Öt év tervezés után az elmúlt hétvégén, egészen pontosan szeptember 8-án elstartolt a kaliforniai partokról a The Ocean Cleanup nevű szerkezet. Az ötlet egy olyan fiatal fejéből pattant ki, aki nem arra kereste a választ, hogy mit miért nem lehet.
Komoly mennyiségű kaviár és champagne fogyhatott Párizsban 2015 végén. Ekkor tartották azt a végül egyezménnyel záruló klímakonferenciát, amelytől olyan sokat várt a világ. A szén-dioxid kibocsátás mérséklése, a felmelegedés mérséklése, a légszennyezés csökkentése kulcskérdés a jövő szempontjából, így nem csoda, hogy a hatalmas delegációkkal a városba repülő döntéshozók nagy mosolyokkal fotóztatták magukat és bizonyára komoly mennyiségű luxusabrakkal ünnepelték meg magukat.
Más kérdés, hogy az azóta eltelt szűk három év alatt az is egyre világosabb, hogy a párizsi klímaegyezmény betartása kevés lesz, arról nem beszélve, hogy az Egyesült Államok éppen a dobbantást tervezi, Trump szerint ugyanis a globális felmelegedés a tudósok kitalációja. (A svédek igazán összedobhatnának neki egy tévére valót, amikor a svéd Gripenek bombát dobnak az erdőkre, hogy megfékezzék az országban tomboló tüzeket, az nem annyira annak tűnik, hogy néhány unatkozó tudós kiment tüzet rakni az erdőbe, hogy bizonyítsa az igazát.)
Nem elég Trump, a kínaiak túltermelése, a leszakadó jéghegyek, a lebombázott svéd erdők, a világ figyelme az elmúlt években egyre inkább egy másik globális problémára összpontosult:
az óceánok brutális szennyezésére.
A most 24 éves Boyan Slat hat évvel ezelőtt, görögországi nyaralása alatt határozta el, hogy valamit sürgősen tenni fog, amire a töketlen politikusok képtelenek. Boyan a víz alá merülve megdöbbent, amikor több műanyagot látott a felszín alatt, mint halat. Dolgozni kezdett és mára 70 fős csapatot épített.
A System 001-re keresztelt, már működő, de még mindig csak elsősorban tesztelésre használt béta verzió adatait fogják vizsgálni és ezek alapján fejlesztik tovább a rendszert, amelyből hamarosan 60 hasonlót szeretnének eljuttatni az óceáni szemétszigethez, Kalifornia és Hawaii közé. (Ha nyelvi problémáik lennének, egy magyar csapat is tud segíteni. Na, de vissza az eredeti témához!)
A 600 méter hosszú, a vízbe 3 méter mélyen merülő System 001 egy hónap alatt 5 tonna műanyagszemetet képes begyűjteni. A lebegő szerkezetet mintegy 1000 tengeri mérföldre vontatják be a Csendes-óceán területére a kaliforniai Alameda partjaitól.
Nem rögzítik a tengerfenékre, a tengeri állatok így átúszhatnak alatta. A szervezet célja, hogy 5 éven belül a szemétsziget 50 százalékát, 2040-ig pedig 90 százalékát felszámolja, a teljes rendszer a számítások szerint évi 14 ezer tonna szemetet emelhet ki a vizekből. A sietségre minden ok megvan: a World Economic Forum mostanában sokat hivatkozott kimutatása szerint ha semmi sem történik, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Ráadásul az élővizekben keringő plasztik nemcsak ronda, hanem nagyon mérgező is, a vizekbe kerülő mikroműanyag minden élőlényre veszélyes. Elég, ha csak a Tiszai PET Kupa idei termését nézzük, és rögtön megértjük, hogy az egyszer használatos üdítős palackok léte, az erőforrások pazarlása, röviden
a csomagolóanyagok gyártásának és fogyasztásának jelenlegi trendje egyszerűen fenntarthatatlan.
Annál is inkább, mert az óceántisztító nem olcsó. A System 001 költségvetése 21 millió euró (mintegy 6,8 milliárd forint): ebben az összegben a tervezés, a fejlesztés, a gyártás, az összeszerelés és az első év adatainak monitorozása szerepel. A médiával egyébként ügyesen kommunikáló startup több lépést tervez, amivel a világ polgárainak figyelmét szeretnék megnyerni: szponzorok is jelentkezhetnek majd náluk, akiknek a logóját megjelenítik majd a szerkezeten, illetve egy app segítségével lehet majd követni, hogy aktuálisan mennyi szemetet gyűjtöttek össze.
A műanyagot nem elég begyűjteni, valamit kezdeni is kell vele, hogy az óceáni szemétből ne szárazföldi szemét legyen – a cég legalábbis most ezen dolgozik a gyűjtőrendszer fejlesztése mellett. A legjobban akkor járnánk, ha alapanyag hiányában be kellene zárniuk a boltot, de sajnos ettől nem kell félni, a világ óceánjain öt giga-szemétsziget is sodródik (igaz, a csendes-óceáni a legnagyobb) és az utánpótlás is minden egyes nap megérkezik a vizekbe.
A probléma egy részére megoldást kínál tehát a The Ocean Cleanup, de a fejlesztéseknek a mélyebb rétegekben sodródó műanyagok begyűjtésére, hosszabb távon pedig úgy általában, a műanyagok eltüntetésére kell koncentrálniuk.
A The Ocean Cleanup még akkor sem old meg minden szennyezéssel kapcsolatos problémát a vizekben, ha a végleges üzemmódban, a teljes kapacitásával működik. De egyre többen beszélnek róla, egyre többen tartják fontosnak az óceánok megvédését és ha csak minden második ember, aki levenne mondjuk egy műanyag palackot a polcról, máshogy cselekszik, azzal már sokat nyertünk. Sokkal többet, mint amit bármelyik töketlen politikus tett évtizedek óta.
Egy nagy lépés megtörtént, és mindez csak azon múlott, hogy egy 18 éves srác hitt valamiben. Ha a Nike nem teljesen hülye, még a következő kampányuk arca is lehet.
Fotók és illusztráció: The Ocean Cleanup
Ha elülteted a címkét, virág nő belőle – magyar fürdőruha óceáni hulladékból
Gáz van, de nincs minden veszve – 12 elgondolkoztató szám a földi klímáról
