Előbb lehet egy új, európai csapat az NFL-ben (National Football League), mint egy 33. amerikai. Minden adott lenne ahhoz, hogy az amerikai foci csak egy elvetemült réteget érdekeljen, mégis egy egyre növekvő globális biznisz lett belőle. Hogyan? És mi a válasza a ligának a Tiktok-generációnak, hogyan adják majd el a négyórás közvetítéseket a húsz másodperces videók korában? Lehet-e hosszabb a rájátszás, nem idegesítően nagy-e a szerepe a szerencsének és gond-e, ha gyengébb csapatok jutnak a nagydöntőbe? Tudatalatti rasszizmus és európai terjeszkedés, a két nagy kihívás, amivel a generációváltás előtt álló NFL-nek most meg kell küzdenie. Az eddigi eredményeik ezeken a fronton felemásak. Nagyinterjú Buday Zoltán sport-adatelemzővel, szakkommentátorral.
NÉVJEGY
Buday Zoltán régóta az amerikai focimeccsek szakkomentátora, jelenleg az Arena4-en segíti a közvetítéseket szakértőként. A legtöbben innen vagy a Bencsics Márkkal (Forbes 30/30) vezetett 4th & Long című podcastjükből ismerik, pedig főállásban szenior elemzőként dolgozik a sport analitikával, adatelemzéssel és statisztikával foglalkozó Pro Football Focusnál (PPF), ahol a játékosok értékelése is a munkájába tartozik. A cégnek mára mind a 32 NFL csapat az ügyfele és nyit az európai foci irányába is.
Forbes.hu: Az amerikai foci az európai futball antitézise bizonyos szinten: a különböző posztok nagyon speciálisak, kevés a tér az önkifejezésre, nagyon kötött a szabályrendszer, a meccsek négyóra hosszúak, sok a játékmegszakítás, stb. Mégis egyre népszerűbb. Miért?
Buday Zoltán: Valóban nagyon bonyolult a szabályrendszere, de közben meg a belépési küszöb is alacsony. Ha egy passz vagy egy elkapás szép, azt akkor is érteni fogod, hogyha akkor ültél le először meccset nézni, és nem tudod, hogy mi a holding vagy a „második és öt”. És az ütközések! Látod, ez a másik nagyon jó benne, mindenki mást tud megragadni belőle: van, akinek a sisakok, a mezek csillogása, van, akinek a szép indítások.
A következő kampó, ami behúzza az embereket: a stratégia. Amikor rájönnek például, hogy az edzőnek mekkora is a szerepe. Vegyünk egy labdarúgó meccset! Az edző nagyjából ötször tud aktívan, látványosan belenyúlni a meccsbe: előtte, van 3 lehetősége, amikor cserélhet és a félidő. Itt pedig 140-szer bele tud nyúlni a meccsbe, mert annyi döntési folyamat van és annyi döntési helyzet, és emiatt tényleg egy sakkjátszmává tud átváltozni egy NFL-meccs.
Ezek önmagában könnyen be tudják húzni az embert, és közben számtalan irányból be lehet hozni a showbizniszt – és be is hozzák. Az egyetemi meccseken 110 ezres stadionok is megtelnek, ami egészen elképesztő. Harminc éve eladják az összes jegyet! Ott vannak a cheerleaderek, a halftime show a Super Bowl-on, és az amerikai média, ami folyamatosan termeli ki és építi a sztorikat.
Az állandó hozzáférhetőség az NFL varázsának egyik alapja, nem mellesleg a 0-24 órás hírgyár sem működne nélküle. Buday Zoltán két Super Bowlon is személyesen tapasztalhatta meg ezt a nyitottságot, ami nem mindenben jellemző a ligára. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Tényleg ennyit tesz hozzá a média?
A médiát érdemes két részre bontani. Az egyik a közvetítés: itt a sok játékmegszakítás még előny is, hiszen egy adott jelenetet akár három szögből is azonnal újra tudnak mutatni, míg fociban várhatsz perceket a visszajátszásra, a visszajátszás alatt meg le is maradhatsz egy gólról. Az NFL-ben ilyen nincs. Ehhez jönnek hozzá a technikai újítások, hogy már 122 kamerával vesznek egy meccset, vagy akár az, hogy a sárga vonalat kivetítik. Ez 25 éve még nem volt jelen. (a közvetítéseken behúzzák, meddig kell eljutnia a támadó csapatnak – a szerk.). Nyitnak a gyerekek felé, a Nickelodeon rajzfilmfigurákat vetít az élőképre, számtalan extra körítés van. A közvetítés az európai futball előtt jár. De ebben van is előnyük, hiszen ha a játék megszakad, akkor sok mindenre van lehetőség.
A média másik része: a sztori. Hozzáférhetőségben az amerikai és az európai foci ég és föld,
az öltözők nyitva vannak a meccs után, ki-bejárkálnak az újságírók, azzal beszélsz, akivel csak akarsz.
Az NFL kötelezi is a játékosokat arra, hogy álljanak rendelkezésre a médiának. Ez olyasmi, ami az európai fociban elképzelhetetlen, de pont az ilyen szituációkból esik ki a legtöbb sztori. A covid ezt részben felülírta, de már idén dolgoztak rajta, hogy minél többet visszahozzanak ebből.
Európában egy meccs után kiáll egy-egy játékos, elmond három-három mondatot és megy is. Mennyire más lenne, ha oda tudnál menni a meccs után a végig a padon ülő cserekapushoz, hogy mondja már el, mi járt a fejében? Lehet, hogy az adott meccset ő látta át a legjobban, de soha nem kérdezik meg, mert nem is kérdezhetik meg.
Egy amerikai focicsapatnál mind az 53 játékos és az edző is beszél veled. Jó példa, a New Orleans Saints-nél 16 év után lemondott Sean Payton, a héten meghívta az összes helyi újságírót egy búcsúvacsorára, harmincan ülték körül az asztalt. Nyilván hihetetlen sztorik kerültek elő, amiket soha nem fogsz majd cikkekben látni, de ez a jelenet is jól mutatja, hogy milyen kapcsolat van közvetlenül a média és a csapatok között. Ilyen nemhogy az európai fociban, szerintem egyik sportágban sincs.
Forbes.hu: A sportoló itt a showbiznisz egyik terméke, direkt trenírozzák erre őket?
Rengeteget. Idővel az intelligensebb játékosok – és a játékosok többsége intelligens – belátják, hogy ez az ő érdekük is. Sean Payton is azt mondta a búcsúsajtótájékoztatóján, hogy máshogy kezelte volna a médiát az első 4-5 évében. Persze van, aki nem ilyen: Bill Belichick, például.
Forbes.hu: Nincs is rászorulva.
Nincs, de egy belső köre még neki is van. Az NFL-nek az ezekből kieső sztorik, a folyamatos hozzáférés, az, hogy a helyi újságírók ott lehetnek minden edzésen, hatalmas pluszt adnak. Tudsz beszélni a harmadik számú elkapóval, a bal oldali támadófal-emberrel, ezzel a védővel, azzal az edzővel, ebből születik a 0-24 órás hírgyár. Valakivel úgyis történik valami.
Az NFL és a média tényleg egymás barátai lettek, mind a kettőnek szüksége van a másikra. A pontos szám nincs előttem, de a legnézettebb 100 amerikai tévéműsorból tavaly vagy 75 NFL-meccs volt. A mostani Super Bowlra egy 30 másodperces reklámblokkot 6 millió dollárért adnak el. Ez 2015-ben például még csak 4,5 millió volt! Ebben a pályán kívül iszonyat munka van.
De menj fel a Youtube-ra és próbáld megnézni a tavalyi Eb-döntőt. Tudod mit találtam? Egy 90 másodperces videót a tizenegyesekről az UEFA-tól, kis keresgéléssel egy másik videót, ahol sikerült a 11-es párbajból bevágni a kihagyott büntetőket! Rákerestem aztán a tavalyi Chiefs-Buccaneersre (ez volt tavaly a Super Bowl): gyorsan ráakadtam egy 11 perces összefoglalóra az NFL-től, egy mozis stílusban összevágott 20 perces nagyobb összefoglalóra, és van egy 40 perces film a fölmikrofonozott játékosokról, hallod, mit mondanak a pályán meg a mellett. Nekem eredendő élményem, amióta követem az NFL-t: ha valami történik a pályán, azonnal vissza tudod nézni. 20 másodperc és minden fent van Twitteren és nem kalózverzióban.
A 100 legnézettebb amerikai tévéműsor listáját dominálja az NFL. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: A sportág globálissá válásához mennyire kellettek a nagy nevek, akik közül most többen is visszavonultak? Tom Brady, Drew Brees, Roethlisberger. Korszakváltás.
