Csalár Bence a magyar divatipar minden szegletét ismeri. Tudja, milyen a tervezőpult mögött állni, tudja, hogy érdemes anyagot választani és kampányfotózást szervezni, tudja, milyen blogot vezetni és könyvet írni a témában, és azt is tudja, hogy lehet a fiatalabb generációkat tudatosságra nevelni. Bár sok dologról beszélgethetnénk vele, 2022-ben az utóbbi a legégetőbb. A divatbloggert a fenntartható gardrób hogyanjáról és miértjéről, saját ruhatáráról, a greenwashing veszélyeiről és a kudarcok feldolgozásáról is kérdeztem.
„Always edgy” – így jellemzi magát divatblogján Csalár Bence, utalva arra, hogy mennyire rajong a formabontó és bátor divatért. A szlogen helytálló – ehhez elég csak végignézni a kedvenc szettjeiből összeállított galériánkat –, de kiegészítésre szorul. A beszélgetésünk után azt mondanám, Bence „always edgy and conscious” – hiszen határtalan divatrajongását rég felülírta az önazonosság, a fenntarthatóság és a tudatosság iránti elkötelezettsége. Könyveiben, előadásaiban és a beszélgetésünk során is hangsúlyozza: hatalmas az egyén felelőssége, mindannyian kellünk ahhoz, hogy valódi változás következzen be minden idők egyik legizgalmasabb és egyben legkörnyezetszennyezőbb iparágában.
Az utóbbi időszakban egyre több márka teszi le a voksát a fenntarthatóság mellett, és rengeteg cikk jelenik meg a témában. Tegyük fel, hogy divat-életmódot szeretnék váltani, de egészen eddig fast-fashion boltokban vásároltam. Hogy vágjak bele?
Szerintem az a legnehezebb, hogy leszámoljunk az impulzusvásárlással. Ezzel én is megküzdöttem, mikor Balassagyarmatról Budapestre költöztem az egyetemi tanulmányaim előtt – úgy éreztem, mindenhol jobbnál jobb ruhák várnak rám. De eljön a pont, amikor az ember vagy telítődik, vagy eldönti, hogy tudatosságot visz a vásárlói szokásaiba. Ez kicsit olyan, mint a diéta. Ha fejben nem döntöd el, hogy változtatni akarsz, vagy nem kérdőjelezed meg a validitását egy olyan ételnek, aminek a gyártója nem transzparensen kommunikál, akkor ezt más nem teszi meg helyetted.
Én első lépésként azt javaslom, nézd meg, hogy milyen ruháid vannak otthon.
Tegyél fel magadnak néhány kérdést: milyen gyakran viselem ezeket? Egyáltalán tudom, ki gyártotta őket és milyen anyagból készültek? Ha ezekre őszintén válaszolsz, rájössz, hogy rengeteg felesleges ruhadarab van a szekrényedben újabb vásárlása nélkül is.
Gyorsan kiderül, hogy sokszor nem azért vásárlunk, mert az valóban szükséges, hanem mert szomjazzuk az újdonság érzését. Ezért senkit sem ítélek el, magam is jártam ebben a cipőben.
Szerintem sok embert az rettent el a fenntartható divattól, hogy nagyon drasztikusnak tűnnek az életmódváltás módszerei. A rossz szokásokat nem egy-két nap alatt építjük fel, így a levetkőzésük sem egyről a kettőre megy. Idő és türelem kell ehhez, és fokozatosság.
„A rossz szokásokat nem egy-két nap alatt építjük fel, így a levetkőzésük sem egyről a kettőre megy. “
Fotó: Sebestyén László
Helyszín: NUBU Zen Store
Nálad mi volt az első lépés? Volt egy drasztikus felismerés, hogy változtatnod kell?
Egyszerűen rájöttem, hogy azok a ruhák, amik a fast-fashion boltok weboldalán, szépen befotózva megtetszenek, nagyon szomorúan hatnak az üzletekben felstócolva. Ami elsőre egyedinek tűnik, annak elveszi a szépségét, hogy összezsúfolt sztendereken kínálják őket úgy, hogy még csak a szabásuk sem látható. Elment a kedvem a tömegtermékektől.
Ez inkább szólt az egyediség iránti vágyról, mintsem a fenntarthatóságról, nem?
