Messziről jött ember, aki egy ígéretes atlétikai sportkarriert maga mögött hagyva vállalkozóként futott be elképesztő távokat. Jared Schrieber, az Infoscout – mely később Numerator néven unikornisként került eladásra – társalapítójaként elhatározta, hogy a magyar startupökoszisztéma meghatározó arcává válik. Jó úton jár. Eddig kilenc magyar startupba szállt be angyalbefektetőként és tanácsadóként, hogy visszaforgassa közel húsz évnyi tapasztalatát. Nekünk szerencsénk, hogy mindezt Magyarországon teszi, de úgy tűnik, neki is. Az hajtja, ami általában a szilícium-völgyi endorfinra rákattant alapítókat a nagy exit után: nem akar egytrükkös bűvész maradni, és itt bőven akad tennivaló.
Jared beleillik a sikeres szilícium-völgyi vállalkozó toposzába: úgy néz ki, mint valaki, akiről első ránézésre nem gondolnád, hogy sikeres szilícium-völgyi vállalkozó. Erőfeszítés nélküli, praktikus öltözet (bennfenteseknek a céglogós pólója lehet csak árulkodó), hátizsák, jegyzetfüzet. Legkisebb gyerekét fuvarozta iskolába, mielőtt megérkezik a budai kávézóba, ahol általában a hétfőit kezdi. Az interjú után azonban már asszisztense ragadja el a következő programjára. Elfoglalt ember, aki egy éve azt tűzte ki célul, hogy ő legyen az első név, aki a magyar startuppereknek eszébe jut, ha angyalbefektetőt keresnek.
Kaktuszok, ördögszekerek és forró homok között nőtt fel Phoenix mellett, Arizonában. Szülei sokfélét és fáradhatatlanul dolgoztak Jared gyerekkora során, amikor találkoztak, tornaedzők voltak. A család életét egy majdnem tragédiával végződő baleset terelte új irányba. Édesapja szállítmányozással foglalkozott, és egy tragikus munkabaleset során súlyosan megsérült. A szerencsén múlt, hogy túlélte. Ideiglenesen lebénult, de évek alatt közel teljesen felépült. Gyógyulása nem volt magától értetődő, elképesztő kitartással és a lehetetlennek tűnő helyzet ellenére megtartott pozitív gondolkodással sikerült felépülnie, és 28 évesen egyetemre ment. Ezután olyan orvosi berendezések javításával csinált magának második karriert, amiket szemészeti műtétek során használnak, például lézerek. Hozzáállása Jared életfelfogását is alapjaiban meghatározta: ezután tényleg minden lehetséges, ha megdolgozunk érte.
Édesapja alkalmanként kivitte a helyi bolhapiacra, ahol tízéves létére jó pénzt szerzett bélyegárulással, nem mellesleges sokat tanult a piac és a vásárlók működéséről. „Emlékszem, volt hivatalosan ajánlott katalógusára az egyes bélyegeknek, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez semmit sem jelent. Ez volt az első komoly leckém a kereslet és kínálat sajátosságairól” – emlékszik vissza Jared.
Jared életfelfogását édesapja baleset utáni kitartása alapjaiban meghatározta. Fotó: Sebestyén László
Elérhető közelségben az olimpia
Az üzleti affinitás ellenére egészen huszonéves koráig minden másnál fontosabb volt a sport. Egész kicsiként is sportolt már „amit lehetett, amikor csak lehetett”, de nem gyermekkori túlmozgásról és nem is intenzív hobbiról lett szó a későbbiekben, hivatásos sportolóként az olimpiára akart kijutni. A fókusz az atlétikán volt, de baseballozott, amerikai focizott, még az ausztrál futball amerikai válogatottjába is bekerült. Az első egyetemre sportösztöndíjjal jutott be, ahol a gerelyhajítás ágra szakosodott, mert ebben volt a legnagyobb esélye olimpiai kvalifikációra. Imádta a versenyzést.