Van a jégkorong, az autósportok és az NFL, ahol a sportolók arcát nem látod rendesen, a sisakjuk a hangsúlyos – mégis sikerült őket felépíteni. Vegyük Bradyt, bármennyire is furcsa, de meglett volna nélküle is az NFL, de hatalmas pluszt adott a sportágnak. Bradyben nagyjából 5 éve láttam meg Federert: ahogy sokan Bradyt, én őt nem kedveltem igazán, mert akkoriban mindent megnyert, ami azért elég unalmas. De ez egy idő után átbillen: már kíváncsi vagy, meddig bírja vinni? Még ha nem is volt szimpatikus, azon kapod magad, hogy szurkolsz, mert amit látsz, az történelem, amilyet soha többet nem fogsz élőben látni.
Brady ráadásul nagyon sok szempontból eladható volt. Eleve senki sem várta, hogy sikeres lesz, csak hatodikkörös választás volt a drafton. Egy ilyen karrier még egy olyan játékostól is hihetetlen lett volna, akitől számítasz ilyesmire, de Brady egyáltalán nem így indult.
Aztán ott van a celeb faktor, a feleségét, Gisele Bündchent az is ismeri, aki nem néz NFL-t. És ott vannak még a sztorik a feltételezett csalásokról, amik sok mindenkit megosztottak (vádolták azzal, hogy engedtek a labdából a másik csapat tudta nélkül és „kémkedéssel” is – a szerk.). Brady is olyan, mint a sportág: rengeteg irányból meg tudod közelíteni. Celeb, inspiráló hős, csaló. Az is nézte, aki utálta, lehet, hogy azért is, mert utálta.
De ez a generáció rengeteget adott a sportágnak éppen akkor, amikor az irányító poszt is sokat változott. Az irányítóknak talán még a korábbinál is nagyobb szerepük lett, hiszen a passzjáték egyre inkább dominálja a ligát, azaz egyre fontosabb, hogy jó irányítód legyen. Nincs még egy csapatsport, ahol egy poszt ennyire kiemelkedik. Ráadásul a fent említettek hatalmas egyéniségek voltak a pályán és azon kívül is. Drew Brees New Orleansé, ráadásul épp a Katrina hurrikán pusztítása után érkezett. De mondom, még ilyen egyéniségek nélkül is haladt volna előre az NFL, mert annyira jól fel van építve. Atombiztos.
Forbes.hu: Mi lesz a négyórás meccsekkel a 20 másodperces Tiktok-videók korában?
Talán még nincs baj, de baj lesz – és ezzel terveznek is az NFL-ben. Ennek a generációnak valóban nehezebb eladni a hosszú közvetítéseket. Azért nagyon jó pozícióban is van az NFL – 10-15 éve megy a Redzone Channel, ahol a legfontosabb szituációkat mutatják, gyakorlatilag rádiós körkapcsolás csak képernyőn. A legfontosabb jelenetek egymás után, folyamatosan fenntartja a figyelmet.
Amerikában ezekben az években a különböző államokban legalizálják a sportfogadást, ez egy óriási piac, amitől az NFL még öt éve is tartózkodott. Most már van hivatalos partnerük is, és ez elég nagy lökést adhat a növekedésnek is. De ha fogadhatsz arra, hogy adott játékosnak meglesz-e a 20 elkapott yard, az ott fog tartani a tévé előtt.
Négy óra alatt akár több fogadást is köthetsz, és ne feledjük, hogy a fantasy foci is nagyon jót tett az NFL-nek, ott tartja a nézőket a tévé előtt, mert kíváncsiak rá, hogy fog szerepelni a csapatuk. A négyórás meccs amúgy a most 20 és 30 közöttieknél is problémát jelenthetett volna, de találtak rá 3-4 módot, ami jól működik. Az eszköztáruk elég széles és használják is.
Forbes.hu: Brady visszavonulása meglepett? A fizikuma alapján egy év még bőven volt benne.
Abszolút. És ő is ezt mondta mindig, hogy ameddig jól játszik, nem akar visszavonulni. Mert nem akarja, hogy az legyen, hogy ül a kanapén, nézi a tévét, és azt látja, hogy ezeknél ő jobban tudna játszani. Peyton Manning Super Bowllal vonult ugyan vissza, de már nem volt ugyanaz a szint, Brees is visszaesett az utolsó egy-két szezonjára és Roethlisbergernél is ezt láttuk. Brady viszont a liga egyik, ha nem a legjobb irányítója volt idén. Ez alapján abszolút meglepett. Azóta hírfoszlányokból azt rakták össze újságírók, hogy nem akart búcsúturnét, hogy csak azért menjenek ki a stadionba, mert Brady az utolsó meccseit játssza. Valószínűleg úgy akart visszavonulni, hogy az utolsó meccs előtt senki ne tudja, hogy ez az utolsó meccse, adott esetben akár még ő maga se.