Igen, bár, ha belegondolok, a szüleim már gyerekkoromtól kezdve a fenntarthatóság irányába tereltek, még ha ez nem is volt tudatos. Ha elmentünk cipőt vásárolni, nem választhattam műbőrt, mert az kevesebb ideig szolgál ki és kevésbé jó a lábamnak. Bár akkor még nem ismertük a fenntarthatóság fogalmát, ez a döntés már arról szólt.
Valójában a mai napig ködös kicsit a fenntarthatóság fogalma – számodra mit jelent?
A divatipar egy erőteljes gazdasági motor. A szótári definíció szerint a fenntarthatóság az, amikor teljesül a társadalmi és a gazdasági fejlődés, de közben figyelembe vesszük a környezetvédelem szempontjait is. Én ennél demokratikusabb vagyok.
A fenntarthatóság sok módon megfogható, és fontos, hogy lebontsuk az azzal kapcsolatos sztereotípiákat.
A szó hallatán sokan még mindig az oversize zsákvászon ruhákra asszociálnak, pedig ma már rengeteg izgalmas lehetőség áll rendelkezésre. Mehetsz turiba, cserélhetsz ruhát, vagy dönthetsz a javíttatás mellett az új megvásárlása helyett. Emellett az is fontos szempont, hogy törekszel a ruha megóvására, és úgy mosod és tárolod, hogy minél tovább funkcionáljon. A fenntarthatóság ott kezdődik, hogy elgondolkozol a ruha értékén, ismered a gyártási körülményeket, és szeretettel hordod.
Azt látom, hogy az emberek most már felfogták a fenntartható divat jelenlétét és jelentőségét Magyarországon, viszont a fast-fashion cégek óriási hasznot húznak abból, hogy marketingfogásnak használják fel a mozgalmat.
PET-palackos ábrákkal és zöld újrahasznosított lógókkal vannak tele a kirakatok, viszont ennek nagy része csak greenwashing, és nincs mögötte valós cselekedet.
Most van az a pont, amikor a rengeteg felénk özönlő információt tudatosan kell szelektálnunk, hogy elkerüljük a megtévesztést. Meg kell érteniük az embereknek, hogy a fenntarthatóság nem csak annyit jelent, hogy a póló biopamutból készül, hanem ismernünk kell a gyártási körülményeket is.
Bence és második könyve, A tudatos divat kézikönyve.
Fotó: Sebestyén László
Helyszín: NUBU Zen Store
Egy laikus ember hogy tud különbséget tenni greenwashing és hiteles márka között?
A legegyszerűbb, ha megnézzük a címkét. A címkében feltüntetik a tanúsítványt, ami bizonyítja az anyagbeszerzés útját és a gyártás körülményeit. Emellett bátran ajánlom például a GoodOnYou applikációt, ami rangsorolja a márkákat fenntarthatóság és etikusság alapján. Ha egy márkán nem látsz minősítést, jobb, ha nem hiszel egy zöldre változtatott lógónak önmagában. Emellett hallgassunk a józan észre:
jól hangzik, hogy ráírják egy kozmetikumra, hogy 99 százalékban vegán, de ez mégis mit jelent? Valami vagy vegán, vagy nem, ebben nincs átmenet.
Sajnos a márkák ügyesen manipulálják az embereket, és ha nem figyelünk oda, könnyű csapdába esni.
Van olyan nagy világmárka, ami szerinted hiteles ilyen szempontból? Például a H&M-be vissza lehet vinni a használt ruhákat, mert reciklálják őket – ez már egy jó lépés, nem?
Ha a fast-fashion márkákat nézzük, a C&A a legtranszparensebb. Nem azt mondom, hogy fenntarthatóan működnek, de ők adják a legtöbb információt a gyártási folyamataikról és a ruháikról. A H&M nem jár még az élen, de legalább sok kezdeményezésük van, ezzel szemben például a Zara sajnos nagyon távol áll a törekvéstől. Pedig fontos lenne, hogy lépjenek, hiszen a nagy világmárkák kezében van meg az az anyagi tőke, amivel valódi változást érhetnének el a divatiparban.
Sokan azért ódzkodnak a hazai designer márkáktól, mert ötször annyit kéne fizetniük, mint a fast-fashion boltokban. Az evidens, hogy magasabbak a gyártás árai és többe kerül a minőségi alapanyag, de ezeken felül mi indokolja, hogy sokkal többet fizessünk?
