A megannyi blogja mellett a Konteóblogot és a belőle kisarjadt könyveket író Tóth Tibor, szerzői nevén tiboru húsz év rendőri munka után első számú konteósként tört be a magyar internetbe, sőt állítja, hogy ez a mára köznyelvbe ivódott kifejezés is tőle származik. Új könyve nem összeesküvés-elméletekről szól, hanem családfakutatásról; mint mondja, előbbiekbe is bele lehet unni. No, meg a hideg kirázza az olyan közveszélyes konteóktól, mint az oltásellenesség vagy a koronavírus-tagadás. Interjú foglalkozás és szakma különbségeiről, a bloggerség és az íróiság összefüggéseiről, Magic Johnsonról és arról, mit tehetünk, ha valaki a közvetlen környezetünkben kezd rá a gyíkember-himnuszra. (Spoiler: nem sokat.)
***
Egy újságíró barátom szerint tőled származik a konteó szó. Ez igaz?
Igen. Azon ritka nyelvújítási alkalmak egyike, amikor, ha nem is órára és percre, de napra pontosan meg tudom mondani, hogy mikor született. 2008. december 10-én, még a blog.hu-s első konteó-blogposzt megjelenésekor gondolkoztam valami frappáns, könnyen megjegyezhető néven. Az „összeesküvés-elméletek.blog.hu” nagyon hülyén hangzott volna, így a legegyszerűbb szóalkotási technikával – lásd: maszek – raktam össze ezt a mozaik szót a konspirációs teóriák kifejezésből. Így született a konteo.blog.hu (ma már konteo.blogrepublik.eu – a szerk.), vele pedig az ars poeticám, hogy miben különbözik a konteó az összeesküvés-elméletektől.
És miben?
Hát, ugye előbbi játékosabb, intellektuálisabb megközelítése a dolognak. Azt, hogy valaki „konteózik”, a magam kicsit nagyképű módján úgy értelmezem, hogy sokkal többet jelent annál, mint hogy szörnyülködünk, hogy gyíkemberek vannak, és mikor a brit királyi család vedlik, kibukkan a zöld bőrük.
A konteózás inkább azt jelenti, hogy elemezzük egy-egy jelenség, esemény, haláleset, eltűnés, természeti jelenség összes lehetséges magyarázatát. Csuklóból nem vetjük el egyiket sem, de a pro és kontra érveket felsorakoztatva kvázi szűkítjük majd a kört.
Nem arról van szó, hogy én megmondom a tutit. Igyekeztem is az úgymond munkásságom során mindig is egy gentlemanlike távolságot tartani valamennyi lehetséges verziótól.
Belátom, ez nem mindig sikerült, az objektivitásra törekvésen át-áttört a szubjektivitás. De senkire sem szeretném ráerőltetni a véleményem. Gondolkozzunk, beszélgessünk, érveljünk! Kicsit olyan ez, mint a nyomozás. Én ugye bűnügyi nyomozó voltam húsz évig. És nagyjából ugyanazok az alapelvek működtettek engem, mint kvázi első számú konteóst – legalábbis kronológiai sorrendben, az én értelmezésem szerinti konteózás terén.
Szóval igen, ez az én szóalkotásom. A kommentelők persze
olyanok, amilyenek. Ők bizony már hallották évekkel azelőtt. Na, mondom, semmi
probléma – aki a konteó szót ebben a kontextusban fel tudja nekem mutatni, akár
online, akár offline, 2008. december 10-e előtt bármikor, az első körben 20
ezer forintot kap és hatalmas mea culpázásba fogok. Ezt kiírtam, nekiesett
gondolom több száz ember, hogy feltúrja a netet és rám bizonyítsa, hogy
tévedek. Nem sikerült. Ez átment a köznyelvbe, lehet ragozni, még parlamenti
felszólalásban is hallottam. Nem mintha ez mértékadó lenne. Lényeg, hogy ez
branddé vált, a kapcsolódó könyveimnek is elég volt azt a címet adnom, hogy Konteó
1-3, nem kellett magyarázni. Nem mintha százezrek megvásárolták volna.
Egyébként bocsánat, ha kicsit elkalandozom, szokásom.
Ilyenkor szólj rám nyugodtan!
Mennyi ment összesen a Konteó-könyvekből?
Cakpakk?
Igen.
Nagyságrendet tudok mondani, mert nem húzok strigulákat. Olyan
15 ezer.
Melyik volt a legsikeresebb?
Hát, ugye értelemszerűen az elsőből ment el a legtöbb hét év alatt, az 2013-ban jelent meg. A harmadikból meg a legkevesebb, mert az 2016-os. De nincsenek nagy differenciák, kötetenként 4-6 ezer ment el.
Miért került a Konteóblog parkolópályára?
Picit beleuntam.
Meg lehet unni a konteózást?
Mindent meg lehet unni. Ez most lehet, hogy nem túl jó PR-fogás a részemről. (Nevet.) Én úgymond több lábon állok, legalábbis mint blogger. Hadtörténeti és biztonságpolitikai témákkal is foglalkozom, a Lemil és a Tiborublog is nagyon ment, amíg frissítettem. Az elmúlt két évben viszont ráálltam a családfakutatásra, nagyon sok időmet elvitte. Két hete jelent meg egy ezzel kapcsolatos könyvem az Elvitték, vissza nem adták, ami első gyümölcse ennek a tevékenységemnek.
Szóval igen, belefáradtam a konteókba. A másik pedig – és
most megpróbálok politikailag korrekt módon fogalmazni –, hogy valahol
elkeserített az, hogy a konteózás során egyik-másik verzió mellett
felsorakoztatott érveimet felhasználták olyan fórumok és emberek, amiktől és
akiktől a legmerevebben szeretnék elzárkózni. Egy példát mondok, ami lazán a
COVID-hoz is kapcsolódik. Ugye én annak idején elég sokszor megkaptam, hogy
miért nem írok oltáskonteókról.
Adná magát a téma.
Én akkor is azt mondtam és most is tartom, hogy engem annyira mérhetetlenül felháborít ez az egész oltásellenesség és mindaz az áltudományos maszlag, amivel nyakon öntik, hogy még a lehetőséget sem akarom megadni ezeknek az embereknek arra, hogy ha én írok egy posztot, akkor kiemeljenek egy bekezdést, hogy „lám, tiboru is ezt mondja”.
Beleborzongok a lehetőségbe, hogy egy ilyen álláspontot, akárcsak szövegösszefüggésből kiragadott egyik-másik mondatommal alátámasszanak. Nem bántásként mondom, de újságíróknál ez elő-előfordul.
Nem veszem magamra.
Ez amúgy megtörtént a fluorid-összeesküvéssel kapcsolatos blogposztom után, azt ugye feldolgoztam, még munkásságom kezdetén. Úgy hívták fel a figyelmem erre az olvasóim – akik ilyen szempontból amúgy nagyon jó munkát végeznek – egy honlapra, ami pont ezt tette.
Áltudományos honlap volt és rád hivatkozott?
Igen. Tessék, a megkérdőjelezhetetlen szaktekintély, tiboru is azt mondta, hogy tudom is én, mi történik a fluoriddal, és a fogkrémgyártók maffiája az agyműködés aktivitásának koefficiense szerint… na, szóval ezt el akarom kerülni.
Az oltásellenességet, különösen a gyermekek oltásának megtagadását olyan elementális dühvel fogadom, hogy inkább nem írok oltásokkal kapcsolatos összeesküvés-elméletekről.
És többek között ezért nem írok COVID-konteókról sem.
De azért a blogodra kitettél róla egy kibeszélő-posztot.
Igen, mert annyit cseszegettek az olvasók miatta. Oké,
tudomásul veszik, hogy én erről nem akarok megnyilatkozni, de mivel ők
belterjes közösségként szeretnének erről eszmét cserélni, kérik, hogy legalább
ezt támogassam. Így hát kiraktam egy posztot, hogy bizonyos határokon belül
kiszolgáljam a júzereket.
Különben a Konteóblogon azért szüntettem meg a regisztrációt bő egy éve, mert az valami hihetetlen élmény volt a szó rossz értelmében, hogy mekkora arányban regisztrálnak idióták, futóbolondok, és kihasználva, hogy fénykorában a Konteóblog letöltési számai tízezres nagyságrendűek voltak, ott osztják az észt.
Én ezeket néha kigyomláltam. Ekkor visszajöttek, majd megint kigyomláltam őket. És persze megint visszajöttek.
Ördögi kör, aminek sosincs vége.
