Patkós Luca a legnagyobb klasszikusokhoz nyúlt, mikor megalkotta sötétben világító plakátjait. Csemege, Kézimunka, Óvatosság, türelem, udvariasság! – csakhogy a legismertebbeket említsük a Cső projekt kollekciójából. Az ügy ráadásul nemes, a nyomatokból származó bevételt a tervezőgrafikus egy-egy viharvert, de jobb sorsa érdemes budapesti neon felújítására költené. A vevők lelkesek, a neontulajdonosok egyelőre inkább még bizalmatlanok.
Neonparádé, hé, ezt mindenkinek látni kell!
Több mint ötven évvel ezelőtt a legmagasabb szintről érkezett az ukáz: Budapestet központi program keretein belül neonosítani kell. A döntést 1969-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán hozták meg, egy évvel azután, hogy a szocialista Magyarországon bevezették az új gazdasági mechanizmus reformját, ami papíron enyhített a gazdasági irányítás és tervezés központosításán.
A neonosítás mégis központi irányításra történt, és egyértelműen látszatintézkedésnek szánták.
A fényreklámok megteremtették azt a délibábot, hogy a város legalább külcsínben hasonlítson a világvárosokhoz és élhető helyként tetszelegjen. (Neonreklámok egyébként már az 1900-as évek elejétől is voltak Magyarországon, de ezek a második világháború alatt, Budapest ostroma során elpusztultak.)
Budapest, Erzsébet (Lenin) körút, a Dohány utca sarkáról a Rákóczi út felé nézve, 1968 // fotó: Fortepan
Budapest, Rákóczi út 78., Kristály bisztró, 1979 // fotó: Bauer Sándor, Fortepan
A világító betűkből legtöbbször a helyek nevét, vagy az árult portékák típusát írták ki az üzletek fölé. (Minőségi vajassütemények boltja, Cipőt a cipőboltból, Patyolat). A nagy állami vállalatok, fittyet hányva a hiánygazdaságra, szintén rendesen költöttek a fényreklámokra, köztük olyan gyöngyszemekkel, mint a Gyűjtsd a vasat és a fémet, add át a MÉH-nek!, Érdemes takarékoskodni!, vagy az Óvatosság, türelem, udvariasság! – ami a biztonságos közlekedés fontosságára hívja fel a figyelmet. A neonok egyértelműen a 70-es években élték virágkorukat, aztán egyre inkább lecsengett a népszerűségük.
A Népszabadság 1969-es januári száma // forrás: Arcanum
„Mióta részletesebben foglalkozom a neonokkal, azért érthetőbb, hogy miért alakult így”
– mondja Patkós Luca, a Cső projekt alapítója. „Persze, jobban néz ki, mint azok a nyomtatott felületek, amik most is láthatóak a körúton, de sokkal drágább a fenntartásuk.” A rendszerváltás után a neonokhoz tartozó üzletek nagy része megszűnt, a 90-es évek közepétől beáramló külföldi multik pedig már hozták a maguk egységes arculatát. Az állami cégek jogutód nélkül maradtak, a költséges leszerelést és elszállítást senki nem akarta a nyakába venni.
„A 70-es években sok lakó és bolt között zajlottak perek, mert a régebbi neonreklámok nemcsak zavaróan bevilágítottak a lakásba, de még zörögtek is” – árnyalja Luca a neonokról kialakult romantizált képet. Ennek ellenére felháborítónak tartja, hogy ugyan a legtöbb neonreklám örökségvédelem alatt áll, a többség egyszerűen kihajítja őket.
1969 és 1972 között körülbelül 19 ezer neonreklámot szereltek fel az országban, de az 1984-es Népszava cikk már egyértelmű hanyatlásról számol be.
Ekkor már csak 2500 neonreklám volt a fővárosban, amiből 800 már nem volt működőképes, vagy bekapcsolható állapotban. Budapesten jelenleg mindössze száz darab neonreklám lehet, ám ezek nagy része nem működik. Luca a Cső projekttel az egykor szebb napokat látott neonreklámokat akarja megmenteni.