A komoly sportolói karrier elkerülhetetlen átka a küzdelem a sérülésekkel, de Jarednek különösen meggyűlt a baja egy makacs sarokcsont-repedéssel. Később olyan súlyos szalagszakadás és idegsérülés is volt a térdében, hogy lebénult a lábszára. A központilag szabályozott, heti maximum húszórás edzési keretre ő rendre ráhúzott, és visszaemlékezve úgy látja, éveket töltött állandó fájdalomban. 1998-ban lediplomázott, tudta, hogy a sérülései miatt a 2000-es sydney-i olimpiai részvétel nem fog összejönni, de az amerikai állam felajánlott neki egy helyet az olimpiai edzőközpontban, hogy ott készüljön fel a 2004-es játékokra. Ekkor már komoly kapcsolatban volt későbbi feleségével, Rékával, aki tenisz ösztöndíjjal tanult ugyanazon az egyetemen, és egyre inkább érezte magát válaszút előtt: közel volt a családalapítás, és felvették az Intelhez, ahol elég gyorsan tudott haladni a ranglétrán, de ahhoz el kellett engednie az olimpiai álmot. Elengedte.
„Őszintén szólva, nem vagyok biztos abban, hogy elég tehetséges voltam az olimpiához
– mondja ma erről időszakáról. – közel voltam hozzá, de vannak olyan területek az életben, amiben lehetsz nagyon jó, de mégsem elég jó ahhoz, hogy a legelitebb körbe juss. Egy kisebb ország szülöttjeként valószínűleg olimpikon lettem volna. De az USA-ban felfoghatatlanul nagy a verseny.”
„Nagyszerű hely, de nem nekem való”
Az inteles munkából sejthető, hogy Jarednek az akadémiai élet sem okozott különösebb problémát. Szívesen és könnyen tanult, tökéletes osztályzatokkal végzett az egyetemen, majd az olimpiai álmok elengedése után felesége buzdítására célba vette a mesterszakot is. Itt jött a második fontos válaszút. Az Intelben évente előléptették, huszonhét éves korára a globális ellátásilánc-előrejelzés,-tervezés, és -optimalizáció tartozott a keze alá, beleszeretett az adatok világába, és korán felismerte, hogy a jövőben iparágakon átívelő fontossága lesz. Viszont ha belegondolt, hogy öt év múlva milyen feladatai lehetnek a cégnél, csak olyan lehetőségeket talált, amik nem hozták lázba. Az ambícióinak megfelelő feladat nagyjából az Intel teljes ellátási láncának menedzselése lett volna, vallja be szemérmesen, de nem hagyta nyugodni a saját vállalkozás gondolata. „Nagyszerű hely nagyszerű emberekkel, de nem nekem való” – summáz Jared az Intelről. Úgy döntött, továbbáll.
Krédója, miszerint olyan célokat tűzz ki magad elé, amit ha nem érsz el, még mindig messzebbre jutsz, mint bármikor gondoltad volna, Amerika egyik top egyeteme, a legendás MIT (Massachusetts Institute of Techology) felé terelte. „Nehéz volt bejutni. Olyan nehéz, hogy végül csak a hátsó ajtón sikerült” – mondja Jared. Egy tiszteletreméltó GMAT-vizsga és több kör felvételi után nem jutott be az egyetem menedzsment programjára, de egy utolsó pillanatban induló szak késésben kapkodó tanszékvezetőjének szeme Jared önéletrajzán akadt meg, és felhívta, van-e kedve csatlakozni 40 frissen verbuvált majdnem MIT-s közé egy új MIT-szakon. Így keveredett a rendszermérnöki tanulmányokhoz, és kapott meghatározó oktatást ahhoz, hogy később vállalkozóvá váljon.
„Az embernek minden életszakaszban másra van szüksége az oktatásban. Az MIT-n önbizalmat szereztem, nálam sokkal okosabb emberekkel voltam képes végigvinni egy beszélgetést úgy, hogy azt éreztem, odatartozom.”
