Mindenképpen lesz újraindulás, egyszer csak elkezd majd talpra állni a világ. Mi fogjuk eldönteni, hogy mi alapján szervezzük újra magunkat egyénileg, csoportosan, intézményesen, mondja áprilisi címlapinterjúnkban Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember.
Szerinte a vezetőknek vagy azoknak, akik jobban látszanak, nagyobb a hatásuk, ezért a felelősségük is fokozottabb.
Az április lapszámok továbbra is elérhetőek a nagyobb szupermarketekben, benzinkutakon, de a nyomtatott kiadás mellett elkészültünk a digitális kiadással is! A forma más, a tartalom ugyanaz.
Íme öt erős gondolat a Pál Feri atyával készített interjúból.
Az újraindulásról:
Az ember nem akkor változik és változtat, amikor itt az ideje, hanem amikor valamilyen külső kényszer miatt kénytelen, vagy mert valamiféle belső szenvedés ráveszi erre. Mindenképpen lesz újraindulás, egyszer csak elkezd majd talpra állni a világ. Mi fogjuk eldönteni, hogy milyen alapon szervezzük újra magunkat egyénileg, csoportosan, intézményesen.
Arról, hogy hozhat-e a helyzet hosszú távon pozitív változást:
Ha elég egészséges a lelkünk, a megpróbáltatások idején lesz néhány nagyon világos pillanatunk, erős, pozitív élményünk. Ezek alapján lesz érdemes önmagunkat és a csoportjaink működését újraszervezni. Nem elfeledve, hogy miként aggódtunk az apánkért, a nagymamáért, hogy mennyire jólesett, ha segítettek nekünk, vagy hogy legalább utólag milyen hálásak vagyunk az egészségügyi dolgozóknak vagy a bolti eladóknak.
Arról, hogy nem naivitás-e azt gondolni: mindenki ilyen jó marad, ha vége lesz a vészhelyzetnek:
Hosszabb távon nincs egyenes fejlődés, de most 7,5 milliárd embernek lesz közös kulturális, történelmi tapasztalata. Ahogy az idősebbek például a háborúról vagy 1956-ról is őriznek emlékeket, és a gazdasági világválságról is sokunknak van tapasztalata. Nem véletlen, hogy mostanában százezrek óvatosabban vettek fel hitelt, mint 2008 előtt.
A technológia és a vallásgyakorlás viszonyáról:
Számomra így is, úgy is az ember és Isten lesz a középpontban. Egy keleti mondás szerint a sivatagban a legnagyobb kincs a víz, ezért a legnagyobb értéke a kulacsnak van. A technológia lehet fontos, de a lényeg az élő víz.
A várható változásról:
Egy idő után már elsősorban nem a vírussal van és lesz dolgunk, akkor sem, ha még tart a járvány, hanem magunkkal. Mégpedig azért, mert az igazság, a tudás önmagában nem hoz változást. A változást az ember hozhatja létre azáltal, hogy van bátorsága és ereje az igazsággal szembenézni, akármi is legyen az.
Borítókép: Orbital Strangers
A teljes interjút az áprilisi Forbesban olvashatod, itt pedig bele is lapozhatsz a magazinba: