San Diegóból jelentkezett be a Forbes Power Women’s Summitra Edith Eva Eger magyar származású pszichológus, író. A 95 éves Eger többek között arról is beszélt, hogy milyen napi rutint tart ahhoz, hogy ilyen fitt maradjon.
A szerdai Forbes Power Women’s Summit egyik legjobban várt beszélgetése volt a záróesemény, a videóhívás Edith Eva Egerrel. A videóinterjú elején újságolta el Eger lánya, Marianne – aki szintén részt vett a beszélgetésben –, hogy Edith Eva Eger új könyvön dolgozik. Korábbi művei, a magyarul is kiadott A döntés és Az ajándék itthon is bestsellerek lettek. A döntésben írt arról, hogy miket élt át Auschwitzban, és hogy hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy megbocsát fogvatartóinak.
Sosem felejt el magyarul
Arra a kérdésre, hogy hogyan tartja magát 95 évesen is ilyen jó fizikai és szellemi állapotban, Edith Eva Eger azt válaszolta, hogy mindig a jelenben él és jól felépített napi rutint tart. Reggel korán kel, tornázik, légzőgyakorlatokat végez, és korán fekszik le aludni. Lánya azt is hozzátette, hogy Edith még most is nagyon gyorsan sétál, alig lehet tartani vele a tempót. Tudatosan figyel arra is, hogy mivel tölti az idejét, kikkel veszi körbe magát.
Eger néhány mondatot ezúttal is magyarul mondott.
„A szívem magyar most is, az is volt, és az is lesz, bármennyire is angolul beszélek már a mindennapjaim nagyrészében. De sosem fogok elfelejteni magyarul.”
„Legszívesebben holnap indulnék” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mikor jön legközelebb Magyarországra.
Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával Auschwitzba hurcolták. A nővérével túlélték a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát kínzóinak, és mindennap élvezi az életet. 1949-ben emigrált Amerikába, gyári munkás lett, majd 1969-re pszichológusi diplomát szerzett a texasi egyetemen. 1978-ban klinikai pszichológiából doktorált, és magánpraxist indított. Többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít.
Műhelytitok: technikai nehézségek miatt a kérdések végül írásban, cseten jutottak el Edith Eva Egerhez, a válaszait pedig kivetítőn láthatta a közönség.