Te megnyitod az e-mailjeid este 6 után? Felveszed a telefont a főnöködnek hétvégén? Bemész betegen is dolgozni, hogy biztosan kész legyen a feladat? Ha minden kérdésre igennel válaszoltál, te is a hustle culture áldozatául estél. Dr. Séllei Beatrix pszichológus-gyógypedagógus, foglalkozási rehabilitációs szaktanácsadó, coach és tréner segít megérteni a jelenséget.
Emlékszem az első alkalomra, amikor állásinterjúra mentem. A kezdők lelkesedésével igyekeztem a lehető legjobban felkészülni: rágoogle-ztam a leggyakoribb állásinterjús kérdésekre, hogy már felkészülten, kész válaszokkal állhassak a jövendőbeli főnököm elé. Köztük volt a jól ismert, legjobb és legrosszabb tulajdonságokra irányuló kérdés is, az akkori HR-tanárom pedig bemondta a tutit: az utóbbira azt kell válaszolni, hogy perfekcionista vagyok és munkafüggő, mert ezért még senkit nem hajtottak el. Sőt. Azt hiszem, ez a sokunk által ismert élethelyzet a hustle culture munkafüggést idealizáló rövid, ám velős összefoglalója is lehet egyben.
A munkafüggőség is betegség, mégis idealizálja a társadalom
Bár a hustle culture fogalmát a 70-es évekhez, az internet megjelenéséhez kötik, talán sosem volt annyira előtérben a jelentése, mint napjainkban. Az Oxford Learner’s Dictionery definíciója szerint a hustle culture, azaz „nyüzsgő kultúra” agresszívan és gyorsan tolja előre az embereket a munka világában. A jelenségre újabb csapást mért a közösségi média elterjedése: arra szocializálódunk, hogy mindig, mindenhol elérhetők legyünk, kikapcsolni, kicsekkolni nem szabad. És mit eredményezett a munka világában ez a szemléletmód? Egy olyan kulturális berendezkedést, amiben a munka az élet központi, mindenre kiterjedő része, amiben a munkavállaló értéke és az általa elvégzett feladatok közé egyenlőségjel kerül, és ahol a sikeres élet az elvégzett munka mennyiségében mérhető.
„Az egyetelen legitim függőség akár a világban, akár Magyarországon, a munkaalkoholizmus. Az egyes emberek munkaalkoholizmusa pedig szépen át tud gyűrűzni egy egész szervezeti kultúrává, egy branddé.
Hogy mi van mögötte? Általában perfekcionizmus – az ember életét kitölti, hogy a legjobbat akarja létrehozni, és a legjobbnak akarja láttatni magát” – mondja el Dr. Séllei Beatrix, aki szerint a jelenség elsősorvan az Y generáció munkábalépésével kezdődött el. „A fiatalokon sokkal nagyobb a nyomás, mint a korábbi generációkon.
Régebben valaki egy egész életet is ledolgozhatott egy szervezetnél, ezzel szemben most munkaerő túlkínálat van, ami versengést szül.
És ha ez összetalálkozik az olyan személyiségjegyekkel, mint a teljesítményszorongás és a perfekcionizmus, könnyen átveszi az irányítást a munkafüggés az élet felett.”
Ahogy Beatrix is említi, a hustle culture talán legnagyobb veszélye, hogy a társadalom legitimalizálja, sőt, mi több, idealizálja azt. Gondoljunk csak a közösségi médiában látható szuperanyákra, akiknek a babázás mellett a sportra, a blogírásra, az utazásra és a saját kollekció megtervezésére is van idejük, vagy Elon Muskra, aki nemrég azt kérte a Twitter-munkatársaitól, hogy vállaljanak túlórát a lojalitásuk jeléül, ahogy ő is teszi azt. A hustle culture áldozatát könnyen tünteti fel a társadalom „ambíciózus, célorientált, sikeres karrieristaként”, ezzel ignorálva a tényt, hogy az élet más területeire már nem marad elég energia. Aki 0-24 jelen van a munkában, az ugyanis máshonnan veszi el ezt az erőforrást – nem csoda, hogy a szakemberek szerint a hustle culture-nek köszönhető a kiégés a legtöbb esetben.
Csak néhány adat:
- 2021-es felmérés szerint minden tizedik alkalmazott hetente több mint 20 órányi ingyenes munkát végez, miközben a dolgozók átlagosan 9,2 óra kifizetetlen túlórát végeznek (ez a szám egy évvel korábban még 7.3 volt),
- a szakemberek szerint a hustle culture kapcsolatban áll a távmunka elterjedésével, hiszen így elmosódnak a munka és a magánélet közti határok,
- a Deloitte kutatása szerint az emberek 77 százaléka találkozott már a kiégés jelenségével, és 42 százalék hagyta el emiatt a munkáját – a kiégett vagy hiányzó kollégák a cégek kiadásainak 34 százalékáért felelősek.
- egy 2018-as kutatás (Current Cardiology Reports) megállapította, hogy a több mint heti 50 órát dolgozó emberek esetében nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szív-és érrendszer betegségek.
