Ahogy tavaly, úgy idén is több mint száz magyarországi cégvezető vállalta, hogy nyilvánosan egyetért a sokszínűséggel, és részt vesz a Budapest Pride-on. Megkérdeztünk közülük néhányat, hogy mennyire érzi ma nyitottnak Magyarországot.
„Az emberek olyan helyen szeretnének dolgozni, ahol biztosak lehetnek benne, hogy csak az számít, amit letesznek az asztalra, nem pedig a nemük, a származásuk, vagy hogy kit szeretnek. Vezetőként felelős és fontos lépés a Pride-on is képviselni ezt az értéket, jelenlegi és jövőbeli kollégáinkat” – vallják azok a cégvezetők, akik vállalatukkal együtt csatlakoztak a Nyitottak vagyunk kezdeményezéséhez – ahogy a Forbes Magyarország is tette –, és munkatársaikkal együtt részt vesznek a Budapest Pride-on. Közülük választottunk most ki néhányat, három kérdést tettünk fel nekik, amelyek közül legalább egyre válaszoltak.
Melanie Seymour, BlackRock Budapest
Előfordult már, hogy eltitkoltál valamit, csak mert úgy érezted, hogy a környezeted nem eléggé nyitott rá? / Előfordult már, hogy bátorságot kellett gyűjtened ahhoz, hogy beszélj valamiről, csak mert félő volt, hogy a környezeted nem eléggé nyitott rá? Meséld el a történetet!
Szerencsés vagyok, mert soha nem volt semmi, ami miatt azt érezhettem volna, hogy az emberek elítélnek, vagy a miatt másként éreznek velem kapcsolatban. Mindig is nyitott, a gondolkodás sokszínűséget támogató személyes- és munkakörnyezetben voltam, tehát soha nem okozott nehézséget megosztani a gondolataimat. Azt hiszem, ez segített, hogy miután Magyarországra jöttem is mindig elég bátor legyek megosztani a gondolataimat, különösen a sokszínűséggel és a befogadással kapcsolatban.
Sokaktól kaptam meg azt a tanácsot, hogy gondoljam át, mennyire kell erősnek lennie az ezzel kapcsolatos üzeneteinknek, különösen, amikor a négyhónapos cégünkkel úgy döntöttünk, csatlakozunk a Pride-hoz.
Nem hallgattam rájuk, mert rossz lépésnek tűnt nem odaállni a saját értékrendünk és hitünk mellé, szóval a szavaimat tettekre váltottam, és csatlakoztunk.
Nevezz meg valakit, akinek a bátorsága és őszintesége nyitottabbá tette a társadalmunkat! Miért volt rendhagyó az ő kiállása?
Nehéz megnevezni egy személyt, amikor sok pionírt látok, akik sokat tesznek különböző területeken. Másfél éve vagyok Magyarországon, és rengeteg magyarral találkoztam, akik nem féltek a szívük szerint beszélni négyszemközt vagy kisebb közösségekben, viszont szégyenlősek, ha nyilvános beszédre kerül a sor. Megosztják a nagyon is ígéretes ötleteiket arról, hogy hogyan kellene megváltoztatni a társadalmat, hogy még toleránsabb és elfogadóbb legyen. A következő lépés megnövelni a hallgatóságot, és elérni azokat, akik készen állnak a részvételre és az odafigyelésre.
Azt hiszem, Magyarországé még viszonylag új demokrácia, még tanulja a nyitottságot, de egyértelműen jó úton halad.
Egyszerűen csak megértőnek és türelmesnek kell lennünk azokkal, akiknek kiforrott, és akiknek még kiforratlan a véleménye, annyira, amennyire mi is elvárjuk, hogy türelmesek legyenek velünk. A türelem itt a kulcs, és talán a nyerő stratégia is.
Szerinted mi hiányzik még Budapestről (Magyarországról) ahhoz, hogy igazán nyitott legyen?
Igazi újítók. Emberek, akik ki akarják hívni a status quot és elég bátrak ahhoz, hogy befolyásoljanak, és változásokat hozzanak.
Kateryna Edelshtein, Nielsen
Szerinted mi hiányzik még Budapestről (Magyarországról) ahhoz, hogy igazán nyitott legyen?
