Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Az európai kultúrdominancia egyik utolsó bástyája a futball – interjú Kele Jánossal

A globalizálódó világban az európai kultúrdominancia egyik utolsó bástyája a futball. A sportágat kisajátítja az elit, lassan tévében nézni is luxus lesz. Jó üzlet-e a szivárványos zászló, helye van-e a futballpályán? A Szuperliga elbukott, de lenne-e létjogosultsága egy Duna-menti régiós kupának, ha már a Bajnokok Ligájából amúgy is kiszorítják a kisebbeket? Mit mutatott meg a magyar társadalomról a válogatott az Eb-n? Interjú Kele János futballszakértő-szakíróval.


Forbes.hu: Kezdjük a legfontosabbal: a gólörömmel. Amikor három éve Hegedűs Henrikkel beszélgettünk, még csak kísérleti jelleggel működött a videóbíró (VAR), de Henrik azt mondta, a gólöröm annyira fontos része a játéknak, hogy azt biztosan nem veszélyezteti majd se az UEFA, se a FIFA. Ehhez képest elég sokszor látunk örülni futballistákat – feleslegesen, mert a VAR szól, nem érvényes gól. A gólöröm halott?

Kele János: Nem látom a kérdést annyira kiélezettnek. A bíróknak ki van adva, hogy az akciókat végig kell engedni, aztán maximum elveszik a gólt, ha érvénytelen. Ezeket a módosításokat mind azért vezették be, hogy minél több megmaradjon a spontán örömből. Azok a félelmek, hogy a játék érzelmi skáláját megölik, szerintem nem igazolódtak be. Fontosabb, hogy a szabályokat betartassuk és igazságos eredmények szülessenek, mert sokkal rosszabb, amikor egy ország évekig vagy évtizedekig cipeli magával az érzést, hogy „azt a gólt márpedig meg kellett volna adni”.

Kele János, futballszakíró. Fotó: Sebestyén László

Forbes.hu: Hova helyezzük ezt az Eb-t? Egyrészt láthatóan komolyan veszi minden válogatott, másrészt a nagy üzlet és a sportszakmai csúcs ma már egyértelműen a Bajnokok Ligája (BL), de azért mégsem egy világbajnokság.

Színvonalában a vb-nél még 24 csapattal is erősebb, de a BL és annak egyenes kieséses szakaszánál biztosan nem. Korábban évtizedekig az Eb-k és főleg a vb-k diktálták a foci trendjeit, itt mutatkoztak be az új formációk, taktikai húzások. Ez megszűnt 15-20 éve. A szakmai-taktikai trendeket a BL és a topligák diktálják. Éppen ezért lesz az Eb sokkal kiszámíthatatlanabb és így sokkal szórakoztatóbb is.

A világbajnokság kiváló lehetőség arra, hogy tágítsa az ember horizontját, megismerjen olyan futballkultúrákat, amelyekből egy-két játékost leszámítva alig ismerünk valamit.

A nemzetkarakterológia, egy társadalom felépítése nagyon sok esetben át tud szűrődni egy futballválogatott stílusán.

Erre a nagyon jó példa egyébként a dán csapat is a mostani Eb-ről.

Forbes.hu: Miért?

Magyarországon teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki filozófus diplomával futballedzőnek álljon. Kasper Hjulmand, a dán szövetségi kapitány egy filozófus, és így is áll a focihoz. Az ő kinevezése még otthon is megrökönyödést váltott ki. Az elődje a norvég Åge Hareide volt, rendkívül pragmatikus és defenzív edző, szerinte a futballmeccs lényege, hogy meg kell nyerni, aki mást mond, az bolond. Vele nagyon sikeresek voltak, de a szerződése 2020-ben lejárt, és nem hosszabbították meg, hiába tolták el egy évvel az Eb-t.

Hjulmand nagyon szép tirádákat tud mondani a fociról, vízionárius alkat, aki kicsit habókos. Dániában csodát tett a Nordsjællanddal – ez a dán Leicester-sztori –, de Mainzban gyorsan megbukott Tuchel utódjaként. A kinevezése után politikusokkal, üzletemberekkel és más sportágak sikeres szereplőivel ült le beszélgetni: az érdekelte, hogy mi teszi őket sikeressé dánként, hogyan gondolkodnak magukról?

Szerinte szövetségi kapitányként a nulladik lépés, hogy megmondjuk, kik vagyunk mi, és hogy a focinkon keresztül mit szeretnénk közvetíteni az országunkról.