Pontosan. Végül azt mondtam, hogy oké, van nyolc vagy tízezer regisztrált tag, ők hellyel-közel már bizonyítottak, ennyi marad. Régen napi 4-5 órát töltöttem azzal, hogy átfutottam a friss posztoknál a több száz kommentet és próbáltam nagyon liberális és toleráns lenni. Ennek ellenére volt mit gyomlálni, és el kellett olvasni a rengeteg üzenetet és e-mailt, amit kaptam. Most is jön naponta hatvan-nyolcvan. „Erről írjál! Ezt láttad?”. Valahol örülök ezeknek, de nincs energiám érdemben foglalkozni velük, maximum kiteszem a Facebook-oldalunkra az érdekesebb tippeket.
„Ne bízz senkiben!” // fotó: Sebestyén László
Nagyon furcsa egyébként, de sokan azt hiszik, hogy ha tiboru ír egy háromezer szavas posztot a tunguzkai eseményről, akkor én már nyakig benne vagyok a kozmológiában, csillagászatban, meteorok összetételének tudományos elemzésében. Pedig ilyen szempontból én egy marha felületes pali vagyok. Van egy téma, körbejárom, saját szerény képességeim keretein belül. Megírom a posztot, majd jön a következő, de az olvasók jelentős része azt gondolja, hogy ha írtam a Kennedy-gyilkosságról, akkor séróból meg tudom mondani, hogy Oswald másodunokatestvérének felesége hányszor járt Los Angelesben, 1962-ben, és találkozott-e kubaiakkal. Fogalmam sincs és nem is érdekel.
Még jó, hogy én nem ezeket akartam kérdezni.
Ja igen, megint elkalandoztam.
Visszatérve az oltásellenességre és a COVID-ra: ha jól
értem, morális oka van, hogy ezeket nem dolgozod fel. Nem akarsz olyan embereknek
platformot adni, akik potenciálisan veszélybe sodornak másokat, amorális, a te
értékrendeddel össze nem egyeztethető célokat fogalmaznak meg.
Ez kicsit túlspilázott megfogalmazásnak tűnik, de végül is
igen. Nem szeretnék még életlen kést sem adni a kezükbe.
Hol vannak ennek a moralitásnak a határai? Mert oké, ha
koronavírusról vagy oltásellenességről beszélünk, az rengeteg embert érint, de
ugyanígy kétségbevonható azt a poszt, ami Magic Johnson AIDS-betegségét vonja
kétségbe. Hol a határ?
Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy közszereplőkkel szemben nincs kegyelem. (Nevet.) Magic Johnson mellett felhozhatnánk Diana hercegnét vagy Kennedy elnököt is. Azt hiszem, hogy kaptak ők életükben és haláluk után is olyan gyomrosokat, hogy az én kis pöcköléseim beleférnek ebbe.
De gyerekek életét, biztonságát és egészségét veszélyeztető emberek nálam nem férnek bele.
Egyre több koronakonteó tűnik fel, nemrég még egy
tüntetés is volt emiatt a belvárosban. Egy korábbi interjúdban elmagyaráztad a
konteók kialakulásának kritériumait, amik között ott van az információhiány és
a bizalmatlanság is. Na most a koronavírussal kapcsolatban ez azért furcsa
nekem, mert mondhatjuk, hogy év elején még nagy volt az információhiány, de
most már viszonylag sokat tud róla a tudomány is, van hivatalos állásfoglalás,
és akárhány orvossal beszéljen az ember, mind megerősíti, hogy igen, ez
veszélyes.
Szerintem az alapfeltételek továbbra is fennállnak. Igaz,
hogy sokkal többet tudunk a vírusról, mint februárban. De az
összeesküvés-elméletek hívőinek egyik legfontosabb jellemzője a
rugalmatlanság: ha egyszer februárban és márciusban kialakul egy meggyőződés az
emberek egy részében arról, hogy mi is ez a vírus, igazak-e a számok vagy
hihetünk-e Kínának, ezek idővel kikristályosodnak. Már márciusban megmerevedtek
az álláspontok, és utána hiába jönnek az információk, a keményvonalas
összeesküvés-hívő nagyon nehezen adja fel az álláspontját.