– meséli Jared, aki az egyetemen már teljes erőbedobással a vállalkozói lét felé indult el. Pitchversenyekre járt, és egy idő után megszerezte azt a tudást és önbizalmat, hogy saját céget indítson.
Korán felismerte, hogy az adat a jövő
Két évig, az MIT-s évei alatt dolgozott egy ötleten, amiből céget szeretett volna alapítani. Olyan jegyeladási felületet fejlesztettek szaktársaival, ahol anélkül vehettél jegyet a top ligák legnagyobb meccseire, hogy a csapat bejutott volna oda. Például egy NFL-döntőre szóló jegyet megvehetsz 100 dollárért még a szezon kezdetén, és ahogy halad előre a csapat, a potenciális jegy értéke is egyre nő vagy csökken, a vásárló pedig bármikor dönthet úgy, hogy eladja. A cég akkor jár jól, ha a vásárló jóslata nem jön be, akkor a cég megtartja a pénzt. Az amerikai törvények szerint ez szerencsejátéknak minősült, és Jared nem akart olyan üzletet csinálni, amit az emberek a szerencsejátékkal kötnek össze. Kidobta az első ötletet, és ismét újratervezett.
Tévedés, hogy az irányváltásaival járó bizonytalanságot az inteles fizetéséből fedezte volna. Az gyakorlatilag csak az MIT kifizetésére volt elég, utána azonnal fizető munka után kellett néznie. Mivel a saját vállalkozását egyelőre nem tudta elindítani, alkalmazottként kezdett a startup szcéna körül sertepertélni. 15 hónapott töltött a Teradatánál Atlantában, ahol szerelme az adat iránt tovább mélyült, majd fejest ugrott, és immár két gyermekes családapaként a Szilícium-völgybe költözött.
A Teradata után hat évig dolgozott a Retail Solutions nevű startupnál, amit termék-és üzletfejlesztési alelnökként nulláról 50 millió dollár éves bevételt produkáló céggé növesztett az alapítókkal. A nála kilenc évvel fiatalabb Jon Brelig ide jelentkezett gyakornoknak, de nagyon rosszul interjúzott, így Jared nem akarta felvenni. Munkatársa unszolására mégis felvette, majd alig a kezdése után Jon teljesen levette a lábáról.
„Olyan eredményeket hozott egy hónap alatt, amit hat mérnök hat hónap alatt sem hozott. Tudtam, hogy ezzel az emberrel egyszer céget kell alapítanom”
– mondja. 2011-ben így együtt alapították meg az Infoscoutot, és bár eddig is sikeres karriert épített magának Jared, harmincöt éves koráig alkalmazott volt, most fogott bele először valami teljesen sajátba. Ez lett az a próbálkozás, ami mindegyiknél jobban bejött, de ezt akkor még egyikőjük sem tudta.
Fotó: Sebestyén László
Az Infoscout alapötlete az volt, hogy vásárlói adatok gyűjtését és elemzését a márkákhoz juttassák el, akik így első kézből származó adathoz jutnak az árazásuk, termékportfóliójuk és akcióik kialakításához. 2011-ben még csak az amerikai háztartások egyharmadában volt okostelefon (Európa kivételesen előrébb járt, itt kétharmad volt az arány), de Jared hajlandó volt megkockáztatni, hogy ez az eszköz hamarosan mindenki zsebében ott lesz. Applikációkat fejlesztettek, amelyekben játékokkal és apró nyereményekkel buzdították a vásárlót, hogy minden vásárlása blokkját fotózza le, az ebből nyert adat az Infoscouthoz került. Több applikáció született, hogy a társadalom több rétegét elérjék, az egyikben jótékony célra lehetett gyűjteni, a másikban Tamagocsi játékkal lehetett aprót gyűjteni egy perselybe, és még sok másféle játék. Az így keletkező adathalmazt először tanácsadással próbálták tolmácsolni az ügyfelek felé, de a skálázhatóság miatt később szoftveres feldolgozásra álltak át.