A Csemege az egyik legkelendőbb plakát // fotó: Cső
Neonparádé, hú, ezt neked is látni kell
Luca a Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán diplomázott 2015-ben. Véletlenül bukkant a neonmentéssel foglalkozó Neonon csoportra, akik a 2000-es évek elejétől mentették az enyészettől a szebb napokat látott neonreklámokat. A Budapesti Elektrotechnikai Múzeum ugyan pár darabot befogadott, de kapacitáshiány miatt nem tudnak többet tárolni. A csoport (ami már nem működik, az alapítók külföldön élnek) egy neontérképet is készített Lucával, ez megmutatta a még létező budapesti neonokat.
A Kedves plakátot leginkább ajándékba veszik, az eredeti neon egy presszóhoz tartozott // fotó: Sebestyén László
Luca ezekből inspirálódva diplomamunkájában egy fiktív Budapesti neonmúzeumnak tervezett komplett arculatot. Tanárai azt javasolták, a diplomakiállítására mutasson be egy igazi neont is, de a teljesen új fényreklám elkészítése irreálisan drága lett volna. Neonkészítő mesteremberek után kutatott, végül így talált rá Bacskai Jánosra, aki ingyen vállalta a feladatot. Később Luca János által ismerte meg Hallgas Mihály neonkészítő mestert, akivel partnerek lettek a Cső projektben.
Luca, aki egyébként a Flying Objects art directora, az egyetem után sem engedte el a neon témát. 2017-ben egy spanyol fotóssal, Isabel Vallal közös kiadványt készített, ami a még meglévő Budapesti neonokat dokumentálta. Ekkor született meg az első szitanyomott posztersorozat is, ezek négy, egykor létező klasszikus fényreklámot ábrázoltak. „Sötétben világító festékkel vannak kezelve, hogy még inkább neon hangulatuk legyen.”
A Kézimunka fényreklám tökéletes állapotban ragyog az Akácfa utca 4-es szám alatt, Balázs János kézimunka üzletéhez tartozik // fotó: Cső
A százdarabos limitált angol-magyar nyelvű kiadvány gyorsan elfogyott. A sikeren felbuzdulva Luca úgy döntött, hogy a bevételt a neonreklámok felújítására fordítja. Megszületett a Cső projekt: azóta Luca a sötétben világító nyomatok nyereségét egy-egy lepusztult neon restaurálására fordítja.
Narancssárga, piros, lila, kék színek
A Cső plakátjait főleg a fiatalabb generáció reklám- és a vintizsrajongói veszik és az eladással nincs is semmi probléma. A nehézséget a neonok tulajdonosai jelentik. Luca azt tapasztalta, hogy a jellemzően hetven év fölötti neontulajdonosok bizalmatlanok és még ingyen sem adják ki a kezükből a felújítandó fényreklámot.
A Főz, süt, fűt felirat eredetileg az Erzsébet téren állt egy háztetőn. Leszerelése után nyoma veszett// fotó: Sebestyén László
Luca leginkább azokat a neonokat keresi, amikhez a mai napig is tartozik üzlet. „Első körben olyan helyeket céloztam meg, akikről feltételeztem, hogy nem lenne pénzük a felújításra.” Az első választás a Fürdőre esett a Kürt utcában. A reklám eredetileg az épületben működő tisztasági fürdőt hirdette, de ma már a hajléktalanokat segítő Menhely Alapítványé.
„Könnyebbel akartam kezdeni. A Fürdő rövid szó, és mivel nem egy tetőberendezésen van, egyszerűbb volt leszedni is.” A technikai részt Hallgas Mihály végzi, Luca feladata pedig a neontulajdonosok meggyőzése, és a felújításhoz szükséges pénz megteremtése.
A Fürdő restaurálása egy hónapot vett igénybe, a legnagyobb tételt a transzformátor korszerűsítése jelentette. A betűket kicserélték, majd ezt követően visszaszerelték. A következő felirat az Üllői úti Látszerész lesz, ami már összetettebb és nagyobb tétel, mivel több üveget tartalmaz. Ez egy különösen régi darab, az üvegből hajlított betűket is cserélni kell majd.
A felújításokat nem piaci áron végzik, a Fürdő felújítása 150-200 ezer forintba került, de a nagyobb méretű neonoknál, ahol a leszerelés is külön macera, az ár 1,5-2 millió forint is lehet.
A költségek nagy részét az eszközök és alapanyagok árai teszik ki, másrészt a szaktudást igénylő kézműves technológia és a szakemberhiány.
Fotó: Peti Brzo
„Az országban körülbelül öten foglalkozunk neonreklámokkal” – mondja Hallgas Mihály. A neonkészítő mester szerint a neonreklámok iránti kereslet a LED-ek megjelenésével csökkent igazán. A mai napig vannak megrendeléseik, ám a megrendelői oldal átalakult. Most leginkább az éttermek, a ruházati boltok és a filmstúdiók keresik őket, mikor a „retró hangulat” megteremtése a cél.
A régi, már meglévő neonok felújítása kevésbé népszerű, az ilyen jellegű feladatok leginkább a Cső révén találják meg őket. „Munkadíjat nem kérünk Lucától, csak a rezsiköltséget, az eszközök és az anyagok árát. A helyszíni szerelést egy másik cég csinálja, de ők is nyomottabb áron dolgoznak” – mondja Mihály.
Vakító fénycsövek, vadító ötletek
A kollekciók darabjai Luca szubjektív válogatása alapján készülnek el. „Olyanokat szerettem volna megmutatni, amik önmagukban, történetük ismerete nélkül is érdekesek.” Első szériája azért sokak számára ismerős lehet. A Csemege logója szinte mindannyiunk retinájába beleégett (jó értelemben, persze), a Kedves presszó feliratában Luca leginkább a szép tipográfiát szereti.
A Kézimunkát és az Óvatosság, türelem, udvariasság feliratotokat viccesnek találja, de utóbbinál a tipográfiát is kiemeli. A második körben az Antikvárium jól ismert baglya, a Dohány, a Kristály felirat, valamint a Fővárosi Gázművek szlogenje, a Főz, süt, fűt került a poszterekre.
A szitanyomott plakátok árai 7990-8399 forintig terjednek, és már többször után kellett nyomni őket.
A keresleti oldalról nagy az igény, azonban felújítandó neonok tulajdonosai továbbra sem lelkesek, és ezen a koronavírus sem segített. Luca még mindig leginkább a működő intézményeknek segítene, amik valóban rendeltetésszerűen használják a fényreklámot, de egyelőre kevés a jelentkező.
Fotó: Sebestyén László
„A Cső elsődleges célja nem az, hogy múzeumba mentsen, de persze, ha erre van igény, akkor segítünk.” Múzeumról nem is nagyon lehetne beszélni, itthon az Elektrotechnikai Múzeum az, ami több neonreklámot is befogadott. Pedig külföldön már jó példák bizonyítják, hogy a neonokból egy turisztikailag népszerű állomást lehetne kialakítani.
„A varsói tök népszerű úti cél, több fotóskönyvet is kiadtak már. Körbejárták a kelet-európai térséget, hogy felvásároljanak egy csomó neont. A Cipő neont az orrom elől vitték el. Persze, jó helyre került, de jobb lenne, ha a magyar neonok Budapesten maradhatnának.”
Közcímek: Hungária: Neonparádé (1980)
Díjnyertes kézhigiéniai szkennerrel robbantak be, ma már válogathat az ügyfelek között az ország egyik legmenőbb dizájnercsapata
A kiemelt képen: Patkós Luca // fotó: Sebestyén László