Forbes.hu: Jön az őrségváltás. Hogyan változik a stratégia és vele az irányító poszt?
Inkább az edzők szűklátókörűségét emelném ki. A középiskolák és az egyetemek termelték ki folyamatosan a mobilis irányítókat, de nem tudtak köréjük csapatot építeni a ligában, ez jóval hamarabb is megtörténhetett volna az NFL-ben. Az edzőknek megvolt a rendszere, és ha egy játékos nem illet bele, megszívta. Az elitirányítók között éppen ezért van is egy nagy szakadék időben: a Brady, Rodgers, Brees osztály most ment ki, 36-38 év körül vannak, a következő generáció Mahomesék, 25 évesek.
Megkockáztatom, a kettő között alig lesz valaki, aki a Hírességek Csarnokába kerül, ez az időszak kimaradt. Az egyetemekről nem olyan irányítók jöttek ki, amilyet az NFL-ben kerestek. Az elmúlt öt évben mintha változott volna a hozzáállás: rájöttek, hogy tehetséges játékosok jönnek, és hozzájuk kellene alkalmazkodni, már nem Brady-k és Manningek kellenek, hanem mozgékony irányítók.
Ma már inkább negatívum, ha egy irányító nem mobilis, sokkal komplexebb a játékuk – és ez szerves része lett a támadó rendszereknek is.
Forbes.hu: Más posztok is átalakultak ennyire, komplexebbek lettek?
Nem mondanám. Fizikailag sokkal több minden változik: kisebbek és gyorsabbak lesznek a játékosok sok poszton.
Forbes.hu: Kisebbek?
Nem sokkal, de a lényeg, hogy gyorsabbak és mobilisabbak legyenek. Ma már a futójáték nem annyira számít, sokkal kevésbé fontos, hogy fel tudjál venni egy ütközést. A kisebb, fürgébb elkapók nagyobb szerepet kapnak a pálya közepén, ami 25 éve teljesen kihasználatlan terület volt, mert föltettél két elkapót a pálya szélére, és akkor ők nagyok, gyorsak, le tudják szedni a levegőből a labdát. De az elmúlt 15 évben bejöttek azok a „kis” elkapók, akik bent, a pálya közepén játszanak, fürgék és gyors irányváltásokat tudnak végrehajtani. Ennek is megvan a maga ciklikussága: ha a védelmek majd középen tömörülnek, megint használni fogják a széleket. Ez egy hosszú sakkjátszma.
Forbes.hu: Az amerikai sportok történelmileg nagyon erősen hagyatkoznak az adatokra, statisztikákra. Hova tudnak ebben előrelépni a csapatok, van egyáltalán, amit nem mérnek?
Nagyon sokan meglepődnének, ha tudnák, hogy a 32 csapat mennyire különböző módon használja ezt fel. Van, aki nagyon előrehaladott ebben és tényleg erősen hagyatkozik a számokra és azok alapján hoz döntést, és ez húzza is össze a mezőnyt. Közben meg vannak csapatok, akik abszolút nem tudnak mit kezdeni ezekkel a számokkal, vagy nem használják föl.
Azoknál is, akik elől járnak, komoly feszültség van sokszor az edzői és az analitikai stáb között. „A kisujjamban van, 20 éve ezt csinálom” – persze, de a számok meg épp azt mutatják meg, hogy mi az, ami igaz most is abból, amit 20 éve tanult valaki.
Ebben nincs meg mindenhol a nyitottság, ami rávilágít az NFL egyik komoly problémájára is: a nepotizmusra. Mi alapján kerülnek kiválasztásra az edzők? Ez még teljes egészében nem is tört a felszínre, bár a Flores-ügy is részben erről szól.
Forbes.hu: Mégis vannak dinasztiák az NFL-ben?
Hát hogyne! Hogy mást ne mondjak a mostani Super Bowlban az egyik edzőnek a nagyapja, a másiknak az apósa volt vezetőedző az NFL-ben. A 32 csapat közül 5 olyan van, ahol az edző gyereke is tagja az edzői stábnak. A podcastünkben ezt viccesen csak NB I-nek hívjuk: ugyanazok a nevek kerülnek pozícióba, komoly protekció van a ligában. A baseball sokkal előrébb tart ebben, de megkockáztatom, az NBA is. A nyitottságnak, az új befogadásának komoly előnye lehet a pályán is. Nagyjából három éve volt egy áttörés a negyedik kísérletekben, az akkor Super Bowlig menő Philadelphia mutatta meg, hogy lehet ezt a sportot agresszívan játszani, rámenni a negyedik kísérletekre, haladni előre (a negyedik az utolsó lehetőség, hogy egy csapat 10 yardot haladjon, a legtöbb csapat korábban inkább puntolt, azaz elrúgta a labdát, hogy minél messzebbről induljon a támadás jogát megkapó ellenfél – a szerk).
Megmutatták, hogy megéri agresszívnak lenni. Nekem ez is azt mutatja, hogy rengeteg még ebben a sportban a kiaknázatlan lehetőség.
Most a Minnesota Vikings lesz az első olyan csapat, amely analitikai hátterű general menedzsert nevez ki! Nem olyat, aki a fizetési sapkát kezelte eddig, nem játékosmegfigyelőt – ez a jellemző. Kíváncsi vagyok, milyen eredményei lesznek. A Moneyball c. film miatt azt gondoljuk, hogy minden adat alapon dől el, valójában ebben az NFL eléggé le van maradva, nehéz ezt kategorizálni, de talán az amerikai major sportok közül a leginkább. A háttérben már elindult valami, de a pályán ezt még nem nagyon látni.
Forbes.hu: Ha már Brian Flores. Kele Jánossal beszélgettünk nyáron arról, hogy egy-egy fociválogatott sokat elárul a saját társadalmáról is. Mit mond a napjaink Amerikájáról, ahogy az NFL kezeli, hogy egy edző rasszizmus vádjával pereket indított a volt csapatai ellen?
Az biztosan nem igaz, hogy az NFL leképezi az amerikai társadalmat: a liga 32 csapatából 31 többségi tulajdona fehér, idősebb ember kezében van, ők az NFL döntéshozói (a Green Bay közösségi tulajdonban van).
Azt hiszem ez elég jól meg is mutatja a rendszerben lévő, tudatalatti rasszizmust. Ilyen szempontból persze mondhatjuk, hogy lefedi az amerikai társadalmat. Mit lát egy tulajdonos, aki kirúgja ma az edzőjét? Azt, hogy a másik 31 csapatból 27-nél fehér edző van.
A tudat alatt ott van, hogy az edző az fehér ember, ez a megszokás. Vagy fehér edzőt fognak keresni, vagy ha két egyforma kvalitású jelölt van, akkor a fehéret fogják választani. Félre ne érts, nyilván van tudatos rasszizmus is Amerikában, de láthatóan azzal küzdenek, hogy nem tudatosan is jelen van. Az NFL meg azt hitte megtalálta a megoldást ennek a kiegyenlítésére a Rooney-szabállyal (a liga előírja, hogy ugyanarra a posztra mindig felvételiztetni kell kisebbségi jelölteket is – a szerk.). Ezzel inkább ellentétest hatást értek el, nagyon erőltetett, hogy valakit csak azért behívsz, mert kötelező, különben fel sem merülne a neve.
Forbes.hu: Sok az alibi interjú?
Igen, és képzeld el, milyen megalázó helyzetbe hozol embereket, akiket csak azért hívnak be, mert feketék és meg akarnak felelni a szabálynak. A szándék jó volt, a kivitelezés nem jött össze. Amikor a Flores-ügy kipattant, az NFL kiadott egy közleményt, hogy alaptalanok a vádak, két nap múlva meg teljesen szembementek magukkal: arról beszéltek, hogy ebben javulniuk kell, vizsgálat indul. Hirtelen rájöttek, hogy komolyan kell venni ezt az ügyet egy olyan ligában, ahol a játékosok túlnyomó része fekete, az edzők közül meg csak négy, egy félvér és egy latino mellett. Hat kisebbségi edző a 32-ből. A következő poszt, ahol ez fel fog merülni: az irányító.
Forbes.hu: Dolga van azzal az NFL-nek, hogy ne ez legyen az a sport, ahol – leegyszerűsítve – a „fehér fiúk dobálják a labdát a feketéknek”?
