Részletek a májusi Forbesban közölt nagyinterjúból Csányi Sándorral.
Harminc éve vezeti az OTP-t, a magyar gazdasági élet legbefolyásosabb, legstabilabb, megkerülhetetlen alakja. Konfliktuskerülőnek látja magát, pedig egy hónapja sem volt még nagyfőnök, már menesztett 215 embert és fajsúlyos riválisokkal is megvívott jó pár ütközetet. Lát hibákat az ország gazdaságpolitikájában, de jobban aggódna, ha a mostani ellenzék kezében lenne a kormányzás. Nem akar még leköszönni, de már keresi az utódját: céldátum a fejében, 3–4 jelölt a radarján. Egyikük a fia. Van egy sztorizgatós, joviális és egy szűkszavú, kemény énje.
Megjelent a májusi Forbes, címlapján Csányi Sándorral – az OTP elnök-vezérigazgatója hosszú interjút adott lapunknak, amiben beszélt arról:
- hogy milyen sűrűn figyeli az OTP árfolyamát és tartja számon a vagyonát,
- hogy hogyan került 1992 májusában az OTP vezérigazgatói székébe és hány embert bocsátott el rögtön az első hónapban,
- hogy mikor volt a legnehezebb megtartania a bank domináns pozícióját,
- hogy milyen konfliktusai voltak Bokros Lajossal, Spéder Zoltánnal, Lázár Jánossal és Bige Lászlóval, és mikor keresztezték egymás útját Soros Györggyel vagy Simicska Lajossal,
- hogy miért kezdett el a bankszektoron kívül más ágazatokba befektetni, és miért nem vásárolta be magát soha a médiába,
- hogy milyen a jó kormányzás, miről szólt szerinte a legutóbbi választás és miért ragaszkodik ahhoz, hogy azzal üljön le beszélgetni, akivel akar, köztük Karácsony Gergellyel vagy Márki-Zay Péterrel,
- hogy miért lenne fontos kiegyezni Európai Unióval, és mit gondol az euróról,
- hogy miért nincsenek nők az OTP legfelső vezetésében,
- hogy mire számít Ukrajnában, és segíti-e a helyzetértékelését, hogy személyesen ismeri Vlagyimir Putyint,
- hogy gondolkozik-e már az utódláson az OTP élén, és hogy Csányi Péternek fogják-e hívni a bank következő vezérigazgatóját.
Az interjú teljes terjedelmében a májusi magazinban olvasható, most öt kérdéskört közlünk ízelítőül.
Orbán Viktorról és saját befolyásáról
Ön az egyetlen szereplője a magyar üzleti szférának, aki mondjuk Orbán Viktorra is befolyással tud bírni. Mikor volt az utolsó olyan eset, amikor próbált élni ezzel a feltételezett befolyással és milyen eredménnyel?
Hát, hogy befolyással tudok-e élni, azt nem tudom. Ha akarom, akkor sok kérdésben meghallgatja a véleményemet. Őszintén szoktunk beszélgetni, tehát nem kell fontolgatnom, hogy most mit mondhatok, mit nem mondhatok, vagy miről nem beszélhetek. És ő elég okos ember ahhoz, hogy végiggondolja azokat a dolgokat, amik, nem csak tőlem, eljutnak hozzá. Ilyen értelemben van befolyásom.
De úgy nincs, hogy azt mondhatnám, Viktor, légy szíves, akkor ez így legyen. Ilyen szerintem Magyarországon senkinek sincs.
Milyen sűrűn beszélnek?
Rendszeresen szoktunk beszélni, de az utóbbi hetek elég sűrűek voltak, egy ideje most éppen nem találkoztunk. Igaz, az se vagyok, aki állandóan kopogtat. Gyakran inkább megvárom, hogy ő hívjon fel.
A kormányzati politikáról, az euróról és az uniós pénzek felhasználásáról
Csányi Sándor, 30 éve az OTP élén.
A magyar gazdaságpolitika elmúlt harminc évét hogy tenné mérlegre? Hol tart ma Magyarország, vagy hol tarthatna?
Tarthatnánk előrébb. Ha harminc évet nézünk, ebben minden kormánynak megvan a maga szerepe, kezdettől sok hiba volt. Meggyőződésem, hogy elhibázott volt az Antall-kormány idejében a privatizáció, nagyon sok céget adtunk el, amit csak a piacszerzés kedvéért vásároltak meg. Erre példa az élelmiszeripar, amit más országokban, például Lengyelországban sokkal előrelátóbban privatizáltak.
De nem mindig használtuk fel jól az uniós forrásokat sem. Megint a lengyel és a magyar agrárium közötti különbséget hoznám fel példának, ami abból adódik, hogy mi a csatlakozás előtti időkben inkább a veszteség finanszírozására fordítottuk az EU-s forrásokat, a lengyelek meg inkább a technológiafejlesztésre vagy fajtakorszerűsítésre. Másik visszatérő hiba a felelőtlen költségvetési gazdálkodás, ami az elmúlt időszakokban néhányszor jellemezte az országot, és szintén hosszútávú károkat okozott. A helyreigazítások mindig sokkal többe kerültek, és fájdalmasabbak voltak, mintha a kormányok felelősen gazdálkodtak volna.