Ez egy nagyon más gondolkodás: a pragmatikus focit felváltotta egy – a dánokra korábban is inkább jellemző – lendületes, kreatív, sokoldalú játék. Ez egy heterogén társaság, nagyon inkluzív, mint maga a dán társadalom. Megjeleníti azt, hogy a tudást a dán társadalom sokra értékeli, hogy nagyon erősen versenyorientáltak és eredményközpontúak – nem véletlen, hogy hamar kerülnek külföldre a dán játékosok.

Egy Eb vagy vb ilyen sztorikat tud behozni. A klubfutball ezzel ellentétes irányba halad: erőteljesen globalizálódik, ahol nagy, multinacionális márkák versenyeznek egymással. Nagy bajban lennél, ha túllépve a közhelyeken, meg kellene mondanod, mi a különbség egy Manchester City, egy Bayern vagy egy Chelsea között. Ugyanúgy viselkednek, nagyvállalatok módjára, és ugyanolyan értékeket is vállalnak fel.

A Deutsche Telekom és a Bayern között valójában már nincs olyan nagy különbség. A klubok értékkészlete, identitása homogenizálódik.

Közben meg ott a válogatott futball, ahol még van terepe a heterogenitásnak, kicsit változatosabb, kiszámíthatatlanabb is. Ez a mostani Eb-n egy kifejezetten gólgazdag tornában csúcsosodik ki.

Forbes.hu: De a globalizáció már ott van a válogatott fociban is. A belga csapatot egy spanyol edző, Roberto Martínez irányítja, akinek a másodedzője francia (Thierry Henry). A magyar csapat pedig egy olasszal, Marco Rossival ijesztett rá a halálcsoportra. Hogy mutatkozik meg így egy nemzet karaktere?

Sőt, Martínez katalán-spanyol, aki a brit futballban szocializálódott és ma is Angliában él. Ez a keveredés abszolút látszik a belga válogatott játékán is. A belga játékosokat a holland és német módszer szerint nevelték, sokan kerülnek fiatalon Nagy-Britanniába, egy igazi olvasztótégely a csapat. Hozzájuk éppen ezért illik egy ilyen kapitány, aki maga is több kultúrát olvaszt egybe, kevert futballidentitású vezér. Ugyanezt látjuk a svájciaknál: egy balkáni származású kapitány van egy olyan csapat élén, ahol sokan kötődnek családilag vagy etnikailag a Balkánhoz.

Forbes.hu: De ezeket a játékosokat a svájci futball nevelte ki, nem a délszláv országokból importálták őket.

Ez fontos, igen – valójában inkább Svájc nevel játékosokat a Balkánnak. Ez ugyanarra világít rá: a futballipar és az etnikai háttér elválik egymástól. Azt érdemes nézni szerintem, hogy melyik futballipar neveli ki az adott játékost.

Marco Rossi kapcsán azt kell megemlíteni, hogy egy jellegzetesen olasz felfogást valló edző került egy olyan válogatotthoz, amelynek énképe évtizedekig nem volt a helyén. Erős, pragmatikus felfogással érkezett: kicsik vagyunk, gyengébbek vagyunk, ennek megfelelőn kell játszanunk, csak közösségként van esélyünk. Ez az olasz gondolkodás alapja tradicionálisan – ebből nőtt ki a catenaccio, amit mára már meghaladtak –, ami nagyon jól passzolt a magyar futball jelenlegi állapotához. Irdatlan pénz ment a focira, eredményeket kellett produkálni, szinte görcsösen. Megmagyarázhatatlan lett volna, ha itthon a szlovák és nem a magyar válogatott játszott volna csoportmeccseket. Ennek komoly politikai kockázata is lett volna. Nagy nyomás, de nincsenek olyan jó játékosokaink. Mit csináljunk? Hozzunk egy olaszt! Aki rendelkezik helyismerettel, mert már dolgozott itt. Ráadásul Rossi sikereiben nagy szerepe van annak, hogy ő kifejezetten megtiszteltetésként éli meg, hogy szövetségi kapitány lehetett egy másik országban.

Ez nem egy pénzes munka vagy ugródeszka neki, a tisztelet átsugárzik az attitűdjén. Ez egy égben köttetett frigy.

Forbes.hu: Mit mutatott meg a magyar társadalomból a válogatott ezen az Eb-n?

Megmutatta, hogy egy csapat tud több lenni, mint az egyéneinek az összessége. Ez nagyon fontos. Az első meccsünk után a stáb több bátorságot kért. A portugálok ellen többször nem mertünk kontrázni, pedig nem volt megtiltva, lehetőség is lett volna rá. A 60 ezer néző is nagy nyomás volt, a többség nem nagyon élt még át ilyet, de azt is megtapasztalhatták, hogy nagyon sokáig igenis meccsben tudtak maradni.

