Nem valami isteni közbenjárás eredménye, a témát vizsgáló kutatók szerint sem csodáról van szó, de tény: a hit és bármilyen felekezethez, vallási közösséghez való tartozás pozitív hatással van az egészségre, a rezilienciára.
Tudományos kutatások ezrei jutottak arra a megállapításra, hogy a hit hozzájárul a jóllétünkhöz, javítja a stresszel való megküzdési képességeinket.
„A vallási és spirituális tradícióik révén könnyebben hozzáférünk megküzdési stratégiáinkhoz” – véli Doug Oman, a Kaliforniai Berkeley Egyetem közegészségüggyel foglalkozó professzora.
A kutatások nagy része longitudinális vizsgálat volt, melyek során éveken vagy évtizedeken át követték nyomon a résztvevők egészségi állapotának változásait.
A tanulmányok eredménye szerint a vallási elkötelezettség mértéke – például a templomba járás gyakorisága – összefüggésben van számos tényező, például a depresszió, a szorongás, az öngyilkosság alacsonyabb rizikójával, valamint a szív- és érrendszeri betegségek és a rák okozta halálozás csökkenésével.
A The Guardian írása szerint ezek a kutatások nem szenvednek a tudományos világban gyakori úgynevezett reprodukálhatósági (vagy replikációs) krízisben. A módszertani probléma lényege, hogy egy vizsgálat megismételve nem jut ugyanarra az eredményre, viszont ez alapkövetelmény ahhoz, hogy valamit tényként kezeljen a tudomány.
Itt tehát erről szó sincs. A világszerte végzett vizsgálatok következetesen jutnak ugyanarra az eredményre. Laura Wallace, a Chicagói Egyetem munkatársa például a közelmúltban több mint 1000 ember gyászjelentését vizsgálta meg az Egyesült Államokban. Azt kereste, a jelentésben szerepel-e vallási hovatartozásuk – jelzésnek tekintve arra, hogy az illető vallása fontos szerepet játszott az életében, mondhatni, identitása része volt.
Az eredmények szerint azok, akiknek gyászjelentésében kiemelt szerepet kapott vallásuk, átlagosan 5,6 évvel éltek tovább, mint azok, akiknél nem.
Egy másik mintát nézve a különbség még nagyobb volt: 10 év. „Ez egyenrangú mértékű a súlyos egészségügyi kockázatok, például a dohányzás elkerülésével” – mondja Wallace.
Vallásos élet – tisztább élet?
Az eredményekre magyarázatot adhat az, hogy a hívő emberek egyszerűen tisztább életet élnek, mint a nem vallásosak: a tanulmányok szerint a templomba járók valóban kevésbé dohányoznak, isznak, fogyasztanak kábítószert vagy élnek nem biztonságos szexuális életet, mint azok, akik nem vesznek részt rendszeresen istentiszteleten vagy egyéb vallásos szertartásokon.
Ez persze felvethet egy „tyúk vagy tojás” kérdést is.
Vajon az egészségesebb életvitel magának a mértékletességet és az önmegtartóztatást ösztönző vallási tanításnak az eredménye, vagy azok csatlakoznak vallási gyülekezetekhez és kelnek ki vasárnap kora reggel az ágyból, vesznek részt órákon át tartó imádkozásokon, akik eleve elegendő önuralommal rendelkeznek?
A közösség ereje
A vallási csoporthoz tartozás kulcsfogalma a közösség. A körülöttünk lévő hálózat mérete, a másokkal való kapcsolat szubjektív megélése jobb egészségi állapotot és hosszú élettartamot eredményez.
Csökkenti az elszigeteltség és magány érzését az egyedül élőkben is, csökkenti a krónikus stresszre adott válaszunk fiziológia hatásait is.
Fókusz a hálán
A társas kapcsolatok mellett a vallás egyik legnagyobb hatása a jóllétünkre az, hogy olyan pozitív érzelmek megélésére ösztönöz, mint a hála és az áhítat.
A legtöbb vallásban kiemelt szerepe van a a hálaadásnak isten, egy felsőbb hatalom felé. A hálánkra méltó dolgokra fókuszálás megakadályozza, hogy a stresszért is felelős negatív gondolatok spiráljába kerüljünk. Ez a kognitív újraértékelés egyik formája Patty Van Cappellen, az észak-karolinai Duke Egyetem professzora szerint.
Hiszek, tehát létezem
Nem utolsósorban a vallás céltudatossá tesz, a hívő ember létezésének hite szerint oka és értelme van. A céltudatos ember pedig általában jobb mentális egészséggel rendelkezik, mint az, aki nem találja az irányt az életében. Ez pedig szintén bizonyítottan jelentős hatással van a fizikai egészségre is.
„A vallás ereje abban rejlik, hogy mindazokat a tényezőket, amelyek az egészség megőrzését is segítik, egy csokorba gyűjti, előre megszervezett keretek között biztosítja. Aki pedig nem vallásos, annak magának kell megteremtenie ezeket a kereteket” – mondja Van Cappellen.
