Grecsó Krisztián író vidékről indult a városba, de zenész barátja, Kollár-Klemencz László szerint soha nem fog igazán megérkezni. Egy csongrádi faluban nőtt fel, a gimiben erős közepes átlaggal evickélt, később már arra kérlelte szüleit, aranylánc helyett írógéppel lepjék meg érettségi ajándékként. Vera című regénye volt a tavalyi évben az egyik legnagyobb példányszámban megjelent magyar szépirodalmi alkotás. Az írás mellett gyakran vesz gitárt is a kezébe, és koncertezik.
Az októberi Forbesban megjelent Urban melléklet címlapja
Az októberi magazin mellékleteként megjelenő Urban címlaposával a Forbes Flow üzleti fesztivál színpadán G. Tóth Ilda, a Forbes főmunkatársa beszélgetett.
Grecsó Krisztián és Grecsó Zoltán kortárs színművész és koreográfus hippi apjuk elrettentő példáját, a kis falu, Szegvár és a földműves felmenők nyomását maguk mögött hagyva indultak el Budapestre. Grecsó Mellettem elférsz című családregénye édesapjuk történetét dolgozza fel, aki soha nem élhette ki a művészhajlamát és a kreativitását.
Azt mondja, szerencsés időszakban próbálkoztak a kitöréssel, mert senki sem üzente nekik, hogy ezt nem lehet. Sem az oktatás nem volt olyan helyzetben, hogy annyira szegregált és szétszakadozott lett volna, mint most, sem az a kommunikáció nem volt jellemző, mint az elmúlt évtizedekben, hogy a remény és az álom már a kamaszkorban elvesszen.
Fotó: Fekete Csaba
„Az egyetlen dolog, ami elindíthat egy pályán, az a kudarctűrő képesség. Amennyiben nem tűröd a kudarcot, egy pálya eleje teljesen lehetetlenné válik.
Nekem szokták fiatal írók mondani, hogy őket már négy folyóirat visszautasította, néznek bociszemekkel. Nekem van egy hatalmas doboz elutasítólevelem. A sértettség luxusa szerintem nem megengedhető egy komolyan vett pályán.”
Az, hogy édesapjuk nem lépte meg azt, amire mindig is vágyott, hiába volt egy lila hajú hippi, aki szavalóversenyekre járt, volt zenekara, végül mégis vasúti dolgozóként élte le az életét. A Grecsó testvéreknek élő példa volt arra, hogy az ambíció és az ambícióhoz társuló adottságok rendkívül hasznosak lehetnek, de amennyiben ezeket nem gondozzák, abban a pillanatban átokká változnak.
„Apám azt hitte, hogy az ő vágyairól egy kényelmi döntéssel lemondhat, de nem így működik. Megemésztenek azok a vágyak, azok az ambíciók, amik egész életedben segíthettek volna.”
Grecsó szerint ezért is mondja sok szülő és pedagógus, hogy nagy átok a tehetséges gyerek, mert folyamatos rettegéssel jár, hogy az a pálya végül elindul-e.
Fotó: Fekete Csaba
A talajvesztés célok
nélkül elviselhetetlen
„Ebben nincsen kegyelem, sem családi tekintet, sem egyéb. Nem szoktam engedélyt kérni, hogy mit írhatok meg és mit nem, hanem elviselem a következményeit.” Voltak is következményei, amikor többen magukra ismertek a Pletykaanyu című kötete megjelenése után. Akadt, aki perrel fenyegette.
„Voltak olyan szerzők, akik azt mondták, hogy ez az ő történetük, ha nem is az övék volt. Ennek a legismertebb példája Szabó Magda Ajtó című regénye. A főszereplő Emerenc valójában Gergely Ágnes bejárónője volt. Az életrajzi regénye megjelenése után felvetették, hogyhogy volt neki egy trinanoni árva húga, úgy tudott beszélni, hogy kidumálta, hogy volt. Nálam ez fordítva alakul.”
Grecsó Krisztiánhoz egy könyvbemutatóján ment oda egy régi ismerős, aki azt mondta az átkomponált történetről: „Neked milyen fotografikus memóriád van. Minden pont így történt.” Az író ekkor szűrte le a tanulságot:
„az emlékezet nem egy fix dolog. Változik a korral, változik a nézőponttal. Mindenre ahhoz képest emlékezünk, akihez közelebb vagyunk. Úgy tudnak átíródni bevésődött történetek, hogy szinte kicserélődnek. A tények nem fontosak ilyenkor, csak az érzelmi hozzáállás.”
Fotó: Fekete Csaba
Az író hosszan elhúzódott, súlyos betegségéből való felépülés után egy novemberi koncert alkalmával tért vissza csontsoványan, szinte alig állva a lábán. Arról, hogy nem volt-e ez korai akkor azt mondja: „Nekem akkor végtelenül sokat jelentett, hogy van célom, és lebeg előttem valami, amire talán képes vagyok, noha az orvosok azt mondták, mondjuk le.
Még mindig úgy gondolom, hogy a célokkal nagyon sokat lehet segíteni azoknak a családtagjainknak, akik éppen krízisben vannak. Legyen az egy válás, egy munkahely elvesztése vagy egy országváltás. A talajvesztések közeli célok nélkül elviselhetetlenek.”