Épp erről beszélgettünk mostanában a barátaimmal. Ha látsz is fekete edzőt, akkor ők a labda védő oldalán vannak, a támadóegységnél jellemzően a fehérek vannak (az NFL csapatokban a vezetőedző mellett az egyes csapatrészeknek külön edzője, koordinátora van, a stáb sokkal szélesebb, mint a labdarúgásban – a szerk.). Valószínűleg ez onnan jön, hogy kevés a fekete irányító, de minél többen lesznek, a támadó koordinátorok között is egyre több lesz majd a fekete edző. Remélhetőleg ez alakul majd organikusan, és nem kell ezt a folyamatot nagyon megerőszakolnia az NFL-nek. Ha ők kiteszik nagyban, hogy „change”, akkor érthető, hogy bele kell nyúlniuk, tényleg szükség van változtatásokra. De az organikus változást megakasztja a nepotizmus, az, hogy mindenki az ismerősét nevezi ki fontos posztokra, és hát 31 fehér tulajdonos irányít mindent.
Közelebbről megnézve sok a zárt struktúra az amerikai fociban. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Mennyire zárt a liga? Jöhetne egy 33. csapat is, ha bevásárolja magát?
Ez tulajdonképpen teljesen kizárt. Anyagilag is, de a 32 csapatnak szavaznia kellene arról, hogy bevesznek egy új vetélytársat. Papíron lenne rá lehetőség, de mindenki ellenérdekelt benne.
Forbes.hu: Ha az NFL népszerűsége és piaca nő, akkor egy új franchise még jobban meglökné a növekedést, hosszú távon mindenki még jól is járhatna.
Los Angeles nagyon kellett a ligának, azzal, hogy oda tudtak franchise-t vinni, lefedték a legfontosabb hiányzó piacukat. San Antoniót mondják, mint lehetséges következő piac, ahol franchise-t lehetne építeni, szerintem azért nincs azon a szinten és hát valójában nem hiányzik az NFL-ből egy San Antonio.
Forbes.hu: Úgy érted, oda vinnének egy másik csapatot vagy bevennék a ligába?
Valószínűleg ez egy 33. csapat lenne, a többiek közül most senki nem gondolkozik a költözésen. A nagy lépés a globalizáció lenne, 10 éve van arról szó, hogy Londonban lesz csapat, költözik valaki vagy behoznak egy újat onnan. Ennek több értelme is lenne, és a mostani csapatok is könnyebben elfogadnák.
Forbes.hu: Inkább érdekeltek egy új, európai új csapatban?
Igen, az NFL elkezdett ebbe az irányba menni. Igaz, elég primitív módon: leosztották egymás között, hogy melyik csapat melyik országban promótálja az NFL-t – és szerez szurkolókat. Mintha előre megadnák, hogy a fontosabb piacokon – Anglia, Németország, Brazília, Ausztrália, Mexikó, Kanada– ki kinek szurkoljon. A cél egyértelmű, de nem biztos, hogy ez a legjobb módja. A globalizációs törekvéseket a covid nyilván ketté szelte, elmaradtak a londoni meccsek is, ahogy az egész világon, úgy itt is befékezett egy kicsit a globalizáció.
De jövőre felkerül a térképre Németország, a következő 4 szezonban összesen 4 meccset játszanak Münchenben és Frankfurtban, először 2022-ben München lesz a helyszín.
A 90-es években amúgy volt egy NFL Europe nevű kezdeményezés, 8-10 városban, ha jól emlékszem Amszterdamban, Barcelonában, Frankfurtban többek között, utánpótlás liga volt a terv, ahonnan majd mehetnek játékosok az NFL-be. A projekt bedőlt, a liga érdeklődése és igénye sem volt elegendő, de már 20 éve is tettek lépéseket ebbe az irányba. Európa fontos cél az NFL-nek.
Forbes.hu: Az NFL immár több mint 100 éves történelme arról is szól, hogy a csapatok hajlandóak voltak sokszor arra, hogy a hosszú távú előnyökért lemondjanak a rövid távú haszonról – ezért nem alakultak ki olyan monopóliumok, mint az európai fociban. Az egész versenyeztetés a drafttól kezdve az erőviszonyok kiegyenlítésére épül fel. Ezért csodálkozom kicsit azon, hogy összezárnának a csapatok, ha bejelentkezne egy új amerikai franchise. Nincsenek a háttérben lobbizó csapatok, akik egyenlőbbek az egyenlőbbeknél?
Ez nem jellemző annyira, mint Európában. Az NFL-nek van egy központi figurája, aki igazgatja az egész rendszert, Roger Goodell komisszárius, az ő dolga az, hogy minden haladjon előre.
A legtöbb tulajdonos abban érdekelt, hogy a befektetése jó helyen legyen, megtérüljön és ebben a rendszerben ez adott. Hihetetlen számokról beszélünk. A Denvert most fogják eladni, a vételár 4 milliárd dollár felett lesz – a legnagyobb valaha volt aláírt franchise-üzlet.
Itt amúgy nagy különbség érhető tetten a tulajdonos és a general menedzser között: a tulajdonos a bevételt és a befektetés értékét nézi, a general menedzser pedig minden évben meg akarja nyerni a Super Bowlt.
Forbes.hu: Az európai fociban a Szuperliga-balhé óta egyre többször merül fel, érdemes lenne átvenni bizonyos dolgokat, szabályozási mintákat az amerikai major sportoktól. Amit a csapatok értékéről mondtál, azok alapján üzletileg sem lenne elvetendő ez az elgondolás. Te mit vennél át?
Elég nehéz bármi ilyet meglépni, amíg benne van, hogy a Juventust megverheti egy Salernitana. Minek ide Szuperliga, ha bármelyik csapat legyőzheti a másikat? Ez persze nem igaz. De ha megnézed, a Szuperligában benne volt az Arsenal és a Tottenham is, miközben nagy kérdés, hogy az elmúlt 10 évben ők mit tudtak felmutatni, ami miatt ott lett volna a helyük? Én úgy látom, ez inkább egy szurkolók és vezetőség közti konfliktus volt. A csapatvezetők egyetértettek a tárgyalóasztalnál és csak a szurkolói nyomásra hátráltak meg.
Pedig lenne létjogosultsága, az NFL egyik nagy vonzereje a kis minta, hiszen egy szezonban 17 meccset játszanak a csapatok, de azok top meccsek mind. Az európai klubok meg mindent egybevetve 55 meccset is játszhatnak egy szezonban, miközben egy Bate Boriszov-Juventus meccs valószínűleg még a Juventus-híveket sem igazán mozgatja meg.
Nem tudom, hogy meg lehet-e ezt változtatni. Vagy az elején kezded el, vagy nem tudod, ez kultúra kérdése. Ez 150 éve eldőlt, most bevezetni egy másik versenyeztetési szisztémát, az hatalmas törés lenne a szurkolóknak, ami viszont iszonyat PR-veszteség lenne a csapatoknak. Az NFL-nek ezt sosem kellett meglépnie, mert eleve máshogy épült fel.
Forbes.hu: Az NFL-ben sokan szeretik a kiszámíthatatlanságot, főleg a rájátszásban. Nekem néha az az érzésem, hogy a nagyon egyenlő erőviszonyok miatt iszonyatosan felértékelődik a szerencse, sőt túl sok is múlik rajta. Persze a foci BL-ben is kell a szerencse faktor, de azért messze nem ennyire.
Ritkán jön össze egy Porto-Monaco BL-döntő.
Forbes.hu: Igen, a Super Bowlban ez viszont könnyen összejöhet. A Bengals döntőbe jutása idén például abszolút meglepetés, ha a Rams nem is annyira.
A Rams is negyedik kiemelt volt, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy az ő döntőjük is meglepetés. A kiszámíthatatlanság és a szerencsefaktor a szórakoztatást segíti elő. Szakértőként ez nagyon ambivalens. Egy órát magyarázol arról, miért az egyik csapat a jobb, aztán a kapufáról kipattan egy labda és borul minden. A Kansas City Chiefs jobb, mint a Bengals, bármikor leírom, vállalom. De ezen a meccsen (a főcsoportdöntőben – a szerk.) nem ültek a játékok, és nem is jutottak döntőbe – de hát ettől szép az NFL. Ezt a kiszámíthatatlanságot pedig csak erősíti, hogy a rájátszásban a párharcok egy meccsen dőlnek el, amin bármi megtörténhet. Ez egy teljesen tudatos döntés a liga részéről.
Forbes.hu: Jó az nekünk, ha a gyengébb csapatok játsszák a nagydöntőt?
Nem érzem, hogy ebből gond lett volna az elmúlt években. Az azért látszik, hogy nagyon sok edző gondolkozik úgy, hogy nem a meccset, hanem a negyedik negyedet kell megnyerni. Valahogy jussunk el, akár 0-0-val az utolsó játékrészig és ott kell eldönteni a meccset. Nagyon máshogy alakulnának az eredmények, ha az edzők az első három negyedben akarnák megnyerni a meccseket, talán jobban ki is jönnének a csapatok közötti különbségek. A Chiefsnek sok ilyen meccse volt, és ha a főcsoportdöntőben 28-3-al mennek a szünetre, el is dőlt volna, de nem tudták összehozni. Ezt nézőként nagyon szeretem, ettől szép – szakértőként viszont iszonyat frusztráló (nevet).