Ha benne egyszer kialakult, hogy ez átverés. Hogy ez csak
egy influenza és nem kell itt hisztizni. Hogy csak a gyógyszergyártók lobbija
áll mögötte, mert így akarnak még több adagot eladni a már kifejlesztett, de
még páncélszekrényben tartott oltóanyagból…
… amit természetesen Bill Gates készíttet, chipekkel
megtöltve!
Így van, és az 5G segítségével terjeszti, hogyne! Tehát: ha ez neki már meggyőződésévé vált, érzelmileg azonosult ezzel az állásponttal, mindent, ami ezzel szembe megy, elutasít, pont ettől hívő.
Mert a tudjukkik hazudnak. Megint hazudnak. Készülnek az észérveink legyőzésére. A klasszikus alufóliasapkás-konteós hozzáállás csak azokat az érveket veszi figyelembe és fogadja el, amik az adott illető meggyőződését támasztják alá.
Sok rendezvényen vettem részt és beszélgettem hardcore konteósokkal. Akik nem viccelnek – feketeöves világbajnok-jelöltek. Ha ők kialakítottak vagy átvettek egy nekik tetszetős elméletet, nem tudom, minek kéne bekövetkeznie, hogy kizökkenjenek.
Nem ismertem olyan konteóst az elmúlt tíz évben, aki összeesküvés-hívőnek indult volna, de később észérvek vagy új bizonyítékok meggyőzték volna arról, hogy amit gondolt, hülyeség.
És az a sok ember, akik Facebook-kommentben kifejtik,
hogy marhaság a vírus és ne hordj maszkot? Ők melyik kategória? Csak
megvezették őket vagy mindannyian hardcore konteósok?
Amikor a konteósokat tipologizálom, vannak az általam csak
monomániásnak nevezett konteósok: egy kategóriát vagy konteót szemelnek ki,
lecövekelnek mellette, és minden erre vezetnek vissza, lásd cionista
világösszeesküvés vagy szabadkőművesek. Ebből pedig nem engednek. És vannak a
mindenevők, akiknek mindegy, hogy gyíkemberek, Hasfelmetsző Jack, Tunguzka
vagy víruskonteó…
… esetleg hasfelmetsző gyíkember.
Esetleg. (Nevet.) Ők az általános konteószabályoknak
megfelelően élvezik a bennfentesség érzését. A vírustagadók és maszkellenesek
többsége szerintem ilyen. Ők ezzel akarják demonstrálni, hogy nem tartoznak a
birkákhoz.
„Engem nem lehet megvezetni, kedves kormány! Kedves WHO! Én átlátok a szitán. Én okos vagyok!”
Ez egyébként nem IQ, hanem EQ-kérdése szerintem: nem az illető tájékozottsága vagy a műveltsége, hanem a fentről jövő hivatalos magyarázatokhoz fűzött érzelmi hozzáállása a döntő.
Nem egyfajta általános társadalmi elégedetlenség jele, ha vannak, akik a hivatalos információkat egyszerűen nem hajlandók elhinni?
Nem a koronavírussal függ össze, hanem annál régebbi
általános jelenség, hogy mivel annyit hazudtak nekünk – márpedig dokumentálhatóan
sokat hazudtak –, gyanakvással tekintünk a hivatalos felhívásokra, állami
sajtótájékoztatókra.
Pár napja az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldala is kitett egy posztot a vírustagadókkal kapcsolatban. Számomra ez azt jelzi, hogy a kormányzat is észrevette ezt a jelenséget és próbál ellene tenni valamit. Lehet egyáltalán? Vagy túl késő?
Szerintem le lehet faragni a tagadók arányból transzparenciával, hiteles emberek szerepeltetésével, teljes körű őszinteséggel, nyíltsággal. De a keménymag akkor sem fogja elhinni a veszélyt, ha a világon valaha élt, halottaiból feltámasztott orvostudományi Nobel-díjas és akadémiai vezető írja alá az erről szóló nyilatkozatot.
Ezen emberek számára a fodrászuk másodunokatestvére sokkal hitelesebb forrás, mint a teljes Magyar Tudományos Akadémia.
Mit tehetsz, hogy ha a környezetedben van, aki ilyesmivel
áll elő? Olyan ember, akit szeretsz és tudod, hogy nem mániás
összeesküvés-hívő?
