A pályaválasztás és a jövő tervezése izgalmas élmény, nem pedig egy kötelező valami, amitől gyomorgörcsöd kell, hogy legyen – üzeni minden középiskolásnak a HiSchool két alapítója, Kovács Angelika és Lendvai Viktor. A 2020-ban alakult HiSchool a középiskolákban évente egyszer kötelező pályaválasztási napot tölti meg tartalommal és lelkesedéssel, és ők maguk is meglepődtek a visszajelzések után, mekkora igény van arra az ingyenes segítségre, amit a diákoknak nyújtanak. Ma tartják a II. HiSchool Pályaválasztási Fesztivált, online.
„Azt mondta nekünk az egyik igazgatóhelyettes, hogy kicsit olyan érzése van, mintha a március 15-i ünnepséget úgy tartották volna meg, hogy utána a diákok a Pilvax kávéházban folytatják és forradalmat robbantanak ki” –
amikor tizenéves diákokat kötelező jelleggel, pályaválasztási nap címszóval egy laptop elé ültetnek (covid, ugye), abból nem feltétlenül sül ki valami szuperizgalmas, de – ahogy a fenti idézet mutatja – ha a HiSchool állítja össze és viszi végig a programot, akkor igen.
„Szeresd azt, amit csinálsz. Csináld azt, amit szeretsz.” – ez a mottójuk, és a Zoom-interjú nagyjából második percében érezni, hogy a HiSchoollal Angelika és Viktor is hasonlóan van. Jelenleg alapítványi formában működnek kvázi társadalmi vállalkozásként, a civilben is egy párt alkotó alapítók minden szabadidejüket az ingyenes programok szervezésének szentelik: Angelika az utóbbi évben csak ezen dolgozott, míg Viktor, aki az OTP Banknál stratégiai elemző, esténként és hétvégente veszi ki a részét a munkából.
Színész? Influencer? Pedig van más is
Mindenki azt gondolja, hogy mivel minden információ elérhető a pályaválasztással kapcsolatban, ezeket meg is keresik a fiatalok, vagy úgyis tudják. Holott
egy gimis a gépen játszik suli után, vagy megnézi a kedvenc sorozatát és nem arról olvas, hogy mit csinál egy bioetikus
– kezdi a pályaválasztás bökkenőivel Angelika. Kell egy csatorna, amikor oda tudnak fókuszálni és kellenek, akik ebben segítik őket – fűzi hozzá Viktor. Ők azt tapasztalták a HiSchoollal, hogy hiába van ott minden információ a diákok közelében, hiányzik a pályaválasztáshoz kapcsolódó önismeret és élmény, „nincs valós tapasztalásuk, közösségi élményük, és sokszor a szülők felől is csak a nyomás jön”. Sokan ráadásul azért vonzódnak bizonyos szakmákhoz (pl. színész, influencer), mert arról tudnak, arról van benyomásuk, ők pedig épp ebből a komfortzónából akarják kimozgatni a diákokat.
A mai országos fesztiválon például kivételes karrierutakat villantanak fel olyan előadókkal, mint a Dollyt klónozó csapat őssejtkutatója, a világ egyik legkeresettebb mesterséges intelligencia szakértője, egy rákkutató orvos, és egy volt ENSZ-diplomata, de karrierváltókat is bemutatnak, és szakkollégistákkal is lehet beszélgetni. A II. HiSchool Fesztivált, ahogyan ők fogalmaznak popkulturálisra szervezték, lesz Facebook- és Youtube-színpad, Zoom-sátrak, VIP termek.