A nyitottságot is lehet, sőt kell tanulni. Már egészen az iskoláskortól fontos lenne, hogy a jövő generációi elsajátítsák a tolerancia és empátia értékeit a békés együttélés érdekében. Társadalmi szinten edukációs kampányokkal lehet hangsúlyozni azt, hogy a másság nem jelent fenyegetést: ellenkezőleg, gazdagítja, színesíti a közösséget. A heterogén csoportok rugalmasabban tudnak reagálni a változásokra, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ország sikeres legyen. Vállalati oldalról a belső érzékenyítés fontos kiemelten. Régóta köztudott, hogy a befogadó munkakörnyezet előcsalogatja a kreativitást, ami a fejlődés motorja. Hiszen ami mikro szinten megvalósul, lassan, idővel átszivárog a közfelfogásba is, és természetessé válik.
Dr. Juhos Andrea, LHH Magyarország
Szerinted mi hiányzik még Budapestről (Magyarországról) ahhoz, hogy igazán nyitott legyen?
Ami a leginkább hiányzik, az a mások elfogadása és annak a megértése, hogy a sokféleség érték. Az, hogy képesek legyünk figyelni egymásra, és tanulni másoktól gondolkodásmódot, viselkedést, világlátást. Persze ahhoz, hogy nyitottan és kíváncsian forduljunk a környezetünk felé, elsősorban önbizalom kell.
Az lenne jó, ha mi magyarok hinnénk magunkban, és a magabiztosságunk talaján őszinte érdeklődéssel figyelnénk a világot és a benne élőket, legyenek azok akár nagyon mások, mint mi.
Zeisler Gábor, Diageo
Nevezz meg valakit, akinek a bátorsága és őszintesége nyitottabbá tette a társadalmunkat! Miért volt rendhagyó az ő kiállása?
Remélhetőleg mindenkinek van több példája is, én mégis a vállalatunkon belülről választanék egyet. Azt fontos hangsúlyozni, hogy a cég alapértékeibe beletartozik a nyitottság és a különbözőségek elfogadása és ezek az értékek nekem személy szerint is fontosak. Nagyon büszke voltam arra a 2-3 kollégára, akik kb. 18 hónappal ezelőtt létrehozták nálunk a Rainbow Hálózatot. Ez nem egy céges kezdeményezés volt, nem kérte őket erre senki, bár már a kezdetek óta hagyomány nálunk, hogy a vállalat támogatja a különböző dolgozói kezdeményezéseket. Egyrészt fontos volt, hogy ezt ők felvállalták, kiálltak mellette, létrehozták és elkezdtek különböző programokat szervezni, amibe beletartozott a mind a szűkebb, mind a tágabb céges közösség tájékoztatása, és egyben lehetőséget teremtett a párbeszéd kialakítására is. Ezek fontos pillanatok, amikor az emberek kiállnak saját magukért és a társaikért.
Walitschek Csilla, Webapix
Nevezz meg valakit, akinek a bátorsága és őszintesége nyitottabbá tette a társadalmunkat! Miért volt rendhagyó az ő kiállása?
Az egyik idevágó kedvenc példám: Viktória svéd királyi hercegnő megjelenése a 2013-as QX Gaygalan (az év LMBT személyiségének díja) meglepetés díjátadóként. Nemcsak annak a ténye, hogy elvállata a díjátadást, hanem azon való viselkedése is példamutató volt és nagy benyomást tett rám. Az udvari protokoll kimondja: koronahercegnő nem hajol meg senki előtt. Nem így Viktória!
A másik a ma 70 évesen is versenyző Kathrin Switzer, első női maratonfutó, akit 1967-ben a Boston Maratonon a versenyigazgató fizikailag próbált letoloncolni futás közben a pályáról, amit Kathrin férfi futótársai akadályoztak meg. Kathrin a középkort idéző tabukat döntött meg ezen futásával, és még 5 évig küzdött, hogy nők is indulhassanak hasonló versenyeken. „Megpróbálok jobb atléta lenni, és lehetőséget teremteni a nőknek arra, hogy megtapasztalják az erő és a szabadság érzését, mint én.” Bátorsága sporttörténeti jelentőségű, de – bár nem szándékoltan – a női egyenjogúság szimbólumává is vált 261 Fearless mozgalmával.