Van egy rossz hírem. Saját tapasztalat, nem fogok nagyképűen
általánosítani, de több olyan közeli ismerősöm van, akik amúgy értelmes,
tájékozott, iskolázott emberek. Viszont nekik ez a meggyőződésük, a
vírustagadókhoz tartoznak. Nem sikerül meggyőzni őket. Tiszteljük egymást, van
más terület, ahol fontolóra vették a véleményem, de ebben az egyben nem.
Két út van: vagy megszakítod velük a kapcsolatot, ha ez
téged annyira zavar, vagy egész egyszerűen azt csinálod, amit én többekkel is.
„Figyelj! Azt javaslom, hogy barátságunk elkövetkezendő idejében ezt a témát
hagyjuk. Nem érdekel, mi a véleményed erről, frankón mondom, nem érdekel. Ne
fárassz vele! Cserébe én se foglak fárasztani a véleményemmel.”
Ez addig jól működik, amíg a meggyőződés az, hogy a
nibirui annunakik építtették a piramisokat, és mi tulajdonképpen majom-idegen
hibridek vagyunk. De ha a koronavírusról vagy az oltásellenességről van szó,
akkor az a baj, hogy ha valaki nem tart távolságot, nem hordja a maszkot,
esetleg nem oltatja be magát, azzal mások életét sodorja veszélybe. Itt már
olyan konteóról van szó, aminek azok is áldozatául eshetnek, akik nem is tudnak
erről az egészről.
Nincs általános recept, minden egyedi esetet külön kell elemezni. De jó, hogy ezt felhoztad, én ugyanis a maszkokkal kapcsolatban mindig a közúti közlekedést hozom fel példakén.
A hivatalos sebességhatárok is „korlátozzák” a jogaidat, ha úgy vesszük, de ha 240-nel mész az Andrássy úton, nagy valószínűséggel meg fogsz ölni valakit. Nagyobb valószínűséggel, mint ha 50-nel mész. Sokan persze ezt sem értik.
Visszatérve az alapkérdésre, nincs jó válaszom arra, hogy mi
a teendő. Első körben talán érdemes elmondani, hogy te miért használod a
maszkot, majd megmutatni egy-két kimutatást, felmérést, statisztikát. De ebben
egyszámjegyű hatékonyságot látok. Mert azt fogja mondani, hogy hazudnak a
statisztikák és lefizetett szakértők nyilatkoznak. Ha pedig kötöd az ebet a
karóhoz, megkapod, hogy vagy téged is megvettek, vagy sötét vagy, mint az
éjszaka.
Tegyük fel, hogy sem monomániás, sem mindenevő konteós
nem vagyok, egyszerűen csak egy tájékozatlan ember, aki hall egy érdekes dolgot
– honnan kéne gyanakodnom, hogy amivel szembesülök, az éppen konteó?
A forrás az elsődleges. Ellenőrzöm, amennyire tudom. Ki mondta? Mikor mondta? Miért mondta vagy mondhatta? Az, hogy egy forrás hiteles-e vagy sem, nem fekete-fehér dolog. Ez egy analóg skála, nagyon finom átmenetekkel. A Forbest hiteles forrásként fogadom el, noha hazudnék, ha azt mondanám, hogy életemben tíz cikknél többet olvastam belőle. De ettől függetlenül úgy csapódik le bennem, hogy hiteles, ahogy egy BBC vagy egy CNN is. Egy RT (korábban Russia Today – a szerk.) már nem annyira. A magyar híroldalakat és kiadványokat hadd ne soroljam!
De mondjuk, ha a BBC bemondja, hogy Ugandában az eddigi
diktátort megpuccsolták és a liberális kereskedelmi miniszter vette át a
helyét, akkor én ezt úgy elhiszem.
Ez egy tényállítás, amit viszonylag könnyű ellenőrizni.
(Hümmögés.)
Vagy nem, mert nem tudsz elutazni Ugandába megnézni a
minisztert?
Most miért, le tudok én ülni beszélgetni az újjal meg a
régivel is? Az lenne az egyedüli frankó forrásellenőrzés.
Na jó, de ennyi erővel nem tudjuk megnézni, hogy ott
vannak-e a zászlók a Holdon, vagy van, aki nem tudja megnézni, hogy van-e
Balaton, mert nem tud leutazni odáig.
Hát látod. (Nevet.)
Azt hiszem, most kezdem megérteni a konteós gondolkodást.
