Tényleg kidobunk egy csomó kaját, pedig más még megenné? Valóban jobban megéri odaadni a felesleget, semmint eltüzelni? És ha igen, ki juttatja el a rászorulóknak? Többek között ezeknek a kérdéseknek szerettünk volna a végére járni, amikor elfogadtuk a Tesco meghívását, és megnéztük, hogyan kerül a felesleg az Élelmiszerbankhoz.
Az, hogy világszerte rengeteg élelmiszer megy kárba, nem titok; mi is írtunk erről, és bár a pazarlás nem kérdés, a mértékét illető becslésekben vannak eltérések. Mindegy azonban, hogy mennyi kaja végzi a kukában, ha van, aki szívesen megenné –
itt jön képbe a Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkája, ami partnerszervezeteivel együtt 11 ezer tonna élelmiszert juttatott el a rászorulóknak a tavalyi év folyamán.
Az Élelmiszerbank működésének kulcsa az egyesületnek átadott élelmiszer, amit civil szervezetek, önkéntesek juttatnak el a rászorulókhoz országszerte – érdemes fellapozni a Forbes márciusi számát, mert az Adakozz rovatban részletesen mutatjuk be a Magyar Élelmiszerbank tevékenységét.
Kidobni sokkal drágább, mint megvenni, mi az? – a nagy élelmiszerpara ma és a jövőben
Ahhoz viszont, hogy a gépezet olajozottan működhessen, és csak Magyarországon 300 ezer nélkülöző ember tehesse tányérra az Élelmiszerbankon keresztül elosztott falatokat, nem csupán a már említett partnerszervezetekre van szükség, hanem piaci szereplőkre is, akik hajlandók átadni az általuk termelt élelmiszerfelesleg egy részét.
A tudatos vásárlás sokakon segíthet – Kép: Sebestyén László
Az Élelmiszerbank olyan láncokkal dolgozik együtt, mint az Aldi, az Auchan, a Metro, a Penny (itt nem napi élelmiszermentés, hanem raktárfelesleg átadás történik) vagy a Tesco – utóbbi cég a legnagyobb hazai partner, így adta magát, hogy az angol hipermarketlánc egyik fővárosi áruházában nézzük meg, pontosan hogyan kerül az Élelmiszerbankhoz a sok-sok el nem adott élelmiszer.
Rekesztől a szegényekig
A folyamat a zöldséges- és pékáru-pultok környékén indul. Bizonyára ti is láttatok már arrafelé furcsa, műanyagból készült rekeszeket, amikbe látszólag minden észszerűség nélkül raktak kaját a dolgozók. Az egyszerű vásárló zsigerből kikerüli ezeket, esetleg azt hiszi, a hanyag árufeltöltők felejtették ott őket – én legalábbis régen ezt gondoltam.
Pedig valójában jó okkal vannak ott: a dolgozók a nap folyamán ide pakolják azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, kifliket, zsömléket, sajtos stanglikat és egyéb tartós árut, amik még fogyaszthatók, de a vásárlók nem visznek el. A rekeszeket másnap reggel lemérik, majd kitolják az Élelmiszerbank kisbuszához, ahol a tartalmukat átpakolják a raktérbe, majd irány a szervezet ellátóközpontja, ahol szortírozzák és tovább szállítják az ételeket.
A rekeszek tele vannak eladományozásra váró élelmiszerrel – Kép: Sebestyén László
Bár zöldségek és gyümölcsök esetén nincs előírás arra vonatkozóan, hogy meddig őrzik meg a minőségüket (ezt egy tapintás és illatalapú hüvelykujjszabály alapján a gazdák és a dolgozók állapítják meg), pékárunál és főleg konzervek, tartós élelmiszerek esetén pontosan meg van határozva, hogy mikor lehet elszállítani őket: a lejárati dátum napjának reggelén. Előtte ugyanis még el lehet adni, a Tesco pedig szeretne minél több élelmiszert értékesíteni.
Megéri, nem éri meg?
Régebben megsemmisítették a felesleget, mára azonban igyekeznek a lehető legtöbb el nem adott, de még fogyasztható élelmet tovább adni. A programot menedzselő Bérces Éva szerint „a 2017-es pénzügyi évben (2017. március 1. és 2018. február 28. között)” 17 436 tonna élelmiszert nem tudott értékesíteni a Tesco, ebből 10 536 tonna még fogyasztható volt. 6 948 tonna az Élelmiszerbankhoz került, 695 tonna állatmenhelyekre, „több mint 2 500 tonna” pedig biogáz-biodízel üzemekbe.