A felismerés, hogy már a szabadidőd minden percébe is bekúszik a munka
Dr. Séllei Beatrix egy egyszerű feladatot javasol ahhoz, hogy végiggondoljuk, mennyire veszélyeztet bennünket a munkafüggőség. Az instrukció a következő: készíts egy kördiagramot, és jelöld be rajta azokat a szerepeidet, amikben saját magad méred. A legnagyobb szeletet az a terület kapja, ami leginkább meghatároz most téged, és csökkenő sorrendben jelöld be a többit is. Állapítsd meg, mi van a fókuszban, és mi az, amire a legkevesebb figyelmed jut. Ha a kördiagramon 80 százalékot kapott a munka, és csak a maradék 20-ban oszlik el a hobbi, a barátokkal töltött idő vagy a párkapcsolat, érdemes újradefiniálnod a szerepeidet.
Példa a kördiagramos feladatra
Még néhány aggasztó jel, amire érdemes figyelni:
- Minden gondolatod a munka körül forog, és még este, olvasáskor is a munkádhoz kötődő szakirodalmakat veszed elő „pihenésképpen”.
- Úgy érzed, igent kell mondanod minden feladatra és megbeszélésre, nehogy elszalassz egy jó lehetőséget, csalódást okozz a főnöködnek vagy kirúgjanak.
- Mindig elérhető vagy: munkaidődön kívül vagy hétvégén is válaszolsz munkával kapcsolatos e-mailekre, mert úgy érzed, az adott feladatot csak te tudod megoldani.
- Szorongást érzel, ha beteget kell jelentened, és nehéz szívvel veszel ki szabadságot, sokszor még az ebédidőd alatt is az e-mailjeid bogarászod.
- Más emberek eredményeihez méred a saját sikereidet.
- Nem ismered fel a saját határaidat, és gyakran érzed magad kimerültnek.
Egyenes út a kiégéshez
Mostanra számos kutatás igazolta, hogy a túlórázás és a teljesítménykényszer a mentális és fizikai egészségre is hatással van. A túlhajszoltság és a folyamatos stressz magas vérnyomást és emelkedett pulzust okoz, ami hosszú távon inzulinrezisztenciához, szívritmuszavarhoz és akár agyvérzéshez is vezethet. A mentális egészségügyi hatások szintén nem elhanyagolhatók: a pszichológusok szerint a hustle culture krónikus szorongáshoz, depresszióhoz, akár öngyilkos késztetésekhez vezethet, és egyenes utat jelent a gyors kiégéshez. A hustle culture – a kezdeti látszat ellenére – a cégnek és a munkaadónak sem válik hasznára: ahelyett, hogy valódi eredményeket hozna, a dolgozók motiválatlanságot, kimerültséget, pesszimizmust tapasztalnak.
„Nagyon jó érzés a sikerélmény, pláne, hogy folyamatosan újabb teljesítményre sarkall bennünket. De ha nem használjuk ki a pihenőidőt, végesek az energiaforrásaink.
A munkaadóknak pedig hosszútávú stratégiában kell gondolkodniuk, ami sajnos itthon még tanuló fázisban van.
Amíg valaki csak azt látja, hogy az alkalmazottja lelkes, és rá lehet bízni az összes feladatot, csak rövid távon ér el sikerült – az illető teljesítménye egy ponton lecsökken majd, és kiégéshez vezethet.”
Elindult az „ellenkultúra”, és jobb, ha a munkaadók is figyelembe veszik
A hustle culture fogalmának megszületésével párhuzamosan az utóbbi időben megjelent a munka-magánélet egyensúlyát fókuszba helyező „ellenmozgalom” is, a break culture, azaz „szünet kultúra”. Hogy miről szól ez az új irányzat? Arról, hogy a produktív munkához mentális jóllét, megfelelő mennyiségű pihenés és határtartás szükséges, és hogy a magánéletünk nem kerülhet a munka árnyékába. Ez a szemléletmód hosszútávon hatékonyabbá teszi a munkavégzést is, mint a hustle culture összességében, hiszen rengeteg kutatás kimutatta már, hogy azok az emberek a legproduktívabbak, akik rendszeres szüneteket tartanak munka közben.
Mit tehetünk a hustle culture ellen, és a break culture mellett?
- A változásnak mindig a cég és a munkaadó oldalán kell elkezdődnie. Elengedhetetlen, hogy a főnök is példát mutasson, szabadság idején ne írjon levelet, a munkaidő után ne telefonáljon. Emellett, tartsa tiszteletben a dolgozók szabadidejét is.
- A munkakörnyezetben legyen olyan tér, ahol az emberek pihenhetnek és kikapcsolódhatnak, kötetlenül beszélgethetnek minden órában vagy kétórában 10 percet.
- Nagyon fontos végiggondolni, hogy munkavállalóként hogy állítjuk be az igényszintünket. Ennek része, hogy olyan célokhoz tűzzünk ki, amikkel flow-élményhez juthatunk, viszont a munkával járó mennyiség vállalható és tudatosan behatárolt legyen.
- Keressünk olyan munkán kívüli tevékenységeket, amiknek nincs köze a hivatásunkhoz.
- Ismerkedjünk a slow mozgalommal, azaz a tudatos lassulással! Ezt nem csak a szabadidőben, hanem a munka során is alkalmazhatjuk, hiszen sürgetettség nélkül, valódi figyelemmel hatékonyabbá válik az elvégzett feladat is.
- Ismerjük fel a határainkat, és tudjunk nemet mondani az olyan feladatokra, amikre már nincs kapacitásunk.
- Ne másokhoz, hanem saját kompetenciáinkhoz és energiaszintünkhöz mérjük a teljesítményünket.