Máshonnan közelítenék: sajnos megöltük a divat kultúráját. Egy fast-fashion boltban annyiba kerül egy póló, mint egy szendvics vagy egy doboz óvszer. Ennyi pénzért kevésbé becsülöd meg a ruhád, nem zavar, ha csak pár hónapig hordhatod.
Valójában nem a designer darabok túlárazottak, hanem a fast-fashion vált indokolatlanul olcsóvá.
Egyébként ezt már felismerték a magyar tervezők is, és sokan lejjebb vitték az áraikat, hogy ledöntsék azt a sztereotípiát, hogy egy designer darabért százezreket kell fizetni. A magyar márkákon belül is nagy a diverzitás, mindenki vásárolhat a pénztárcájához mérten. És ha egy kicsivel drágább ruhát veszel, máris jobban meg fogod becsülni.
Emellett viszont a fenntarthatóság része az is, hogy megfizetik a varrónőt. Egy fast-fashion póló árképzésénél lehetséges, hogy 99 centért dolgozott a bangladesi varrónő, és 100 dollárért adták el a ruhát. Sokkolni tudnálak azokkal a történetekkel, amiket a divatipar művel a szegényebb országok munkaerőjével. Viszont egyre több csontváz dől ki a szekrényből, és egyre tudatosabbak a fogyasztók, pláne a pandémia óta. Láthatóbbá váltak a lokális tervezők, és szempont lett a fenntarthatóság.
Bence kedvenc szettjei (9 kép)
Ez valódi láthatóság, vagy még buborékban élünk azért ilyen téren?
Én azt tapasztalom, hogy ténylegesen nőtt a láthatóságuk, és egyre többen választanak tervezői ruhát. Sok ismerősöm, aki először vásárolt designer darabot, azt meséli, hogy magabiztossá teszi a ruha egyedisége és a tény, hogy tudja, kitől származik. A tudatos vásárlás szerintem egy önismereti lépés is.
A te gardróbodban vannak még fast-fashion darabok, vagy már kizárólag hazai tervezők ruháit hordod?
95 százalékban tervezői ruháim vannak – ami szakmai ártalom is – , de a maradék 5 százalékot 10-12 éves fast-fashion darabok teszik ki, ami részben annak is köszönhető, hogy régebben jobb minőségű termékek kerültek a polcokra. Szeretem kombinálni a nagyon régi fast-fashion ruháimat a magyar tervezői darabokkal.
Viszont tudom, hogy ez nem a nagy átlag.
Az is teljesen rendben van, ha valaki úgy változtat divat-életmódot, hogy kisebb lépésekben halad, és a havi négy fast-fashion vásárlását mondjuk kettőre redukálja.
Mindenkinek megvan a maga tempója, a drasztikus változás sosem fenntartható.
Mennyi ruhád van?
Az én gardróbom felépítés roppant egyszerű: nincs sok ruhám, és nem is vágyom folyton új darabokra. Akkor vásárolok, ha valami hosszútávon, több ruhámmal együtt kihasználható. Szeretem a színeket és a meglepő dolgokat, de mindig figyelek a kombinálhatóságra. És évente egyszer összeállítok egy csomagot a már nem viselt darabokból, amit aztán adományboltba vagy valamilyen szervezetnek adok.
„A tudatos vásárlás szerintem önismereti lépés is.”
Fotó: Sebestyén László
Helyszín: NUBU Zen Store
Többször említetted a hosszú élettartalmú ruhákat. Mondhatjuk, hogy ha éveken át hordok egy fast-fashion darabot, nem lesz nagyobb az ökológiai lábnyomom, mintha csak tervezői ruhát viselnék?
Persze! Azt szoktuk mondani, hogy ha harmincszor viselsz egy ruhát, ledolgozod a karbon-lábnyomot, amit a gyártás, a szállítás és az előállítás okozott. És az is fenntartható, ha körforgásban tartjuk a már legyártott termékeket azzal, hogy másodkézből vásárolunk. A gardróbvásárokkal, az adományboltokkal és a bizományis használt ruha üzletekkel is egy fenntarthatósági törekvést erősítünk.
A brandednek fontos része az „edgység”, hogy szereted a különc, extravagáns darabokat. Viszont azt is említetted, hogy olyan ruhákat keresel, amik könnyen beilleszthetők a gardróbodba. Hogy fér össze ez a kettő?