Szerinted mi hiányzik még Budapestről (Magyarországról) ahhoz, hogy igazán nyitott legyen?
Magyarország igyekszik egyre coolabb hely lenni. Megértettük, hogy ezt lehet gasztronómiával, fesztiválokkal, a CEU nem elűzésével, startupokkal, friss ötletekkel, városrendezéssel, designnal. A másság és a társadalmi egyenlőtlenség elfogadásához viszont még nem vagyunk elég edukáltak, nyugodtak, és nem érezzük magunkat eléggé biztonságban. Ehhez tolerancia, bizalom és lelki fejlődés szükséges. Hogy egy társadalom lelki fejlődése hogyan valósítható meg, arra nincs kész receptem, bár a független média ebben nagy segítség lehet. A saját hatáskörömben viszont igyekszem minél többet tenni ezért. Cégünknél foglalkoztatunk határon túli magyarokat, volt női programozónk, ahogy vakok és gyengénlátó programozókkal is együttműködtünk és meleg kollégáink is vannak. De támogatjuk a fiatal tehetségeket (TED Youth) a roma integrációt (Bagázs) és pl. a női munkavállalók elhelyezkedését a technológia uralta területeken (Nyitottak Vagyunk).
Vallom azt, hogy jó dologra erőszakos „hittérítéssel” nem lehet rávenni az embereket, csak pozitív példa mutatásával. Annak pedig valami olyat kell közvetítenie, ami azt az érzést váltja ki az emberekben, hogy „ez jó dolog, jó érzés azok közé tartozni, akik ezt csinálják. Ennek én is részese akarok lenni és büszke akarok lenni arra, amit teszek.”
Juhász-Váczi Heni, Folqa
Előfordult már, hogy eltitkoltál valamit, csak mert úgy érezted, hogy a környezeted nem eléggé nyitott rá? / Előfordult már, hogy bátorságot kellett gyűjtened ahhoz, hogy beszélj valamiről, csak mert félő volt, hogy a környezeted nem eléggé nyitott rá? Meséld el a történetet!
Habár annak közlése, hogy anyukaként egy munkanap eleje és vége nekem másként alakul, sosem jelentett gondot, ám ha valami merőben szokatlant vállaltam az igen. Nem arra gondolok, hogy beteg lett a gyerek és el kell szaladnom, hanem volt egy első eset, mikor nehéz volt őszintén bevallanom, de mégis megléptem. „Elnézést, nekem nem jó a délután 2 órás tárgyalás, mert a fiamnak megígértem, hogy hamarabb elhozom az oviból, és felülünk az óriáskerékre.” Azt hittem, hogy csúnya férfitekintetek üzenik majd, hogy ez ám az arcátlanság, de e helyett őszinte elismeréssel találkoztam, hisz többen megjegyezték, hogy jól teszem!
Talán ha ki merjük mondani azt, amitől félünk, többet találkozunk pozitív csalódással. Ha mégsem, akkor pedig elérhetjük a pici lépésenkénti változást!
Miklós Melinda, Nyitottak vagyunk
Nevezz meg valakit, akinek a bátorsága és őszintesége nyitottabbá tette a társadalmunkat! Miért volt rendhagyó az ő kiállása?
Szeretném itt a hétköznapi hősöket említeni. Öt év alatt, amióta a Nyitottak vagyunk létrejött, szó szerint ezreket ismerhettünk meg közelebbről vagy távolabbról, olyan embereket, kis és nagy cégek, szervezetek vezetőit és dolgozóit, akik a napi rutin mellett azért is tesznek, hogy nyitottabb szervezeteket építsenek. Van, aki ezért a cégén belül szervez közösséget, van, aki vezetőként áll ki fontos helyzetekben, hogy példát mutasson. Szerintem ez mind nem triviális, és öröm látni, és fontos tudni, hogy sokan vannak, akik szerint nyitottnak lenni, mindenkit csak a tettei alapján megítélni helyes is, munkáltatóként érdemes is, és akik készek erre inspirálni sokakat a saját mikrokörnyezetükben, és márkaként azon túl is.
Fotók: Sorok Péter
Milyen tabuk? Hagyjuk már! Itt a Legbátrabb magyarok listája – Forbes Urban
