A tokiói olimpia július 24-én kezdődött volna, ennek apropóján adott az Indexnek nagyinterjút Hosszú Katinka, pedig viszonylag ritkán tesz ilyet. A háromszoros olimpiai bajnok úszóval a kárba veszett felkészülésről, a siker emberi áldozatáért, a fájdalomküszöbéről és a közelgő International Swimming League (ISL) -szezonról beszélgettek.
Ha a régi időszámítás régi naptárát nézi, amikor még úgy volt, hogy lesz idén olimpia, már biztosan nem adna interjút. Hosszú Katinka a tavalyi karácsonyt beáldozta Tokióért, Dél-Afrikában edzett és még jól is érezte magát. De most az olimpiát egy évvel eltolták, amire bár számított, de sajnálja, hogy bent ragadt az a rengeteg energia és felkészülés, amit még a március végi magyar bajnokságon sem tudtak az úszók kiadni magukból.
A motivációját azonban nem vesztette el, most is folyamatosan edz. „Olyan ez, mint amikor a mosógépen bekapcsolunk egy gyors mosást, de nem fut végig, hanem átváltunk egy kímélő programra.” A karantén alatt Rafael Nadal, Andre Agassi és Marija Sarapova életrajzával edzette az elméjét.
Hosszú Katinka fájdalomküszöbét minden szakember kiemeli. Az edzéstervét főként saját maga írja, csak néha engedi át edzőjének, mert ennyi idősen már pontosan tudja, hogyan kell edzenie.
„Amit magamnak kitalálok, az brutálisabb, mint amit bárki más fel merne írni a papírra. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi esik rosszul, mitől szenvedek igazán. Kegyetlen vagyok önmagammal és elégedetlen.”
Örülne, ha ki lehetne számolni, kinek mekkora része van az aranyérmeiben, ő maga is sokat töprengett rajta. 2009-ben Dave Salóval, 2019-ben Petrov Árpáddal lett világbajnok, 2012-ben olimpiai negyedik helyezett lett – reagált a felsorolással korábbi edzője és volt férje, Shane Tusup elhíresült „my creation” (teremtményem) mondására, amely szerint a riói aranyérem neki köszönhető. „Tudom, hogy ezek általánosságoknak tűnnek, és ráadásul nagyszerű eredmények is lettek, de nagy árat fizettem értük: mint személy elvesztem. Úszóként hihetetlenül sikeres voltam, de magánemberként nem feltétlenül. 2017 végétől már magánemberként is elérek eredményeket.”
Úgy érzi akkor hagyta maga mögött a robotüzemmódot, rátalált a szabadság, kevesebb lett rajta a teher és ilyen lélekállapotban jobb versenyezni. „A robot üzemmódban nem foglalkoztam magammal, nem figyeltem az érzéseimre. Az olimpia előtt meghalt a nagymamám, és az agyam egyszerűen nem fogadta be. Blokkolta. Amikor az olimpia után Bajára mentem, gondoltam, átugrom a nagyihoz, akkor jutott el a lelkemig, hogy a nagyi elment. Nagyon sírtam és szégyelltem magam. Szóval áldozatot hoztam, robot lettem, háttérbe szorítottam magam, de megfizettem az árát.”
Hosszú az ISL egyik alapítója, a versenysorozat célja, hogy forradalmasítsa az úszást.
A versenyzők nem maguknak, hanem a csapatuknak szereznek pontokat. Egy verseny tele van showelemekkel, azt remélik, hogy a sportágat népszerűbbé és eladhatóbbá teszi, amellett, hogy nem csak a győztes csapatnak kínál jelentős bevételi lehetőséget.
Nagyon izgatottan várja a szezonkezdést, mindenki úgy készül, hogy lesz, de hivatalos információt még nem oszthatott meg.
Addig is edz és készül a margitszigeti versenyre, párjával festik és berendezik a szentendrei házukat, forog az életéről szóló dokumentumfilm és élvezi, hogy az az élet, amit most él, kicsit lassabb. “Aztán nemsokára visszakerülök a jól ismert komfortzónámba,amikor minden nem edzéssel töltött perc veszteség lesz, újra nyüstölhetem majd magam, hiszen ott lesz előttem a nagy cél.”
A teljes interjú itt olvasható.