Fontos önismereti lépés volt az életemben, amikor az aktuális divatot felülírta az, hogy én magam milyen vagyok. Régebben gyomorgörcsöt okozott volna, ha nem vehetek meg egy iszonyú menő és formabontó ruhát, most már nem mozgatnak meg ezek. Mindig azt keresem, ami önazonos, az extrémebb ruháim kifutókról vagy tervezőktől kerültek hozzám, és nagy részüket kölcsönzöm, tehát nem halmozom fel otthon. Ezek kreatív koncepciók, amiket jó viselni egy-egy eseményen, de nem lennének kihasználhatók a mindennapjaimban. Úgy tudjuk körforgásban tartani az extravagáns tervezői darabokat, ha a tervezőtől sem vesszük el feltétlenül azokat, ezért inkább bérlem, tisztíttatom, majd visszaadom. Nem sajátítom ki.
Emellett törekszem rá, hogy a nyilvános eseményeken is viseljem akár egymás után többször ugyanazt a darabot, ezzel üzenve, hogy ki kell használnunk a ruháinkat.
A saját ruháim közül is gyakran viselem ugyanazokat a kimonókat és például a Zsigmond Dóra-ingem. Anyukám sokszor rám is szól, hogy ideje lenne vásárolnom. Pedig számomra biztos pont az életemben, valódi menedék egy régi, bevált ruhadarab, és ha vásárolok, akkor is azokhoz vásárolok.
Sosem vásárolsz már impulzusból?
Nem igazán. Tudok lelkesedni egy izgalmas darabért, de mindig alszom rá minimum egyet vagy kettőt. Ha pedig addig elviszik, nem engem várt az a ruha. A legutóbbi impulzusvásárlásom egy Birkenstock-klumpa volt Berlinben, aminél sejthető, hogy nagy trend lesz, de közben tudom, hogy időtálló, jó a talpamnak, kényelmes. Szóval, ha hirtelen felindulásból vásárolok, akkor is figyelek a szempontokra.
A szempontok – egy korábbi interjúdban említetted, hogy ha felkeresel egy magyar tervezőt, alaposan utánajársz a márkájának. Milyen kritériumaid vannak?
Megnézem a weboldalon, hogy milyen hitvallást követnek a gyártással kapcsolatban, és azt is szeretem, ha látom, mi a sztorijuk, kik készítik a ruhákat, és akár azt is leírják, mennyi munkaórát szánnak egy-egy darabra. Próbálom elkerülni, hogy megvezessenek azok, akik csak a vonatra akarnak felszállni, de nem hajtanak végre valós tetteket.
Számomra az már fenntarthatónak számít, ha a márka betartja a magyar munkaerőszabályzatot, tanúsítvánnyal rendelkező alapanyaggal dolgozik, magyar gyárban vagy magyar munkaerővel varrat, és nem halmoz fel raktárkészletet.
Mik a kedvenc magyar márkáid?
Nagy kedvencem a NUBU, tőlük volt az első tervezői darabom is, amit kábé 10-12 éve vásároltam. És nagyon szeretem a Hidegvért, ami szubkulturális jellegű, izgalmas darabokat gyárt, valamint a Secondlandet, ami csak upcyclingen alapul. Ékszerekben Reményi Évitől választok legszívesebben – az ő gyűrűit mindennap hordom.
„Próbálom elkerülni, hogy megvezessenek azok, akik csak a vonatra akarnak felszállni, de nem hajtanak végre valós tetteket.”
Fotó: Sebestyén László
Helyszín: NUBU Zen Store
Korábban említetted, hogy a szüleid is mindig figyeltek a tartós ruhákra, viszont anyukád rád szól, hogy ideje lenne már vásárolnod, mert mindig ugyanazt hordod. Mit gondolsz, ez a generáció mennyire fogékony a fenntarthatóságra?
Azt látom, egyre jobban megértik, miről is van szó. A szüleink generációja a rendszerváltás előtt így élte a mindennapjait: kevés választási lehetőség volt, és inkább a jó minőséget keresték. Most, hogy azt látják, egyre többet foglalkoznak ezzel a fiatalok, ők is kedvet kapnak hozzá. Sőt, képzeld, nemrég rendeltem magamnak egy uniszex ingruhát, de sajnos nem tetszett, és végül elcseréltem anyukámmal az ő saját bézsszínű oversize ingruhájára, amiben másnap egy tárlatvezetést is tartottam egy inkluzív és adaptív divatról szóló kiállításon. Szóval apró dolgokban megjelenik ez! Nem mindent értenek, amit csinálok, de érdeklődnek, és ez nekem nagyon fontos.