„Az én életemben ilyen közelinek még soha nem tűnt egy vébé-kijutás” – Kele János a budapesti Puskás Aréna előtt. Fotó: Sebestyén László

A franciák ellen látványos volt, hogyan jött meg menet közben az önbizalom. Nem szeretem az ilyeneket, de azért egy kicsit ez is magyaros, nem? Az elején be vagyunk tojva, aztán szép lassan rájövünk, hogy ha nem is könnyű, de nem lehetetlen eredményt elérni. A német meccsbe már így is mentünk bele: nincs lehetetlen.

Forbes.hu: Mondhatjuk, hogy kiscsapatok nagy tornája ez. A mezőnyt öt évvel ezelőtt bővítették 24 csapatosra, a magyar és mellette több kisebb futballnemzet ennek is köszönhetően került ki a tornára – és közülük senki nem vallott szégyent a mostani Eb-n. Jót tett a spotágnak a létszámbővítés?

A 24 csapatból 16 továbbmegy a csoportkör után, matematikailag nehezebb kiesni. Ez versenyszempontból vet fel kérdéseket. Láttuk, öt évvel ezelőtt Portugália nem tudott olyan rossz lenni, hogy ne jusson tovább a csoportból, onnantól pedig elég X-re játszani – úgy lettek Európa-bajnokok, hogy egyetlen meccset nyertek meg a rendes játékidőben. A nagycsapatok ezt szeretik, mert tudnak „pihenni” az elején. Az angolok vizsgálták, mi teszi a tornagyőzteseket, nézték a portugálokat, a franciákat, a németeket. Az jött ki, hogy nagyon fontos, hogy a legjobb játékosokat az első meccseken tudd pihentetni – Kane-t az első két meccsen le is kapták 60-70. perc után, de amikor fontos volt, végig a pályán maradt, gólt is fejelt a németek ellen a nyolcaddöntőben. 

Egy vébén, ha két vereséggel kezdesz, kiestél. Itt Dánia továbbment, esélyük van a döntőre. Ez erősíti a változatosságot. Sőt, az utolsó csoportkörben alig volt tét nélküli meccs. Ez a nézőknek is nagyon jó, szórakoztatóipari szempontból is van hozadéka.

A közepes csapatoknak vagy a felső-középcsapatoknak – ahova lassan mi is tartozunk – szintén kedvező ez a lebonyolítás.

Ha jó csoportba kerülsz, és ezzel nekünk most nem volt szerencsénk, akkor egy jó meccsel ott vagy a legjobb 16-ban, onnantól pedig hirtelen halál van. Az Eb-n a kieséses szakaszban relatíve kisebbek a csapatok közti különbségek, a topcsapatok sincsenek annyira a többiek előtt, mint a BL-ben.

Az UEFA megtalálta az Eb kapcsán a megfelelő létszámot, a megfelelő mezőnysűrűséget és ehhez a megfelelő lebonyolítási rendszert.

Forbes.hu Kijutni a vb-re nagyobb teljesítmény lenne, mint a mostani helytállás az Eb-n?

Amikor legutóbb vb-n járt a magyar válogatott 1986-ban, akkor Európa 14 helyet kapott a 24 csapatos mezőnyben. A FIFA a vb-mezőnyt is bővítené, a sportág globális pozíciót akarja javítani, de Európa jelenleg is csak 13 csapattal vehet részt – úgy, hogy az európai középmezőny megerősödött és a globális mezőny is sűrűsödött. Kijutni a katari vébére sportszakmai szempontból nagyobb teljesítmény lenne, mint az öt évvel ezelőtti csoportelsőségünk az Eb-n. A vb-selejtezőbe erősorrend alapján kerülnek a csapatok: meg kell verned, aki jobb, ahhoz, hogy bejuss a 13 csapat közé. Marco Rossi, amikor arról beszélt, hogy van még dolga, és ezért nem fogadja el azokat a komoly ajánlatokat, amiket az Eb után kapott, erről beszélt. Hatalmas fegyvertény lenne, ha kijutnánk a vébére, és erre most esélyünk is van. Az én életemben ilyen közelinek még soha nem tűnt egy vébé-kijutás.

Kele János szerint, noha ellenfeleink a halálcsoportból kiestek már a nyolcaddöntőben, ez semmit sem von le a magyar válogatott Eb-n mutatott nagyszerű teljesítményéből. Fotó: Sebestyén László

A kisebb csapatok mostani jó Eb-szereplésében mennyire van benne, hogy a topjátékosok szét vannak hajtva? A járvány miatt a klubfoci előző két szezonja nagyjából összeért, gyakorlatilag másfél szezon után jöttek ide a sztárok. Fejben fáradtak? Eddig összesen 9 öngól volt a tornán, például, ezért?

Ne felejtsd a kihagyott 11-eseket, nagyon magas szám az is, szerintem az jobban mutatja ezt a fáradtságot. Az öngóloknak taktikai oka is van, feljebb védekeznek a csapatok, sok a letámadás.

A leterheltség elképesztő, ez leginkább azon látszódik, hogy mennyivel lassabbak az Eb-meccsek, hatalmas területek vannak üresen ott, ahol ez a klubfutballban ma már elképzelhetetlen.

A csoportkör legjobbja az a holland Wijnaldum volt, aki középen virgonckodott. Ez a klubcsapatában, a Liverpoolban elképzelhetetlen, a pálya ezen részét mindenki elzárja ma már, a helyzeteket a szélen indítják. A fáradtságra talán Bruno Fernandes volt a legjobb példa: 70-80 meccs volt a lábában, az Eb-n szinte észre sem lehetett venni. A portugálok legfontosabb meccsén már csak csere volt. A francia Kantéról azt mondják, három tüdeje van, annyit fut, a svájciak összes gólja róla indult gyakorlatilag. Ennek az is az oka volt, hogy a térdén járt a fáradtságtól.

Forbes.hu: Meddig fokozható ez? Mintha nem lenne megállás, a játékosok láthatóan fáradtak, mégsem lobbiznak azért, hogy ne legyen ilyen sűrű versenynaptár.  

A Szuperliga-vita is emiatt volt érdekes. A játékosok csak akkor szólaltak fel ellene, amikor a lényegi kérdések már eldőltek. Én azt gondoltam, hogy ők tiltakoznak majd elsőként – de nem, pedig van szakszervezetük.

Persze az is lehet, hogy mi mérjük fel rosszul, hogy mi az érdekük. Nem tudsz olyan iparágat mondani, ahol top szinten – ami az alsóbb szinteket is húzza magával – ilyen arányban emelkedtek volna a bérek az elmúlt 15-20 évben, mint a futballban. Emberi ésszel felfoghatatlan.

Sokat követelnek, hatalmas a nyomás – de meg is vannak fizetve. Valószínűleg úgy sakkoznak a játékosok, hogy ezt a rendszert még nem éri meg nekik felborítani. Eljöhet majd az a meccsszám, amit nem vállalnak be pénzért sem, vagy a nagy klubok fogják azt mondani, hogy sok az elkerülhető sérülés a leterheltség miatt, és így nem éri meg 100-120 milliókat invesztálni egy-egy játékosba. Ha a túlterhelés miatt négy évből csak egy évben tudsz valakit használni, az nem fogja megérni – senkinek. Itt még nem tartunk.

Forbes.hu: A Premier League-ben látványosan hullottak a játékosok, jellemzően izomsérülés miatt. Épp ez mutatja meg, miért fenntarthatlan ennyi meccs.

A járvány miatti leállás után, alapozás nélkül jöttek a meccsek háromnaponta – aztán már kezdődött is a következő szezon, ezt az elnyújtott időszakot megfelelő alapozás nélkül csinálták végig a csapatok, valóban sok emiatt az izomsérülés. De erre még lehet mondani, hogy ez egyszeri, a covid miatt alakult így. Érdekes lesz majd látni, hogyan kezelik a jövő évi katari vb-t, az ugyanis télen, szezon közepén lesz. Úgy borítja fel a versenynaptárat, amire nincs precedens. A véletlenszerűség tovább nő, de kérdés, megmozdulnak-e más erők, amik eddig csendben voltak.

Forbes.hu: A véletlenszerűség ugyanakkor jó tesz az üzletnek, mert még inkább eladható lesz a termék.

A véletlenszerűség elvi lehetősége volt az, ami éppen, hogy kiborította a szurkolókat a Szuperliga kapcsán.

Meglepő volt, hogy ezek a nagyvállalatok nem tudták pontosan felmérni előre azt, hogy a futball iránti rajongásnak mekkora szeletét adja az az illúzió, hogy a verseny tiszta. Ez persze nem igaz és soha nem volt igaz a klubfutballra. Az emberek mégis azt gondolják, hogy itt mindenki játszik mindenkivel egy osztályon belül és a legkisebbnek is van esélye megverni a legnagyobbat. Ritkán de van, annál nagyobb a győzelem értéke. A szurkolók ezt az illúziót többre értékelik, mint azt, hogy mindig a legjobb játékosok játsszanak a legjobbak ellen. Ez a közeg egyelőre meg tudta állítani ezt a projektet. Kétlem, hogy a most háborgók közül sokan néznének Watford- Southampton meccseket, de kétségtelenül sokra értékelik, hogy vannak ilyen meccsek, miközben persze a számok egyre inkább azt mutatják, hogy a nagy meccsek érdekelnek mindenkit. Az üzletnek ettől még jót tehet, ha azt az ideát, hogy mindenkinek van esélye mindenki ellen a tiszta versenyben, életben tudja tartani.

Forbes.hu: A klubfociban évek óta téma, hogy drágák a belépőjegyek, az Eb-kapcsán most a britek is panaszkodtak, hogy a Wembley-be aranyáron lehet csak bejutni. Mindenki sportja az elité lett?

A meccsrejárás az Eb, a BL vagy a topligák szintjén ma már luxustermék.

Nemcsak nekünk, de még Nyugat-Európában is, a felsőközéposztály, vagy afelett járnak meccsekre. Angliában egy teljesen tudatos kormányzati politika része volt ez: le kellett „cserélni” a szurkolókat.

A top futball lassan a tévében is luxus termék lesz, ahonnan kiszorulnak az alsóbb társadalmi osztályok. Fotó: Sebestyén László

Forbes.hu: A huligánok miatt.

Igen, ez nem volt eladható és nem is nézett ki jól a sok balhé: rossz üzenete volt. Érdekesmód, épp ez maradt ki a Szuperligából, nem sikerült mögé egy nagyobb ívű társadalmi víziót tenni. Amikor az angol Premier League megalakult, annak az volt az üzenete, hogy a focit egy szélesebb körben elfogadott szórakozási formává kell tenni. A félmeztelen hőzöngők mellé nem mentek ki a magasabb társadalmi osztály tagjai, mert cikinek gondolták, pedig a foci ugyanúgy érdekelte őket. A projekt lényege az volt, hogy adjon státuszt, ha neked a Chelsea-hez vagy a Manchester Unitedhez van bérleted.

A Szuperligában az alacsonyabb és a magasabb státuszú szurkolók is úgy érezték, el akarnak tőlük venni valamit, ami eddig az övék volt.

Visszatérve az eredeti kérdésre: túlvagyunk már ezen, a foci az elit sportja. Nézd meg a televíziós közvetítéseket. Nálunk ez még kifejezetten olcsó, sőt, a BL-t a köztévé adja, de Nyugat-Európában már ez sincsen így. Egy Sky-előfizetésnek vagy annak, hogy a DAZN-on vagy Amazonon nézz egy meccset, komoly költsége van.

Az alsóbb társadalmi rétegek lassan kiszorulnak a tévé elől is, mehetnek meccset nézni a kocsmába. Ennek súlyos társadalmi üzenete van.

Forbes.hu Ez üzletileg nem üthet vissza a focira?

Biztos, ennek már látszódnak jelei. Európában a nézők volumene nem növelhető tovább ezen az áron, a közvetítési jogok már nem nagyon emelhetőek tovább. Vagy árat kell csökkenteni – vagy más piacokra kell menni. A futballklubok többsége utóbbira szavaz, és az európai növekedést akarja felépíteni Ázsiában vagy az USA-ban.

Forbes.hu: Igazuk lesz?

Nem tudom, hogy ez a várakozás megalapozott-e. Látszik, ahhoz, hogy biztosan megalapozott legyen, alapvető dolgokat – játékszabály, lebonyolítás, üzleti modell – érintő változásokat kell bevezetni, mint a Szuperliga. A feltételezés az, hogy a globális üzleti érdeknek az felel meg, ha több Barca-Real van, és nem a Watford-meccsek. Ez egy dilemma, hogy így van-e. Az biztos, hogy a meccsrejárás és a topfutball már két külön dolog, két külön iparág.

Topfutballt én 99 százalékban tévén keresztül fogyasztok, az egy televíziós, szórakoztatóipari termék – a másik pedig, amikor az ember borízűen elmegy kiabálni a pálya a szélére.

Ez két teljesen különálló szórakozási forma, két teljesen különböző társadalmi réteg is űzi – nem mondom, hogy a két halmaznak nincs közös metszete, de az egyre kisebb.

Forbes.hu: Lesz Szuperliga? Ha csak az Excel-táblát nézzük, nem nagyon van ellene érv.

Az idő ennek dolgozik. Vajon tudunk-e mondani bármi olyan terméket, ami egyszer csak elkezdett visszafele fejlődni, visszatérni egy korábbi állapotához? Visszatérhet-e a foci oda, ahol 30 éve tartott? Ez kivitelezhetetlen és példa sincs rá. Még ha van is kulturális idegenkedés a Szuperligával szemben, látjuk, merre tart az iparág, milyen okokból és ösztönzők mellett, és ezek mind mellette szólnak. Tegyük fel a kérdést, hogy miért van ez az idegenkedés akkor mégis?

A foci a globális világban – be nem vallottan – az európai kultúrdominancia egyik utolsó bástyája.

A foci egy európai dolog, amit máshol is játszanak. Nézd meg az üzleti modelleket, a klubok versenyét, hol tudták azt a sportágat a legjobban indusztrializálni? Európában. Ebben mi nyertünk. Ez válogatott szinten is igaz, nézd meg a vb legjobb négy csapatai közül mennyi európai volt az elmúlt tornákon. A dél-amerikaiak hosszú távon nem tudnak ott lenni, mert ez a sportág itt, Európában van a legjobban menedzselve. Klub-vb vagy interkontinentális kupa? Totális az európai dominancia hosszú-hosszú évek óta. Előttem van, ahogy a Neymar-féle Santossal a Barcelona cicázik.

Persze, a mostani Szuperliga-próbálkozás nem volt jól előkészítve, egy épkézláb médiacég sem állt be mögé, de kulturálisan még annyira sem volt átgondolva.

Annál jóval erősebbek a társadalmi kötődések, érzelmi szálak, amik összekötik az embereket a futballal, hogy azt cinikusan csak úgy félre lehessen söpörni. A klub a szurkolókból él, nem veheti őket semmibe.

Ezen a ponton az amerikai és az európai szemlélet is összeütközött. Európában a klub a szurkolóké, de minimum értük van – az amerikai felfogás az, hogy a klub, a franchise a tulajdonosé. Ha akarja elköltözteti, mert máshol több bevétele lesz. Ez biznisz, ha a tulajdonos nem keres pénzt és elmegy a csapattal együtt, szar, de ez van. Nagyon látványos volt ez az összeütközés az angol klubok és az amerikai tulajdonosaik között. A Liverpool tulajdonosai elnézést kérnek a szurkolóktól? Láthatóan nem mérték fel, hogy itt a szurkoló számít.

Szívesen ott lettem volna, amikor elmagyarázzák nekik, hogy a saját tulajdonod miatt magyarázkodnod kell mások, a szurkolók előtt.

Forbes.hu: A topszinten a projekt elbukott – de mi van lejjebb? Az UEFA az újabb szabálymódosításokkal gyakorlatilag kizárta a kisebb klubokat a BL-ből. Mi van, ha a régi Duna-menti iskola országai és patinás klubjai azt mondják, a kézilabdás SEHA-liga mintájára, hogy csinálunk magunknak saját nemzetközi kupasorozatot? Elvetélt ötlet lenne minden szerdán Fradi-Slavia vagy Fradi-Partizan meccsekre járni? Én imádnám.

Az UEFA-t nem lehetne kihagyni egy ilyenből, az biztos, de sokan gondolkodnak ilyen kupasorozatban.

Úgy tudom, hogy az MLSZ is beszélget más szövetségekkel erről.

A legkurrensebb téma a holland és a belga élvonal, ahol a klubok többsége mára eljutott oda, hogy üljünk le és tárgyaljunk egy közös bajnokságról. Az Ajax két éve ugyan elődöntőig jutott a BL-ben de alig van holland csapat a csoportkörben, belga még annyi se. Mélyrepülésben vannak, mert nagyon fiatalon mennek el a játékosaik – akiket ma már nem a Barcelona vásárol fel jó pénzért. Egy Van Dijk is először a Celticbe ment és onnan jutott el a Liverpoolig, ide jutottak a nagy holland klubok vásárlóerőben. Ez komoly probléma. A belga válogatott bitang erős, közben klubszinten láthatatlanok.

Ezért akarnak közös bajnokságot, ami több tévés bevételt jelentene, tovább tudnák megtartani a jó játékosokat, és nem a második vonal szívná fel őket aprópénzért, a haszon nagyobb része és közvetlenül csapódna le náluk, a nevelőkluboknál. Ez megvalósítható lenne itt, a Kárpát-medencében is.

