Fazekas Barbara sikeres tech vállalkozó, neve sok innovatív, oktatással kapcsolatos projekt mellett feltűnt már. Nőként egy olyan pályán érvényesül, ahol főként a férfiak osztják a lapokat. Bár gyakorta falakba ütközik, azt mondja, egyszerűen a célja fontosabb, mint hogy „időtlen igazságok harcosa” legyen. Portré.
Barbara már a negyedik hónapja volt Balin, minden másnap szörfözni járt. „Egyszer csak belém nyilallt a felismerés: én, a falusi parasztgyerek felmentem Budapestre, és ott végül csak összeszedtem annyi pénzt, hogy most itt vagyok. Üldögélek Balin és megtanultam szörfözni. És nem én vagyok a világ legjobb szörföse, de csak itt vagyok, na.” Úgy nevelték, hogy legyen hálás azért, amije van. Ne vágyjon szebbre, jobbra, többre. Ma egy apró, de számára annál jelentőségteljesebb hullám tetoválás díszíti a jobb karját. Egy fontos fejezetet lezárt az életében és egy új kihívás előtt állt.
Az se baj, ha a Forbes magazint nem érdekli
„Mi hárman már túl voltunk a szent célon.” Barbara 2023 elején jegyeztette be a Bobcats Coding-ot, a céget Varga-Baráth Barbarával és Kökény Tamással együtt alapították. Velük az azóta felszámolás alá kerülő Green Fox Academy programozó iskolában ismerkedett meg, amit az IT-s körökben csak Tojásként ismert Kökény Tamással, Langmár Péterrel (Peták) és Bárdos Kristóffal alapítottak (a fiúk korábban is csináltak már együtt több céget).
Barbara 2015 tavaszán a hűségprogram-menedzsmenttel foglalkozó szegedi Antavónál kezdett dolgozni, a Kürt Akadémiát nemrég hagyta el. Próbaidőn volt, de közben vállalkozni szeretett volna. Férje biztatta: menne neki, hogy okos embereket képezzen át technológiai irányba. A hirtelen jött ötlet nyomán kidolgozott egy üzleti tervet, de a bankszámláján akkor épp egy forint sem volt. Péter és Kristóf egy másik projekt miatt találkozóra hívta, a beszélgetés közben derült ki, ők is hasonló projekten gondolkoznak. Mivel akkor már volt két sikeres cégük, be tudtak fektetni egy új projektbe, így indult a Green Fox sztorija. Megállapodtak, Barbara pedig ügyvezető, később pedig kisebbségi tulajdonos lett. A programozóiskola modellje az volt, hogy tandíjért junior programozóvá képzett át karrierváltókat, akiket – szintén külön díjért – a munkaerőhiány sújtotta IT cégek igazoltak le.
A Green Fox többségi tulajdonrészét a szlovák Sandberg Capital vásárolta fel 2022 végén, de a piac – a külső körülmények hirtelen változása miatt – akkorát zuhant, hogy bő egy évvel később a Szlovákiában és Csehországban is piacvezető cég bezárása mellett döntöttek. Barbara a társaival a Green Fox Academy után valami újba és máshogyan akart belevágni, de a cégtől már annak bezárása előtt eljött.
Új cégükben profi szakértőkből álló szoftverfejlesztő csapatokat állítanak össze, és az ő együttes szaktudásukat adják bérbe, elsősorban a nemzetközi piacot célozva. Ez az ún. body leasing.
„Amikor a barátainknak elmeséltük, mit tervezünk, csalódottságot láttunk az arcukon. A Green Fox esetében tudták, hogy egy jó célért dolgoztunk.”
A Green Foxszal sok sorsot megváltoztattak, segítettek a karrierváltóknak az elhelyezkedésben. Ehhez képest a Bobcats esetében a küldetés sem látszott tisztán, ráadásul „unalmasnak” is hangzott az ötlet. A body leasing sem nem új és nem is egyedi ötlet, ráadásul egy telített piac, ahol nagy a verseny. Amivel kitűnnek, az a generatív AI stratégia szintű felhasználása, hogy az ügyfél tényleg ne fizessen semmi olyasmiért, amit a gépek is meg tudnak csinálni. Drágán dolgoznak, délkelet-ázsiai versenytársaikhoz képest akár két és félszeres óradíjon is, de a tapasztalat azt bizonyítja, a minőség megéri a partnereknek a felárat.
„Már nem csak a célig akartunk eljutni, hanem azt is szerettük volna, hogy amíg a célig megyünk, addig az életünk jó legyen.” Egymás közt azzal is viccelődtek, az se baj, ha olyasmivel töltik az idejüket a következő évtizedekben, ami nemhogy a barátaik szerint uncsi, de még a Forbes magazint se érdekli.