Viszont a 16 éves húgomnál látom, hogy a mai tinédzserek számára kifejezetten kúl dolog turiból öltözködni. Régebben cikinek számított, most pedig imádják, hogy milyen egyedi dolgokra bukkanhatnak.
Hozzáteszem: a second-hand szekció is megújult, ízlésesen kiválogatott, szépen felsorakoztatott ruhákból válogathatunk, így könnyebben megjön az ember kedve hozzá, mint anno, amikor ládákba dobálták a ruhákat.
Emellett a húgom hatalmas Carson Coma-rajongó, akik pedig azt a vintage hangulatot képviselik, ami a second-handekben fellelhető. Ez a generáció megmerítkezik a retro életérzésében, és könnyebben mond igent a másodkézből szerezhető darabokra. Szeretem, hogy van bennük szenvedély, hogy odaadással művelik a dolgukat. A rajongás életrevaló embereket nevel. Ha valamiért hosszan lelkesedsz, annak meg lesz a gyümölcse.
Te is rajongó alkat vagy?
Igen, ez táplálja a bensőmet.
És miért rajongsz mostanság?
Az emberek és a ruhák történeteiért. És az utóbbi időben nagyon foglalkoztat az örökség fogalma, különösen a népművészet és a népviseletek kapcsán. Érdekel, hogy egy hagyományt hogyan vihetünk úgy tovább, hogy ne legyen túlzó és klisés, hogy megőrizzük az autentikusságát, de közben illeszkedjen a mai korszellemhez. Ez egyaránt megjelenik a divatban, de az élet más területein is. Van a családomnak egy közel 40 éves péksége, amit a nagypapám és nagymamám indított el, és azon tanakodtam, vajon mi lesz vele 20 év múlva. Visszük magunkkal, érzelmi töltetet ad, mindenkinek benne a szíve-lelke. Érdekel a jövő, divat- és vállalkozás szempontjából egyaránt.
Korábban volt egy saját márkád, az Edgy Apparel, viszont egy ideje nem hallani róla.
Igen, pop-up jelleggel működött és egész nagy sikere volt, viszont sajnos emberi tényezők miatt véget ért a projekt. Akkor csinálok valamit, ha szívvel-lélekkel lehet, máshogy nem.
El kell ismerni, hogy nem minden lesz maradandó, amit csinálunk, vannak projektek, amikből bukás lesz.
Voltak sikertelen projektjeim, és egyáltalán nem bánom ezeket a tapasztalásokat, hiszen mind a könyveim létrejöttét szolgálták.
Könnyen feldolgozod a kudarcot?
Régen nagyon megviselt, de most már alszom rá egyet, és másnap újult erővel ébredek. Ilyenkor arra gondolok, hogy a projektjeim nagy része így is sikeres, az pedig természetes, hogy érnek kudarcok, hiszen én is emberből vagyok, nem garantált a folyamatos kasszasiker.
Kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag minden oldalról ismered már a divatvilágot. Van olyan dolog a bakancslistádon, ami még megvalósításra vár?
Régebben nagyon foglalkoztatott egy saját márka gondolata, de most már úgy érzem, nincs szükség rá a piacon, bőven elég, amennyi most van. Az írás örök szerelem, szeretném folytatni, ha az olvasótáborom is nyitott rá. És azt hiszem, az teszi igazán hitelessé az írásaimat, ha megtapasztalom belülről is, hogy működik a divatipar.
Örülök, hogy tudom, milyen kiszolgálni egy magyar üzletben az embereket, milyen részt venni egy kampányfotózáson, milyen kooperálni egy anyagválasztás során. Ezek mind ahhoz segítettek hozzá, hogy minél jobban tudjak beszélni a magyar divatról.
Emellett szívesen csinálnék saját műsort, de magasak az elvárásaim minőség tekintetében, több ember kellene egy igazán erős YouTube-csatorna elindításához. Kevés emberrel gondolkozom egyformán a minőségről, a kiadóm például közéjük tartozik, és ennek nagyon örülök. Rég találkoztam ilyen hozzáállással.
Akkor hadilábon állsz az „elég jó” elfogadásával?
Gyakorlom. És azt is, hogy értékeljem az aktuális dolgok örömét, vagy megértsem a kudarcát, és levonjam a konzekvenciát – még ha az elfogadásukban nagyobb gyakorlatom is van. Gyakorlom, hogy lehet megélni olyan pillanatokat, amik gyarapíthatnak emberileg.