De hiába mondja az UEFA a BL-re, hogy ez a nagyok játszótere, meghagyták a bajnokok ágát a selejtezőben, ahol is négy pofozógépet felengednek mindig a nagyok közé. Ez pedig nagyon csábító mézesmadzag. A saját piacukhoz képest felfoghatatlan pénzt kereshetnek itt a klubok akár győzelem nélkül is. Így nem érdekük kiugrani a rendszerből. Menj oda a Ferencváros vezetőjeként a Slaviához, és próbáld meggyőzni őket, hogy egy regionális liga miért lesz nekik jobb, mint egy BL-csoportkör. A Slavia okosan forgatta vissza a BL-pénzt – ami mellett ott a kínai tulaj pénze is, tudom –, de zömmel cseh játékosokkal lett teljesen egyeduralkodó otthon. Miért lesz neki jó egy régiós ligában?

Következő kérdés: egy ilyen ligának lehetne az az üzenete, hogy oké, ez nem a BL, de legalább a mienk. Mennyire lesz ez hiteles, ha a Ferencváros 8-9 légióssal áll fel?

Újra kellen gondolni a teljes üzleti modellt. Erősen kérdéses, hogy akkor versenyképes tudna-e lenni egy ilyen Fradi.

Az UEFA elébe ment ennek az ügynek, amikor megcsinálta a Konferencia Liga névre hallgató, harmadik számú kupasorozatot.

Forbes.hu: Lesz annak értelme?

Akár még lehet is, annyi biztosan, hogy nem jönnek létre regionális ligák. Meglátjuk, a klubok számára mekkora értékkel bír.

Társadalmi üzeneteknek a stadionban vagy azon kívül van a helye? A kérdés rávilágít a mai futball egyik legnagyobb dilemmájára is. Fotó: Sebestyén László

Forbes.hu: Kanyarodjunk vissza az Eb-hez, ahol váratlanul nagy szerepet kaptak a szponzorok – a kólásüvegek kapcsán kiderült, hogy a gazdasági érdek előrébb való, mint a játékos magánvéleménye, és erre láttunk már példákat a klubfociban is. Közben pedig társadalmi üzeneteket is bevinnének a stadionokba.

Én abban látom a veszélyt, hogy ezek a kiállások tét nélküli pózokká merevednek.

Itt láthatóan minden társadalmi üzenet addig fogalmazható meg, amíg valódi tétje nincs. Erre a térdelés a legjobb példa.

Persze, térdeljetek le, nincs ebben semmi, üzentünk a fekete közösségnek – de valójában az ügyért nem kellett semmit csinálni. Talán nem jó összemosni, de jól illusztrálja, amit mondani akarok, az Arsenal példája. Minden meccs előtt letérdeltek, aztán jött a covid, és elküldtek azonnal 70 embert, köztük a kabalaállatot is (!). Annak, hogy ilyen helyzetben megtarts 70 embert, fizesd őket, még ha veszteséget is termelsz rövid távon, lett volna tétje, az egy valódi kiállás lett volna. Letérdelni nem kerül semmibe. A valóban értékes kiállások értékét is devalválja, és eljutunk oda, hogy valójában nem árt-e az eredeti célnak ez többet, mint amennyit hoz? Persze mindez a nagyvállalati létből is fakad, egy nagyvállalat megy a saját érdekei után.

Visszajutunk megint a sokat tárgyalt konfliktushoz: a futballklub üzlet vagy kulturális-társadalmi termék?

A válasz egyre inkább az, hogy üzlet, ahol nem megengedhető olyan társadalmi üzenetek továbbítása, ami árt az üzletnek, viszont kötelező felvállalni olyanokat, amik növelhetik a profitot.

Forbes.hu: Szóval a térdelés vagy a szivárványos zászló csak üzlet?

Legalább addig, amíg komolyan vehető. Nehéz megítélni a teljes képet, mert sokszor nincs kontradikció. Kiállni a kisebbségekért vagy az elnyomás ellen, ez alapvetően jó dolog, és az üzletnek is jó – a legtöbb esetben nincs összefeszülés. De azt veszem észre, hogyha ilyen esetekben van feszültség, akkor mintha mindig az üzlet győzne.

Kiállt az UEFA az orosz homofób törvények ellen anno? Nem. Ki a BL főszponzora? Az orosz Gazprom.

Nem tudom, hogy volt-e dilemma ebben a téthelyzetben, csak felmerült bennem a kérdés.

Forbes.hu: Kell egyáltalán ilyen ügyekkel foglalkoznia a futballnak? Nem lehet azt mondani, hogy foglalkozzanak vele a cégek, de a stadionon kívül? Mi futballtornákat rendezünk, hagyjatok békén.

