Hol találsz egy tényleg jó gulyást? A magyaros konyha legjobb éttermei Budapesten, mutatunk néhány tippet.
Ezt a cikket, ha úgy vesszük, a lustaság íratta meg, vagy legalábbis az alapötletet ez adta. Két kezemen sem tudom megszámolni, hogy az elmúlt években hányan kérdezték, hogy hová vihetnék külföldi vendégüket – svéd cserediák, amerikai nagybácsi, francia egyetemi tanár, mindenki helyettesítsen be ide egy szimpatikus nemzetet és foglalkozást –, ahol jót és jól tudnak enni, mutassa meg a magyar konyhát, de ne amolyan bádoggundeles zabálóhely legyen.
És erre a kérdésre nem is olyan könnyű válaszolni, legalábbis két mondatban. Úgyhogy inkább megírtam ezt a cikket négy kipróbált hellyel, hogy ezentúl már csak egy linket kelljen küldenem.
Nem csak a háttér miatt: Párisi Passage Restaurant
Sok szép budapesti hotel akad, de a Ferenciek terén, a passzázsban ülni tényleg egyedi élmény, amit még akkor is érdemes kipróbálni, ha csak egy kávéra állunk meg, és már rohanunk is tovább. Nemrégiben kétszer is úgy alakult, hogy ebédre, illetve vacsorára érkeztem, és nagyon kellemesen csalódtam, mert a konyhát tavaly nyár óta vezető, a jelek szerint tehetséges séf emlékezetes ételeket alkotott. Nem mintha régről rossz emlékeim lettek volna.
Fotó: Párisi Passage Restaurant
Kezdésnek rögtön ott van egy sűrű, nagyon szép gulyásleves szarvashúsból. Aztán egy kacsamáj torchon pirított kakaóbabbal és erdei gyümölcsökkel, ezt semmiképp se érdemes kihagyni. Izgalmas a kicsit keleties beütésű töltött kápiapaprika árpagyönggyel, paprikakrémmel és az egyiptomi dukkah fűszerkeverékkel. De a személyes kedvencem a bárányborda lett, csicsókával, a savat adó grapefruittal és a kesernyésséget adó kelbimbóval, ez
amennyire meglepő, izgalmas fogás, annyira kiegyensúlyozott is, tényleg telitalálat.
Fotó: Párisi Passage Restaurant
Soskó Zoltán séfnek nagyon szimpatikus koncepciót sikerült összeraknia, a legfontosabb alapanyagokat tételesen felsorolják, honnan szerzik be, a konyhában pedig épp annyi merészség van, amennyi kell. A pavlova a leghíresebb, étlapról levehetetlen desszertjük, birsalmával, dióval, és az már csak a ráadás, hogy mindezt a fém-üveg tetejű, keletiesen derengő passzázsban üldögélve tehetjük meg. Nem nagyon van olyan utazó vagy budapesti őslakos, akire ez ne lenne hatással.
Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 10.
A város legjobb ebédmenüje: St. Andrea Restaurant
Az egerszalóki csúcsborászat budapesti étterme már a nyitáskor is nagy kedvencem volt. Az elmúlt évtizedben folyamatosan tartották a stabil minőséget, de a Kollár Endre által vezetett konyha az utóbbi időben mondhatni csúcsformában van. Ő az, akiről a magyar séfek közül elsőként írt önálló portrét a nemzetközi Michelin Guide még azelőtt, hogy csillagot kapott volna. A kalauz szerzője is kiemeli, hogy a St. Andrea konyhája klasszikus fogásokat kínál, azonban a koncepció vadhúsokat, az erdők és mezők kincseit is felvonultatja, a túrógombóc lenyűgözte, az pedig egy érdekes kulturális adalék, hogy a francia újságírót mennyire lenyűgözte az Eiffel Palace történeti épülete.
Fotó: St. Andrea Restaurant
A titkos tipp a Michelin Guide szerint a remek ár-érték arányú üzleti ebéd ajánlata.
Ezt egyébként egy magyar étteremkalauz is a hazai legjobbnak választotta két éve. A stabilitáshoz sokat ad a szerviz, egy kezemen meg tudom számolni azokat a belvárosi éttermeket, ahol tíz éve gyakorlatilag ugyanazok a szakemberek dolgoznak, és nem sziaurammal köszönnek.
Fotó: St. Andrea Restaurant
Aki pedig este jár erre, az à la carte-ról olyan ételek közül választhat, mint a magyar tarka hátszín tatár, a gím borjúgerinc zellerrel, almával és fenyőrüggyel, a zseniális túrógombóc, vagy a pavlova eperrel.