Visszatérve ahhoz, hogy a divatvilágot már minden aspektusából ismered – hogy definiálod magad? Úgy tudom, az influencer kifejezést nem szereted.
Azért nem szeretem, mert a legtöbb ember pejoratív jelentést társít hozzá. Sok dolog történt velem, megjelent két könyvem, így jó lenne kiszállni a skatulyákból. Azt hiszem, főleg az írás határoz meg, és ez is lesz a kiindulási pontom a jövőben. Mindig is szerettem volna egy olyan formátumot, ami akkor is megmarad, ha elvágják az internetet. Ha definiálnom kell magam, a divatújságírót és a divatszakértőt használom, az utóbbi talán jobban lefedi, mennyi aspektusból tudom megvizsgálni a divatot.
Mellette pedig tanítasz is 23 éves korod óta.
Igen, és próbálom a közvetlenséget a munkám ezen részében is megtartani. Jó látni, kikből áll a következő divatgeneráció, és kik azok, akikkel akár én is dolgozhatok majd együtt a jövőben.
Emellett nagyon nagy megtiszteltetés, hogy olyan emberekkel vizsgáztathatok együtt, mint például Korniss Péter Pulitzer-díjas fotós, akinek előző nap még az MNG-ben nézegettem a képeit.
Korábban azt nyilatkoztad, a jövőben a tudásátadással szeretnél a legtöbbet foglalkozni, és ezen a ponton vissza is kanyarodnék az első kérdéshez. Hogy lehet a legjobban átadni a divattal kapcsolatos tudatosságot?
Ahogy a gyerekek megnyilvánulnak az iskolában, az nagyban tükrözi azt, amit otthon láttak. Szerintem a fogyasztói szokások is így alakulnak ki, ezért
az lenne a legjobb, ha a gyerekeknek és szülőknek összevontan mesélhetnénk arról, milyen problémák léteznek a divatiparban, és miért fontos, hogy felelősséget vállaljunk korosztálytól függetlenül.
Ebben van a jövő: ha csökken a kereslet, a márkák is változtatni fognak, ezért fontos lenne, hogy az egyén is cselekedjen és átalakítsa vásárlói szokásait. Sok kicsi sokra megy.
Erre sokan azt mondanák, hogy „úgyis csak csepp vagyok a tengerben”.
Igen, ezt nevezzük társas lazsálásnak. Almási Kittinek van erre egy jó hasonlata: ha azt mondjuk valakinek, hogy mostantól minden reggel hajnali 4-kor kell kelned, különben véget ér a világ, az egészen más hatást ér el, mintha azt mondjuk, hogy a világon élő összes emberből fel kell kelnie 2 milliónak hajnali 4-kor, különben véget ér a világ. Utóbbi esetében azt gondoljuk, hogy az a 2 millió majd összejön másokból, én ahhoz nem kellek. Nem kollektív egészként kell tanakodni, hanem célzottan kell elérni az embereket, hogy érezzék a tetteik súlyát.
Csalár Bencének eddig két könyve jelent meg: A Színfalak mögött – A magyar divat magyar és angol nyelven, valamint A fenntartható divat kézikönyve, amivel ősszel folytatja turnéját.
Fotó: Sebestyén László
Helyszín: NUBU Zen Store
Bizakodó vagy?
Mindenképp változnak a dolgok, és egyre több ember nyitja ki a szemét. És itt nem csak a fenntartható divatról van szó, de arról a rengeteg negatív dologról is, ami körülöttünk történik. Minden formálja az ember szemléletét, és minden napra jut egy dráma, egy háború.
Jó lenne, ha az egész emberiség tanulna a hibáiból, és a korábban elkövetett bakikat megpróbálnánk elkerülni a jövőben.
Jelenleg második könyveddel, A fenntartható divat kézikönyvével turnézol. Mi vár még rád ebben az évben?
Igen, jelenleg nyári pihenőt tartunk, de így is megjelenek néhány fesztiválon, legközelebb például augusztus 5-én a nagyharsányi Ördögkatlan Fesztiválon, ősztől pedig teljes gőzzel belevetem magam újra a turnézásba. Nagyon fontos számomra, hogy az edukáció ne álljon meg csak Budapesten, éppen ezért sok vidéki állomást is beiktattunk. Nagyon jó látni, mennyire nyitottak, és mennyire szívesen beszélgetnek a témáról az ország minden területén.
