Életünk első pillanatától az utolsóig szexuális lények vagyunk. Erről elfeledkezünk, és a rossz visszajelzések sokáig elkísérhetnek. Van kiút. Benke Vali Leria, szexuálpszichológus, a Forbes Makers trénerének vendégcikke.
A szexuális energia a teremtő energiánk, ám a szexualitásunk rengeteg módon gellert kap a szocializáció során. Ez hatással van az önkifejezésünkre is. Sok minden tabuvá, szégyenné növi ki magát, amit – magunkat korlátozva – el akarunk rejteni a világ elől. Ezeknek a korlátoknak van egy egészséges szintje és funkciója, de sokszor átbillen a folyamat az önszabotázsba. Kiderül, a saját magunk útjában állunk, amikor a fejlődésünkről van szó.
Ha elkezdünk tudatosan foglalkozni a szexualitásunkkal, a belső erőnkkel, az közelebb vihet minket az önazonossághoz, önbizalomhoz, sikerhez.
A szexualitás életünk első pillanatában kezdődik
Milyen a szexualitáshoz való viszonyom? Mi jut eszembe erről a szóról? Legtöbben ilyenkor a partnerünkre, a szexuális tapasztalatainkra, a hiányainkra, az ágyban elért sikerekre és sikertelenségekre gondolunk. Azaz csupa olyan dologra, ami a felnőtt életünkhöz tartozik. A szexuális fejlődésünknek jóval korábbi szakaszairól elfeledkezünk, pedig életünk első pillanatától az utolsóig szexuális lények vagyunk.
A legkorábbi élmények, hogy mit tanulunk a szexualitásról, óriási hatással vannak nemcsak a szexuális életünkre, de az önbizalmunkra, az önazonosságunkra, a határhúzási képességünkre, azaz a kapcsolati sikereinkre, legyen szó családról, barátságról vagy akár üzletről. Hogyan képviseljem magam, hogyan álljak ki magamért? Mindezt hogyan tegyem úgy, hogy az empátiám, a nyitottságom megmaradjon önmagam és a másik irányába is?
Ennek előfeltétele, hogy a kapcsolatainkban szabadon megmutathassuk magunkat, amihez a szexualitásunkat új, egészségesebb alapokra kell helyezzük.
Önszabályozás és szégyen
Amikor a világra jövünk, sokáig a reakcióink teljesen automatikusak. Ezekre, a maguktól előtörő reakciókra a világ visszajelez valahogy. Vagy azt üzeni, hogy jók vagyunk, csak így tovább, támogat, felemel és kíváncsi – vagy azt mondja, fejezzük be, nem illik, jó gyerek ilyet nem csinál, nem mond, nem gondol.
A környezet szabályozza a viselkedésünket. Magára a szabályozásra szükség is van, mert az idegrendszerünk még éretlen az önszabályozáshoz. Szükségünk van egy felnőttre, aki megnyugtat, támogat, motivál, vigyáz ránk, segít. A gond az, ha ennek a felnőttnek is éretlenek a reakciói. Tipikusan olyan helyzet ez, ami a szexualitás megélésekor is megtörténhet. Ennek eredménye, hogy – a visszajelzések által – szégyent kezdünk megélni.
Mindannyian össze vagyunk zavarodva
Hároméves korunk környékén a genitáliákban megnövekszik a vérátáramlás mértéke, ami arra késztet minket, hogy felfedezzük magunkat. Elkezdünk játszani a testünkkel, pusztán azért, mert jó érzéseket okoz. Ez egy izgalmas, ártatlan felfedezés. Ám amikor a felnőttek észreveszik, megijednek, mert összekeverik a történteket a felnőtt szexualitással. Azt hiszik, valami baj van, valami rosszat teszünk, zavarba jönnek. Gyerekként ezt akkor is megérezzük, ha nem teszik szóvá. (Persze van, amikor nagyon szóvá teszik: „Többet ezt meg ne lássam!”)
Ekkor összezavarodunk. Történik bennünk valami izgalmas, valami jó. Azt hittük, a szülőnk velünk örül majd, végül az ellenkezőjével szembesülünk. Szomorú pillanat ez, mert megkezdődik a „velem valami baj van” érzés legyökerezése, az erre válaszként kialakuló „ezt el kell rejtenem, titokban kell tartanom” reakció.
Szétválik az, amit mutatnom kell és az, amit valójában érzek.
Ráadásul az éretlen idegrendszerünkkel nem arra a konklúzióra jutunk, hogy a felnőtt nem ért meg engem, hanem arra, hogy a felnőttnek igaza van, tehát velem van valami baj. Ekkortól az önfelvállalási képességünk elkezd mélyen sérülni, ami újra és újra gellert kap a szocializációnk során. Rengeteg olyan helyzettel találkozunk a későbbiekben is, amiből azt tanuljuk meg, az izgalmunk, a vágyunk piszkos rejtegetnivaló.
Milyen árat fizetünk?
A szexuális energia nem más, mint saját, autentikus belső hangunk, a kreativitásunk, a belső erőnk. Energia, ami felszínre szeretne törni. Csakhogy újra és újra lefojtásra kerül a megfelelési vágy miatt. Ha meg akarunk felelni, jók akarunk lenni a másik számára, könnyű szerrel engedjük át a többieket a saját határainkon, tesszük magunkat háttérbe annak érdekében, hogy minden működjön, mindenki elégedett legyen velünk. Akkor is, ha ennek a túlteljesítésnek önmagunk kizsigerelése az ára.
Így eljutunk a céltalansághoz, a motiválatlansághoz, az egykedvűséghez, vagy akár a kiégéshez, depresszióhoz is.
A változás ajtaja nyitva áll
Mit tehetünk, ha szeretnénk fordulatot az életünkben? Ha megszabadulnánk a felesleges önkorlátozásoktól, ha szeretnénk biztosan érezni, mit akarunk, mi jó nekünk, és mi nem, melyeket képviselni is tudunk, és amik stabil útjelzői lehetnek a döntéseinknek. Vissza kell térnünk ahhoz az ártatlansághoz, ami még a szülői korlátozások előtti időkben automatikusan működtek.
Ez az út félelmetes. Alapvető hiedelmeket kell felülvizsgálnunk, akár fájdalmas tapasztalatokat előhívni, elfojtott dühünkkel szembenézni.
Ha viszont merünk kifejezetten kényelmetlen kérdéseket feltenni magunknak, és azok mélyére nézni, akkor a fejlődés, és ily módon a siker elkerülhetetlen. Az életünkben, az üzletünkben, a kapcsolatainkban és a szexualitásunkban is változás következik.
Ilyen kérdések lehetnek, hogy milyen üzeneteket kaptam a szüleimtől a szexualitásról? Miként szégyenítettek meg a felnőttek, legyen szó a viselkedésemről, a gondolataimról, a testemről, a szexualitásomról? A családunkban mit gondolunk a szexuálisan szabad férfiről és nőről? Mit jelent a szexuális szabadság, és én miképpen élem ezt meg? Vibrálónak, élettelinek, motiváltnak, az életet élvező embernek élem meg magam, vagy mókuskerékben ragadtam, ahol hajszolom az álmaimat, miközben kimerülök, hibáztatom és negatív kommentekkel illetem a környezetemet? Ennek fényében mit tehetnék magamért?
Benke Vali Leria
szexuálpszichológus, a Szexből is megárt a kevés című könyv társszerzője, a Forbes Makers trénere