Fazekas Barbara, a Bobcats Coding társalapítója. Fotó: Sebestyén László
Ha tehetném, még ma is ott dolgoznék
A Green Fox Academy-ben ő mondott fel. Nem azért, mert nem hitt többé az ügyben. „Nagy vállalkozói lecke volt. Bármennyire is azt mondjuk, hogy barátok vagyunk, vitás helyzetben a legnagyobb tulajdonos dönti el a stratégiai irányt. Én ügyvezető voltam, de kisebbségi tulajdonos.” Nem értett egyet az új iránnyal, így nem maradt más választása, felmondott. A döntés fájt, hónapokig depressziós volt miatta. A programozó iskolához 2015-ben annak indulásakor a Kürt Akadémia marketingvezetői pozíciójából igazolt át, mindössze 26 évesen csatlakozott és 2018 elején távozott. Ez a majdnem három év így is meghatározó volt.
Sokat hátra lépve levontam a tanulságot: vagy nem szabad magad annyira beleadnod, mint én tettem akkor, vagy legalább egyharmadrészt tulajdonos kell legyél a cégben, hogyha eljön egy hangsúlyos, stratégiai pillanat, akkor tényező legyél az asztalnál.”
Ma már azt mondja, ha visszamehetne az időben sem csinálná máshogy a dolgokat. A Bobcats Codingban már mindhárom alapító egyenlő részben tulajdonos.
„Nem mondom, hogy a másik két alapító ne tett volna bele energiát, de a Green Fox nagyon a mi kettőnk gyereke volt Barbival” – emlékszik vissza Tojás. Ketten fektették le az alapokat: hol lesz a tanterem, mit fognak tanítani, ki lesz diák, ki mentor. Épp ezért volt nehéz számára, amikor Barbara menni kényszerült.
„Összeférhetetlenség volt, nem volt más lehetősége. Viszont mindannyian a húszas éveink végén jártunk.
Kvázi juniorok voltunk ahhoz képest, hogy időközben mekkorára nőtt a cég.
Így korántsem harcedzett üzletemberek tárgyaltak egymással ebben a helyzetben. Egyik oldalon sem.” A hosszas procedúrára feszültséggel teli időszakként emlékszik vissza, amiben szerinte Barbara – a lehetőségekhez képest – higgadtan kezelte a helyzetet. A felek végül békében váltak el.
Fontos meetingek előtt a mai napig tekvandózik a női mosdóban
„Aki a pástra lépett, elfogadta, hogy itt az a szabály, hogy verekedni fogunk. Amíg együtt edzettünk, egyenrangúak voltunk, a tisztelet egyformán kijárt mindenkinek. De edzés után, ha úgy adódott, a fiúk újra felsegítették a kabátunkat. Megvolt a helye és az ideje a szerepeinknek is.”
Egy kis jász faluban, Jászteleken nőtt fel, ami három fontos dolgot adott neki. A tekvandó volt az egyik. Az édesapja traktorszerelő, az édesanyja tanítónő volt. És bár a vállalkozószellemet nem láthatta mintaként maga előtt, a határozottság és a céltudatosság egészen kicsi korától a sajátja volt.
Gyerekkorában ellopták az első biciklijét, és nem kaphatott másikat, de nem törődött bele. „A mamától ajándékba kaptam lúdtojásokat. Volt egy kis pénzem, amin festéket vettem. Kifestettem őket, koszorúkat készítettem, és eladtam őket a falusi piacon. Kis idő múlva a saját keresetemből vehettem magamnak bringát.”
Elad, amióta az eszét tudja. Fotó: Sebestyén László
Egy szóval vállalkozott és kereskedett már egész kicsi lányként is. Ezt csinálja a mai napig. A Kürt Akadémia marketingvezetőjeként, a Green Fox Academy ügyvezetőjeként, majd később az IVSZ elnökségi tagjaként és a Budapesti Metropolitan Egyetem marketing és kommunikációs vezérigazgató-helyetteseként is. A BGE-n végzett kereskedelem és marketing szakon, megtanulta, hogyan kell eladni dolgokat.
„Mindig ezt csinálom: csatlakozok egy céghez – legyen az kicsi vagy nagy –, és ott azért felelek, hogy hogyan adjuk el jobban. Eladjuk a lúdtojásokat és biciklit veszünk az árán. Csak egyre nagyobb bicikliket.”
