – nevetnek. Az első időkben munka mellett, afféle másodállásban vitték Mariannával a vállalkozást, és kellett is két év, mire úgy látták, már meg is élhetnek a projektből.
Az adagokat a rendelésekhez igazodva, fokozatosan emelték, ma már negyven-száz kilót készítenek egyszerre egy-egy termékből, persze sokkal nagyobb gépekkel. Többféle méretű homogenizátoruk van az iroda mögötti laborban, ahová üvegablakon át be lehet látni. „Van, amiből ötven litert sem elég már egyszerre legyártanunk” – mondják.
A legnépszerűbb termékük a kávés szemkörnyékápoló, azt mondják, abból a kezdetek óta ötször annyit adnak el, mint bármi másból.
Több mint ezer kis tégelynyi elfogyott belőle két hónap alatt – mivel egy dobozban tizenöt milliliter van, ez azt jelenti, hogy nagyjából két havonta készítenek belőle húsz kilót.
„Közben muszáj követnünk a kozmetikai trendeket is, mindig vannak divatos összetevők. Például amikor elindultunk, azt írtuk a nappali arckrémünkre, hogy meggymagolajjal, és senki sem vette. Aztán miután rátettük, hogy koenzim Q10-et tartalmaz, mindenki azt kereste. Pedig nem akkor került bele, csak akkorra lett olyan nagy hájpja a Q10-nek” – magyarázzák.
„Hasonló a helyzet a niacinamiddal, ami nagyjából két éve lett trendi alapanyag, miközben például a hialuronsav lejtmenetbe került – ami nem azt jelenti, hogy rosszabb lett, ugyanúgy nagyon hatásos, csak picit megunták az emberek” – mondja Mariann.
A webshopon elérhető kifutó termékek mögött részben ez a magyarázat tehát, másrészt pedig az, hogy mostanában akadoznak az alapanyag-ellátások, bizonyos alapanyagokhoz nem jutnak hozzá időben. Ezt pedig nyilván nem engedhetik meg magunknak, hiszen például a DM-nek kötbért kellene fizetniük, ha nem tudnák az ígért mennyiséget szállítani.
A kozmetikumaikat ugyanis már olyan nagy láncok is árulják, mint a DM és a Müller. Míg előbbi az új, Almost 1.618 nevű termékcsalád néhány tagját listázta be, a Müllerben pedig évek óta lehet kapni a Phi portékákat. Ma már jelentős bevételt hoznak a cégnek: a DM az Almost1.618-on belül kétharmadot, míg a Müller a Phi forgalmából húsz százalékot képvisel.
Közben nem esett vissza a webshopos forgalmuk, úgy látják, ezek a jelenlétek csak megerősítették a márkáik hitelességét.
Az árbevételük mindenesetre évről évre szinte megduplázódott eddig: tavaly már 120 millió forint körüli volt az adat, a 2020-as 76,2 millió forint után. (2016-ban 5,0, 2017-ben 12,6, majd 2018-ban 24,0, 2019-ben pedig 44,4 millió volt.) Most a külföldi terjeszkedés a cél, és Romániában már találtak is egy disztribútort, aki online árusítja a kozmetikumaikat.
Ha valaki csak pénzt ad, nem vagyunk beljebb
Az Almost 1.618 kistestvérmárka (az 1,618 maga a Phi szám, amit aranyaránynak is hívnak) a covid alatt született, Mariann és Timi ugyanis inkább előremenekültek a pandémiában, és a húszas, koraharmincas korosztálynak is kitaláltak egy teljes termékcsaládot, szérumokkal, arckrémekkel, problémás bőrre való ecsetelővel, arclemosóval.
„A fiatalabbaknál mások a trendek a kozmetikában is, mint a 35+-os korosztálynál, ők jobban szeretik, ha egy termék egy hatóanyagra fókuszál, a növényi kivonatok kevésbé hozzák lázba őket. Így kiválaszthatják, hogy az adott bőrproblémájukra mondjuk niacinamidos vagy hialuronos monoszérumot szeretnének” – magyarázza Marianna.
Ez a termékcsoport valamivel olcsóbb is a felső-közép-árkategóriás Phinél (míg egy Almost szérum jellemzően négy-ötezer forint, a Phi márkájúak ára 10-25 ezer forint között mozog).
Az Almost portékákat 90 százalékban üvegben árulják, hogy így is csökkentsék az ökológiai lábnyomot. A DM először csak egy próbahónapra rendelt belőlük, de aztán meghosszabbították az együttműködést, miután jól fogyott.
Olyan is volt persze, hogy egy-egy termék vagy termékcsalád nem jött be nekik. Így például próbálkoztak babaholmival, de kiderült, valószínűleg mégsem költenek annyit az anyák a gyermekeik bőrápolására, mint amennyit a sajátjukra. Aztán a botanikus olajaikat is kivezették pár év után a piacról, pedig a világ mindenféle tájáról beszerzett különféle olajokban nagyon hittek, ám valamiért azokra Magyarországon nem volt elég nagy a kereslet.
Működésük hét éve alatt négyszer is megkereste őket befektető, hogy szeretne beszállni a cégbe, ám ők mindig nemet mondtak.
„Nem voltunk olyan fejlődési státuszban, hogy befogadjuk. Úgy éreztük, ha valaki csak pénzt ad, nem vagyunk beljebb. Annyi lett volna az eredménye, hogy több terméket és drágább gépeken gyártunk, meg mondjuk felveszünk három embert és nem mi magunk címkézünk. És csak nyomást gyakorolt volna ránk, mi pedig azt éreztük, összeroppannánk a nagy teher alatt” – mondják, hangsúlyozva, hogy ők az óvatos, lépésről lépésre építkezésben hisznek.
Jól példázza ezt a webshopjuk fejlődése. Amit éppen a legelső évük végén, karácsony előtt egy nappal feltörtek, mesélik. „Amikor elindítasz egy vállalkozást, mindenen spórolni próbálsz, főleg ha nincs jelentős indulótőkéd. Mi ingyen webshopmotort használtunk, és december 23-án feltörték, szerencsére csak adathalászat történt, pénzt nem loptak tőlünk. Utólag megtudtuk, hogy ez azért történhetett meg, mert nyílt forráskódú webshop volt – több ezer emailt küldtek aztán ki a szerverünkről!” – meséli Timi.
Akkor rájöttek, hogy nem halogathatják tovább: muszáj előfizetniük egy fejlettebb webshopmotorra. „Kiderült, hogy csak havi tízezer forintba került. Ha ezt az összeget nem tudja kitermelni egy vállalkozás, akkor ott baj van! Az új webshoppal a januári forgalmunk majdnem háromszor akkora lett, mint a decemberi, pedig az karácsony előtti időszak volt. Szóval jó sok olyan dolgokba futottunk bele, amire más azt mondhatta: ezt nem tudtad?” – nevetnek ma már. És hamarosan éppen megint egy még fejlettebb és biztonságosabb webshopra váltanak.