FördősZé@Forbes

  Fördős Zé apukája az első sorban ült le az áprilisi Kilövésen, ahol bemutattuk a lapot. A család büszke Zére és a közös cégre, ő maga is azok közé a […]

Bővebben

Kidobni sokkal drágább, mint megvenni, mi az? – a nagy élelmiszerpara ma és a jövőben

A világon az élelmiszer harmada végzi a szeméttelepeken, az Európai Unióban a húsz százaléka. Nagy tévedés, hogy ez pusztán azért baj, mert sok helyütt éheznek, a morális kérdéseken túl a környezeti károk is hatalmasak. Legalább negyedrészt rajtad, fogyasztón is múlik.

A legújabb Forbes Next fókusztéméja az élelmiszer: mindaz, amit ma eszünk és mindaz, amit várhatóan húsz év múlva fogunk. Dietetikusokat, toxikológusokat és élelmiszermérnököket kérdeztünk többek között hiedelmekről és szokásokról, adalékanyagokról, E-számokról, és fogyasztásuk lehetséges következményeiről. Az élelmiszerpazarlás témája viszont a lapból kimaradt.

A Forbes Nextet már megtalálod az újságos standokon és megrendelheted online!

Az élelmiszer-pazarlás a termőföldeken kezdődik, és a konyhai kukádban ér véget, a láncban pedig mindenki felelős azért, hogy Magyarországon átlagosan 68 kiló, több mint 12 ezer forint értékű élelmiszer kerül a szemétbe minden évben, fejenként. Igaz, pontos mérések híján ezek csak becsült adatok – vannak 40 kilogrammot, de 100 kilogramm feletti mennyiségeket említő becslések is –, de az biztos, hogy a szám globálisan egyre csak nő.

Nem egyszerűen az élelmiszer pazarlásáról van szó, hanem a megtermeléséhez, valamint a szemét feldolgozásához szükséges víz és energia pazarlásáról is. Az élelmiszerhulladék az üvegházhatású gázok nyolc százalékáért okolható. (És persze az élelmiszer-pazarlás egyben mindig pénzpazarlás is.) Figyelembe véve, hogy a 68 kilóból átlagosan több mint 26 kiló élelmiszer-hulladék egy kis odafigyeléssel könnyedén elkerülhető lenne, a legfőbb ok két szóban összefoglalható: emberi hanyagság.

Az élelmiszer-hulladék ugyanis lényegében akkor születik, amikor a boltokban a „vegyél kettőt, vigyél hármat” akciók. Amikor a piacon az árus felismeri, hogy a felhalmozott friss hal sokkal jobban mutat a ténylegesen eladható, csekély mennyiségnél. Amikor az étteremben vagy a szállodában a séf a szükségesnél másfélszer nagyobb adagot tálal, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Vagy amikor az egészséges, de girbegurba sárgarépát az elosztóban másodosztályúnak minősítik.

„Az uniós célkitűzés, hogy 2030-ig felére kell csökkenteni az élelmiszer-hulladékot, szerencsére sok mindenkit motivál. Azt látjuk, hogy egyre többen, egyre szívesebben foglalkoznak ezzel a témával” – mondja Sczígel Andrea, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős vezetője. A legkomolyabb és legeredményesebb munkát itthon ők végzik. Az Élelmiszerbank partnerszervezetei segítségével  a legnagyobb áruházak – Tesco, Metro, Auchan, Aldi – jó néhány üzletéből napi szinten szállítja el a még felhasználható élelmiszer-felesleget és azonnal célba is juttatja, azaz ingyen átadja azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Kevésbé kiszámítható ütemben, de egyes termelőktől és gyártóktól is begyűjtik a lejáratközeli, szezonális, esztétikai hibás, vagy egyéb okból már eladhatatlan termékeket, amiket több mint 350 karitatív partnerszervezetük segítségével osztanak ki.

Az Élelmiszerbank Egyesület 13 éves működése alatt fokozatosan egyre több élelmiszert tudott megmenteni. Az éves mennyiség 2016-ról 2017-re több mint duplájára, 9,3 ezer tonnára nőtt, 2018-ban átlépte a 11 ezer tonnát. „Biztosak vagyunk benne, hogy vannak még cégek, akikkel együtt lehetne működni ezen a téren, és azt is látjuk, hogy meglévő élelmiszeripari partnereinktől is tudnánk még több élelmiszert menteni” – mondja Sczígel.

A nagyításért kattints IDE!

Magánadományokat azonban az Egyesület csak pénz formájában fogadhat el, fogyasztói élelmiszer-felesleget csupán évente egyszer, egy karácsonyi gyűjtés keretében. Egyszerűen és jól hangzik ugyanis, hogy magánemberek és főleg éttermek vagy szállodák felajánlhassák élelmiszerfeleslegüket a rászorulóknak, Magyarországon azonban hiányzik az ehhez szükség szabályozási és infrastrukturális háttér.

Hiányzik az edukáció is, 2015-ös felmérések szerint ugyanis az EU-ban és hazánkban is a vásárlók kevesebb mint fele tudja, mi a különbség a „fogyasztható” és a „minőségét megőrzi” fogalmak között. Még rosszabb, hogy a termelők és a gyártók sem mind vannak ezzel tisztában, nem egységesen használják a két terminust, máskor éppen a fogyasztók nemtudását akarják korrigálni azzal, hogy egyiket felcserélik a másikkal, hogy a szükségesnél rövidebb szavatossági időt adnak meg, vagy a tárolási utasításokkal trükköznek, állítja az egyik legfrissebb EU-s összegzés.

„Otthon, magánemberként is el tudjuk dönteni, többnyire az érzékszerveinkre hagyatkozva, hogy például a fogyaszthatósági határidő után három nappal megehető-e a joghurt, nem kell gondolkodás nélkül mindent a szemétbe dobni” – zárja Sczígel Andrea.

A Nébih teljes ábráját IDE kattintva láthatod

Olvass a témáról bővebben a Forbes Nextben! Keresd az újságosoknál vagy rendeld meg online!

Muti, mit eszel! És mit fogsz 20 év múlva? Portré Farkas Bertalanról, az egyetlen magyar űrhajósról és Csányi Vilmosról, a kutyák legjobb ismerőjéről – megjelent a Forbes Next!

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő