Az általános narratíva szerint a siker elsősorban a munkamorálnak köszönhető. Csakhogy ez nem mindig van így, kutatások bizonyítják, hogy a velünk született tehetség jelentőségét sem szabad lebecsülni.
A siker szinte minden területen a tehetség és a kitartás kombinációjából fakad. A BBC cikke szerint ha megfigyeljük a híres embereket, amint saját életükről beszélnek, elsősorban arról zengenek ódákat, hogy mennyire keményen dolgoztak, és furcsa módon lekicsinylik veleszületett képességeik szerepét a sikerben.
- Thomas Edison is azt mondta, hogy a zsenialitás egy százalékban inspiráció és kilencvenkilenc százalékban izzadtság, vagyis kemény munka.
- Octavia Butler néhai amerikai sci-fi író egyenesen odáig ment, hogy azt tanácsolta a pályakezdő íróknak: felejtsék el a tehetséget. Ha van, használják, de ha nincs, az sem számít. „Ahogy a szokás megbízhatóbb, mint az ihlet, úgy a folyamatos tanulás is megbízhatóbb, mint a tehetség”, mondta Butler.
- A tehetség munka nélkül nem ér semmit, mondta a portugál sztárfocista, Cristiano Ronaldo is, amikor a pályán elért sikereinek titkáról kérdezték. A BBC szerint az ilyen narratívák hasznosak lehetnek az olyan ünnepelt sztárok számára, akik szerénynek és földhözragadtnak szeretnének tűnni.
A legújabb pszichológiai kutatások szerint azonban a kemény munka fontosságának túlhangsúlyozása számos szakmai helyzetben visszafelé sülhet el a természetesség iránti elfogultság jelensége miatt.
E tanulmányok szerint az emberek jobban tisztelik azokat, akiknek veleszületett tehetségük van, mint azokat, akiknek keményen meg kellett küzdeniük a sikerért.
Egy felvételi interjún például a HR-esek előnyben részesíthetik az olyan, esetleg kevésbé kvalifikált pályázót, akiről azt feltételezik, hogy tehetségüknek köszönhetőn érték el eddigi eredményeiket. A tudósoknak szerencsére arra is vannak tippjei, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ez ne forduljon a visszájára, avagy valakit ne „büntessenek” meg azért, mert „csak” keményen dolgozik.
Nem jó, ha meg kell dolgoznod a sikerért?
A természetesség iránti elfogultságot a fogyasztói pszichológiában gyakran azt jelzi, hogy a szintetikussal szemben előnyben részesítjük a természetes alapanyagokból készült termékeket. Malcolm Gladwell író-újságíró, számos New York Times bestseller szerzője 2002-ben az Amerikai Pszichológiai Társaság előtt tartott előadásán azt mondta: minél közelebb van valami az eredeti állapotához és minél kevésbé van megváltoztatva vagy meghamisítva, annál kívánatosabb.
Ezen logika mentén, ha valakinek nagyon meg kell dolgoznia a sikerért, az alapvetően épp kemény munkával, de mégis saját természete ellen megy, és az így elért eredményeket is kevésbé értékelik.
Gladwell nem tudományosan alátámasztva, inkább saját megfigyelései alapján beszélt. Később viszont a University College London menedzsmentiskolájának professzora, Chia-Jung Tsay sok kutatásban, vagyis tudományosan is körbejárta ezt a témát.
Tsay a Harvardon végezte első kísérletét, amelyben azt vizsgálta, hogy az emberek hogyan vélekednek a zenei tehetségről. A résztvevők mind képzett zenészek voltak, akiknek Sztravinszkij egyik művének előadásából mutattak be két, 20 másodperces klipet. Mindkét részletet a tajvani zongoraművész, Gwhyneth Chen játszotta, a résztvevőknek azonban azt mondták, hogy két különböző zongorista hallható a felvételeken.
A résztvevők minden kliphez kaptak egy rövid életrajzi szöveget, amely vagy az előadó természetes tehetségét, vagy azt a kemény munkát hangsúlyozta, amely segítette őket művészetük fejlesztésében. Ezután értékelniük kellett az előadó képességeit, jövőbeli sikerének esélyeit és hivatásos zenészként való foglalkoztathatóságát. A résztvevőknek elméletileg mindkét előadást ugyanúgy kellett volna értékelniük, mert végső soron ugyanannak az előadásnak a különböző részeit hallgatták meg. A kutatás mégis arra világított rá, hogy
az életrajzi információk jelentősen befolyásolták az ítéleteiket: lényegesen magasabb értékelést adtak akkor, amikor az előadó veleszületett zsenialitásáról olvastak, és alacsonyabbat, ha az előadó napi gyakorlás iránti elkötelezettségéről.
Amikor azonban közvetlenül arról kérdezték őket, hogy melyik tényező a fontosabb a zenei teljesítmény szempontjából, a legtöbben az erőfeszítést választották a tehetség helyett. Ennek az eredménynek a tükrében Tsay azt gyanítja, hogy a természetességgel kapcsolatos előítélet az agy nem tudatos feldolgozásának eredménye lehet. Tsay később számos kutatást végzett a természetesség iránti elfogultság témakörében. Munkája egybecseng a pszichológiai kutatások nagy részével, amelyek azt vizsgálják, hogy személyes meggyőződéseink hogyan befolyásolják oktatásunkat és szakmai fejlődésünket.
Növekedési gondolkodásmód
Az előbb említett tanulmányok szerint az úgynevezett fix gondolkodásmóddal rendelkező emberek úgy vélik, hogy saját képességeik kőbe vésettek, míg
a növekedési gondolkodásmóddal rendelkezők inkább alakíthatónak látják képességeiket. Ők ellenállóbbak a kudarcokkal szemben, és nagyobb valószínűséggel tartanak ki céljaik elérésében, ami jobb általános eredményeket eredményez.
E kutatások alapján számos iskola és szervezet kezdett el olyan kezdeményezésekbe, amelyek a növekedési gondolkodásmódot ösztönzik a diákok és a személyzet körében.
A legtöbb létező gondolkodásmód-kutatás azt vizsgálja, hogy mit gondolok, és ez hogyan alakítja azt, ahogyan a különböző helyzetekre reagálok, és ennek eredményeként hogyan teljesítek – mondja Aneeta Rattan, a London Business School szervezéstudományi docense.
A vezetők szerinte a növekedési gondolkodásmódot csak látszólag részesítik előnyben, közben tudattalanul is a veleszületett tehetségnek tűnő embereket preferálják. És ezt szerinte a vezetőknek is tudatosítaniuk kellene magukban és fülön kellene csípniük magukat, amikor bedőlnek ennek az előítéletnek.
