Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Grecsó Krisztián folyton úton van, de sosem ér a városba – megjelent a Forbes Urban

Otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol, vallja az író Grecsó Krisztián. Mi, budapesti vidékiek, folyton vagyunk valahol – egy kicsit rólunk szól az októberi Forbes magazin Urban melléklete. Egy kicsit pedig azokról a befutott vállalkozókról, akik tudatosan inkább vidéken terjeszkednek ahelyett, hogy megjelennének a fővárosban. (Fő! Városban.) Ízelítő a lapból.

A Forbes Urbant az októberi magazin mellékleteként keresd

„Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, Mosonmagyaróvárról beszélgetünk, és a menő fővárosi Radnóti a barátnőm számára máris végtelenül unalmasnak tűnik.

Az ember gyanútlanul feljön Budapestre az érettségi után, és ha itt ragad, a szempillantás alatt eltűnő tíz-húsz év után egyszer csak azon kaphatja magát: hatalmas szakadék választja már el azoktól az emberektől és dolgoktól, amik és akik a mindent jelentették a kisvárosban vagy faluban, ahol felnőtt. Közben persze mint ember sohasem válhat olyanná, mint az, aki a Radnótiba járt.

Ahogy Szálinger Balázs költő mondta egyszer: „Az irodalom jórészt vidéki fiúk játéka Pesten”. Épp úgy igaz ez nagyjából minden másra.

A mai napig kevés a bennszülött ismerősöm, ellenben a borsodi barátoktól új szavakat tanultam, a szabolcsiaktól által ételeket, a zalaiak által vicces településneveket ismertem meg, a somogyiak elképesztő századeleji történeteket meséltek. Budapesten.

Grecsó Krisztiánt G. Tóth Ilda a színpad felől közelítette meg

„Krisztián vidékről indult a városba, de soha nem fog oda igazából megérkezni” – mondja Kollár-Klemencz László Grecsóról a G. Tóth Ilda által írt portréban. Lassan tizenhárom éve nem volt hét, hogy ne lettem volna úgy valahol, hogy inkább máshol szerettem volna lenni.

Pedig (ezt meg aktuális Urban címlapalanyunk állítja) otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol. Mi, budapesti vidékiek, vagyunk. Sokunkban mégsem merült fel, hogy a régiért elhagynánk a fővárost. (Fő! Várost.)

A vidék kortárs írójának (vagy a kortárs vidék írójának?) mondott művész „Budapestet is sajátos szemszögből látja, hiszen nem itt nőtt föl, nem itt tanult, kemény váltás volt számára a Pestre költözés, nem is idealizálja ezt a létformát”

– talán kevésbé művészien, de összességében mindannyian így vagyunk ezzel, ahogy Nádasdy Ádám nyelvész-költő-műfordító mondja szintén Grecsó Krisztiánról.

A Pizza, Kávé, Világbéke (Anyukám mondta) újabb nyitásait is üdvözöljük

Budapest olykor nagy és félelmetes még az olyan befutott vállalkozóknak is, mint az ország legjobb vidéki éttermét üzemeltető Anyukám mondta mögött álló Dudás család. Már a harmadik helyüket nyitják (a nem-franchise franchise-zal együtt a negyediket), és még mindig csak halványan merül föl, hogy Encs, Miskolc, Eger és Debrecen után lesz még egyszer Budapesten is Pizza, Kávé, Világbéke. Ezt a várost nem ismerik.

A Szó testvérek is inkább Kenesén nyitottak, amikor Salgótarjánt és Gyöngyöst már megtöltötték az ország legjobb 2015-ös és 2016-ös tortájára – meg minden más jóra – kíváncsi édesszájúakkal. Így a G&D kézművescukrászda és pékség üzleteiben már a hírességek is találnak olyan egységet, ami fekszik nekik.

Bagi László olyan hazai épületeket vett számba, amik a szocializmus évei alatt épültek, és jobb sorsot érdemelnének, mint amit kaptak

Fekszik nekik – ezt a szlenget biztosan Pesten szedtem fel. Gyüttment – ezt a szót meg a borsodiaktól tanultam, ugyanerre, hogy „bebíró”, a veszprémiektől. Vízfejűség – ezt már budapestivé válva (szkúzi) kezdtem sok más szóval együtt újraértelmezni. (Gyakran például az újságírói-szerkesztői szerepre is illik.)

Én most kompenzálok. Amellett, hogy vidéki sztorik is vannak a Forbes Urbanben, hosszú kihagyás után épp vettem egy autót, mostantól tőlem is csak egy hajtás a másik részem.

Azt képzelem, ha fizikailag leszek folyton úton, akkor lélekben kevésbé.

Országos, éves pályamatricát váltok, és közben visszhangzik bennem Kollár-Klementz: „talán majd a következő generációnk ott lesz otthon, ahol szeretne”.

A Forbes 2020. októberi címlapja

Borító: Grecsó Krisztián a 2020. októberi Forbes Flow-n. Fotó: Fekete Csaba

 

Ha mi nem vagyunk büszkék arra, amit csinálunk, akkor bárki más miért lenne az?

Richard Branson