A fő üzenet itt is az, hogy
a jövő tervezése izgalmas dolog, élmény, nem pedig egy kötelező valami, amitől gyomorgörcsöd kell, hogy legyen
– foglalja össze Angelika. „Itt a lehetőségek tárháza, ahol nagyon sok ember segít neked, ha szeretnéd” – lesznek online konzultációk, készségfejlesztő műhelyek önkéntes coachokkal és trénerekkel. Utóbbiakból összesen több mint 140 fős csapatuk van. „Nekünk a minőségbiztosítás nagyon fontos. Főleg azért, mert egy gyereknél a felnőttekkel ellentétben nincs meg az a határvonal, hogy mi jó és mi nem jó, így nagyon fontos, hogy milyen szakember ül velük szemben. A szakmai vezető Király Olíviának hatalmas szerepe van a közösségünk építésében és fejlesztésében” – mondják Viktorék arról, hogy segítőiket is elismert, a támogatói szakmában középiskolásokkal és gyermekekkel foglalkozó szakemberek képzik, illetve évi háromszor szupervízión is részt vesznek.
Remegő kézzel hívták Gerendait
A HiSchool úgy indult, hogy az ország összes középiskolájának írtak egy e-mailt a semmiből, hogy lenne-e igényük arra, hogy a HiSchool ingyenes pályaorientációs napot tartson az intézményben. 30 iskola rögtön vissza is jelzett, hogy igen: „meglepődtünk, mert akkor még semmi referenciát nem tudtunk felmutatni, csak azt mondtuk, hogy szervezünk nektek egy ilyet”. Jó volt az időzítés: 2020 őszén a második covid-hullámban éppen minden bezárt, így örültek az intézmények az első HiSchool pályaválasztási fesztiválnak, amit tavaly decemberben tartottak (online, mert végül a pandémia miatt nem tudtak személyesen elmenni az iskolákba). Eljött a HiSchoolhoz előadást tartani Gerendai Károly gasztrovállalkozó, Balogh Péter (Petya), a Cápák között egyik befektetője, a NavnGo alapítója, és középiskolások személyre szabott tehetséggondozásával foglalkozó Milestone Intézet.
Gerendait, akinek a számát egyik ismerőse azzal a felkiáltással adta meg Angelikának, hogy „nem tőlem tudod”, remegő kézzel hívta, meglepődött, hogy alig kérdezett vissza, elmondta neki, mit csinálnak, mi a missziójuk és Gerendai talált egy időpontot.
„Én kérni sem szeretek, az elmúlt időszak mégis arról szólt, hogy kértem, mert tudtam, hogy úgy tudok adni” – osztja meg dilemmáit Angelika. A legelfoglaltabb emberekkel vannak a legjobb tapasztalataik, „úgy láttuk, náluk is betalál ez a téma, és mindenképpen találnak egy órát arra, hogy előadást tartsanak”.
Az első fesztivál referenciájával a zsebükben aztán további iskolákat kerestek meg és velük együtt alakítják ki, hol mire van szükség a HiSchool által tartott pályaorientációs napon. Nemcsak iskolák, egyének is jelentkezhetnek, nekik három alkalmas, ingyenes online coaching érhető el.
A pályaválasztás egy hosszú út, többéves folyamat, amin ők nem tudják az elejétől a végéig végig kísérni a diákokat és nem fognak a végén rámutatni egy szakra a felsőoktatási felvételi tájékoztatóban, hogy „na, ide add be a jelentkezési lapodat”, hanem lehetőséget adnak a különböző pontokon való becsatlakozásra. A fesztiválokkal és az élő eseményekkel arra tudják felhívni a figyelmet, hogy a jövőtervezés nemcsak nyomasztó, hanem izgalmas dolog is lehet. Online sok ezer diákot megszólítanak, és olyan embereket szólaltatnak meg, akik szeretik, amit csinálnak.
Aki tovább akar haladni ezen az úton, nekik is segítenek tervezni a pályaválasztási tanácsadással, ezt a lábat a jövőben tovább szeretnék erősíteni, coachinggal, önismerettel, az erősségek felfedezésével.