Forbes.hu: Szakértőként mi a rövid válaszod arra, hogy két, relatíve gyengébb csapat be tudott jutni idén a döntőbe, min múlott?
Csak a szerencsén nem múlott. Mahomes második félideje nagyon gyenge volt, a Bengalsnál Ja’Marr Chase és Joe Burrow két kimagasló egyéniség, amit ez a két fiatal csinált idén, az tényleg hallatlan, ilyet korábban nem nagyon láttunk.
Egy egész csapat sorsát változtatják meg, és közben a csapat is felnőtt hozzájuk, de az önbizalmat ehhez ez a két játékos adta meg.
A másik oldalon a Rams, papíron erősebb, mint a Bengals. Ott is az egyéniségek jelentették a különbséget, de szerencséjük is volt. Mindkét csapatban van pozitívum, nem is tudom, kinek szurkoljak.
Forbes.hu: Két Super Bowlon is volták szakértőként, milyen testközelből egy ilyen hatalmas show?
A legnagyobb élmény nekem nyilván az volt, hogy a játékosokkal beszélhettem. Két hét rohanás, rengeteg munka, nagyon sok interjút készítettünk, amikor stábbal voltunk kint. A kajakvízre amúgy büszke is vagyok, vagy 30 játékossal beszéltünk aznap este – kifejezetten jó volt látni, hogy ők is élvezik. Hálásak is voltak, hogy nem kérdeztük meg tőlük hatodszorra, hogy mit várnak a meccstől (nevet).
Ráadásul itt nem egy teremben ülsz és felteszed a kezed, hanem a játékosok között sétálgatsz és úgy kapod el őket, szinte hihetetlen volt számomra, hogy így tudtunk beszélgetni Patrick Mahomesszal. Ez megenged egy bensőségesebb viszonyt, odaülsz a játékos asztalához másik 5-6 újságíróval és dumáltok, ez a nyitottság tényleg hihetetlen. Képzeld el, hogy az Eb-döntő előtt csak úgy odasétálsz Bonucciékhoz és dumáltok! Abból is látszik, hogy ez mennyire fontos az NFL-nek, hogy amint lehet, visszahozták, igaz kevesebb játékossal és szabadtéren.
Az egész körítése a Super Bowlt megelőző hétnek nagyon különleges, főleg újságíróként, fura, de talán épp a meccs az, ami a legkevésbé az.
Forbes.hu: Soha nem lesznek oda-visszavágós párharcok a rájátszásban?
A ligán van nyomás, hogy legyen több meccs, de ez a lebonyolítás nagyon távol áll a kultúrájuktól. Akkor már inkább valamennyi győzelemig tartó párharc lehetne, mint az NBA-ben, de a sok sérülés miatt ez szinte kivitelezhetetlen. Előbb lesz tizennyolc meccs, mint hosszabb rájátszás – plusz egy meccs, több pénz, de nem nyújtja meg nagyon az alapszakaszt és megmarad az izgalmas végjáték is.
De attól azért még nagyon messze vagyunk, hogy plusz egy meccs legyen, reálisan ez kb. 25 év múlva fog felmerülni. A játékosok szakszervezete az ilyen törekvéseknek keményen ellenáll.
A 17. meccs bevezetését is óriási harc övezte a játékosok és a tulajdonosok között, a játékosok nem akartak meccsenként kevesebbet keresni, és a plusz egy játéknap azért sem mindegy, mert az európai futballhoz képest itt a sérülésveszély hatványozottan nagyobb.
Forbes.hu: Ez nem lett alacsonyabb azzal, hogy megváltozott a játék és kevesebb az ütközés?
Nem. Hét-nyolc éve itt volt a Patriots egyik újságírója, ő mondta, hogy – a teljesítményfokozó és egyéb szerek mellett – annyira fel vannak pumpálva a játékosok, amit a szervezet már nem bír, egyre több a mellizom- vagy bicepszszakadás, például. A sisak-sisak elleni küzdelem kevesebb, de izomszakadásos sérülésből egyre több van. Az, hogy a játékosok a teljesítményük határán vannak, ugyanúgy sérülésekhez vezet.
A fejsérülések csökkentésén dolgoznak és fontos is – mert, ha nem sikerül megoldani, az 10-15 éven belül a pályán is látható lesz. Ha a szülők nem engedik el amerikai focit játszani a gyerekeket a fejsérülésektől tartva, nem lesz utánpótlás.