Ami meg a mostani helyzetet illeti, megpróbálnám helyrehozni az Európai Unióval a kapcsolatot. Nagy szüksége van Magyarországnak ezekre a forrásokra, amik jelenleg elakadni látszanak.
Az euróról hogy gondolkozik? Be kellett volna, be lehetett volna vezetni?
Szerintem az nem baj, hogy még nincs eurónk. Előbb-utóbb kell, hogy legyen, de egyetértek azokkal, függetlenül attól, hogy liberális vagy konzervatív közgazdászok, akik azt mondják, hogy meg kell választani az alkalmas pillanatot, hogy mikor lépünk be az eurózónába, és ez nem volt itt az elmúlt időszakban. Ehhez erősebb és főleg hatékonyabb, termelékenyebb gazdaságra lenne szükségünk.
Reális, hogy ezt elérjük valaha?
Ha a most kezdődő hétéves ciklusban rendelkezésre álló EU-s forrásokat jól tudjuk felhasználni, akkor reális.
Számít rá, hogy most hatékonyabban tudjuk felhasználni a pénzeket, mint eddig?
Csak tanulunk minden hibából, nem?
Nem úgy tűnik. Most a kormány arra kapott felhatalmazást, hogy folytassa, amit eddig csinált, nincs nyomás arra, hogy valami korrekció történjen.
A választás arról szólt, hogy volt két alakulat, és abból az emberek ezt tartották jobbnak. És azt gondolom, hogy talán így is van. Persze, van kifogásom az elmúlt időszak kormányzásával szemben, de jobban aggódnék most ebben a helyzetben, ha a mai ellenzék kormányozna.
Miközben meggyőződésem, hogy szükség lenne egy erős, valahol a középbal oldalon elhelyezkedő, szociáldemokrata típusú ellenzékre. Ami itt összejött az elmúlt időszakban, az nem lehet hatékony. Amikor a szélsőjobbtól a liberálisokig mindent tartalmaz egy formáció, akkor hogy lehet hatékony, elvek mentén felvázolt és végigvitt gazdaságpolitikát várni?
Szegény az az ország, amelyiknek még egy erős ellenzéke sincs.
Arról, hogy mennyire konzervatív bank az OTP
Az OTP vezetőtestületei továbbra is nagyon konzervatívnak tűnnek, ötvenes-hatvanas férfiemberek vezetik a bankot, egy-egy nő van az igazgatóságban és a felügyelő bizottságban, a legfelső vezetésben egy sem.
Nem érzem, hogy konzervatívak lennénk. Női ügyekben tényleg le vagyunk maradva, de ez nem kulturális kérdés. Eddig így alakult, és idővel javulni fognak az arányok. A magyar ügyvezető igazgatók között és a leánybankok vezetőségeiben már szép számmal vannak nő kollégáink, és sok a fiatal vezető is.
Fekete Emese, a magazin vezető szerkesztője és Galambos Márton főszerkesztő kérdez – és figyel.
Az OTP működési modellje nagy hangsúlyt fektet a fiatal menedzserek tanulására. A hatásköreimet szinte teljes egészében bizottságokra delegáltam, nálunk olyan nincs, hogy például bizonyos összegek felett vagy bizonyos beruházásokról én döntök. Direkt olyan a döntési folyamat, hogy még kísértést se érezhessek, hogy valamilyen ügyet megállítsak, vagy valamilyen ügybe beleszóljak. Nálam egyetlen olyan hatáskör van, amiben csak én dönthetek: a vezérigazgató-helyettesek és a legnagyobb leányvállalatok vezetőinek kinevezése vagy felmentése – a többi feladatomat meg tudom osztani a kollégáimmal, ha úgy adódik, hogy ez szükséges. Ügyvezető igazgatóink nagyon nagy befolyással és felelősséggel bírnak, jól is teljesítenek, és meg is vannak becsülve. És – még egyszer – elég tudatosan alakítjuk a tágabb vezetőség korösszetételét, lassan már csak én lógok ki a sorból.
Másodszülött fiáról, Csányi Péterről és az utódlásról
Az ön pozícióját illetően mennyire egyenes az út? Csányi Péternek fogják hívni az OTP következő vezérigazgatóját?
Most három-négy embert látok a bankban, akit alkalmasnak tartanék a pótlásomra, de egyelőre nem tervezem leadni az operatív vezetést, és nem érzek ilyen nyomást a részvényesek vagy a munkatársak felől sem.
