Az utolsó bőrönd is bepakolva, ablak felhúzva, indul az autó. Ti meg ott álltok egymás mellett ketten, talpig pánikban. Tuti rendben van az, hogy különköltözik? Nem kellett volna több ételt csomagolni? Ugye nem gyújtja majd magára a konyhát főzés közben? És egyébként is: te, aki itt állsz mellettem, te, akivel most újra kettesben maradtunk, veled mégis mit kezdjek innentől? Családterapeutát kérdeztünk erről.
Forbes.hu: Amikor a gyerek kirepül, érdemes újrastrukturálni a házasságot. Nem csoda, hogy sok szülőt megijeszt ez. Mi itt a fő nehézség, a gyerek távozása, vagy a hirtelen jött kettesben lét?
Kozma-Vízkeleti Dániel: Mind a kettő nagyon mélyenszántó nehézség, ráadásul a gyerek kirepülése egy olyan összetett folyamat, ami több nemzedéket érint. Neki is nehéz, nekünk is nehéz, mindenki hajlamos ezt a másikra fogni.
Bár az a cél, hogy a gyerek önállósodjon, sokszor mégis azt láthatjuk, hogy a családi élet szereplői együtt tartják fenn a mamahotel és a papabank állapotát.
Ráadásul, amikor tényleg ki tud repülni a gyerek, a korábban ráfordított energia, idő és pénz újra a páré marad. Hajlamosak vagyunk erre úgy tekinteni, mint pihenésre és felszabadulásra, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy megterhelő és nehéz élethelyzetet idéz elő. Ez a történés minden kapcsolatot hónapokra, akár évekre kibillent az egyensúlyából. A pszichológia ezt szerepvesztésnek hívja.
Van olyan, hogy elszokunk egymástól?
Bizony van. Korábban beszélgettünk a kapcsolatok négy fázisáról. A harmadikban, amit gyakorlásnak nevezünk, mindenki csinálja a maga dolgát, te is mész dolgozni, én is, este találkozunk. Ha elfejlődünk egymás mellől, és nem töltekezünk egymásból, könnyen kikerül az érzelmi repertoárunkból a társunk. A gyerek kirepülése után valami olyanhoz szeretnénk visszatérni – ez az újraközeledés szakasza –, ami már nincs, vagy talán nem is volt.
Ha a szülői szerep mellett nem őriztük meg a párkapcsolatunk kapcsolatjellegét, akkor ezt a nulláról igyekszünk újjáépíteni, amihez akár évek is kellhetnek.
Itt felmerül a kérdés, hogy most, ennyi szabadidő mellett mégis mit kezdjünk egymással. Ha ezt megválaszoljuk, és adaptív válaszokat, működő megoldást találunk, akkor helyreállhat az egyensúly.
Hogy segítesz átlendülni ezen a nehézségen azoknak a pároknak, akik hozzád fordulnak?
Azzal kezdünk általában, hogy végignézzük a kapcsolat történetét, és megfigyeljük, mely életciklusok és kapcsolati ciklusok zajlottak le.
Sokat segít, ha a pár tudatosítja magában, hogy ez egy új életszakasz, ahol a korábbi megoldások nem működnek, és új megoldásokat szükséges kitalálnunk.
Nagyon fontos feltérképezni azt is, hogy mik a közös örömteli tevékenységek és hogyan töltöttünk korábban külön időt. Jót tesz, ha a pár mindkét tagjának van hobbija vagy olyan szociális köre, ahol találkozhat a családján és a párkapcsolatán kívül más emberekkel is. Szintén érdekes kérdés, hogy milyen mintákat láttak maguk előtt. Hogy mit csináltak a szüleink, a nagyszüleink, a nagynénik, nagybácsik a gyerekek kirepülése után, az újraközeledés időszakában.
Ezek szerint ehhez nagyfokú tudatosság szükséges.
Nem feltétlenül, a nagyanyáink generációjánál például valamelyest zsigeri szinten történt ez még. A mi kultúránk igénye, hogy tudatosítsuk és nevén nevezzük ezeket a fázisokat és reflektáljunk rájuk. És ez nem jobb vagy rosszabb, csak más.
És mi a helyzet azokkal a párokkal, akik elfejlődnek egymás mellett az évek folyamán, és a gyerek kirepülésekor máshol tartanak? Ők hogyan közeledhetnek újra egymáshoz?