Fotó: St. Andrea Restaurant
Mindezt, ha szeretnénk, a világ 43. legjobb borával kísérve, ami természetesen ott van náluk a polcon. Ami jó a piacon, az ritkán marad titokban, így van ez ezzel az étteremmel is, szóval ha biztosra akarunk menni, este mindenképp érdemes asztalt foglalni.
Cím: 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78.
Érthető ételek, tafelspitz: Ida Bisztró
A Várkert Bazár környékén több a turista, mint a helyi vendég, de a vállaltan az Osztrák-Magyar Monarchia ízeit felidéző étterem méltán számíthat a hazai közönségre is. Amint az itt dolgozóktól megtudtam, vasárnap délben például ez tényleg így is van, sokan jönnek el ide nosztalgiázni. Az étterem a nevét Ybl Miklós feleségéről, a Grazban született nevelőnőről, Lafite Idáról kapta, akivel közös gyerekük is született, Ybl Félix. Hogy tovább erősítsék a közös történetet,
a borlapon – jelenleg – százharminc tétel szerepel, közel fele-fele arányban magyar és osztrák borok.
Fotó: Ida Bisztró
Rácz Csaba head chef és Katona Dániel kreatív séf biztonsági játékot űz abban az értelemben, hogy itt többségben vannak az érthető, nem túlbonyolított ételek. A választást megkönnyítendő, háromféle kóstolómenüt is összeraktak, a magyarosban olyan klasszikusokkal, mint a gulyásleves, a fogasfilé, a túrógombóc fahéjas tejföllel, az osztrák verzióban pedig húsleves, borjú bécsi és császármorzsa, és van egy vegetáriánus változat is. De vannak izgalmasabb klasszikusok, mint a tafelspitz, és „nem klasszikusok” is, mint a marinált pisztráng uborkával, tormával, majonézzel.
Fotó: Ida Bisztró
Bár ez a cikk alapvetően a jó konyháról szól, de végezetül azt is érdemes megjegyezni, hogy a helyszínnek egészen különös atmoszférája van, úgy tud elegáns lenni, hogy közben nincs benne hivalkodás. Hatalmas belmagasság, jól adagolt múltidézés, finom színek jellemzik az enteriőrt, tavasztól őszig pedig a teraszról is élvezhetjük a város látványát.
Cím: 1013 Budapest, Ybl Miklós tér 6/1.
Egy normális hely a bulinegyedben: Marumba
Heiszler Olivér nevét éppen tíz éve, 2015 tavaszán ismerte meg az ország ínyencebbik fele. Ekkoriban távozott a Tantiból Pesti István, és vette át a vezetését fiatal kollégája. Sokan kissé kárörvendőn arra tippeltek, hogy nem tudja megtartani a következő évben a friss Michelin-csillagot, de nem nekik lett igazuk. Az azóta eltelt tíz évben több helyen megfordult, míg végül kikötött a Holló utcában, a Dobrumba és a Pingrumba – alapvetően buliszervező háttérrel rendelkező – tulajdonosainak új helyén.
Fotó: Marumba
A Marumba saját definíciója szerint a Kárpát-medence konyháját szeretné megmutatni,
amibe éppúgy beletartoznak a magyar ételek, mint a rác, palóc, erdélyi, vagy éppen – ez már inkább a Monarchiára való kikacsintás – a bajor felmenők receptjei. Talán nem meglepő, hogy szép számmal találunk húshangsúlyos ételeket, de érezhetően sok a vega/vegán étel, talán az étlap felét is kiteszik. A szétrakott káposzta hajdinával, pirított dióval például az egyik közülük, zöldséges alapon készül, fűszeres, finom, máskor is szívesen választanám, de emlékezetes a mangalicapástétom tárkonyos mustárral és savanyított zöldségekkel vagy a csirkepaprikás is. Italfronton erős a natúrboros vonal és a régiós jelenlét, így a borlapon feltűnnek többek között osztrák és erdélyi borok is, sokszor egész kis pincéktől, vannak saját fermentátumok is, ipari üdítőket viszont ne is keressünk.
Fotó: Marumba
A Berkes Viktória által tervezett belső tér kellemes, nem játszik rá a nosztalgiázásra, de azért megjelenik ez-az a régmúltból: rézkarcok, hagyatékokból származó tárgyak, tányérok, és még egy eredeti Csók István-rézkarc is lóg a falakon.
Cím: 1075 Budapest, Holló utca 1.