„Százalékosan az emberi fogyasztásra alkalmas, el nem adott termékek 66 százaléka került adományozásra az Élelmiszerbank részére”
– mondta Éva, majd hozzátette, hogy a 2018-as adatok csak május 14-től lesznek elérhetők, de bízik abban, hogy meghaladják majd a két évvel ezelőtti arányt.
A rekeszeket lemérik, majd kitolják a kisteherautóhoz – Kép: Sebestyén László
Évával egyébként a Pesti úti Tescóban találkozunk, vele van a cég PR-különítménye is, illetve Újhelyi Katalin az Élelmiszerbanktól. Éva és Kata öt éve dolgoznak együtt, ez az idő pedig meglátszik azon, milyen természetesen viselkednek egymással. Éva őszintén beszél a program kezdetéről és indulásának nehézségeiről.
Azt mondja, a program elején elsősorban szemléletváltásra kellett a legnagyobb hangsúlyt fektetni, ami nem ment könnyen, azóta pedig állandóan szó van a bővítésről. „Ha egy vállalat már meghozza azt a döntést, hogy a terméket nem forgalmazza tovább, és az kezelhető adományként vagy hulladékként, akkor mindenképpen adományozni éri meg jobban” – magyarázza, bár fontos kiemelni, hogy csak a tartós, vagy hűtést nem igénylő élelmiszer esetén van így.
Ott repül a kis kifli! – Kép: Sebestyén László
Utóbbi, azaz például tejtermék, húsipari maradék, felvágott satöbbi még komoly mennyiségű adomány lehet a jövőben, ehhez viszont hatékonyabb és felszereltebb infrastruktúra szükséges, például hűtőládák és hűtőkamionok. És hogy ez megéri-e? Nehéz megmondani, Éva szerint ezt a gyakorlat dönti el.
„Folyamatosan dolgozunk azon, hogy milyen termékcsoportokat tudunk átadni, de ez egy lassú és hosszú távú folyamatváltozás.”
Főzzünk gyömbérlevest!
Miközben a zöldségek között nézelődünk, észreveszem, hogy az egyik rekeszben egy zacskó gyömbér van. Megkérdezem, hogy azt mégis hogyan és kiknek adják tovább, Kata pedig azt feleli, hogy néha vannak olyan ételek a csomagokban, amik a célcsoport számára valóban nehezen értelmezhetők.
Mivel sokszor a nélkülöző még nem találkozott korábban az adott élelmiszerrel, hiszen nem engedhette meg magának, hogy megvásárolja, nem mindig ismeri fel az alapanyagokat – a brokkolit például volt, aki éretlen karfiolnak vélte.
A gyömbér sem elvetendő adomány – Kép: Sebestyén László
Így mostanában már recepteket is adnak a rászorulóknak egy-egy gyakoribb termékkör esetében, és próbálják őket a főzés és kísérletezés irányába orientálni. Hogy ez sikerül-e, már kevésbé az Élelmiszerbank, semmint a partnerszervezetek felelőssége, de ez a példa jól mutatja, milyen aprónak tűnő dolgokon csúszhat el egy ilyen összetett projekt.
Tavaly egyébként nagyobb súlymennyiségben érkezett zöldség és gyümölcs a Tescótól, mint pékáru.
Ugyan ez nem jelent automatikusan tápértékbeli fölényt (egy narancs után hamarabb lesz éhes az ember, mintha betolna 3–4 kiflit), de mivel sok kisgyermekes család is így jut élelemhez, hosszú távon igenis fontos, hogy a kicsik megismerjék és megszeressék az egészséges alapanyagokat.
Az Élelmiszerbanknál targoncán utazik az élelem – Kép: Sebestyén László
És ha már zöldség-gyümölcs, a sok szép termék arra nevelte a vásárlókat, hogy csak a legszebb, legfényesebb, legnagyobb termést pakolják a kosarukba, pedig a kicsit csúnyább, nyomottabb is ugyanolyan jó. Ez nemcsak pazarlás, de egyben a beszállítóknak és áruházaknak is azt üzeni, hogy ami egy picit is szépséghibás, már nem eladható –
szóval igaznak tűnik a megállapítás, miszerint a pazarlás a vásárlóknál indul, és úgy jut egyre feljebb az élelmiszeripari piramison.
Ide tartozik még a „tovább jó” elve, azaz amikor a vásárló csak azért veszi le a polc mélyebb részéről a 2–3 hónappal hosszabb lejáratú terméket, mert az tovább eláll, mindez azonban szükségtelen lenne, hisz 2–3 nap alatt úgyis elfogyasztja – és a tej csak egy példa, nyugodtan felcserélhető a hússal vagy bármely dátumozott termékkel. Már egy kicsit tudatosabb vásárlással is csökkenthető lenne a pazarlás.
Nem minden partner egyenlő
A teli rekeszeket mindeközben kitolják a szervizbejáraton, ahol először lemérik őket, majd jöhet a pakolás. Sietni kell, reggel 9 már elmúlt, az élelmiszernek pedig mielőbb el kell jutnia a rászorulókhoz, hiszen addig lehet átadni, amíg még a törvények szerint fogyaszthatónak minősül. A Tesco az Élelmiszerbank legnagyobb beszállítója, a 205 hazai áruházból 163 biztosít adományt a szervezetnek, ez 2014 szeptembere és 2018. év vége között 17 900 tonna élelmiszert jelent, összesen 8,7 milliárd forintos eladási áron.
Az Élelmiszerbank adatai szerint a Tesco felelt a tavaly hozzájuk került élelmiszermennyiség 71 százalékáért – ez 7800 tonnát jelent, és az Élelmiszerbank saját méréséből jön össze, ami naptári évre vonatkozik, szemben a Tesco már említett pénzügyi évével. Akárhogy is nézzük viszont, az angol lánc adománymennyisége igen jelentős.
A Tesco raktára hatalmas – Kép: Sebestyén László
Persze nem a Tesco az Élelmiszerbank egyetlen partnere, az adományozás mennyiségét mérő képzeletbeli dobogón további két élelmiszerüzlet-lánccal osztozik. Az Auchan 2018-ban 973 tonna élelmiszert adott át az Élelmiszerbanknak –
ez az éves adománymennyiség 9 százaléka, amivel az Auchan a második legnagyobb adakozónak számít.
A francia cég 2014 óta partnere a szervezetnek és 17 áruházból küld élelmet (összesen 24 van), de hogy ez országosan hány százaléka a megmaradó feleslegnek, nem árulták el – annyit írtak e-mailben, hogy „jelentős hányadról” van szó, a többi emberi fogyasztásra nem alkalmas maradékot pedig igyekeznek „más módon, a lehető legnagyobb mértékben újrahasznosítani”.
Még fogyasztható, ingyen van, és egészséges is – Kép: Sebestyén László
A 2016 óta partner Aldi 74 üzletből küld élelemadományt, ez a hálózat boltjainak több mint felét jelenti. A német cég 2018-ban 784 tonna élelmiszert küldött a szervezetnek, ez a teljes éves adománymennyiség 7 százaléka – ami a harmadik legnagyobb arányszám az Élelmiszerbank mérése szerint.
Muti, mit eszel! És mit fogsz 20 év múlva? Portré Farkas Bertalanról, az egyetlen magyar űrhajósról és Csányi Vilmosról, a kutyák legjobb ismerőjéről – megjelent a Forbes Next!
Ugyanakkor az Aldi sem mondja el, országos szinten arányaiban mennyi el nem adott élelmiszer kerül megsemmisítésre vagy eladományozásra.
Az Élelmiszerbank szerint „az arányok alakulásában szerepet játszik az egyes láncok áruházainak száma, illetve azok mérete”.
A három legnagyobb kereskedelmi partneren túl persze kisebb adományozók is vannak, a Heinekentől kezdve (az alkoholmentes sör valamiért sok helyen megmarad, nem értem) a KFC-n át a Coca-Coláig egy rakás vállalat szállít élelmet a szervezethez.
A kicsi is több a semminél
A Tescónak nemzetközi szinten is komoly célkitűzései vannak, 2030-ra például el szeretnék érni, hogy „az élelmiszer ellátási lánc egészében felére csökkenjen a pazarlás mértéke”. Ambiciózus vállalás, ami nemcsak a láncon, hanem a partnerszervezeteken is múlik: az Élelmiszerbanknál jelenleg nem adományokban, hanem emberi erőforrásban szenvednek hiányt.
Sokan laknak ma jól – Kép: Sebestyén László
A Tesco szerint az adományok napi szintű elszállítását az is nagyban befolyásolja, hogy melyik településen található olyan karitatív szervezet, ami a hét legalább öt napján el tudja szállítani a már nem eladható, de emberi fogyasztásra még alkalmas élelmiszereket.
„Van olyan település, ahol nem jelentkeznek és toborzással sem található olyan partnerszervezetet, amely mindezt vállalni tudná – azzal együtt sem, hogy az élelmiszer, amit kapnak, minden esetben ingyen van” – írták.
Elkélne a segítség, mert a szervezet központi raktárában hatalmas mennyiségben sorakoznak a konzervek, lisztek, csokik, avagy minden, ami szem-szájnak ingere – és amit szívesen megennének azok a rászorulók, akik nem minden nap jutnak élelemhez, és cirka 300 ezren élnek így az országban.
Az Élelmiszerbankról a Forbes márciusi számában olvashatsz!
Fotók: Sebestyén László