Mint minden más párkapcsolati aszinkronitásnál, úgy ebben az esetben is úgy tudunk segíteni, ha csillapítjuk picit a gyorsabb, izgő-mozgóbb felet, és motiváljuk azt, aki „lemaradt”. Őt érdemes segíteni abban, hogy összeszedje a saját tartalékait és szándékait. Egyébként azt látjuk, hogy az érett párok előbb-utóbb ezt maguktól is szabályozzák. Amennyiben képesek figyelmet fordítani egymásra, magától is visszarendeződhet az egyensúly. Aki folyton jönne-menne, ő majd csak a fele programra mond igent, aki pedig csak otthon ülne, rászánja magát némi kiruccanásra.
Emellett célszerű újragondolni azt a szabályt, hogy nekünk mindent együtt kell csinálnunk, hiszen az idősebb korban is lehet énidő, lehet saját hobbi.
Érdemes végiggondolni, hogy melyikünknek mi a fontos, és mi az, amit el tudunk engedni.
Gyakran látunk példát arra is, hogy a gyerekek kirepülése után válik el a pár, sokan tudatosan megvárják a 18. életévet. Mit gondolsz erről?
Sajnos egy újabb társadalom által kreált hiedelem, hogy a gyereknek így lesz jobb. Azt gondolom, valójában ez a nehéz döntések meghozatalának késleltetéséről szól.
Az újraközeledés sikeressége részben azon múlik, hogy hogy viszonyultunk egymáshoz a párkapcsolat korábbi szakaszaiban, például a gyakorlás idején. Hogyha ott tesz erőfeszítéseket a pár a kapcsolat fenntartására, ápolására, akkor az újraközeledés is könnyebben működik majd, mintha egy ellaposodott viszonyba próbálnánk tüzet csiholni.
Emellett, ha a gyerek tartja össze a házasságot, ha gyakorlatilag – ki nem mondott módon – övé a felelősség a szülők együttmaradásáért, az egy olyan teher és küldetés a számára, amit meglehetősen nehezen tesz majd le.
Soha ne a gyerek miatt maradjunk együtt. Ha látunk a kapcsolatunkban olyan fantáziát, olyan erőt, olyan biztonságot, olyan megbecsülést, olyan tartalékot, amire építve el lehet képzelni egy együttélést, akkor tegyük.
Kozma-Vízkeleti Dániel: A gyerek kirepülése minden kapcsolatot kibillent az egyensúlyából. Fotó: Sebestyén László
Fellángolhat újra a szerelem akár 30–40 év után is?
Ez attól függ, hogy mit tekintünk szerelemnek. Ha a pillangókat a gyomorban, az állandó lángolást és a folyamatos szexuális vágyat, akkor nem. A szerelemnek ez az olvasata néhány év alatt lecseng és átadja a helyét egy, a szociálpszichológiában társszeretetnek nevezett kapcsolati erőnek, ami nem gyengébb, csak más, mint a lángoló szerelem.
És erre a társszeretetre egy élethosszig tartó kapcsolatot lehet építeni.
És hogyha a szerelem fogalmába az is belefér, hogy egy szenvedélyében és lángolásában csökkent erejű, elköteleződésében és lélektani intimitásában viszont erős kapcsolatra építünk, akkor a válaszom igen, létezik szerelem 40-50-60 év után is.
És a szex?
Az időskori szexualitás a mai napig tabutéma, de az a tapasztalatom, hogy sokkal több pár életében van jelen, mint hinnénk. Amennyiben mindig is része volt a kapcsolatnak a szexus, az újraközeledés hozhat egyfajta reneszánszt. Gyakori, hogy a szexualitás fogalma tágabb értelmű lesz, és nem feltétlenül közösülés- vagy orgazmusközpontú, sokkal inkább a gyengédségről, az intimitás különböző formáiról szól.
Az érintés, a simogatás, a talpmasszázs is lehet erotikus töltetű, amiben, még ha nem is vesznek részt a nemi szervek, okozhat gyönyört és kölcsönös örömöt.
De arra is láthatunk példát bőven, hogy a klasszikus értelembe vett szexualitás is fennmarad – Robert De Nirónak nemrég született gyereke, 79 évesen.
Visszatérve a gyerek kirepülésére, mi a helyzet az egyedülálló szülőkkel? Úgy képzelem, nekik különösen nehéz ez az elválás.