A kis faluban nem nézték jó szemmel, hogy édesanyja tanár. „A mai napig hallom, ahogy mondják, hogy »neked könnyű, mert a te anyád tanár«.” Kiközösítették és bántották, volt, hogy nemcsak szavakkal. „Úgy éreztem, hogy a saját erőmből, a saját lábamra kell állnom, nincs más opció. Magamat kellett kimenedzselnem ebből a helyzetből.” Kilenc évesen jelentkezett egy nyolcosztályos gimnáziumba, így onnantól fogva a szomszédos Jászberénybe járt át tanulni.
A falu közösségi házában hirdették meg a tekvandót, ez lett az ő sportja (sem a foci, sem a kézilabda nem érdekelte). A tekvandó harcművészet, de egyben a dél-koreai hadsereg kiképzési módszertana is. Az önvédelmi technika mellett egy, az egész életét meghatározó szemléletet is kapott.
„A startup világ attól vonzó sokak számára, hogy nincs hierarchia, laza közeg és picit mindent szabad. Ez szép és jó. De ahhoz, hogy ez igazán jól menjen, mély fegyelmezettség kell, akárcsak a tekvandóban.”
Barbara szerint a vészhelyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy szükségünk van keretekre és hierarchikus modellre. Amikor eluralkodik a káosz, akkor kellenek gyors döntéshozók és tiszta szerepek.
„Sok ember összetéveszti a szabadságot a szabályok hiányával. És ez hiba.”
A Bobcats Codingban értik ezt, és szerinte épp ezért tud közvetlen és baráti lenni a hangulat. Cégtársa, Tojás a Green Fox-os idők óta követi az útját az üzleti életben. „Nem véletlenül ezzel a két Barbival kezdtem céget – utal harmadik alapítótársukra. – A férfi vezetői körökből hiányzik az alázat. Ott folyamatosan játszmázni kell, meg kell mutatni, hogy ki az okosabb. Ismerős az a vezetőkép, aki mindig megmondja a frankót? Bármikor lecserélném egy empatikus vezetőre.”
Eredményei alapján benne volt a nemzetközi karrier lehetősége, de tizenöt év tekvandó után úgy döntött, másfelé kell vigyen az útja. „Egy nehezebb megbeszélés előtt a mai napig tekvandózom a női mosdóban a tükör előtt.” Azokat a mozdulatokat csinálja, amiket régen egy-egy tétmeccs előtt, így készítve fel a testét és az elméjét a fontos helyzetre. Tudja, mennyi minden múlik azon, milyen a tartása, a kisugárzása, vagyis hogyan lép be a „küzdőtérbe”. Ami ugyanis a páston magától értetődő – tiszteld veled egyenrangúként az ellenfeled –, az a való életben nem mindig van így.
Nem feministáskodik, de nem is akar áldozat lenni
„Kisasszony, hozna nekem egy kávét két cukorral?” Egy szakmai megbeszélésen egyszer csak így fordult felé az egyik férfi munkatársa, aki akkor még nem ismerte. Szó nélkül felállt és hozott egy kávét.
Barbara az üzleti életben, azon belül is a tech szektorban egy férfiak dominálta világban épített karriert. Előfordult, hogy csaknem száz öltönyös férfi közé kellett bemennie prezentálni. Volt, hogy nem érették, mit keresett közöttük egy huszonnyolc éves nő.
„Nem ezen múlik, szívesen hozok bárkinek egy kávét – mondja ma. – Végig arra gondoltam, hogy én most egy zöld alma vagyok a piros almás kosárban. És ez fura. Egyelőre nem tudhatják, hogy elég jó vagyok-e az almás pitéhez. Nem engem diszkriminálnak személyesen. Nincsenek minták, nem tudjuk, minek kell történnie, hogyan kell viselkednünk.”
Sokat tanult a balinézok életfelfogásából is. Fotó: Sebestyén László
Megesett olyan is, hogy egy komoly, vitás helyzetben a férfi partner agresszívvé vált, kiabált, mígnem Barbara időt kért, kiment a mosdóba és elsírta magát. Másnap már erre sem volt ideje, a meeting room-ban tört ki belőle a sírás. „Fel kellett ismernem, hogy ezt a szintű agressziót nem tudom kezelni, ez már olyan férfi kvalitás, amivel én nem bírok. És arra gondoltam, hogy végül is csak annyi a feladatom, hogy behozzak egy olyan másik férfit ebbe a képletbe, aki felveheti a kesztyűt, aki nem sírja el magát attól, ha kiabálnak vele.” Felkért valakit, hogy a nevében folytassa a tárgyalást. Az ügy pedig eredményesen zárult.
„Biztos van, aki szerint ez gyengeség. De én tudom, hogy felismertem, hol vannak a határaim, és a cél érdekében mertem segítséget kérni. Akkor úgy éltem meg, hogy ez elég király.”
Azt mondja, időt kell adni annak, hogy ez megváltozzon, új minták alakuljanak ki – nem hiszi, hogy ha „telibe feministáskodna”, akkor az sokat javított volna ezeken a helyzeteken, azt viszont vallja, hogyha most le is kell néha nyelni a békát, azzal, hogy mégiscsak előre tudott lépni a karrierjében, már más mintákat tud mutatni a következő generációknak. Vállalja, hogy ennek az az ára, hogy neki még néha meg kellett főznie a kávét. Persze a mindennapokban ezt nem veszi ilyen könnyedén ma sem. „Mindig dühöngök egy kicsit. Felhívom a férjemet, aztán felhívom a Barbát, az alapítótársamat, hogy »Figyelj, van öt perced? Nem hiszed el, már megint mi volt?«
Aztán veszek egy nagy levegőt, és eldönthetem, hogy az áldozat leszek vagy egy sikeres üzletasszony. És én sikeres üzletasszony akarok lenni.”
Egy üzlet, ami mögött „igazi pénz” és cél is van
A Green Fox Academy utáni években volt lehetősége elkísérni férjét egy külföldi munkára. Míg férje irodát nyitott külföldön egy másik céggel, Barbara üzletfejlesztési projekteket menedzselt magyar cégeknek. Így volt lehetősége eljutni Szingapúrba, Dzsakartába, végül élni pár hónapon Balin. „Emlékszem, azt gondoltam, hogy megérkeztem. És ennek egyetlen egyszerű oka volt: a balinéz emberek életének alapmotívuma a kedvesség. Erre van lehetőségük és terük, mert kőkeményen betartják a saját kulturális határaikat. Ez jót tenne az európai embereknek is, akkor nem kéne annyira félni, hogy ellopják a kultúránkat, ha olyan sziklaszilárdan, tisztelettel gyakorolnánk azt, mint a balinézek.” Szabályok és tisztelet, akárcsak a tekvandóban.
Rengeteg élményt hozott magával, és bár férjével hetente eljátszanak a gondolattal, mégsem látják magukat huzamosabb ideig külföldön. A férje – Szatmári Tamás, aki maga is vállalkozó, az Aliz Technologies vezérigazgatója – mindig támogatta abban, hogy vállalkozzon, hozzon létre valami sajátot. „Belőttünk egy olyan életszínvonalat, ami kényelmes, de nem extra. Afölé nem megyünk, ha adott időszakban megtehetnénk, akkor se. Tudjuk, hogy vállalkozni hullámvasút, de így megmarad nekünk a választás szabadsága. Ha az adott bizniszt elrontjuk, akkor sem halunk éhen. Ha pedig jó évünk van, befektethetünk valami olyanba, ami passzív jövedelmet hoz. Így, amikor majd negyven évesek leszünk, lesz lehetőségünk újabb cégeket csinálni.”
Látta azt a plafont, ameddig egy startup el tud jutni saját erejéből, a Bobcatsnél már az elején azt mondták, hogy nem baj, ha nem annyira izgalmas, amit csinálnak, de fizessenek érte „igazi pénzt”, és a második évre jusson el oda a cég, hogy eltartja magát. Első, nem teljes üzleti évükben, 2023-ban – 132,7 millió forint volt a forgalmuk és 54,3 millió forintos adózott eredményt értek el.
A piac izgalmas kihívások elé állítja őket: a globális kamatkörnyezet (még) nem ideális, a cégek visszafogják a fejlesztési forrásokat, a szoftverfejlesztések pedig ebből táplálkoznak. Mindenki küzd az ügyfelekért, mert kevés az új projekt. Ennek ellenére azt mondja, időarányosan pont ott tartanak, ahol tervezték. Előzetes becslésük szerint, 2024-ben 470 millió forintos árbevételt várnak, iparági átlag feletti, 138 milliós EBITDA-val.
És bár a barátok nem látták előre, itt is megvan a küldetés. Csakhogy már nem sprintben, sokkal inkább maratoni távban gondolkodnak. „Megint oktatást akarnánk csinálni ezzel a trióval, de mindhárman harminc évesek múltunk. Ha tíz évig is tart megcsinálni, hogy ez egy tőkeerős, profitgeneráló vagy exitálásra alkalmas cég legyen, még mindig csak negyvenöt évesek leszünk. És akkor meglehet a saját tőkénk ahhoz, hogy a többi vállalkozásunkat már ne más pénzéből kelljen elindítani.”
