Minden év elején felmérjük, mik lehetnek azok az események, amelyek nem nagy valószínűséggel következnek be, de ha mégis, geopolitikai hatásuk széleskörű lehet, ezáltal a tőzsdei árfolyamokra is jelentősen hathatnak. Idén az egyik ilyen „tail risk” egy, az USA és Irán közötti nyílt konfliktus, amely várhatóan kihatna az olaj és az arany árfolyamára is.
Vendégszerzőnk Tunkli Dániel befektetési igazgató, Accorde Alapkezelő. Korábbi írásai itt érhetőek el.
„Ha nem kötnek velünk megállapodást, bombázás lesz. Olyan bombázás, amilyet még sosem láttak” –mondta Trump Iránról a hétvégén a „maximum pressure” szellemében. Tovább erősítve azt a félelmet, hogy az Irán és Izrael közötti konfliktus csak a nyitánya volt egy még keményebb eseménysorozatnak.
A Trump célja, hogy új atomalkut (JCPOA) kössön Iránnal – igen, az előzőt 2018-ban, épp Trump első elnöksége alatt mondták fel. A helyzet azóta sokat romlott, Irán olajtermelése visszaépült a 2018-as magas szintre, hogy ez megtörténhetett, azt az inflációval hadakozó, majd abba belebukó Biden-adminisztráció számlájára lehet írni.
Ha pedig van pénz az olajból, akkor Irán tud költeni a nukleáris képességének fejlesztésére is. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) alábbi ábrája azt mutatja, hogy drasztikusan növekedett a dúsított urán készlete az elmúlt öt évben.
A recept a következő: végy 40 kilogramm 60 százalékra dúsított uránt, ebből készíthetsz 25 kilogramm 90 százalékos „weapon-grade” uránt, ami már elég egy nukleáris bomba előállításához. Az ábrán is látszik, hogy a 20 százalékos uránkészlet durván 600 kilogramm, a maradék 250+ kilogramm már 60 százalékos, ami elég öt-hat bombára.
Népszerűségi kérdések
Az amerikai adminisztráció két hónapos ultimátummal, és a fentebb már idézett fenyegetés útján kezdett a helyzet rendezésébe, mostanáig ez inkább csak egyre erősebb iráni válaszokat eredményezett. Az USA a térségbe komoly erőket vezényelt, legutóbb a B2-es bombázókkal is zsúfolásig töltötték a Diego Garcia bázist, ezek elsődleges célja a jemeni húszi lázadók által zavart hajózási útvonalak felszabadítása, de lehetőséget adnak Irán elleni gyors támadásra is.
Egy az olajárakat, és ezen keresztül az inflációt növelő Irán-USA nyílt konfliktus Scott Bessent pénzügyminiszter „három nyíl” politikájával, amely éppen az olajtermelés felpörgetésétől várná az infláció csökkenését, biztosan nincs összhangban.
Viszont ha a vámok egyébként is recessziót okoznak az USA-ban, és az elnök népszerűsége romlik, a kocka fordulhat, és az iráni konfliktus következményeként fellépő negatív hatások is bekerülhetnek abba „a rövid távon fájdalmas, de hosszú távon szükséges” kategóriába, amelyeken jobb túlesni az elnöki ciklus elején.
A múlt statisztikái szerint egy recesszió átlagosan öt százalékos csökkenést jelentett a regnáló elnök népszerűségében, ugyanakkor ezt az átlagot két eset is igencsak torzítja.
Az első az idősebb Bush elnöksége alatti recesszió esete, ami egybeesett az első Öböl-háborúval, az elnök népszerűsége pedig a konfliktus hatására 60 százalékról 80-ra növekedett. A második az ifjabb Bush elnöksége alatt volt, ahol a recesszió először rontotta népszerűségét 50 százalék körülire, de a 9/11-es támadás követően 85 százalékra emelkedett.
A BCA Research befektetési kutatócég szerint ha Trump mostani 48 százalékos népszerűsége a gazdaság lassulásának hatására csökken, megnő annak a valószínűsége, hogy a midterm választásokon, vagy még korábban elveszti a kongresszus támogatását. Emiatt pedig nő annak a valószínűsége, hogy Iránnal szemben keményebb fellépést alkalmaz majd, a fent említett két eset alapján ugyanis ez jót tehet a népszerűségének.
Sikerkényszerben
Ez nem egy iraki vagy afganisztáni hadjárat lenne, itt az amerikai azt csinálnák, amihez leginkább értenek: nagyon magasról, veszteségek kockázatától mentesen, kiemelt fontosságú célpontokat bombáznának porig. Mivel nem olyan régen az izraeli légierő története legnagyobb bevetéseivel, nyilvánvaló amerikai logisztikai támogatással ingre-gatyára vetkőztette az egyébként viszonylag korszerű orosz technológiára épülő iráni légvédelmet, ez most még könnyen megvalósítható.
Nyilván az roppant fontos, hogy Irán ne tudjon atomfegyvert készíteni, ugyanakkor elképzelhető, hogy a Trump-adminisztráció számára lassan közelennyire fontos, hogy egy viszonylag biztosan garantálható sikertörténetet tudjon felmutatni az amerikai választók felé. Remélhetőleg sikerül eszkaláció nélkül tárgyalások útján rendezni a kérdést, az iráni helyzet ugyanakkor most kétségkívül sötét és viharos.