Persze, nem leszek itt az idők végezetéig, van is egy utódlási céldátum a fejemben. Mindez a vezérigazgatóságot illeti, az elnöki pozíció egy másik téma, ott hosszabb időre tervezek. (Az áprilisi közgyűlés 2026 áprilisáig meghosszabbította Csányi Sándor elnöki tisztségét – a szerk.)
Hogy ne kerüljem meg a kérdést: Péternek megvannak a legjobb nemzetközi iskolái, nyugat-európai bankoknál és egy nagy nemzetközi tanácsadó cégnél szerzett több mint tíz éven keresztül megfelelő gyakorlatot. Nyilván ez is az oka, hogy amikor hat évvel ezelőtt ide került ügyvezető igazgatóként, nem kaptam egyetlen negatív kommentárt sem a részvényesektől, sem a nyilvánosságtól. Azon a vezetői tapasztalatszerzési folyamaton, amiről az előbb beszéltem, ő is keresztül megy, mint bárki más.
A három-négy alkalmas emberben Péter benne van?
Álszentség lenne azt mondani, hogy nincs benne. De amikor idejött ügyvezető igazgatónak, teljesen egyértelműen megmondtam, hogy ne számítson rá, hogy ez egy egyenes út. Nincs előle elzárva, de nem arról van szó, hogy biztos az következik.
Ha feltételezzük, hogy Péter az egyik legalkalmasabb jelölt, nincs annak kockázata, hogy pont a fia legyen az utódja? Ez olyan, mintha családi vállalkozást építene az OTP-ből, nehezen elképzelhető, hogy egy nyugat-európai országban, az ország legnagyobb bankjában apáról fiúra szálljon a vezetés.
Mondok egyet, ahol apáról a lányára szállt, sőt négy generáció óta ugyanaz a család adja az első számú vezetőt: Spanyolország legnagyobb és a világ egyik legsikeresebb bankja, a Santander. Elég jó példa?
Példának jó, de Magyarországon ennek a lehetősége még csak most merült fel, így jogosan vetődik fel a fenti kérdés sokakban.
Abszolút nem így látom, és nem is értem a felvetést.
Az a tény, hogy a fiam, nem predesztinálja arra, hogy ő legyen az utódom. De azt sem jelenti, hogy amiatt, hogy a fiam, nem lehet az utódom.
Az elmúlt 30 évben mindig a bank érdekeit tartottam szem előtt a döntéseimnél, és ebben az ügyben is az általam legjobbnak vélt megoldást fogom javasolni az igazgatóságnak, amikor eljön az ideje. Ha nem igazolódik be a következő időszakban, hogy ő a legalkalmasabb rá, akkor nem ő lesz a vezérigazgató, hanem más.
Különadókról, az EU-val való kiegyezésről, az egyszeri beavatkozások káráról
Extra adók itthon is a levegőben lógnak, elképzelhető, hogy szükség lesz megszorításokra. A minap üzent is a kormánynak, hogy reméli, bölcsek lesznek, és nem vetnek ki újabb banki különadókat. Ha nem a szektorális különadókhoz nyúlnak, akkor mi máshoz tudnak? Mi lenne az ön javaslata?
Először is ki kellene egyezni az unióval, ez jelentősen csökkentené a költségvetési konszolidáció pénzügyi terheit. Bízom benne, hogy lesznek EU-s források, és úgy használjuk fel őket, hogy jobban segítsék a gazdaság növekedését. Aztán nyilván nemcsak szektorális adókat lehet emelni, hanem jobban teríteni is lehet a terheket.
Ha például megnézzük a bankszektort, csak 2010 és 2021 között speciálisan ránk kivetett adók és díjak formájában a profitunk többszörösét fizettük be a költségvetésbe.
Nyilvánvalóan szükség lenne a költségvetési kiadások, azon belül az állami beruházások csökkentésére is. Ez sokat segítene abban, hogy az elmúlt időszakban drasztikusan megemelkedett építőipari költségek visszaálljanak egy észszerű szintre, és akkor megnőnének a magántőke-beruházások. Ez segítené a növekedést, ami tovább javítaná a költségvetés helyzetét.
Csányi irodája szinte változatlan – az elmúlt két évre csak a telefon melletti kézfertőtlenítő emlékeztet.
A nagy kérdés az, hogy azokat az úgynevezett egyszeri beavatkozásokat, mint a rezsi-, kamat-, élelmiszerár-plafont, hogyan lehet kivezetni. Az ilyen intézkedések, ha tartósan fennmaradnak, szerintem elhibázottak. Erre a magyar gazdaság történetében már volt számos példa.
A szociális kérdéseket nem közvetlen gazdasági beavatkozások révén, hanem szociális politikával kell kezelni. Az ilyen beavatkozások általában úgy alakulnak, mint a hógolyó a hegyoldalon. Elindul kicsiben, aztán lavina lesz belőle. Ezeknek az intézkedéseknek is nagy a társadalmi költsége, és azt a nap végén mindig az adófizetők állják.
A teljes interjú a májusi Forbesban. Lapozz bele a magazinba!