A Szilícium-völgy nem alkalmas gyereknevelésre
Az Infoscout 21,4 millió dollár kockázati tőkét vont be három év alatt három körben, Jared elmondása szerint sokszor találták magukat olyan helyzetben, ahol nem a kockázati tőke volt a legésszerűbb finanszírozási forma. Utolsó finanszírozási körüket banki hitelből fedezték, majd 2017-ben összeolvadtak egyik partnercégükkel, a Market Trackkel. A két cég együtt lett a Numerator, ami elérte a bűvös egymilliárd dollár értékelést jelentő unikornis státuszt, majd 2021-ben a Kantar adat-és tanácsadócég vette meg a háromezer fősre duzzadt céget. Jared erősségei nem ennél a méretnél működnek a legjobban.
Én egy cég korai fázisában vagyok a leghasznosabb. Ennyi év után úgy látom, a készségeim a 0-ról 100 főre növekedésnél lépnek igazán működésbe, nem a 100-ról 1000 főre növekedésben.”
Amíg a céget építette, nem volt annyira jelen a családi életben, amennyire szeretett volna. A gyerekei már tinédzserkorba léptek, szeretett volna változtatni azon, mennyit lát a felnövésükből, és több minőségi időt tölteni velük. „A Szilícium-völgy nagyon jó arra, hogy felnevelj egy startupot, de arra nem, hogy felneveld a gyerekeidet.
Burjánzanak a mentálhigiénés problémák és a droghasználat, túl nagy hangsúly kerül a pénzre, a technológiára, a fogyasztásra”
– indokolja Jared, miért döntöttek a feleségével úgy, hogy tizenhét év amerikai családi élet után Magyarországra költöznek.
Jared magyar portfóliója:
Három éve élnek itt, de Jared már az infoscoutos évek alatt építeni kezdte angyalbefektetői portfólióját még az Államokban. A magyar portfólióval nem is csak a privát befektetői karrierje előremozdítása a célja, pontosan látja a magyar startupökoszisztéma hiányosságait, és meghatározó figura szeretne lenni a felvirágoztatásában. Úgy látja, a hiányosságok legnagyobb része jogi és adminisztratív természetű, nem az ambíciózus alapítókból és működő üzleti tervekből van hiány. Litvánia és Észtország felnőtt korba érő ökoszisztémája mutathatná az utat a magyar jogi keretrendszer, startupoknak megfelelő cégformák és a finanszírozás területén is. „Az állami források egy valós hiányt igyekeznek betölteni a startupok legkorábbi fázisának finanszírozásában. Nincs elég angyal, aki húszezer eurónál kevesebb havi bevétellel rendelkező cégbe fektetne, ami nagyon jellemző a korai fázisban. Litvániában ezt úgy csinálják, hogy a privát szektor megnézi, melyik cég érdemes a befektetésre, majd az állami cégek is beszállnak a versenybe a befektetésért. Magyarországon nem hallottam még igazi egymásra találásról piaci és állami kockázati tőke között” – hoz fel Jared egy példát.
A magyar befektetői élet két prominens szereplője, Balogh Petya és Fehér Gyula is üdvözlik Jared tevékenységét. „Több minden hiányzik ahhoz, hogy a hazai startup ökoszisztéma fejlődni tudjon – mondja Petya. – Egyrészt nagyon kevés még a tapasztalat. Azaz kevés az olyan szereplő, aki már végigjárta az utat és meg tudja osztani a tudását a többiekkel. Ezért hatalmas dolog, hogy Jared több exittel és rengeteg amerikai piaci tapasztalattal aktíven beszáll a hazai közösségbe. A másik kihívás, hogy a startupokba befektetett források jelentős része EU-s és állami pénz, annak minden macerájával. A szektor fejlődéséhez elengedhetetlen az, hogy rugalmasabb magántőkét tudjanak bevonni a cégek, főleg a korai fázisban.”
Gyula szerint az operatív tapasztalata mellett egy jó angyal jellemzően nagyobb netwörkkel rendelkezik a vállalkozónál az elején potenciális befektetők, munkavállalók, ügyfelek terén. „Én úgy látom, hogy Jared mindkét kategóriában rendkívül erős szereplő az itthoni angyalmezőnyben. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen méretű cégen és exiten vannak túl és ilyen networkkel rendelkeznek a tengerentúlon.”
