F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Hogyan legyél egy óriásmulti globális alelnöke? – Karriertippek Kapitány Istványtól

Kapitány Istvánnak 32 éves szakmai múltja van a világ egyik legnagyobb, angol-holland alapítású világcégénél, ahol magyarként a csúcs közelébe jutott. Sokan coacholták, neki is sok mentoráltja van, komplett könyvet írhatna karrierépítésről.

A májusi Forbes címlapján Kapitány István, a Shell globális alelnöke szerepel, írtunk róla portrét, készítettünk vele interjút, és megmutattuk elképesztően sűrű naptárját, amelyből kiderült: két hónap alatt általában végigutazza a Földet, Buenos Airestől Bangalore-ig tárgyal a helyi Shell-cégekkel, és ez nemhogy fárasztja, hanem még fel is tölti.

Nem minden fért azonban a májusi magazinba, kimaradtak például a saját tapasztalatait összegző menedzsment tanácsai, ezekből most tízet idézünk. Hogy ne legyen közhelyszerű menedzsment-tankönyv jellege, mondjuk a kontextust is, ugyanis az a 32 éves multikarrier, ami eddig mögötte van, és amihez foghatót más magyar menedzsernek tudomásunk szerint még nem sikerült felmutatnia, hitelesíti ezeket a tippeket. Amiket kimondani egyszerű, megvalósítani már nehezebb.

1. Egyszer kell találnod egy hivatást, többet nem kell dolgoznod!

Ezt nem István találta ki, de őszintén vallja, mert tényleg nem érzi munkának azt, amit csinál, soha nem úgy tekintett a feladataira, hogy meg kell csinálnia. Szokta is mondani a Shell HR-alelnökének: „Fogd be a füled, feleennyiért is megcsinálnám!”

2. Ne úgy állj hozzá, hogy én alelnök vagy vezérigazgató akarok lenni, hanem hogy az a 20–30 éves utazás élvezetes legyen!

„Általában 45–55 évesen jutsz csúcspozícióba, butaság évtizedeket végig szenvedni” – mondja István, és az ő szeme előtt sem lebegett soha maga a pozíció. Korábban többször bíztatták arra, hogy finomítói vonalon mozogjon, mivel igazán nagy karriert egy olajvállalatnál így lehet befutni, ám őt ez nem érdekelte. Mindig azt vállalta el, amit élvezettel csinálhatott, más kérdés, hogy ezzel is egyre feljebb jutott a vállalati ranglétrán, és ezt a részét is élvezi.

3. Ne hallgass a HR-tanácsadókra, vagy a How to make a career in international companies? könyvekre. Ez olyan, mint a színészet, ki kell próbálni.

Nagyon hasonlít az előző tanácsra: azt kell csinálni, amit élvezel, ehhez pedig csinálni kell, hogy kiderüljön, mi az, amit élvezel. Vagyis István szerint nem baj, ha nem értesz rögtön ahhoz, amit elvárnak tőled, ki kell próbálni, és ha van hozzá érzéked, és érdekel a terület, lehet, hogy a végén te leszel a legjobb.

4. Azon nem kell elkeseredni, hogy egy angol-holland vállalatnál előny, ha valaki angol vagy holland. De kishitűnek sem kell lenni, az üvegplafon arra való, hogy áttörjük.

Hát neki sikerült: olyan multinál lett gyakorlatilag a második ember, ahol eredendően angol, holland vagy amerikai topmenedzsment irányított, ma viszont nemcsak a piacokon, hanem a menedzsmentszékekben is globális világ van. De ezért meg kellett küzdenie, és ma már vallja, hogy csak az első percben érdekes, ki honnan jött. „Utána már nem számít, hogy John vagy, vagy István, öt perc után csak magad vagy és a teljesítményed.”

Előbb egy magyar Forbes címlap, aztán szelfi az amerikai elnökkel

5. Az élethez kell a szerencse, de a szerencsét meg is kell tudni ragadni. Ha kinyílik egy ablak, be kell lépni, és megnézni, hogy tetszik-e.

Erre legjobb példa István legelső karrierdöntése, amikor egy érdekes véletlen folytán huszonévesen állásajánlatot kapott a Shelltől. Felepénzért csábították a Sugárból (részletek a magazinban), tehát nem mondhatni, hogy a vaskos fizetésért ment, de ráérzett a lehetőségre. Szerencséje (is) volt, és ezt nem is engedte el.

6. A pénz számít, de nem döntő. Az a kérdés, el tudod-e magad képzelni a vállalatnál vagy sem, és milyenek az emberek, akik ott dolgoznak.

Az elmúlt 32 éves Shell-karrierje alatt Istvánt többször hívták más világcégek nagyon vonzó topvezetői állásába, de ezeket végül nem fogadta el. Elment az interjúra, beszélgetett az ottaniakkal, feltérképezte a vállalatot, de a shelles kollégái végül mindig erősebb súllyal estek latba. Váltás, változatosság így is bőven jutott neki: cégen belül folyton új kihívások, pozíciók, egyre nagyobb felelősségi kör és csapat találta meg.

7. Az adaptációs készség elengedhetetlen, ne akarj gyulai kolbászt enni Dél-Afrikában! Örülj a kulturális különbségeknek, értékeld, ha valami más, és tudd, hogy az emberi kapcsolatok mindenhol ugyanolyan fontosak.

Rugalmasságra tényleg volt szüksége Isvánnak és a családjának is, éltek Németországban, Dél-Afrikában, Amerikában és Európában. Abban, hogy eddig mindenhol megállta a helyét, nagy szerepet tulajdonít az adaptációs készségének: „meg kell tudni újulni, így olyan, mintha több élete lenne az embernek”.

8. Nemcsak beszéddel lehetsz meggyőző, hanem ha látják, hogy igazán hiszel benne.

Amikor a magyarországi elnök-vezérigazgatói poszt után Németországban lett kiskereskedelmi vezérigazgató, még kevéssé tudott németül. Bemutatkozó beszéde mégis erősen beivódott a vállalati legendáriumba, kevés szókinccsel, de rettentő meggyőzően prezentálta az új irányokat. Ugyanezt a képességét minden igazgatósági ülésen ma is kamatoztatja, „nem szabad úgy odamenni, hogy az ember szimplán elmondja, amit a tanácsadói javasoltak, át is kell élni, hinni is kell benne, mert az átjön”.

9. Ne másolj, és ne vigyél magaddal sleppet, mert minden pozíció és minden helyzet más.

„Tanulni, elfelejteni és újra tanulni – erről szólt az elmúlt 30 évem”, mondja István. Szinte minden pozíciójához fűződik valami nagy dobás, ezeknek a tapasztalatait máshol is tudta hasznosítani, de sohasem az előzőeket másolta. Amikor cégen belül új piacot, új pozíciót kapott, akkor addigi saját csapatától is elbúcsúzott.

10. Nem szoktam titkot csinálni abból, mi a karriercélom. A főnökömnek is megmondtam: amíg ő van, lojális vagyok hozzá, szeretek vele dolgozni, de ahogy elmegy, én bejelentkezem a pozíciójára.

István most 57 éves, gyakorlatilag már csak egy nagy lépcső van, amit megmászhat, és szívesen meg is tenné. Szerinte jó, ha az ember a karriercéljait illetően is egyértelműen fogalmaz, miközben nem kell ezzel túl sokat foglalkozni, abból kell kihozni a legtöbbet, amit éppen csinálsz.

5 erős mondat Kapitány Istvántól, akinél nincs ma magasabb pozícióban lévő magyar menedzser a világon

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő