Ilyenkor decemberben minden évben felmerül a kérdés, hogy vajon hazudunk-e azzal, ha eljátsszuk a Mikulás meséjét a gyerekeknek? Nem fog sérülni a kapcsolatunk, amikor csalódva meg kell tudnia, hogy az egész nem igaz? Szabad így hazudni a gyermeknek? Vendégszerzőnk, Bojti Andrea gyermekpszichológus írása.
Rögtön az elején szeretném rövidre zárni a kérdést. A Mikulás a gyermek számára nem hazugság a szó pszichológiai értelmében. De szeretném, ha ezt jobban megértenéd, és ennek tudatában mérlegelnétek, szeretnétek-e bevezetni a mikulásozást a családi hagyományaitok közé. Mert
valójában senkinek sem kötelező elhitetni a gyermekével a Mikulás létezését. Ez a ti családi döntésetek.
A Mikulás személye sokféleképpen értelmezhető a szokásaitoktól, vallási meggyőződésetektől függően. Úgy járjatok el, ahogyan nektek önazonos.
A Mikulás egy mesebeli szereplő a gyermekek számára. Kétéves kor után fokozatosan kialakul az óvodáskorra jellemző mágikus gondolkodásmód. Felélénkül a gyermeki fantázia, megjelennek a mitikus összefüggések. A kicsik valódinak hiszik a saját gondolataikat. Az élettelen tárgyakat emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, és emberi erőknek tulajdonítják a természeti dolgok létrejöttét. Kisgyermekkorban és óvodáskorban ezek a gondolkodási formák életkori sajátosságként jelennek meg. Mint ahogyan természetesnek tekintjük a képzeletbeli barátokat, úgy számukra a Mikulás is egy létező alak a világukban.
Valójában ez az a gondolkodási keret, amiben az ovisok nyelvén a leginkább kommunikálni tudunk velük. Nemcsak a gyermekterápiás eszköztár részei a mesék, a játék és a varázslat. Ezekkel otthon is sokkal könnyebb egy-egy nehézséget, félelmet, szorongást oldani. Amikor egy 3-4 éves gyermek fél az ágy alatt a szörnytől, többre megyünk, ha együtt elvarázsoljuk, mintha észérvekkel szeretnénk meggyőzni.
Ezt az életkori sajátosságot megértve beláthatjuk, hogy a Mikulás személye a kicsik szemében nem hazugság. Főleg azért sem, mert a hazugság egy ártó szándékú, tudatos megtévesztés.
Erős kifejezés tehát azt mondani, hogy a szülő ártó szándékkal, tudatosan hazudik a gyermekének, amikor „elhiteti” vele a Mikulás meséjét.
Mit mondj, ha rákérdez a gyermek a Mikulás létezésére?
Ezzel együtt az életkor előrehaladtával eljön az az idő, amikor a gyermek megkérdőjelezi a Mikulás létezését. Az iskolaérettség idején, öt éves kor után már megfigyelhetők a realisztikus elemek a gyermeki gondolkodásban. Egy nagycsoportos óvodás már nem elégszik meg a babás, virágnyelven előadott magyarázatokkal olyan kérdésekre mint a fogantatás, a halál vagy a születés. 6-7 éves kortól pedig egyenesen a részletek érdeklik a leginkább. Hogyan alakulnak ki a felhők? Miért halnak meg az emberek balesetben az utakon? Mi történik, ha mi is karambolozunk? Anya, ha te meghalsz, mi lesz velem? Ezek a kérdések bizony zavarbaejtőek, és sokszor nekünk felnőtteknek sincsenek meg rá a válaszaink. Ha azt tapasztalod gyermekednél, hogy már foglalkoztatják a realisztikus kérdések, számíts rá, hogy a Mikulás létezését is megkérdőjelezi majd.
Ezért jó, ha van egy előre kitalált magyarázatod erre a kérdésre.
Sokan azt mondják ilyenkor a gyermeküknek, hogy aki hisz a Mikulásban, annak a Mikulás hozza az ajándékot. Mások az első adandó alkalommal elmondják az igazat.
Mindkét megoldás működhet, ha egy picit végiggondoljuk az alábbiakat.