Nem mellesleg Jared most is épít saját vállalkozást, csak épp nonprofit alapon. A Revolution Robotics általános iskolásokat vonz a robotikába, 500 darabos készletükkel a gyerekek bármilyen robotot építhetnek, mellé ajánlott tanmenetet is adnak. A covid rosszul érintette őket, minden készletük elfogyott és az ellátási lánc problémái miatt még nem tudták feltölteni őket. Az iskolák zárva voltak, így új partnerekhez sem tudtak eljutni. Ezt az időt arra használták fel, hogy tovább tökéletesítsék a termék második verzióját és a tanmenetet, és hamarosan nagy erőkkel újrakezdik a saleselést és a marketinget.
Hét évvel ezelőttig szenátor akart lenni
Nonprofit startupalapító és nem megtérülésre játszó angyalbefektető – már-már panel szagú válasz a motivációra a pénz helyett a hatás, de Jarednél nem panelnek látszik. Nem a pénz helyett van hatás, hanem mellette. Soha nem beszél arról, mennyi pénzt kapott a cége eladása után, nekünk sem mondta el. Azt viszont bevallja, hogy többre nincs szüksége, és most már csak az érdekli, milyen irányba tudja formálni egy picit a világot.
Már gyerekként is sokat önkénteskedett, és miután végzett az MIT-n, feleségével együtt alapítványt hoztak létre közös közeli barátjuk, Pat Tillman NFL-játékos emlékére, aki igazságtalannak tartotta, hogy jellemzően az alsó társadalmi rétegek vállalnak katonai szolgálatot, ezért bevonult katonának a 2001-es terrortámadás után. Tillman sportolói karrierje és felelősségvállalása miatt is igazi hősnek számít az USA-ban, 2004-ben, Afganisztánban halt meg barátságos tűzben, amit a Pentagon sokáig titokban tartott. Az alapítványt máig is számos formában támogatja Jared és családja.
„Love refugee” – szokta mondani viccelődve a Magyarországra költözés okát. Felesége magyar, több mint húsz éve vannak együtt. Fotó: Sebestyén László
A magyar portfólió építésénél nem a megtérülésre játszik. Nem tart ott a piac érettsége, hogy angyalbefektetők busás hozamokat érjenek el. A globális portfóliója további 25 cégből áll, és érint többek között amerikai, kanadai, mexikói, litván, észt, brit és német cégeket. Ezeknél már maximálisan a megtérülés érdekli, de nem hagyja figyelmen kívül, milyen problémát oldana meg a cég, a hatás itt is fontos. Néhány példa: a Genomate rákos betegek gyógyítását finomhangolja génmutációjuk részletes vizsgálata alapján, a Ramani afrikai ellátási láncokat menedzsel, hogy ne legyen állandó a hiány a legalapvetőbb élelmiszerekből, a Nature Metrics a klímakatasztrófa megállításáért készít bárki számára befogadható, hiteles kimutatásokat.
Alig meglepő módon, a beszélgetés egy pontján kibukik Jaredből, hogy egészen 7-8 évvel ezelőttig, tehát bőven a vállalkozói élete sűrűjéig az igazi hosszú távú célja az volt, hogy szenátor legyen. Tudta, hogy egy sikeres üzlet felépítése elég jó ajánlólevél a politikába, ami neki megvolt. Aztán amikor komolyabban készülni kezdett a váltásra, és nézte a C-Span 24 órás szenátusi és kongresszusi közvetítéseit, nem tetszett neki, amit látott. „Felfordult a gyomrom. Érthetetlen procedúrák, pózok, hamisság – felháborító volt látni, mennyire nem a dolgok előremozdításáról szólnak az ülések.” Ő erre képtelen lett volna. Úgy érzi, angyalbefektetőként megtalálta azt a fajta hatást amiben elemében lehet.