Velem is előfordult már, hogy helyre kellett igazítanom egy cikkem, tévedés
volt benne, félreértettem valamit. Bármikor az orrom alá lehetne dörgölni, hogy
én sem vagyok tévedhetetlen, honnan tudom, hogy mikor van igazam. Az ördögi
kör, amit az elején említettél, bármikor, bárkit utolérhet.
Vannak olyan felvetései a konteósoknak, amikre nem tudsz válaszolni. Felszólítanak, hogy bizonyítsd be, hogy te nem vagy egy világszintű összeesküvés része! Hogyan tudnám ezt bebizonyítani? Oké, köszi – és sokat sejtető, cinikus mosollyal lelép.
Egy ideig biztos nem lesz Konteó 4… hacsak ők nem akarják!!!44 // fotó: Sebestyén László
Láttam már ezt a sokat sejtető mosolyt.
Ez az érdekelemzés egyébként bennem rendőrként alakult ki.
Vajon egyik tanú miért állít mást, mint a másik? A „cui prodest” a kriminológia
egyik alapkérdése. Idővel rájöttem, hogy a konteók esetében is ezt a kérdést
érdemes feltenni.
A beszélgetésünk elején bloggerként hivatkoztál magadra.
Te bloggerként definiálod magad?
Teljesen egyértelműen bloggerként. Már nem is tudom, milyen alkalommal, de be kellett írnom egy kérdőívbe, hogy mi a foglalkozásom. Ugye az, hogy nyugdíjas rendőr valaki, nem foglalkozás.
A foglalkozás olyasmi, amit az ember aktívan csinál. Nem szakma, mert a szakmáim karbantartó géplakatos, rendőrtiszt, fizika- és technikatanár, biztonság- és védelempolitikai szakértő – ezek a szakmáim, amikről papírom van.
De mit csinálok? Az én értelmezésemben, ha én mindezekkel a papírokkal a hátam mögött egy éve azzal foglalkoznék, hogy hidegburkolást végzek, akkor hidegburkoló volnék. Szóval beírtam a rubrikába, hogy blogger, az illető meg csak nézett, hogy én ezt most komolyan gondolom-e. Igen, így gondolom.
Az író nem lenne egyértelműbb?
Nem. Az író egy következmény, olyan ember, aki általában
könyveket ír.
Írtál könyveket.
De most, ha megnézed, gyakorlatilag minden könyvem blogból született. A három Konteó-kötet értelemszerűen a Konteóblogból. A Kémek krémje a Lemil blog, illetve a Tiborublog hírszerzéstörténeti írásaiból. A Katonakönyvben, amiben társszerző voltam, szintén valamelyest a Lemil és a Milstory blogból merítettem. És most itt van ez a családtörténeti kötet, amit, ha nem is blogon, de másfél éven át a Facebookon tettem közzé – lusta voltam blogot szerkeszteni köré. Kitettem rövid posztokat, családi dokumentumokkal alátámasztva. Így futottam rá a Cser kiadó egyik szerkesztőjére. Szóval az, hogy most megjelent az ötödik könyvem, a bloggeri tevékenységemen alapszik. És még az is lehet, hogy a következő könyvem is ebből fog kisarjadni.
Alapvetően, amiket írsz, azért is a bloggeri tevékenységedből adódnak, mert arról írsz, ami elsősorban téged érdekel. Az Elvitték, vissza nem adták esetében a feleséged származása volt a kiindulópont, ha jól tudom.
Igen, pontosan; az ő örményszékely őseiről írok.
Egy Konteó 4-re lehet számítani, vagy azt már felejtsük el?
Hát egy ideig most biztos nem. Bár, ha utánaszámolok, a
blogon szerintem még van egy kötetnyi. Harminc-harminc-harminc volt eddig, ez
kilencven. És ha jól emlékszem, 130-140 poszt van a Konteóblogon. Szóval össze
lehetne ezt hozni, de a három olyan bűvös szám, nem? A trilógia milyen jól
hangzik már.
El is búcsúztál a harmadik könyvben. Az az alcíme, hogy Harminc
befejező összeesküvés-elmélet.
Igen. Meg ugye nem akarok minden bőrt lehúzni a blogról. Kicsit működik bennem, hogy hagyok némi blogexkluzivitást. Érje meg esetleg visszajönni az oldalra és elolvasni azokat a posztokat, amik a könyvekbe nem kerültek be.
Fotók: Sebestyén László
