Politizálás a reggeli müzli fölött, politizálás az ágyban, politizálás bevásárlás közben. Ismerős? A kampányidőszak alapjaiba véve határozta meg baráti és családi diskurzusainkat, és sajnos rengeteg esetben szült véleménykülönbségeket és heves vitákat. Különösen igaz el hazánkra, ahol a polarizáltság minden emberi kapcsolatba betüremkedik. Most Zákányi Lili szociológus, képzésben lévő család- és párterapeuta gondolatai alapján összegyűjtöttünk néhány tippet, ami megmentheti a kapcsolatainkat a politikai veszekedésektől.
1. Kerüljük el mások beskatulyázását
A végletesség nem segíti az emberi kapcsolatokat. Ha azt gondoljuk, hogy nálunk van az erkölcsileg helyes vélemény és bárki, aki ezzel ellentétesen gondolkodik, rosszabb nálunk, azzal esélyt sem adunk a kölcsönös közeledésnek. Mindenki színesebb és összetettebb személyiség annál, mint amit egy polarizált társadalomban a politikai preferenciája alapján feltételezhetünk.
2. Ne minden a politikáról szóljon
Fontos, hogy a közéleti vita is megkapja a maga helyét a hétköznapokban, ám ez semmiképp se türemkedjen be a magánéletünk legintimebb zugaiba. Ez persze mindenkinél mást jelent – mi azt ajánljuk, ügyelj rá, hogy ne csak erről szóljanak a beszélgetéseitek, és adj teret azoknak az általános témáknak is, amik „békeidőben” felmerülnek a családi ebédnél. A politika fontos, de nem minden!
3. Keressük a másikban azt, ami összekapcsol, ne azt, ami elválaszt
Kapcsolatainkban fontos az empátia, a nyitottság és a kommunikáció. Beszélgetések közben általában kiderül, hogy – bár lehet, más pártra adjuk le a szavazatunkat – sok alapvető kérdésben osztjuk egymás véleményét. Családban, szeretteink között emlékeztessük magunkat arra, mennyi minden köt össze bennünket, és ne hagyjuk, hogy a közélet polarizáltsága éket verjen a magánéletünkbe.
4. Ne fogalmazzunk szélsőségesen
Vita hevében egy árnyaltan fogalmazó és empatikusan gondolkodó ember is hajlamos minősítő, rosszabb esetben a másik méltóságát sértő, erkölcsösségét megkérdőjelező kijelentéseket tenni. Lehetőség szerint kerüljük ezt a fajta viselkedést, bár azt a szakemberek is elismerik, hogy ezt papíron könnyebb megtenni, mint a valóságban. Egy korábbi cikkünkben összefoglaltuk az asszertív kommunikáció legfontosabb alappilléreit – ez most jól jöhet!
5. Húzzuk meg saját határainkat
Ha úgy érezzük, hogy személyünkben támadnak bennünket, bántva érezzük magunkat egy szituációban, akkor nyugodtan adjunk ennek hangot. Fogalmazzuk meg, ha valami túlságosan mélyen érint bennünket és azt is, ha le akarjuk zárni a beszélgetést. Mások ilyen jellegű kérését is fontos tiszteletben tartani: nem tudhatjuk, hogy egy közéleti téma kiben milyen érzéseket mozgat meg.
6. Értsük meg egymást
Egy politikai feszültségekkel teli időszak felerősítheti a generációs különbségeket. Próbáljunk meg belegondolni abba, hogy más korosztályok milyen történelmi viharokat éltek át – ezek az élmények, sokszor traumák, generációkon átívelve is kifejthetik hatásukat. Ahogyan az időseknek, úgy a fiataloknak is meg kell adni a nekik járó tiszteletet: a tinédzserek, elsőválasztók gyakran teljesen mást gondolnak a világról, mint saját szüleik, nagyszüleik. A „kis felnőttek” nehéz életszakaszban vannak, keresik a helyüket, amúgy is komoly feszültséget okozhat számukra, hogy otthon esetleg mást hallanak mint például baráti körükben, illetve saját generációjuk tagjai között.
7. Tudatosítsuk, mire van ráhatásunk, és mire nincs
A választások nem csak családon belüli, de akár személyes szorongáshoz is vezethetnek. Az elégedetlenség, a félelem, a harag érzése könnyen rányomhatja bélyegét a hangulatunkra, éppen ezért fontos körülhatárolni, mire van ráhatásunk, és mire nincs. Élhetünk a szavazati jogunkkal, önkénteskedhetünk valamely párt programjában, és terjeszthetünk a számunkra szimpatikus gondolatokat, de a végső döntés nem azon múlik, hány órán át nézzük álmatlanul a plafont éjjelente.
A fentiek mellett érdemes észben tartani: a humor, az önreflexió enyhíthet a feszültségeken, segítségükkel könnyebben eljuthatunk a családi ebédnél a húslevestől a rántott szeletig.
Kiemelt kép: Sebestyén László