A felsőköéposztály lett a fogyasztója ennek az iparágnak. A felsőközéposztály identitásának fontos pillére, hogy szeret ilyen ügyekkel foglalkozni, elfoglalni az általa vélelmezett „jó oldalt”. Hosszú évek munkája van abban, hogy ez a réteg legyen a fő fogyasztója a futballnak.

Az UEFA nem mondhatja azt, hogy egyáltalán nem érdeklik a szivárványos zászlók, mert azzal rossz üzenetet küldene a legfőbb fogyasztóinak – és akkor 30 év munkája menne a kukába.

Forbes.hu: Jó ez a sportág így? A Szuperliga kapcsán vetődött fel, legyenek 60 percesek a meccsek, mert a Tiktok-generáció nem bír többet figyelni. Ez drámai változás lenne, ami ma utópiának tűnhet ugyanúgy, mint tűnt a videóbíró akár csak 5-6 éve. 

Erről szól a fejlődés: utópiának tűnő dolgok egyszer csak beépülnek a valóságba, meg sem lepődünk rajtuk. Az öt csere látszólag a kertek alatt jött be a covidra hivatkozva, miközben évtizedek óta téma volt, hogy több csere kellene. Ez a nagy csapatok érdeke, ami látszott az Eb-n is: a spanyol válogatott lecseréli a fele csapatot a nyolcaddöntőben a padon ülő világsztárokkal, a horvátok meg nem bírják a hajrát, mert rövid a padjuk. Van a játék, a nagy csapatok meg a nézők érdeke, és ez szépen lassan összeér.

Ebben szintén látni az európai-amerikai kulturális különbségeket. A szezon végén Amerikában leülnek a klubtulajdonosok, a játékosok, a promóterek és átbeszélik az ügyeiket: gyerekek, nem értik a pass interference-szabályt a nézők, hülyeség is, így kéne átalakítani. Rendben! Mindent a vevőhöz igazítanak és elképesztően gyorsan reagál a termék a piaci igényekre, mert ha nem, akkor nincs üzlet, lehúzhatja a rolót mindenki.

A foci ehhez képest olyan, mint az EU. Jönnek a bizottságok, meg az egyeztetés, meg a tesztelés meg az újabb egyeztetés – aztán hosszas tanakodás után lesz egy bonyolult kompromisszum.

Videóbíró egy döntés kellett volna, hogy legyen, nem? Húzunk egy vonalat és bevezetjük, kész. Sok volt a bírói hiba, ezt a nézők utálták, miközben a technológia kész volt már? Igen. Akkor csináljuk! Nem. Ehelyett évekre húzták a bevezetését. Ez egészen addig tud így működni, amíg valami nem veszélyezteti a topklubok működését.

Florentino Peréz, a Real elnöke meg most azt mondta, hogy az, ami ránk vár, az már igenis veszélyeztet minket. Ő azt látja, hogy tudna több bevételt termelni, ha hagynák neki – csak más modellben és más szabályokkal.

És megint visszajutunk a futball legnagyobb dilemmájához: keretezhetem-e kulturális termékként a focit, ha így nem tudom eladni?

Jön a fiatalabb generáció, akikről már tudjuk, hogy nem néznek annyi élő sporteseményt, lineárisan nem fogyasztanak annyi médiát. A foci népszerűségéhez az is kellett, hogy nagyon jól lehetett közvetíteni a rádióban, jól követhető volt kép nélkül is, közösségi program lett a meccsközvetítést hallgatni, megvolt a maga feszültsége köszönhetően a rádiónak. A foci tudott ahhoz alkalmazkodni, hogy a rádió helyét átvette a tévé. Micsoda generációs élmény volt az 1970-es vb! Az első, amit színesben közvetítettek: a világ rácsodálkozott a brazilok kanárisárga mezére! Most jön egy újabb paradigmaváltás: a tévé kimegy, jön a net, a Tiktok és az újabb platformok.

Tud-e ezekhez alkalmazkodni a futball? Egyáltalán nem evidens.

Lehet, hogy ehhez már másik sportág vagy maga az e-sport fog tudni jól alkalmazkodni. Nem eldöntött kérdés egyelőre. Részben azon múlik, lehet-e rövidíteni a sportág alkalmazkodási idejét az új technológiai kihívásokhoz és fogyasztási szokásokhoz. Ha nem, akkor simán megtörténhet az, amit ma még elképzelhetetlennek gondolunk: felnő egy generáció, akiket nem érdekel a futball.

Borítókép és fotók: Sebestyén László / Forbes


Oszd meg!