Utána a mentorprogram keretében a diákokat például szakmabeliekkel vagy szakkolis egyetemistákkal kötik össze, akik beszélhetnek egy adott szakról, ami, ha ezután is érdekli, akkor jöhetnek a projektmunkák és a céglátogatások, utóbbi kettő még a jövő zenéje, de a lényeg, hogy egyre inkább az egyénre fókuszált, egyre több energiát igénylő modellben gondolkoznak. Jelenleg mindketten ingyen dolgoznak a HiSchoolban, de mindenképpen szeretnének piaci lábakat kiépíteni (egyelőre a cégek felől nem igazán érkezik támogatás, pedig próbálkoznak), a fő missziójuk – a rászorulók segítése információkkal, valamint a coaching és a tréningek – azonban nonprofit marad terveik szerint.
Amikor valaki végre kimondja, miben jók
Angelika és Viktor saját példájukon is látták, mennyire nagy teher van pályaválasztáskor a 17-18 éveseken. „Ha tudtam volna mi az, ami engem foglalkoztat és erre jobban figyelek, akkor nem feltétlenül oda megyek” – mondja az először műszaki menedzserként, majd közgazdászként végzett Viktor, akit mindig is érdekeltek a társadalmi kérdések. „Frusztráció, stressz, egész életre kiható döntés” – fogalmazza meg saját akkori, és sok 17-18 éves pályaválasztással kapcsolatos érzéseit Angelika, aki kétszer is újraérettségizett, hogy olyan egyetemre menjen, amit tényleg szeretne.
„Azt éreztem, hogy ezen múlik minden, ami nagyon káros gondolat”, illetve azt is látta, hogy olyan dologban kell dönteni, amire semmi rálátása nincs.
Szerinte kiindulópontnak nem rossz, hogy mi az, amiből az ember jó, és mi az, ahová felvehetik, de ez kevés. „Sokkal nagyobb a motivációja valakinek, ha van egy álma, vágya, amiért mindent megtesz.
A mentális egészségre is pozitívan hat, ha valaki segít ebben, és megszabadítja a berögződött rossz szemlélettől, hogy minden ezen az egy döntésen múlik.”
A pedagógusoktól és intézményvezetőktől is pozitív visszajelzéseket kapnak, mostmár az iskolák keresik őket. A diákoktól is mindig kérnek véleményt, Viktor egyik kedvence, „a merek újra álmodni” visszajelzés, „kicsit coelho-s, de végsősoron klassz, hogy ezt írta a diák” – nevet. Volt olyan is, hogy a diákok kérték: az évi egy helyett több ilyen alkalom legyen – kötelező elfoglaltságnál ez elég nagy fegyvertény. „A coachingnál el vagyunk ájulva, hogy három ilyen alkalom miket tesz egy tinivel”.
Szimplán az, hogy valaki partnerként leül és elvárások nélkül beszélget vele, és csak az a célja, hogy az erősségeit, és a legjobbat hozza ki belőle.
„Néhány visszajelzést meg is könnyezünk”. A visszajelzésekből látják, hogy sokan viszik magukkal azt a gondolatot, hogy a „kell” szót mással helyettesítik, így a kötelességeikre is másképp tekintenek és hangosan ki merik mondani, hogy mire vágynak, magabiztosabbak lesznek, amikor valaki rávilágít arra, hogy miben jók. Egyik önkéntes coachuk ezt úgy fogalmazta meg, milyen jó, hogy valaki nem 30 évesen kezd el foglalkozni az önismerettel, hanem már ilyen korban.
Hasonlóképpen látja Lajtos Gabriella, a Milestone Intézet – amelynek oktatási részlege szintén középiskolásokkal foglalkozik – toborzási vezetője: a diákok információhiányban szenvednek, legalábbis nincsenek pontos ismereteik arról, mit is jelent a pályaválasztás, és hogy van lehetőségük irányítani a sorsukat. Ehhez nagyon fontos, hogy minél hamarabb hozzájussanak ezekhez az információkhoz, ezért is dolgoznak együtt a HiSchoollal, és van egy kifejezetten erről szóló workshopjuk.
„Mindketten arra próbáljuk bíztatni a diákokat, hogy térképezzék fel a lehetőségeiket, vegyék kezükbe a saját oktatásuk irányítását, és hozzák meg a fontos döntéseket”.
Borítókép fotó: Sebestyén László