Ahogy arról beszéltünk már, a gyerekek kirepülése ambivalens időszak, ami sok kibillenést hoz, de egyben lehetőséget is teremt. Azok az emberek, akik nem éltek korábban elkötelezett kapcsolatban és csak a szülői szereppel azonosultak, kitettebbek ennek. Ha viszont képesek felülvizsgálni a szerepeiket, új tér nyílhat az életükben. A gyerek kirepülése egy óriási lehetőség, amiben feleleveníthetjük az életcélokat, a hobbikat, a vágyakat.
Lehet, hogy a gyerek nélkülözése szerepvesztés, de ha valaki képes átkeretezni ezt a tapasztalatot, akkor az komoly felszabadító erővel bír.
Ez akár a párkeresésre is érthető lenne. Sokaknál mégis egyfajta passzivitás jelenik meg, mondván, ők már túl idősek az ismerkedéshez, és amúgy sincs rá lehetőségük.
Ez valóban gyakori jelenség, pláne a nőknél, hiszen az egyszülős családokat általában édesanyák alkotják, akikben erősen él a hiedelem, miszerint semmi másra nincs energiájuk. Hogy miért mondom, hogy ez részben hiedelem? Mert sokszor ezt nem a valóság táplálja, hanem félreértett elvárások és az ismerkedés egyszerre vonzó, egyszerre ijesztő mivolta.
Ha azt mondom, hogy nincs rá időm, akkor nem kockáztatok.
Egy új párkapcsolat felépítése idő és rizikó, hiszen a szerelem átteheti a figyelmet a hétköznapi teendőkről és a szülői szerepről a párkapcsolat kibontakoztatására. Az egyedülálló szülői lét valóban logisztikai bravúr, ennek ellenére lehet itt arany középutat találni.
Ráadásul ez a fajta önfeláldozás a gyerek szempontjából sem a legkedvezőbb. Nem feltétlenül jó, ha ő az egyetlen lelki és szellemi partner, a szülő egyedüli örömforrása.
Ez amellett, hogy növeli a gyermek önbecsülését, nagyon megterhelő felelősség.
Mi, pszichológusok nagyon szeretjük azzal riogatni a szülőket, hogy mennyi mindentől traumatizálódik a gyerek, és sokan talán emiatt sem mernek új párkapcsolatba kezdeni. Pedig itt fontos megemlíteni, hogy az új társnak is meglehet a funkciója, a mozaikcsalád egy valid családi modell, aminek természetesen megvannak a maga kihívásai, de az örömei is.
Visszatérve az eredeti témánkra – milyen gondolatokkal szoktad támogatni azokat a szülőket, akik épp most engedik el a gyerekük kezét, és most kerülnek az újraközeledés fázisába?
A legfontosabb talán egy kérdés, amit érdemes feltennünk magunknak ilyenkor: azzal segítek-e többet, ha minél tovább támogatom a gyerekem, vagy azzal, ha arra motiválom őt, hogy minél előbb álljon a saját lábára. Azt gondolom, hogy az életúton való természetes előrehaladást ez utóbbi teszi lehetővé. Noha mindent meg akarunk adni a gyerekünknek, a fiatal felnőttkori identitás alakulásában van, hogy azzal támogatjuk a legjobban őt, ha nem adjuk meg azt a bizonyos „mindent”.
A gyerek akkor tanul meg dönteni, ha döntenie lesz szükséges.
Akkor tanul meg a pénzzel bánni, ha egy idő után bánnia szükséges a pénzzel. Akkor tanul meg háztartást vezetni, ha egy idő után rászorul. Szülőként, bizony, végig fogjuk nézni gyermekünk néhány tévútra vivő döntését, és szerencsés, ha megálljuk beleszólás nélkül
Könyvek a témában
- Tisza Kata: Egyedül
- Belső Nóra: Sosem késő – Szerelem negyven felett
- Szerelemről józan nappalon – Válogatás Popper Péter (pár)kapcsolati témájú előadásaiból
- James Hollis: Az élet második fele – Út a kiteljesedés fele
- Francine Russo: Szerelem 50 felett
- Verena Kast: Engedd el őket és találj magadra – Leválás gyermekeinkről
- Gary Chapman és Ross Campbell – Szülőfüggő fiatalok
- Balogh Klára és Koltai Mária: Szerelemtől az érett párkapcsolatig
Filmek, sorozatok a témában
- Szerelempatak
- A szív hídjai
- Inkább lennék özvegy
- Keleti nyugalom – Marigold Hotel
- Grace and Frankie
- Benjamin Button különös élete
- Megmaradt Alice-nak
