A matematika szép – mondja csillogással a szemében Lovász László világszerte elismert matematikusunk, akit a Yale-en vagy a Princetonon is tárt karokkal várnának, mégis főként Budapesten kutat és tanít. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét is megjáró László már kamaszkorában csodagyereknek számított, pályafutása során pedig az összes rangos díjat megkapta, nemrég például a matematikai Nobel-díjnak tekintett Abel-díjat. A 73 éves kutató a számítógép-tudománnyal összekapcsolva a „futottak még” matematikai irányzatok közül a fősodorba emelte a gráfelméletet. Ajánló az októberi magazinból.
Mikor húzhatták át utoljára ezeket a foteleket? – töprengek a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet második emeleti előterében, a fővárosi Reáltanoda utcában. Előttem Lovász László – mint megtudom, egyik – szobája, ez épp a diszkrét matematika tanszéken. Neve alatt semmi titulus, csupán régi kollégájának, T. Sós Verának, a szintén elismert matematikusnak a neve – vele osztozik a szobán.
Közvetlenül az ajtó mellett egyetemi emlékeket ébresztő dupla tábla, teleírva levezetésekkel