A családi ünnepek, hagyományok érzelmileg sokat jelentenek a gyermekeknek. Az ünnep egy olyan családi összetartó erő, ami érzelmi biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt és keretezi a monoton hétköznapokat, az évet. Éppen ezért fontos, hogy még a nehézségek idején is törekedjünk egy kis meghittségre ilyenkor. Ha visszagondolsz a saját gyermekkorod Mikulására, valószínűleg neked is az érzések jutnak először eszedbe, aztán a megszokott rituálé, ami évről évre valamilyen formában ismétlődött. Ezt a hagyományt érdemes tovább keretezni, amikor már tudja a gyermek is, hogy a Mikulás helyett valójában a szülők hozzák az ajándékokat. Ettől az ünnep még meghitt marad. Az ajándékok ugyanúgy ott teremnek jövőre is a csizmában, sőt most már ő maga is meglepheti saját készítésű kedvességgel a családtagokat.
Ezzel együtt valószínűleg csalódott lesz, amivel számolni kell. Nem reális elvárás, hogy örüljön és rossz érzések nélkül elfogadja a valóságot. De
a tapasztalat az, hogy a legtöbb gyermek – ha szomorú is –, egy kicsit még szeretne hinni a csodában. Ami teljesen rendben van, hiszen nem egyik napról a másikra múlik el a mágikus gondolkodásmód.
Sőt sokszor saját magukat győzködik a Mikulás létezéséről még akkor is, amikor valójában már értik a történet valóságát.
Attól, hogy a gyermek esetleg már tudja, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot, még lehet meghitt az ünnep. Fotó: Mike Arney
Mit tegyünk, ha korábban elmondja valaki a gyermeknek, hogy nincs is Mikulás?
Semmiképpen ne essünk pánikba. Igen gyakori élethelyzet az, amikor a kicsi már másoktól meghallja, hogy igazából nem is létezik a Mikulás vagy csak egy bácsi öltözik be az oviban. Ha egy napon azzal állít haza, hogy ő tudja az igazságot, akkor kérdezd meg, mit tud pontosan? Nem szabad ilyenkor zavarunkban hosszas okfejtegetésbe bonylódni, mert könnyen lehet, hogy csak túlmagyarázzuk a dolgokat.
Épp a napokban mesélte egy szülő, milyen nagy csalódással mesélte a kisfia egy szülinapi zsúr után, hogy a nagyok szerint nem is létezik a Mikulás. Erre ő hosszan elkezdte ecsetelni, miért ők szerették volna ezt elmondani neki. Otthon, ahogyan ezt ők felépítették. Mire a kisfiú a végén megszólalt: „Jaja apa, de hát ezek a nagyok csak butáskodtak! Be akartak csapni.” Javaslom,
mindig kérdezz, mielőtt hosszas magyarázkodásba kezdesz.
Ez akkor is így van, ha a nagyobb testvérek avatják be idejekorán a titokba.
Ezzel együtt azt is fontos tudnod, hogy a kisebb gyermekek alapvetően a szüleiknek hisznek. Ti vagytok számára a megkérdőjelezhetetlen igazság. Ha egy négyéves gyermeknek azt mondja az ovis társa, hogy szerinte nem létezik a Mikulás, ő ezt valószínűleg el sem hiszi, ha ti az ellenkezőjét állítjátok.
Összességében azt kell tehát látni, hogy a Mikulás hagyományának a bevezetése egyéni családi mérlegelés kérdése. Ha ti szeretnétek ezt az ünnepkört megtartani és meglepni a gyermeketeket, akkor rajtatok múlik, hogyan alakítjátok a körülményeket. Egy biztos: ezzel nem hazudtok neki a szó pszichológiai értelmében.
A Mikulás lelepleződése pedig többnyire nem egy hirtelen bekövetkező „trauma” a gyermek számára. Sokkal inkább egy fejlődési folyamat része,
ahogyan évről évre egyre közelebb kerül a valósághoz és megkérdőjelezi a saját mágikus gondolkodásmódját. Amit biztosan érdemes előre átgondolnotok, hogyan folytatjátok az ünnepi hagyományt, amikor már nem a „Mikulás hozza” majd az ajándékokat. Hiszen magának az ünnepnek fontos, érzelmileg megtartó szerepe van. Én valószínűleg idén is találok majd valamilyen kis apróságot a csizmámban. És te?
Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus
