2018 telén „Fiatal lányok, honnan van pénzük erre?” címmel jelent meg nálunk egy cikk az akkor kábé féléves budapesti közösségi varrodáról. A koncepció, a bátorság, az értékrend már akkor is stabil volt, a „hogyan” és a „merre” vonalait viszont még csak ceruzával húzták meg. Aztán szépen lassan paripa lett a póniból: a Pinkponilo idén már ötéves, terveik kiradírozhatatlanok, vállalásuk pedig legalább annyira szól a tudásátadásról, mint a menő és fenntartható ruhák elkészítéséről. Kudron Anna körbevezetett a Póniban, tartott egy miniszemináriumot a fenntarthatóságról, majd megtanított pólót varrni. Mindezt össz-vissz 4,5 óra alatt.
Az V. kerületi Paloma művészudvar valódi felüdülés a forró betondzsungel után. Itt fogad az egyik főpóni, Kudron Anna és az egyik kivitelező munkatárs, egyben társ-workshopvezető, Nagy Zoé, akik már javában rendezgetik a szabásmintákat és a textíliákat a hamarosan induló workshopra. Mindent beborítanak a színes anyagok, cérna a szivárvány minden árnyalatában, van elől régi és modern háztartási varrógép és ipari interlock, a falakon skiccek, egy-két félig befejezett design darab, meg persze az elengedhetetlen játékpónik. Igazi játszóház ez az olyan emberek számára, akik többre értékelik a két kézzel és sok izzadságcseppel készített saját darabokat, mint a Zarás tömegcuccokat.
A Pinkponilo nem csak kreatív műhely, de egy igazi játszóház is.
Fotó: Sebestyén László
Direkt előbb jöttem, hogy kikérdezhessem a lányokat a workshop előtt. Anna hátravezet, és egyből mesélni kezd.
