Megerőltető lehet egy munkamániás kollégával dolgozni. A szekunder stressz fertőző: mivel látod, hogy ő túlórázik, úgy érezheted, te is kénytelen vagy ugyanígy tenni. Sürgetése és hihetetlenül gyors reakcióideje még több feladatot jelenthet neked, a viselkedése pedig egyenesen káros lehet a jólétedre. Négy tipp arra, hogyan kezeld az ilyen kollégákat.
A kolléga, aki első az irodában, és ő is lép le utoljára. Minden extra feladatot önként vállal, ami a csapat elé kerül, az ímélekre pedig fénysebességgel válaszol. Állandóan dolgozik – legyen az otthon vagy az irodában. Igen, egy munkamániással van dolgod.
Habár nehéz a helyzet, ha épp a főnöködről van szó, de hasonlóan frusztráló lehet, hogyha a veled egyenrangú kollégád teper ennyire. Ha volt valaha ilyen munkatársad, akkor tudod, milyen fertőző a stressz: mivel ő túlórázik, te is úgy érzed, hogy kéne, a válaszidejük pedig több feladatot is kreálhat számodra. A viselkedésük egyenesen káros lehet, ha a közérzeted is nyomasztja aktivitásuk, nemcsak a kiégés esélyét növeli, a kreativitásod és a munkával kapcsolatos elégedettséged is csökkentheti.
Ahogy az elbocsátások és a megszorító intézkedések világszerte általánosak lesznek, fel is erősödhet a verseny abban, hogy a munkavállalók bizonyítsák értéküket és biztosítsák a helyüket.
Viszont van különbség a kemény munka és a munkától való érzelmi függés között.
A motiváció választja el az elkötelezett munkatársat a megszállottól: az utóbbi belső kényszert érez arra, hogy mindent beleadjon, és nem tud kikapcsolni. A munkaidőn kívül, a magánélete és kapcsolatai rovására is pörög a szakmai dolgokon.
Gyakran kihívás, hogyan kezelheted a helyzeted – a Harvard Business Review négy tippje segíthet.
1. Tudatosítsd magadban, hogy nem téged akar lekörözni
Csábító azt feltételezni, hogy a kollégád azért teper ennyire, hogy lekörözzön téged. Ez gyakori gondolkodási baki, amit gyakran elkövetünk: a szociálpszichológiában az alapvető attribúciós hiba, vagy más néven megfeleltetési torzítás írja le ezt a tendenciát. E szerint mások viselkedését gyakrabban tulajdonítjuk annak, hogy ilyen a személyiségük, míg a saját viselkedésünket inkább külső impulzusokkal magyarázzuk.
Ugyanígy más is állhat a hátterében annak, hogy a kollégád enyit dolgozik. Valószínűleg nem azért teper, hogy felülmúljon és elnyomjon. Gondolkozz el azon, mi állhat a háttérben, és vedd figyelembe a környezeti tényezőket is. Lehet, hogy a kollégád épp személyes dolgokon megy keresztül, és a munkába menekül. Vagy talán egy korábbi munkahelyi traumára reagál.
2. Ne dicsőítsd a munkamániás viselkedést
Kerüld a dicséretet, ha a munkatársad elért eredménye egyértelműen a túlhajszoltságnak köszönhető. Ha tudod, hogy egész éjjel fent maradt, hogy elkészítsen egy prezentációt, kontraproduktív, ha megdicséred. Ha legközelebb esetleg arról panaszkodik, hogy teljesen el van havazva, szintén kerüld a megerősítést – ne mondd neki, hogy „hú, te aztán tényleg mindent beleadsz”, hiszen ez csak megerősíti a munkabíró mentalitását.
Figyelj oda a saját viselkedésedre is, hogy ne épp miattad dolgozzon sokat a kollégád. Lehet, hogy neked könnyebb, ha szombat délután még válaszolgatsz az ímélekre, de gondolj csak bele: nem lenne jobb, ha hétfőn küldenéd őket? Így elkerülheted a pingpongozást a hétvégi üzenetekkel. Szóval nutass példát azzal, hogy te bizony figyelsz a munka-magánélet egyensúlyra.
3. Állj ellen a nyomásnak
A bűntudat hajlamossá tehet arra, hogy ugyanabba a hibába ess, mint munkamániás kollégáid. Most elkezdheted összehasonlítani a saját kapacitásod és teljesítményed a többiekével: hamar azon fogod kapni magad, hogy olyan kérdéseket teszel fel magadnak, mint például hogy „tényleg elég keményen dolgozom?”.
Mielőtt azonban elkezdenéd te is túlterhelni magad extra feladatokkal, hogy „felzárkózz”, tudatosítsd magadban, hogy nem, nem vagy lusta és felelőtlen, csak mert nem csatlakozol be egy este nyolcra tervezett hívásba.
Az, hogy kikapcsolódsz és pihensz, nem önkényeztetés, hanem a jó teljesítményed előfeltétele.
Ha a kollégád mégis passzív-agresszívan felhorkantana, hogy milyen jó lehet bizonyos feladatokkal nem foglalkozni, akkor mondd meg neki: „Igen, valóban jó. Látom, sokan azt hiszik, hogy éjjel-nappal dolgozniuk kell. De nekem jót tesz, hogy nem így csinálom. Rengeteg nyomást vesz le a válladról, ha nem veszed be, hogy ennyire teperni kell.”
4. Húzz határokat
A munkamániásoknak általában kevés határ számít. Még az utolsó pillanatos változtatásoknak is eleget tesznek, és nehezen mondanak nemet a kérésekre. Lehet, hogy épp emiatt kell neked is jobban megvédened a határaid.
Ha eddig te is mindenre igent mondtál, lehet, hogy ez először nehezedre fog esni. A munkamániás kollégák talán felháborodnak vagy figyelmen kívül is hagyhatják az elképzeléseid. Ne aggódj, ez normális, állj csak ki magadért.
Nem az számít, maradsz-e hat után. Fotó: Israel Andrade
Azt se feledd: a teljesítmény nem arról szól, hány munkaórát ölsz bele egy napba. A munka minősége az, ami a leginkább számít.
Ha jó vagy a munkádban, nem azt jelenti, hogy többet dolgozol – hanem azt, hogy hozod az eredményeket.
